Az elkülönítő módszerek hatásmechanizmusa és kritikája 1. rész – 2. rész – 3. rész
Az előző két bejegyzésben a félelemkeltő módszerek voltak terítéken; ez a kategória nagyjából lefedi a hagyományos fegyelmező módszereket. Arról volt szó, hogy miért hatásos, amikor kiabálunk a gyerekkel?
Miért kapja össze magát, amikor ráijesztünk? És miért vált be évszázadokon keresztül a fenekes?
Mielőtt rátérek a biztonságos és egészséges fegyelmezés elemeire, még az elkülönítő módszerek hatásmechanizmusával és kritikájával is szeretnék foglalkozni, mert a korábbi erőszakos módszerek helyett ma ezeket a “korszerű” megoldásokat ajánlják. Kérdés, hogy jobb-e a fenyegetésnél és a testi fenyítésnél az erőszakmentesnek tartott szeparáció: az elhagyás színlelése, a levegőnek nézés, vagy a büntetésbe küldés? Mi történik, amikor magára hagyással próbáljuk önálló elalvásra nevelni a kisbabát? Mikor megfelelő fegyelmező eszköz a következmények használata, és mikor üt vissza?
Miért hat AZ ELHAGYÁS SZÍNLELÉSE és az ELKÜLÖNÍTŐ BÜNTETÉS, amikor hat?
Az elhagyás színlelése
– Indulnunk kell, Lujzika! Indulunk!
– Még nem akarok!
– Indulnunk kell. Időben szóltam, (ahogy a könyv tanácsolta), most pedig indulunk.
– Nem megyek!
– Lujzika!
Anya tudja, hogy most már tényleg muszáj indulni. Valamit ki kell találnia, gyorsan, mielőtt kitör a cirkusz.
– Jól van, Lujzi. Te itt maradsz, Anya elmegy. Szia! Pá-pá! – És elindul. Igazából esze ágában sincs otthagyni, de Lujzika ezt nem tudja, és pánikrohamot kap.
– Anya-Anya-Anya, ne menj el! Ne menj el!
Hatásos volt a trükk. Anya könnyen és gyorsan elérte, hogy a kicsi csapot-papot, mindent feledve rohanjon utána. De vajon mi hatott Lujzikára ekkora erővel?
Szeparációs szorongást kiváltó magatartás
– Ha így folytatod, nem leszünk jóban!
– Menj a szobádba! Nem akarlak látni, amikor hisztizel!
– Addig ne kerülj a szemem elé, amíg rendesen nem viselkedsz!
De az is kiváltja a szorongást, ha sértődötten nem szólsz hozzá, és az is, amikor azzal próbálod a gyerekedet jobb belátásra bírni, hogy úgy teszel, mintha levegőnek néznéd.
Elkülönítő büntetés
A járókába tevés, a sarokba állítás és a szobába küldés nem ijesztgeti a gyereket kiabálással és fenyegető magatartással; testi fájdalmat sem okoz neki. Ezek az erőszakmentesnek szánt megoldások az elhagyottság élményében mártják meg a gyereket. És ugyanígy hatnak az olyan szövegek, mint:
– Ha nem szeded össze magad, nem maradhatsz velünk!
– Ezt nem bírom tovább, szükségem van egy kis időre!
– Nem bírok veled!
Elkülönítő minden olyan bánásmód, amikor nem engeded magadhoz a gyerekedet, vagy a szereteted jeleit vonod meg tőle, vagy attól tart, hogy ez fog történni, ha nem viselkedik elég jól. Ide tartoznak az olyan megegyezések és ultimátumok is, amelyeknek az elszakadás a lehetséges kimenetele.
A kicsi nemcsak akkor érzi magát elhagyva, amikor a egyik szülő elköltözik a családtól; elkülönítő-elszakító bánásmód az is, amikor egy szülő érzelmileg hangolja a másik ellen a gyereket, és már nem szabad mindkettőjüket szeretnie.
Az elkülönítő-elszakító módszerek hatásmechanizmusa
A biztonságot jelentő szeretett személytől (Anyától) való elszakadás két elsöprő erejű zsigeri indulatot vált ki: a veszélyérzetet, és a közelség keresését.
