Ember's-Ég - Felemelt fejjel
Kapcsolódó linkek..
https://embers-eg.webnode.hu/news/impressziok-/
https://embers-eg.webnode.hu/news/szutrak-tanitasok/
https://embers-eg.webnode.hu/news/egy-kedves-tortenet-/
embers-eg.webnode.hu/news/embers-eg-egy-csepp-tortenet-/
Homályba burkolózott idők után végre felcsillant egy napsugár. A köveken gördülő esőcseppek verték vissza, majd lecsorogtak, s eltűnt a ragyogás. Aztán megint ránk zúdult egy sötét felhő ezüst zápora, súlyos érzésekkel tompítva fáradt tagjainkat. Újra meg újra ránk tört valami tehetetlen, bénító érzés, mikor hiába vártuk a könnyedebb időket, csak ránk kacsintott egy röpke pillanatra, s melegét feledve bújt szelíd messzeségébe a nap.
A szürke felhők látszata ez csak, felettük minden ragyog, árad szüntelen tüze a Napnak. Az nem lehet, hogy ezt elfeledjük, a reménytelenség maga a halál. Mozdulni kell, először gondolatban. Belülről lépni egy nagyot, s a sötét…sötét…sötét gondolat után életre kelteni valami mást. Eltérni az iránytól, ami a vak mélybe húz, fordulni egyet felfelé. Fel-fordulni.
Feladni mindent, amit látunk, nem számít, milyen fekete, nehéz, engedni mindent, hadd legyen… s csak emlékezni a Napra, csak ami örök, az marad meg…
Süvítő szél kell, belülről örvénylő erő-feszítés, ami elsöpör minden régi ócska gondot, felhőt, elhordja mindazt, ami eltakar, gátol, megrekeszt, mert másként nyakunkba hull, s földbe döngöl újra…kell a mozgás, a lélek tánca…pörgő, mint a szamba…örömhozó forgatag…már eshet is, az se számít... újabb tánc…gyors-gyors-lassú...