Brazília: Demszky Gábor legszebb gigaberuházásait elhomályosító házigazdaként, idén ők fognak csodás szimbiózist alkotni a FIFA-val, melynek keretében a bírói kar síppal vagy sprével, de a lehető legmesszebb fogja őket fújni. Egyszer már rendeztek egy vébét otthon, és azon úgy kiszoptak, mintha a nyári margitszigeti vízi EB-n Magyarországot Szentes ütné el a győzelemtől. Már csak ezért is kötelességünk ellenük szurkolni, bár szerencsére ez már csak időszakos érv a sok állandó mellett. Nagy szerencse, hogy amúgy is minden rendes futballszerető utálja őket, a fellengzős, nagyképű stílusukért. Neveiknél és mezük színénél már csak a viselkedésük lesz nevetségesebb, amikor valami közepesen favágó európai csapat kíméletlenül belecsinál a Mona Lisájukba. Ilyenkor a sok kis Lichtensteino Boccaccio Euripidész dühödt rugdalódzásba kezd, a meccs végére is pályán maradó töredékük pedig gyereklányokat megszégyenítő bömböléssel fogadja majd a megérdemelt kiesést. Jó lenne ilyenkor látni a pulykavörös pofájukat, de sajnos fekete bőrszínük miatt erre esélyünk sincs.
Horvátország: Még egy nagyképű társaság, akiknek a jószomszédság okán divat szurkolni hazánkban. Mi azonban ne tegyük ezt! Jó, a brazilok elleni nyitómeccsen még érthető, de semmi okunk azonosulni velük, hiszen tudjuk jól, annyiban különböznek a szerbektől, hogy más a színek sorrendje a zászlajukban. A lokális heilhitlerezés miatt eltiltott ausztráljuk amúgy is nagyon fog hiányozni a védelem tengelyéből, de bizonyára pótolják valami másik usztasával. Rajtuk kívül ott van még Luka Modrić, a Real Madrid hófehér tartalékbalerinája, vagy a gépies német stílust remekül elsajátító Mandžukić. Az igazán mókás mégis az lenne, ha nem ők, hanem a nyílt lábtöréséről elhíresült Eduardo pöckölné be a győztes gólt a brazil hálóba.
Argentína: Legkedvesebb válogatottunk idén már sajnos Diego Maradona vezetése nélkül lép majd pályára a gyűlölt-irigyelt szomszédnál. Menesztése teljesen érthetetlen, hiszen tökéletesen illett ennek az intelligenciát arcoskodással és agresszióval pótló hordának az élére. Sajnos az enyhe autizmussal élő Lionel Messi mellé idén nem vitték ki a bénítóbb fogyatékkal küszködő Carlos Tevezt, de az argentin keret ennek ellenére is az alsó ötbe sorolható szellemi mutatók terén. Négy éve a NIVEA-Pattanásvarázs reklámarcaiként hódító német U21-es válogatott egy laza négyest gurított nekik az első igazi tétmeccsükön. Külön érdekesség, hogy nyolc éve is a németek ejtették ki őket a negyeddöntőben. Remélhetőleg idén is elvergődnek eddig, de csakis azért, hogy nehogy bármiféle alapvető változás álljon be az argentin foci problémáinak terebélyes és kusza gyökérzetében.
Spanyolország: Sok szót nem érdemes vesztegetni rájuk. Minden idők legunalmasabban játszó vébégyőztese a labdás katanaccsóval zsinórban negyedik trófeájára készül, ami ellen bizonyára mindent meg fog tenni a FIFA. Ez a tett sok honfitársunkban akár szimpátiát is ébreszthetne a spanyolok iránt, de mi, tudatos szurkolók ösztönös jelleggel idegenkedjünk ettől! Klubcsapataikra és bajnokságukra tekintve ez a minimális szimpátia úgyis elillan majd. A kézilabdához hasonlóan remélhetőleg ezt a szegmenst is eléri a pénzügyi válság, így legjobb edzőik az MB1-be jöhetnek majd kupákat nyerni.
Németország: Argentína, Brazília és Spanyolország mellett a negyedik latin válogatott, akit a végső győzelemre is esélyesnek tartanak. Kedves magyarországi németbarátok! Ha itt most közületek bárki is felszisszent, és a dicső német múltat akarja vissza, a hozzá illő fekete-fehér mez mellé, annak szívből ajánljuk a Kiel Veszprém elleni kézilabdás produkcióját. Míg a magyar oldalon szellem, lelemény, elképzelés és intelligencia dominált, addig a germánoknál két kedvenc és imádott eszményük az erő és a sebesség. Ezért kár volt emberré válni, mindenkinek jobb lenne, ha a T-Rex-szel versenyeznétek azon, ki tud gyorsabban rohanni és nagyobbat harapni. Addig is éljétek ki magatokat motortervezésben, az emberi nem a ti világotok!
