Impressziók..
Kapcsolódó linkek a cikk végén.
Impressziók
1.
Becsukod a szemed, mert már nem akarod látni azt, ami körülvesz.. de még lezárt szemhéjadon át is a tudatodba ég a képek sora..
oly sok csúfság, szörnyetegség, mik emberbőrbe bújva matériáznak, dúsulnak, görögnek tova..
s mint valami ragály, sorról sorra terítik be a horizontot, egyre csak terjed, szertefolyik, nincs gátja..
s bár ellenállsz, mert a hideg ráz, undor forgatja gyomrodat, lelked felsír, mint egy hóra kitett pőre csecsemő, oly keservvel, nincs menekvés..
bőrödhöz ér, ragacsos, nyálkás, hideg ujjaival végigtapogat, durván, molesztálón..
Már alig van talpalatnyi hely, hol e földi pokolban érezheted a "mennyország" békéjét, nyugalmát, meleg, simogató közelségét..
a dolgok, mintha mátrixban, a kezed érintése nyomán változtatják magukat.. egy szép virág, melyet leszakítsz, máris rohamos hervadásnak indul, s megszáradt, törékeny szirmokkal pereg ki morzsánként ujjaid közül.. vagy akár, mint egy reszkető kismadár, kinek jártányi ere senincsen, tenyered barlangjában lassan átmelegszik, életre kél, s egyre gyorsabban csipegeti ki ujjaid közül a magot, majd fénylő gombszemével a szemedbe néz, s aztán kitárt szárnyakkal, boldogan tovarebben...
A látszat gézfügönyén át szemed meglátja a valót, de ó jaj, nincs menekvés.. hiába is fordítanád el tekinteted, a kép, melyet látni sem akarsz, melyet nem kívánsz a függöny mögé, hol megannyi szörnyetegség lakozik, megállíthatatlanul bekúszik szemhéjad alá, és csukott szemeidre fittyet hányva égeti magát a retinára..megannyi álságos tánc, megannyi mímelt érzület, s mégtöbb üres gondolat, melynek súlya, mint tollpihének..s mikor teljesen ellep ez a sok máz, csicsa és túldíszített semmi, gyomrod kavarog, fejed forog, szédülés lesz rajtad úrrá.. s gyengülsz.. elszívja erőd e sok pocsékság..
S akkor újra megpróbálod, mint tenger közepén hányódó, ki partot érni vágyik, elérni a pokol ajtaját, s kilépni rajta oda, arra a folyton változó, de mindig megnyugtató, simogató, meleg nyári szellővel, napsütéssel, zölddel, ó, mennyi, tengernyi zölddel, fákkal, erdővel, heggyel, völgyel, madárcsicsergéssel teli talpalatnyi kis mennyországba..oda, hol a sziklák peremén megtörő vízsugárban tisztára moshatod arcodat, ahol eme szélsebes, tiszta folyam leoldja rólad azt a ragacsos, undormány mázat, mi odaát tapadt rád, s tested felfrissülve, a parti fövenyre vágyik.. s eldőlsz a tengersok zöld szőnyegén, a selymes fűágyon, mely lágyan végigcirógat.. s csukott szemeiden át végre a napsugarak vakító táncát látod, semmi, semmi mást..
agyad kiürül, elhagytak a gondolatok.. csak lebegsz ott, csukott szemmel, s érzel.. csiklandósat, kellemeset, meleget, fényeset, finomat..
De ó jaj, nincs annyi magányos bérc, hol megcsömörlött remeték meghúzhatnák magukat... becsukhatnák kis saját mennyországjuk ajtaját, kívülrekesztve mindazt, mi e földi pokol szüleménye..mint egyre fogyó apró szigetvilág az egyre terjedő óceánon..nem elég a gépezet egy kicsike fogaskerekének lenni.. miért? nem elég az elég, mindig több és több kell.. miért?
nagyra törni.. kitűnni.. "maradandót alkotni".. felhalmozni.. győzni..
Nézd meg a gorillákat.. nem építenek házat, így szabadon járnak-kelnek.. de fújja őket a szél, áztatja az eső..
nem gyártanak esernyőt, így rendre vizesek lesznek, viszont élvezhetik az égi zuhany áldásait, örömeit..
nem termelnek élelmiszert, így van, hogy nem találnak elég élelmet, de van, hogy a bőség zavarában válogathatnak..
nem terveznek előre, nem raktároznak, nem halmoznak fel, nincs semmijük, amit nem vihetnek magukkal..
szabadok.. de ennek a szabadságnak ára van..
Vajon mi hiányzik nekik? talán semmi..
Beültek egy moziba, hogy kicsit kikapcsolódjanak.. a nézőtéren csupa fiatal.. ezt a korosztályt célozta a film, de nem tudták, hogy tán pont ez a korosztály nem fogja érteni..
a vásznon látványos képsorok villództak, egyik a másik után.. háborús film volt, tele akcióval, amit kajálnak az ifjak.. tenger vér folyik..