A veszélyérzet hatására az ember éber lesz, elővigyázatos, és fedezékbe vonul. Amikor a kicsit az a veszély fenyegeti, hogy elhagyja őt az, akitől függ, akkor szirénázni kezd a riasztórendszere, és fellármázza a gyereket: vigyázz, baj van!
A közelség keresése pedig az a zsigeri indulat, amelynek hatására a kisgyerek, aki nem akart hazamenni a játszótérről, most felugrik és az anyukája után rohan. Amikor ugyanis azzal szembesül, hogy elveszítheti, akkor feltámad benne egy nagyon kétségbeesett reakció, a megkapaszkodás ösztöne. Semmi más nem számít, csak az, hogy Anya vele maradjon.
Amikor a hozzád való ragaszkodásánál fogva próbálod elérni a gyereknél, amit akarsz, nagyon hatásosnak tűnik a trükk. Az elszakadástól való félelem melletted tartja a gyereket. Amikor elindulsz, utánad szalad. Használjuk a trükköt, mivel olyan jól hat!
Ez a magyarázata annak, hogy amikor este azt mondod neki, hogy most már maradjon szépen az ágyában, nem szabad kijönni, mert különben baj lesz… és a nyomaték kedvéért még büntetést is helyezel kilátásba… a gyereked mégis kijön.
Az elhagyottság megszólaltatja benne a szirénát, hogy baj van (veszélyérzet), és kapaszkodni kell (közelségkeresés). Bármi áron, de oda kell mennie hozzád. Az elhagyottság annyira ijesztő élmény, hogy annál a büntetés, még a verés is elviselhetőbb. Az ijedt kisgyerek számára a biztonságot jelentő Anya közelsége mindennél fontosabb.
A hatékonyság feltételei
- A gyerek kötődik ahhoz a személyhez, akitől az elszakadás veszélye fenyegeti
- A gyerek agya még NEM védekezik a veszéllyel, vagy az elszakadással kapcsolatos érzések ellen (törődés, közelség, függés, szeretet).
Az elhagyottság élményére épülő trükkök hatékonyságának első feltétele tehát, hogy a gyerek még kötődjön ahhoz, akitől az elszakadás veszélye fenyegeti.
Ha a felnőtt azt mondja: “Én most már megyek, szia!” –, de olyan gyereknek mondja ezt, aki nem különösebben kötődik hozzá, akkor nincs is különösebb hatása. Az elhagyás színlelése, és a többi elkülönítő módszer olyan trükk, ami a gyerek függését és ragaszkodását használja ki; ahol ez nincs meg, ott nem is működik.
A hatékonyság másik feltétele, hogy a gyerek még ne hordjon védőpáncélt az elszakadással kapcsolatos fájó érzések ellen (törődés, közelség, függés, szeretet). Csak olyan gyereket lehet elkülönítő technikákkal sikeresen manipulálni, aki még érzékeny és sérülékeny – aki még nem növesztett védőkérget a szíve köré.
De aki egy érzékeny szívű gyereket rendszeresen a ragaszkodásánál fogva manipulál, az rövid időn belül tapasztalni fogja, hogy túllőtt a célon. A kezdeti hatékonyság hamar megszűnik. Nem szabad olyasmit csinálni, ami miatt a gyerek védekezni kezd a gondoskodás, a közelség és a szeretet ellen. Túl sok olyan gyerek szaladgál ma a világban, akit már „nem érdekel”, hogy nélküle indul haza a játszótérről a Mami. Ők azok, akik már védőkérget növesztettek, már golyóálló mellényt hordanak a ragaszkodó érzések ellen.
Kockázatok és mellékhatások
- Elbizonytalanít – aláássa az individuációs folyamatot
- Túl nagy stressz – Rongálja a riasztórendszert
- Frusztrációt kelt, ami agresszív magatartáshoz vezethet
- Védekezést indít el, ami a fejlődés elakadásához, és számos magatartási problémához vezet
- Rongálja a nevelés egyetlen lehetséges közegét, a bizalmas kapcsolatot
Az elhagyottság élménye megfosztja a gyereket a biztonságérzetétől
Kapaszkodni kezd beléd, minden energiájával a közelség elérésére és megtartására törekszik… ami viszont akadályozza az individuációt (az életképes, érett személyiséggé válás folyamatát). Sok ember egy életen át szenved a biztonságvesztéstől. Azt tapasztalta, hogy a szeretetnek feltételei vannak: aki szeret, az addig szeret, amíg megfelelően viselkedem.
