Ember's-Ég - Egy csepp történet..

2013.06.09 09:17

 

Kapcsolódó linkek..

https://embers-eg.webnode.hu/news/a-maba1/

https://embers-eg.webnode.hu/ujdonsagok/embers-eg/

embers-eg.webnode.hu/news/valtozasok-avagy-mennyegzo-1-resz/

https://embers-eg.webnode.hu/news/minden-s-egre-nez-o/

 

 

 

  Néha úgy érzem nem bírom, amit tennem kell. Ellenállok annak, ami úgyis betemet. Rossz az idő, rossz a  hely és miért ÉN?!
Talán ebből kiindulva van jó idő, van jó hely, ahol ÉN vagyok... És nem miért?! Hanem mert, jó ott nekem.  De miért?!

És még egyszer mikor, hol és ki az, aki Vágyik-Vagy-ok?!

   Vannak azok a napok és pillanatok, amikor valami örvény-törvény veszi át a tudat, ezzel együtt a test feletti uralmat. Te, aki olvasod ezeket a naplementébe írt gondolatokat, velem együtt önkéntelen is lepörgeti ezen kritériumokat. Hogy hol van AZ, mikor van AZ és ki vagy TE..vagyis én?!
Melyeket helyén kezelve,  még az is lehet, cseppje lehetek. Cseppje lehetek, azon vízsugarak összességének hatványozottja, amelyet szemmel figyelve kísérek tudatosítani. Lehet erős volt a mondat. Vagyis inkább szokatlan. Kibontom.

   Egy olyan köztéri díszkutat kell elképzelni, ahol kör alakzatba van sok kisebb vízsugár telepítve. Ezek iránya középre mutat. Szimbolikusan az Ég felé és középre. De nincsenek tökéletesen "hangolva". Ez azt jelenti, a kb. 40 darab vízsugárlocsoló, mivel középre mutatnak az Ég felé,  a középpont felé vannak plántálva, így sugaraik ütköztetve vannak egymással. Ha az ember figyelemmel kíséri szüntelen és soha nem ismétlődő játékukat, feltűnik bizonyos alkalmanként, hogy többet és magasabbra lövell a vízsugarak összeadódott magassága -egy egy cseppje-, mint az átlagosra vett vízsugarak összhatásainak eredménye. Valahogy a társasalom is hasonlóképpen van hangolva. Bár látszólagos irányunk másokhoz képest, olykor homlokegyenest más irányba tűnik menni, ugyanakkor, mint a kút esetében is, már az indulás kezdeti fázisa által a közös középpont irányába, Egy-irányába vannak kalibrálva és törnek ki a nagy erővel induló -még nem ütköztetett- vízsugarak.

   Sokan vagyunk -mint ezen vízsugarak- egy körben. Kétségtelenül meghatározott irányunk van -mint a vízsugaraknak- és meg kell ütközzünk -mint a vízsugaraknak-, hogy "valaki" elérje a csúcsot. Nézem..., látom, sokan feljutnak. Néha a vízsugarak olyan különleges konstellációkat -együttállást- eredményeznek, ami által egy-egy cseppje ennek a töménytelen vízsugarak összességének a látható legmagasabb pontjára érkezik.
Ahova más csepp soha fel nem érhet. Jó időben volt a jó helyen..

   Hiába indul a lehető legerősebb kútból a vízsugár, hiába van beállítva a lehető legszerencsésebb szögre hangolva valamelyik is, ha történetesen kitérnek előle a vízsugarak, sosem éri el a csúcsot (látványosan legalábbis). De lehet hozzásegít valakit -valamelyik rossz szögbe állított cseppet ennek betetőzésében-. Önmaga, kollektívból (maga a kút) kiszakított létének csúcsra  járatásában él. "Saját" csúcsának elérésben.

   Hogy ez esetben mit jelent a "saját" és kinek, mi a saját és mi nem az, metafizikai értekezés tárgya és erősen szubjektív fogalom-értés kérdése. Az emberek közt megfigyelhető, ki milyen részvéttel van úgy általában a világ jelenségei felé, milyen mértékben tartja sajátjának a világot és milyen érzületekkel tud azonosulni a dolgokkal, esetleges fájdalmakkal, amik érhetik a természetet, másik embertársát, vagy az állatokat. Ezért van fentebb a saját szó idézőjelben.. Igen sok emberen észrevehető, hogy a saját fogalmán túl, minden más kívül reked, szeparálódik. Erre utaltam, hogy szubjektív és erősen személyfüggő fogalom értés kérdése, kinek mikortól lesz és micsoda az, hogy SAJÁT.

   Ahogy a Nap is leáldozik számomra, úgy érek ezen gondolatok végére. Bár, nem a Nap volt mely elhagyott engem, hanem az otthonomnak választott Földi otthon fordítja másik orcáját az éltető sugarak felé, ezzel kedvezve a földtekén élő valamennyi földi testvéremnek a Föld egy másik szegeletében. Ahol a vízsugarak cseppjeinek milliárdjai, Napfénybe öltözve járják szimbolikus táncukat, tanítva ezzel egy szintén szerencsés flótást (Flow-Társt.:P) hálájának csúcsán arra ami a legnehezebb talán itt a földön...

   Még pedig arra, hogy a legmagasabbra ért Ember is diadalának csúcsán -mint a legmagasabbra ért vízcseppnek is- , a csillaga leáldozik és kérlelhetetlenül hanyatlásnak kell induljon. Vagy immár a csúcs meghódítása után "megboldogulva" saját kútjába roskad vagy lehántva a vízsugarak kohéziós erejét, törvényszerűségét, feloldódik a Nap -oldó- átalakító ereje által, s nem vész el, de átalakul.

   A kutat kikapcsolták, már nincs min megütközni. A Nap fénye már csak távoli felhők alján emlékeztet Önmagára..., aki mindig is szeretnék lenni.