ülsz, nézed az arcokat..
némely igen komoly lélektani pillanatban, mert hát az is akad a sok bélkifordítás, vértengerezés, végtagcsonkolás között (tán az alkotók érezték, enélkül túl üres lenne a film), a vásznon látható rettenettől kevésbé rettensz meg, sokkal inkább az arcokon látható közönyön.. mintha vakok néznének festményeket.. vagy mintha érzéketlen embert csiklandoznának..
semmi reakció..
Felnézel a vászonra, a szíved összeszorul, könny szökik a szemedbe, és odabenn valaki őrülten ordít: "elég már! ember! mit csinálsz?"..
a tudatod mélyén tudod, ez csak film.. nem akarsz nekirontani a vászonnak, hogy megállítsd a durvulást.. csak a lelked sikoltozik, hogy ennyi szörnyetegségre képes a fajod..
viszont ott körötted, a nézőtéren valóságos emberek valóságosan nem rettennek meg.. nem látod a szemükben, hogy tiltakozna a lelkük.. mintha csak egy dokumentumfilmet látnának a madarak vándorlásáról.. és ez a felismerés mélyen, nagyon mélyen egy egyre terjedő fagyos rémületet indít el benned..
gépek lettünk? érzéketlen, mindenen átgázoló, öncélú, hideg gépek?
S a film forog tovább.. következő látványos jelenetek sora pereg előtted, s akkor, akkor látod a reakciót a szemekben.. a felfokozott IZGALMAT.. az izgalmat, amit a vér látványa, a szakadó végtagok repülése, tárgyak felrobbanása(lehetőleg minél nagyobb területet elpusztítva maga körül) váltott ki..
EZ okoz reakciót..
S te úgy érzed, mintha az idő kereke visszaforgott volna jópárszáz évet..
Lelátón ülsz, akár a moziban, emberek vesznek körül, csak itt nem vászon, és vetített "fikció", hanem valódi küzdőtér van, mi a szórakoztatásodat szolgálja..
odalenn az arénában szintén emberek küzdenek, életre-halálra.. folyik a vér, buggyannak a belek, szakadnak a végtagok, tenger vér sározza a porond homokját..
s a lelátón a tömeg egy-egy látványosabb jelenetnél hangos ovációval reagál.. élvezik.. ezért jöttek.. szórakozni.. s szórakoznak..
S eme szórakozással eltelik az a jópárszáz év, s most ott a moziban már csak igen kevesek lelke sikolt fel: "elég! miért?"
Aztán kijössz a moziból, de ugyanúgy figyelsz..látod, ahogy emberek szónokolnak a szeretetről, eljárnak a templomba, olvassák a szeretetkönyveket..
közben/előtte/utána a szomszéd udvarára szórják a szemetet, bömböltetik a magnót hajnali kettőkor, vagy egy szórakozóhelyen halálra vernek valakit, mert ott és akkor ehhez volt kedvük..
aztán bemennek egy moziba, szórakozni..
Valahogy azt érzem, hogy így kéne lennie..
ha így működne, akkor nem tennénk meg ezeket.. főleg nem újra és újra..
2.
Ülök a szobában, szemem az ablakon túli behavazott világot kémleli.. az utakat, ahol az autók kerekei már mély sötét csíkokat szántottak a szűz hóba.. a járdákon bandukoló, tetőtől talpig bebugyolált embereket.. a fák csudiszép hószoknyáját..
aztán emlékek törnek fel, s a mostani világ áttűnik egy hajdanvoltba, mikor egy másik szobában ültünk téltájt az ágyon, sorban, egymás mellett, s bámultuk a tv-t, ami az ablak előtt volt.. a periférikus látókörben feltűnt egy hupulila kötött sapka, ami a lépések ütemére mozgott le-föl, aztán egyszercsak eltűnt..
Máig emlékszem, hogy egy emberként egyenesedtünk fel a félig fekvő tartásból, hogy meglessük, hova tűnt a sapka a horizont pereméről..
S amikor fejünk az ablak pereménél magasabbra került, megláthattuk a szemközti járdán épp lábaival az ég felé kalimpáló öregasszonyt, a hupilila sapkájában.. mindannyiunkból kitört a nevetés.. szántuk is szegényt, de olyan muris volt, ahogy mint egy hátára fordult cserebogár ott evickél a hóban, hogy a könnyeink is kicsordultak a nevetéstől.. húgom még kicsi volt, ő csak azért nevetett, mert mi nevettünk.. apám és én a térdünket csapkodtuk, anyám az első önkéntelen vihogás után szigorúan összegombolta a szemöldökét, és letolt minket, hogy micsoda szívtelenek is vagyunk, kinevetjük szegény szerencsétlen öreget.. s mi, mint csínytevésen rajtakapott rosszcsontok próbáltunk komoly képet vágni, de újra és újra elkapott bennünket a vinnyogás.. össze-összesúgtunk, hogy láttad, hogy kalimpál? figyelted, ahogy eccercsak eltűnt a hupilila sapi?
máig mosolyt csal az arcomra az a pár perc, amit közösen, gondtalanul, önfeledten vigyorogva együtt töltöttünk el azon a télen..