Anglia: Az 1950-es világbajnokság bizonyára az eddigi legjobb lehetett. Nem elég, hogy a házigazda végül vezetésről szopott ki a döntőben, de maguk a nagy angolok is áthajóztak végre mindennél előrevalóbb szigetországukból, hogy vb-prömierjükön 1-0-ra kapjanak ki attól az amerikai válogatottól, amelynek nem olasz játékosai a bemelegítéskor tudták meg, hogy a mérkőzést gömb alakú labdával fogják játszani. Szerencsére az angolok ennél sokkal jobbra idén sem számíthatnak. Amikor nem nekik rendezi a FIFA a vébét, akkor esélyük sincs nyerni a futball angol tanítómestereinek, akik természetesen Anglia cigányainak legműveletlenebb rétegéből kerülnek ki, a magyar angolfoci-barátok nagy büszkeségére. Ha van Isten, már a csoportból se tudják továbbvergődni magukat, de ha mégis kiejtik az olasz-uruguayi páros valamelyikét, a nyolcaddöntőben jöhet a jól megszokott tizenegyespárbaj, amit a híres angol hidegvérrel mindig megnyernek.
Olaszország: Jöhetnénk itt az idegesítő tellegetéssel, a Sas Józsefet megszégyenítő ripacskodással, időhúzással, bundázással, csalással, aljaskodással, játékgyilkos bekeléssel, de a házigazdák alatt nem véletlenül nem írtunk niggereket a végére. Az elpíszísedés jogos vádját elkerülve, egyszerűen csak nem akartuk ezt a jelzőt koptatni Mario Ballotelli előtt. Mario Balotelli még Buffont vagy Materazzit is el bírja homályosítani. Tudatlan, buta, műveletlen, tahó, lusta, köcsög, irritáló kis faszkalap olasz, és a tetejébe még nigger is. Ennyi negatív tulajdonság Rákosi Mátyás óta nem összpontosult egyetlen személyben.
Franciaország: Négy éve kis híján lemásolták 2002-es bravúrjukat. Az egyetlen lőtt góllal elrontott rekordbeállításhoz hasonlóan, nagyon kevésen múlt, hogy össze ne verekedjenek. Mivel Ribery sérült, ezért 1998 után ismét könnyedén összejöhet az a bravúr, hogy a franciaországi fehér kisebbséget senki sem fogja képviselni a pályán épp fent levők közül, persze ezt a szégyent elkerülendő Koscielny, Schneiderlin, Valbuena vagy Griezmann szívesen áll majd Raymond Domenech távozásával hatalmas űrt pótló Didier Deschamp rendelkezésére.
Portugália: Jó eséllyel itt játszik majd a torna két legköcsögebb játékosa, de nélkülük se lenne nehéz megállni, hogy merev antipátiával árasszuk el ezt a szimuláns cigánybagázst. Pikáns mellékzöngeként, gyarmatukra látogatnak, ezért jó eséllyel füttykoncert fogja kísérni minden megmozdulásukat, de a minden alatt CR7 westernszabadrúgását és a szimuláns hisztit kell érteni. Ha már CR7, reméljük, idén máris el lehet róla mondani, hogy ebben az évben mindent megnyert, amit lehetett. Ha kicsit tovább marad a kelleténél, cserélhet majd tapasztalatokat a brazil válogatott tagjaival arról, milyen szar érzés 0-1-re kikapni egy hazai döntőben, nyelvi gátja biztosan nem lesz a dolognak.
Hollandia: Idén is villoghatnak majd a világ leggyorsabb szélsői, hogy hihetetlen sebességük mellé elképzelhetetlenül kiismerhetetlen cseleikkel kergessék őrületbe az intelligens futball szerelmeseit. Louis van Gaal kispadra ültetésével végre méltó edzőt is sikerült találni a sok öntelt hólyag mellé. Az egységesen visszataszító csapatból talán csak egy gennyes pattanásnyit emelkedik ki Arjen Robben, aki várhatóan most is méltóképpen fogja képviselni a gyors és gyors szélső holland mintapéldányát, de Schneider vagy van Persie se sokkal marad le tőle. Ingatag lelkű banda, akik akár a világ legjobbjai is lehetnek, akkor is kiszopnak végül egy olyan ország válogatottjától, amely jobban elhiszi magáról, hogy igazi nép. Ki ne felejtsük a négy évvel ezelőtti döntőn Xabi Alonsót sárga lapért mellbe talpaló de Jongot! Kurva undorító egy brigád, na. Csak Egervári Sándor lemondatásáért vagyunk hálásak nekik.
Belgium: „Titkos esélyesként” indokolatlanul nagy szimpátia és hazai szurkolótábor övezi őket, pedig ez a belgásan szedett-vedett brigád, az angolszász koszovárokkal, valderrama-frizurás olaszokkal meg a kongói dzsungelben hálóval fogott gorillákkal sehova se fog jutni, nemhogy tovább. Nagyot röhögnénk, ha a 2002-es csaló Dél-Korea meg a mindig mindenhol színtelen-szagtalan ruszkik most megtáltosodva kéz a kézben ejtenék ki ezt a sosemvolt királyságot az őt megillető helyre.
Kamerun: Az egykori német gyarmat válogatottjával nem meglepő módon egy német edző ért el komoly sikert a kijutással. Mármint nem a selejtezőcsoportból, hanem konkrét brazíliai tartózkodást, ugyanis Samuel Eto’o és köre, az Anzsi Mahacskalában eltöltött 2 év után, kevesellte a kameruni szövetség által felajánlott 104 ezer dollárt. Szebb korokban ilyenkor megtöltötték a coltot, megfonták az ostort, megkötötték a kötelet, de a néger = pénz paradigmát a legjobb germán mesterektől tanuló fekete fiúk igazán szerencsés korban élnek, így megkapták a kívánt összeget. Nagyon drukkolunk nekik, hogy prémiumra már ne legyen pofájuk.