Ez gyökeresen eltér attól, ami biztonságos, egészséges, jó és természetes. A gyerekek lelkét az a stabil és feltétel nélküli szeretet táplálja jól, ami Isten szeretetéhez hasonlít.
A szeretet lényege a feltétel nélküliség. Amit ki kell érdemelni, amiért meg kell dolgozni, amit el lehet veszíteni, az sok minden lehet – pl. jó vélemény… de nem a szeretet. A gyerek alapszükséglete, hogy teherbíró, elnyűhetetlen és megingathatatlan szeretetet találjon annál, aki legfőbb menedéke és biztonságának forrása.
Ne tedd neurotikussá a gyerekeidet akkor sem, ha körülötted mindenki más ezt csinálja! Tudniuk kell, hogy nem kell megdolgozniuk azért, hogy szívesen lásd őket! Nem kell jósággal kivívniuk a szeretetedet!
Egy biztonságos kapcsolatban a szeretet nem lehet feltételekhez kötött!
Ha a gyerek csak akkor részesül szeretetben, amikor kiérdemli a viselkedésével, akkor egészséges fejlődésének a legfőbb feltétele hiányzik! A feltételhez kötött szeretet, az érzelmi manipuláció megakadályozza, hogy a gyerek idővel életképes, önálló, és másokkal is törődő, érett emberré fejlődjön.
“Szeretni azt jelenti, hogy kiöntöm magamat a másikért: őt magammal szemben is előnyben részesítem. Kutatom, hogy mire van szüksége, és arra törekszem, hogy betöltsem a szükségleteit. A szeretet a jó indíték, a jó irányába ható energia a kapcsolatban. A feltétel nélküli szeretet kegyelem: sem megszerezni, sem elveszteni nem lehet.”
– Dr. Pálhegyi Ferenc
A szeretettel nem szabad visszaélni! Bármilyen hatásosan is lehet vele irányítani a gyerek viselkedését, az érzelmi manipuláció nem lehet a fegyelmezés jó és egészséges eszköze.
Az elhagyottság élménye túl nagy stressz – rongálja a riasztórendszert
Nem is értem, hogy javasolhat bárki olyan fegyelmező módszert, aminek az a lényege, hogy addig ne kaphasson a gyerek a biztonságát jelentő személy közelségéből, szeretetéből, amíg jól nem viselkedik! Hogy az édesanyja addig ne vegyen róla tudomást, ne szóljon hozzá, ne legyen mellette, amíg eleget nem tesz valamilyen elvárásnak! Minek alapján gondolja bárki, hogy a tomboló gyerek attól majd lehiggad és összeszedi magát, ha elküldik a szobájába, a sarokba, vagy bárhova, ahol egyedül van?
A kisgyerekek számára a közelség és a gyengédség egyenlő a szeretettel. Amikor édesanyja elküldi, amikor úgy tesz, mintha nem látná szívesen, akkor a kicsi azt hiszi, hogy el tudná hagyni, talán szakítani fog vele. Megtörtént már veled, hogy valaki, akihez nagyon ragaszkodtál, szakított veled? Milyen volt? Óriási stressz! Égszakadás, földindulás! Azt hitted, hogy vége az életednek…
Az elhagyottság élménye frusztrációt kelt, ami a kicsiknél és az éretleneknél agresszív magatartáshoz vezethet
Az elkülönítő-elszakító fegyelmezés hatására a kisgyerek is nagyerejű érzelmi földrengést él át. Szirénázni kezd a riasztórendszere. Az elszakadás okozta stressz hatására a frusztráció is elönti, ami pedig némi fáziskéséssel agresszív magatartáshoz vezethet. És ez még mindig nem minden.
Amikor úgy teszel, mintha el akarnád hagyni a gyerekedet, aki ragaszkodik hozzád; amikor azt hiszi, hogy el kell tőled szakadnia, hogy nem látod őt szívesen, hogy szakítasz vele, akkor a limbikus rendszerében egyszerre aktiválódik mind a három zsigeri indulat – a KÖZELSÉG KERESÉSE, a FRUSZTRÁCIÓ, és a VESZÉLYÉRZET.