Így kap el olykor-olykor az emlékezés, azon időkre, mikor épp jó volt, még mindenki megvolt, s fájó-édesen belesajdul a szívem..
aztán végigfut rajtam, hogy azon napok, mik épp most peregnek, majd egykor szintén némi bús-keserű-szívbéli nosztalgia részei lesznek.. emlékek, melyek megízesítették az akkorvoltot, de éppúgy melegséget, jó érzéseket árasztanak évek múlva is, ha eszünkbe jut..
S nem állok értetlenül már azon padon ücsörgő, magányos idősek előtt, kik némán néznek ki a külvilágba, s arcukon át, meg átsuhan valami régi szép emlék, amitől mosoly terül el arcukon, vagy épp egy-egy könnycsepp csordul ki a szemük sarkán.. amit aztán gyorsan letörölnek, senki se lássa..
..az idők kezdetétől vala az igazság és a hazugság.. pontosabban az Igazság és a Hazugság.. harcot vívnak, s e harc színtere az emberi lélek..
Mint a tündérek.. megfoghatatlanok, illékonyak, s ha nem hiszel a létezésükben, eltűnnek..
ámbár sok mindenben hasonlítanak egymásra, sokszor ellentétesen működnek..
Az Igazság, minél több, apróbb részre szakítják, annál kevésbé jelentős, annál kisebb, végül a részletekben elvész.. mint a víz, amely eltűnik a kavicságy rései között..
ámde egyetlenként, mint egy hatalmas zuhatag, sziklákat görget tova, hegyeket váj ketté.. van, hogy felszabadít, de van, hogy pusztító az ereje.. nem mindenki képes a súlyát viselni..
A Hazugság pedig olyan, mint a higany.. mennél jobban tagadod a létét, próbálva elkenni, annál nagyobb és erősebb.. mennél inkább aprózod, annál hatalmasabbá válik.. nem oly hirtelen és direktül, mint az Igazság, de a súlya a Hazugságnak is egyre csak nő, s szép lassan gúzsba köt, leláncol, mozdulni sem tudsz tőle..
s eme két őserő a lélek mezején feszül egymásnak, mint két kötélhúzó, s cibálják az embert hol erre, hol arra..
"a gonoszságot tehát a következőkben felsorolt további jegyek alapján különíthetjük el más zavaroktól:
Viselkedése állandó jelleggel destruktív és bűnbakképző, ám ez a legtöbbször igen körmönfontan jelentkezik.
szélsőségesen képtelen elviselni mindenféle kritikát vagy egyéb nárcisztikus sérülést, ez azonban rend szerint rejtve marad.
nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy nyilvános és privát énképükben egyaránt a tiszteletreméltóság látszatát keltsék, ez egyrészt kiegyensúlyozott életmódot eredményez, másrészt viszont állandó színlelést, az ellenséges érzések és a bosszúvágy tagadását.
jellemző rájuk az intellektuális mesterkedés, a stressz növekedésével enyhe skizofréniára emlékeztető gondolkodási zavarok léphetnek fel. ->
A gonosz emberek "tökéletes" énképük fenntartásának szentelték magukat, állandóan azzal vannak elfoglalva, hogy a morális tisztaság látszatát keltsék. Nincs motivációjuk, hogy valóban jók legyenek, ugyanakkor nagyon szeretnének jónak látszani. Jóságuk a színlelés szintjén marad. Hazug a lényük."
Kiemelt..
Molnár V. József - Az ember életköre
Előzmény:
Ember's-Ég - Önismeret tizenvalahány(kolódó-kallódó) pontja helyett csak az az Egy:
Egy öntudatra ébredt biorobot üzenete 2.
A multi-milliomos esete Istennel
Így hangzik a Pi(szám) lezongorázva! Gyönyörű!
Ember's-Ég - Tarot - A csend gyönyörbe robban
Kapcsolódó link..
Ember's-Ég - Paradox Világ. Elszívóerő... Él a Szív, ó Erő.
Ember's-Ég - Minden(s)Égre-néz-Ő
Ember's-Ég - Megszelidítjhető e az ember - egy látomás ami több mint az apokalipszis
Olvasmány élmnények I : Részlet Krishnamurti napljából
Az ember lelkének dallama..Az Ember-dala..Mandala
Ember's-Ég - A Kos Egyéniség Mágiája
Egy kedves történet
Ember's - Ég - Felemelt fejjel
Vasslajosblogja - Mámor
Azúr elefánt - Aki bízik nem téved el
Téma: Impressziók..
Nincs hozzászólás.