Játékosság

2012.11.08 13:41

 

Előzmény: embers-eg.webnode.hu/news/a-maba/

embers-eg.webnode.hu/products/ember-s-eg/

embers-eg.webnode.hu/news/isten-bekacsint-a-matrixba/

embers-eg.webnode.hu/news/wass-albert-mese-az-erdorol/

 

 

A játékosság megidézése

 

 

"Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!"

részlet József Attila: Levegőt! c. verséből

 


Itt az ideje, hogy több legyél, mint filozófia.
Előbb engedd meg, hogy az Erő ösztönből hasson és közben engedd meg fejednek a racionális figyelmet!
Ereszd Egybe a tüzet a jéggel!

Csak ülj nyugodtan, testedbe engedd a feszültséget hatni.
Figyeld a lélegzeted, figyeld a szívdobbanást.
Merülj meg a figyelemben.
Olvadj bele, nyugodj meg be-éké-be.
Hagyd Magától mozdulni a testet.
Olyan akarattal fog a test mozdulni, ami elsődlegesen nem agyból irányított.
Révület...
Hagyd!
Engedd MAG!

Legyél Tenmagad az Élet és a Végzet.
Táncolj. Körbe. Imádkozz!
Játssz, mint egy Gyermek.

Így a Magyar: ezerszeresen!
Milyen óriási erőt tud szaporítani az ima.
Nemcsak elmotyogod orrod alatt, félőn.
Nem féled az Istened, éled is egyszerre!
Megszállott erő = Szer e tett.
Látod, forrásban a máglya, ahogy körbetáncolja az akarat, ezér'szeressen az Isten, szer-e-tetteidért.
A Mén.

www.zoobudapest.com/site/upload/2012/03/Tigrispofon.jpg

 

 

„Játszani is engedd”

Szerző: Bárkán György
 


József Attila 1935-ös Levegőt! című versének záró szakaszában a romantikusan megszemélyesített szabadsághoz fohászkodik olyan rendért, amelyben játszania is szabad, lehet. Rend és játék szorosan összetartozó fogalmak. Játék csak valamilyen rendben képzelhető el - eleve minden játéknak, valamelyest még a szerepjátékoknak is vannak szabályai, és játszani igazán csak az tud, aki képes a leghevesebb érzelmekkel, s ugyanakkor fegyelmezetten egész önmagát beleadni.

Játék és kultúra

A játék időben megelőzi az emberiséget, hiszen már az állatoknál megtalálható szinte minden mozzanata. A játékok többségét persze többen játsszák, s így az emberi - páros vagy csoportos - kapcsolatok minden jelensége megfigyelhető játék közben: itt a verseny, a harc, a szolidaritás, a kihívás, a dicsekvés vagy az ócsárolás, az előadási készség csillogtatása vagy éppen az önbizalom hiányából eredő alárendelődés. Konrad Lorenz az állati ösztönöket vizsgálva jelentős szerepet tulajdonított - már a rovaroknál - a "tánc"-nak, az énekszerű hangadással egybekötött játékoknak. Ezekben az alapvető életmegnyilvánulásokban is megjelenik már a két legfontosabb, majd az emberi társadalmat is alakító-formáló tényező: a vetélkedés és a szolidaritás.

    Lorenz felismerése összhangban van Huizinga - az imént is idézett - nézeteivel: az emberi játék a kultúra terméke, de egyúttal maga is kultúrát hoz létre, sőt, maga is kultúrává válik: a versengés és a közösség-alkotás, a szolidaritás csoportban valósul meg, s egyúttal csoportot hoz létre. A csoportok többnyire ellentétesek. Gyermekek és állatok játékának elemzése alapján írtak le pszichológusok néhány alapvető sajátosságot és típust. Megismerési és viselkedési funkciók ismétléséből ered a térbeli - majd szublimáltan az időbeli - tájékozódás képességének fejlődése, az erre épülő megérzési és gondolkozási elemek fokozatos fejlesztése, amelyből azután a tudásvágy táplálkozik, és az életen át tovább bővülő tudás. A társadalmi funkciókat és a történések átélését, majd megjelenítését egyengetik a szimbolikus és szerepjátékok. A gyerek fejlődését egyre bonyolultabb formájú-szerkezetű játékok kísérik, s felnőtteket is segítik az együttélésben a szabály-játékok - szinte előkészítik a mindenfajta együttműködést.

    Frobenius és a korai néprajzi-művészettörténti kutatás hajlamos volt a természeti, prehisztorikus népi közösségek játékait saját életük szimbolikus megjelenítésének, újraátélésének tekinteni, olyasminek, amelyben képzeleti síkon teljesülnek a vágyak s levezetődnek a félelmek, csillapodnak a szorongások. Az együttes játék csakugyan "mintha valóság volna", életteret teremt a maga sajátos feszültségrendszerével, amelyben a szimbólumok lehetővé teszik és szabályozzák az átélést. Az elmélyültebb kulturális elemzés azonban a játék terét valóságos élettérnek is látja, amelyben sajátos játék-élet folyik, s történetileg vizsgálva nem csupán "mintha-élet", hanem szereplőinek valóságos élete a tér és az idő (társadalom és történelem) meghatározott keresztmetszetében.

    Így alakultak ki csírájukban már a prehisztorikus időkben, de az antikvitás és a keleti őskor-ókor kultúrtörténetében a kollektíva életének szerves részét képező harci, majd finomabb formában versengő-vetélkedő, végül szabályok közé szorított, "szabályszerű" verseny-játékok, amelyek számos formája napjainkig fennmaradt. Ismét Huizingát idézve: kialakult a játékok szereplőinek rendszere, az erényes-szabálykövető, a hamisjátékos, a játékrontó, s ellentéte, a játékmester, s e játékos-típusokat a jelen politikai játszmáiban is felismerhetjük. Jelentőségük azonban ennél is általánosabb: a von Neumann-Morgenstern-féle játékelmélet a várható nyereség elérésének stratégiáit bemutatva a gazdasági magatartás elemzésének új dimenzióit nyitotta meg. Ebben a rendszerben nem csupán a maximalista-minimalista célkitűzések, hanem a csalási stratégiák, a hamisan játszók "mesterfogásai", a játszmákat szándékosan rongálók módszerei is szerepelnek, ezekkel a kategóriákkal mindenfajta teljesítményt előre meg lehet becsülni.

 

www.liget.org/disabled/cikk.php?cikk_id=130