Igen ám, de a kisgyerekek agya leghamarabb 6 éves kor körül lesz képes többféle indulat együttes feldolgozására – ekkor kezdi ellátni feladatát agyukban a prefrontális kéreg, ami az indulatok keverőedénye. A többféle érzés együttes feldolgozása, az integráció teszi lehetővé az önmérsékletet, hogy az ember ne első felindulásból cselekedjen.
Az integráció teszi lehetővé az ellentmondásos gondolatokat: azt, hogy a dolgokat többféle szempontból (azaz perspektivikusan) szemléljük, és mások szempontjait is számításba vegyük. A működő prefrontális kéreg a kiegyensúlyozott, belátó gondolkodás, és a döntések előtti mérlegelés feltétele.
Nos, visszatérve a három egyszerre kitörni készülő zsigeri indulathoz. A gyereket először a KÖZELSÉGKERESÉS keríti hatalmába: “Anya, ne menj el!” – és utánad szalad. Amikor újra melletted van, azt hinnéd, hogy minden rendben… és abban a pillanatban színre lép a FRUSZTRÁCIÓ, a gyerek pedig agresszivitásban tör ki. Egyik pillanatban még megkönnyebbülten szorított magához, a másik pillanatban rád támad. Üt, rúg és hasonlók. Amikor elmúlik az agresszió, jöhet a VESZÉLYÉRZET, a félelem. Este nem tud elaludni, szörnyek vannak az ágy alatt. Ezek az elsődleges indulatok egymásnak adják a stafétabotot, ami miatt úgy tűnik, mintha a kicsi szélsőséges hangulatember lenne – rövid idő alatt óriási érzelmi változásokon esik át. Az egyszerű magyarázat: három nagy indulatot mozgósított benne az elhagyottság élménye, de ezek az indulatok egymást váltva tudtak csak felül kerekedni és kitörni, mivel a különböző indulatok integrációjára még nem képes az agya. A gyerek egyik pillanatban még kapaszkodva bújik hozzád, a másik pillanatban dühödten megtámad, éjjel pedig nyugtalan, fél, nem tud aludni. Mind az elszakadás okozta stressz következménye.
Az elhagyottság élménye önvédelmi reakciókat indít el, ami a fejlődés elakadásához, és számos magatartási problémához vezet
Mi történik, amikor több az elszakadás, mint amit a gyerek el tud viselni? Védekezésbe vonul. Páncélba öltözteti a lelkét, védőkérget növeszt a szíve köré. Az önvédelmi állapot pedig a fejlődés elakadásához vezet, és egy sor magatartási problémához.
Már a hároméves is elkezdhet parancsolgatni és követelőzni. “ÖNVÉDELMI ALFA” állapotnak nevezzük ezt. Úgy érzi, hogy a biztonság kedvéért nála kell, hogy legyen a kontroll. Amikor a kisgyerek több elszakadást él át, mint amennyit kezelni tud, eluralkodik rajta az „alfa ösztön”.
Ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy elkülönítő módszereket használjunk a fegyelmezésben. A gyerekeknek enélkül is elég sok elszakadást kell átélniük. Elhibázott dolog rátenni mégegy lapáttal.
A védekező állapot másik tünete az “ÖNVÉDELMI ÁTKÖTŐDÉS“. A gyerek hirtelen egy rongyihoz, bújókendőhöz, plüssállathoz, valamilyen megnyugtató tárgyhoz kezd ragaszkodni, mert úgy érzi, hogy rád nem mindig számíthat. Jó, ha van kéznél egy rongyi, ami szükség esetén segít megnyugodnia. De amikor a rongyi pótolja Anya és Apa hiányát, az nem jó. Ha pótolhatók vagytok, nemsokára a kortársak pótolják majd a hiányotokat. Amikor a gyerek sokat szenved a szeparációtól, úgy érzi, hogy a kortársakkal jobb lesz.
