Herceg, akit fel se négyeltek? Koppány és nagy tabudöntés

2013.11.01 17:07

 

Kapcsolódó link..

https://embers-eg.webnode.hu/news/hatodik-napon-special-augusztus-17-a-szent-istvan-szindarab-premiere-/

https://embers-eg.webnode.hu/news/p-szent-istvan-all-ma-avagy-egy-allam-megalmodasa/

https://embers-eg.webnode.hu/news/p-vizontofele-a-magyarsag-/

https://embers-eg.webnode.hu/ujdonsagok/hagyomany-es-tortenelem-kutatas/

 

Koppány pogány vezér lefejeztetése

 

A somogyi herceg 959-ben született? És fel se négyelték? Ha meg is ölték, akkor sem István parancsára? Sosem volt pogány a magyar és a Kárpát-medence az őshaza?

 

1. állítás: Koppány születési éve: 959.

Onody Gyula mezőgazdasági gépészmérnök, Balatonszabadiban él, számos verset írt Koppányról, a Polgárinfó szerkesztője, a weblap helyi, balatonszabadi oldalát is írja. Maurer Teodóra tanító, nyelvtanár, jelenleg könyvtáros Szántódon. Osztálytársak voltak a siófoki Perczel Mór Gimnáziumban és nemrég éppen egy osztálytalálkozón döbbentek rá, hogy érdeklődési körük közel áll egymáshoz. Koppány, Somogy hercege – ez a címe most megjelent kötetüknek.
Onody Gyula: – Koppányhoz és Istvánhoz köthető évszámokból, visszaszámolással következtettük ki a születési évszámot. Keresztségfelvétele 973-ban, halála 997-ben történt.
Maurer Teodóra: – Minden kor emberét élénken érdekelte Koppány sorsa, élete, harca Istvánnal, számos legenda maradt fenn, versek, drámák, regények születtek (ezekből is idézünk a könyvben és bejártuk azokat a somogyi helyeket is, ahol valamilyen emlék maradt fenn róla, ahol birtokai voltak a hercegnek), tudósok vitáznak róla máig, ám minden forrás pusztán egy kérdőjelet tesz Koppány születési évszámához. Mi amatőr kutatók vagyunk, azért is mertünk kimondani egy évszámot, hogy azok, akiknek ez a hivatásuk, könnyebben cáfolhassanak, vagy erősíthessenek meg bennünket.

Onody Gy. : – Szándékaink szerint ez a szeretet könyve. Nem az István-Koppány ellentétet akartuk élezni, éppen ellenkezőleg. Aki elolvassa a könyvünket, ki-ki alakítsa ki a maga véleményét. Szeretnénk minél több településen, iskolában bemutatni.
„Az ősi hagyományok és törvények tapasztalatai ott éltek a kiválasztott törzs, azon belül a legbölcsebb nagycsalád tagjainak a génjeiben. Álmos és Árpád ezen uralkodók sorába tartozott. Utóbbi öt fia közül az egyik ág Koppányhoz, a másik Gézához vezetett...Koppány Szár László néven maga is felvette a keresztséget. Igaz, a bizáncit. Csupán politikai megfontolásból minősítette az utókor pogánynak. A magyarság sokkal közelebb állott  ősvallása Boldogasszonyához, azaz Szűz Máriához, mint a pápai állam nem ritkán véres hatalmi politikája, amely fellobbantja az erőszakos térítés inkvizíciós máglyáit. Ezzel szemben az avar sírokba mellükön keresztet viselő elhunytakat temettek...”

 

Tabukat döntöget halomba a gépészmérnök és a könyvtáros Tabukat döntöget halomba a gépészmérnök és a könyvtáros


2. Tán nem is volt csata István és Koppány között, tán fel se négyelték és nem is István parancsára ölték meg.

Onody Gy.:  – Nagyon sok kétely maradt még és lehet, hogy emiatt folytatjuk is majd a témát. Az állítólagos Veszprém melletti, sólyi csatát ábrázoló Krónika-festményről éppen csak a csata hiányzik, s a hátra kötött kezű Koppányt lefejezik. Tőrbe csalták Koppányt, esetleg önként ment tárgyalni Vecellinhez, ahol elfogták és lefejezték? Megkérdőjelezzük, hogy István parancsára ölték meg és azt is, hogy felnégyelték volna.
„...Parancsba sem adta soha:/ Koppány vezért megöljétek,/ délceg testét széttépjétek!/ Vecellin a gyilkos, s Orczy,/ ők akarták meggyilkolni./ Fájt a foguk szép Somogyra,/ Koppány urunk országára” (Onody Gyula: Koppány hegyén, rejtekúton).

3. A magyarok őshazája a Kárpát-medence.

Onody Gy.: – Ha lehántjuk a magyar őstörténetről az ezoterikus ragadványokat, akkor ez az egyetlen logikus magyarázat. Itt a jégkorszak után folyamatosan volt élet, közben az életfeltételek hol jobbak, hol kedvezőtlenebbek lettek, s ennek megfelelően vándorolt a népesség: elment, majd visszatért. A magyarok elődei (avarok, szkíták, hunok) részéről így négy bejövetel is történt. Vagyis Árpádék is csak hazatértek, a krónikák is írják, hogy magyarul beszélő küldöttség ment elibük. A honfoglalást Anonymus 1195 körül, Kézai Simon 1283-ban nevezi visszaköltözésnek. A magyarságban élő visszaköltözés-tudatot a „hivatalosok” igyekeztek eltörölni, de ma már újra tudjuk és valljuk, hogy a hazatérés szervezett, tudatos katonai tevékenység volt. Német és magyar csillagászok határozták meg: az Árpád vezette hazatérés 895-ben volt.

4. A magyar sosem volt pogány.

Maurer T: – Egyistenhitűek voltak, a bizánci kereszténység hívei. Koppány már húsz évvel István előtt megkeresztelkedett.

5. Nem kalandoztuk, raboltuk végig Európát.
Onody Gy.: – Spanyolhonig jutottak volna eleink segítség, szövetséges nélkül? A velünk szövetségesek rendre segítséget kértek a magyaroktól, e harcok tehát mindig valamilyen szövetség égisze alatt folytak.

 

A legyőzött hiánya már ministránsként feltűnt a somogyvári polgármesternek

„István legyőzi Koppányt, a lázadó somogyi vezért – ez a címe az egyik freskónak, amely a somogyvári templom mennyezetét ékesíti. Gyermekkorom ministráns esztendei alatt gyakran csodálkoztam rá erre a képre, amelyen a fényes sisakú király kivont szablyával diadalmasan lovagol csapata élén a somogyi dombok között és a legyőzött még csak nem is szerepel rajta. Már akkoriban, a szentmiséken fel-felpillantva s foglalkoztatott a gondolat: ki volt Koppány? Miért is lázadt?

Somogyváron, az egykori bencés apátság romjainak két évtizedig tartó feltárása során nemcsak Szent László király első temetkezési helyéről tűnt el a törmelék, hanem a méltatlanul elfeledett, hamis köntösbe öltöztetett Koppány emlékéről is lassan lehullt a lepel. Ennek köszönhetően született meg az az emlékmű is, amely a kupavári földvár alatt, a csodatévő Szentesica forrás mellett idézi meg a somogyi herceg emlékét. Azét az emberét, akinek kemény, következetes magyarsága nélkül nem lehetnénk azok, akik vagyunk. Aki nem vad pogány, csak keleti keresztény volt. Somogyvárt ma már Koppány vezér emléke miatt is egyre többen keresik fel.”


(Móring József Attila, Somogyvár polgármesterének előszavából).

 

Forrás..