Amikor az agy a sebezhetőségtől való menekülést szükségesnek találja, teljes körű védekezésre rendezkedik be. A neve: “ÖNVÉDELMI LEVÁLÁS“. Ez az egyik legjelentősebb védekezési forma. Akkor alakul ki, amikor a gyereket sorozatos tapasztalatai meggyőzik arról, hogy túl fájdalmas bárkit közel engedni a szívéhez. A kapcsolat több fájdalmat okoz, mint amennyi jóleső közelséget nyújt.
Agya meg akarja védeni ettől, ezért hátramenetbe kapcsol: nem akar sebezhetően közel lenni többé senkihez. Amint meglátja Anya vagy Apa tekintetében, hogy menni készül, más kiabál is: “Menj innen! Menj ki a szobámból!” Megfeszül a háta, amikor megöleled. Még a búcsú puszit is elutasítja.
A házasságban is eljátsszuk ezt. Valamitől megbántódsz, sebet kapsz, és hirtelen szertefoszlik a vágy, hogy közel legyél a párodhoz. Nem kívánsz a közelében lenni. Ez az önvédelmi leválás. Távol akarod tartani a másikat magadtól, mert különben fájdalmat okoz. Ha nem múlik el hamar, hanem elmélyül és állandósul ez az állapot, tönkre is teheti a kapcsolatot. Felébresztettük a szörnyet.
Az elkülönítő büntetés legfőbb kockázata:
Az elhagyottság élménye rongálja a nevelés egyetlen lehetséges közegét, a bizalmas kapcsolatot
Akármilyen nehezen bírsz a gyerekeddel, ne engedj a kísértésnek! Ne vesd be ellene a végső fegyvert: a hozzád fűződő kapcsolatát! Amint láttuk, rengeteg a kockázata és a mellékhatása; azon kívül, miért akarna egy gyerek mélyen és sebezhető módon kötődni valakihez, ha a ragaszkodása mindig fájdalmas elszakadáshoz, az elhagyottság élményéhez vezet? A gyerek ragaszkodásával való visszaélés: az elhagyás színlelése és az elkülönítő büntetés közvetlenül a kapcsolatotokat rongálja!
Az elhagyás színlelése és az elkülönítő büntetés visszaüt
A félelemkeltés és a testi fenyítés biztonságos alternatívájának szánták, de nem jött be, mert nem kevésbé kockázatos! Nem ez tehát a biztonságos és egészséges megoldás. Persze az éremnek másik oldala is van. Ha egyszer úgy érzed, hogy vagy agyonütöd azt a gyereket, vagy elzavarod a szobájába, akkor inkább küldd a szobájába! De igazából kit kellene ilyenkor a szobájába küldeni? Azt, aki nem bír magával.
Soha nem szabad a problémás viselkedést összekötni a kapcsolat lehetséges elveszítésével, mert az mélységes biztonságvesztést okoz, védekező reakciókat eredményez, és rongálja a bizalmas kapcsolatot. Minél kiakasztóbb a gyerek, minél inkább átlépi a határokat, minél rosszabbul viselkedik, annál fontosabb, hogy tudja: a szereteted és a kapcsolatotok nem forog kockán. Bármit tesz, hozzád mindig jöhet. A kapcsolat mindig fontosabb, mint a viselkedés.
Isten feltétel nélkül szeret
“A szeretet türelmes, jóságos… Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat… Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.”
– 1Korinthus 13 – részletek“A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet.”
– 1János 4:18“Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? … Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, … sem jelenvalók, sem eljövendők, … sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.”
– Róma 8 – részletek
Kapcsolódó
Büntetés, kiállítós bünti… ha ne büntessem, mit csináljak?
MIT TEGYEK az elhagyás színlelése és az elkülönítő büntetés helyett?
A kapcsolatra épülő fegyelmezés BIZTONSÁGOS alapelemei:
- Jó akar lenni a kedvedért? Őrizd és tápláld a szándékát!
- Akarsz tőle valamit? Előbb vedd fel a kapcsolatot, csak utána térj a tárgyra!
- Hidalj át minden szakadékot!
- Tudd, hol van a természetes hatalmad határa!
- Ne a viharban próbálj haladni!
A kapcsolatra épülő fegyelmezés EGÉSZSÉGES mesterfogásai:
- Hívd elő a saját jó szándékát!
- Hívd elő a saját ellentmondásos indítékait!
- Hívd elő az elengedés könnyeit!
Az éretlenek fegyelmezése – tartalék elemek: