Molnár V. József : Az ember életköre
Kacsolódó linkek..
https://embers-eg.webnode.hu/news/paradox-vilag-elszivoero-el-a-sziv-o-ero-/
https://embers-eg.webnode.hu/news/pap-gabor-a-vilag-kepe-egy-kerek-tukorben/
Kapcsolódó videó..(nagyon ajánlott)
https://www.youtube.com/watch?v=ieeTxVAoMN0
Bizonyára sokan foglalkoztok asztrológiával vagy a Lélek kutatás egyéb területeivel. Az alábbi cikk, mondanivalóját tekintve az Élet majd minden területére érvényesek illetve "modellezhető". Legfőképp amire most gondolok a gyermeknevelés és mondjuk a földművelés. Egész-séget -bármiben- akkor valósíthatunk meg, ha tisztában vagyunk a lehelet finom energiák mozgásának és átalakulásának miben- és hogyan léte felől. Zseniális írás Molnár V. Józseftől!
Régen úgy tartották, hogy nem csak az egy óra kerek, nem csak az egy esztendő, hanem az emberélet is kerek.
A mai világszemléletünk egészen más természetű, az lineáris idő. Ez okozza a mai embernek azt a félelmét, amit halálfélelemnek hívunk. Valójában azonban nem halálfélelemről van ilyenkor szó, hanem pusztulás-félelemről.
A régi ember a halált az utolsó átváltozásnak tartotta, és készült is a halálra. Abban az időszemléletben, ami az emberéletet kereknek hitte, elképzelhetetlen volt, hogy az ember egyszer csak eltűnjön. A régiek azt is tudták, hogy az esztendő körforgásának, a 12 íze-zamata, amit a Nap ad számunkra, az nem csak az esztendő körében valósul és adja életünknek a tartalmát, hanem az ember életén belül is megvalósul.
Az esztendő Adventtel kezdődött. Advent hat hetes előkészület volt a fény születésére (nem András utáni vasárnappal kezdődött, hanem szent Mártonnal, ami november 11-én van). Szorongást hozó sötét napok ezek, egyre alacsonyabb pályán araszol kint a Nap, és egyre alacsonyabban araszol Bennünk is, persze. És mivel az élő fény kevés, ezért szorong az ember. Száz és száz játék adta lehetőségét ismerte a régi ember, hogy az ember összeszedje magát és fölkészüljön a Nap születésére, Jézus által személyesült Karácsony titokzatos éjszakáján.
Nos, ez az időszak, ami a Nyilas időszaka, ami a keleti állatövi rendszerben a lónak, a fehér lónak az időszaka. Ez az emberéletben a magzati állapot. Amikor magzati állapotban van a gyermek az anyja méhében teljes védelemben, a teljes fényes sötétségben. Igen, fényes sötétségben, az anya okán, aki minden porcikájával figyel a Napra, világosságban van. Mindent megkap a fényes sötétségben, amire neki, majd felnőttként, szüksége lesz. Ez az állapot a várakozás, a készület állapota. A fény születésének az állapota ez az ember életében is:„minden gyerekkel napocska, csillagocska születik a világba”.
A születés időpontja, a Baknak felel meg- képletesen a Nap születésével azonos. Ez a rövid időszak a csecsemő életében is jelen van: a Bak, köztudottan az, ami tele van hurkos kötéssel, a csontot, a csontosságot a kötést idézi meg. Ez az időszak jelen volt az ember életében, mert a régiek a kisgyereket 6-9 hétig szoros pólyában tartották. mai kutatások szerint, az a gyerek, akit pólyában tartanak, az könnyebben szocializálódik, mint, akit szabadon tartanak. A régiek azt tartották, hogy kell ez a szoros – a Bak időszakával összhangban lévő kötés – mert a lélek hozzá kell, hogy szokjon a testhez.
Érdemes odafigyelni az emberélet körének végére, ami a Skorpióban következik be- amikor meghal az ember, akkor is lekötötték, gúzsba kötötték a halottat, hogy ne kapkodjon az elszálló lélek után. Itt is két fontos tudás maradt meg számunkra is. Hadd mondom el, hogy a magyari tudásban is jelen volt az, hogy az ember élete fénytől fényig tart. Hiszen napocska születik a gyerekkel, de, ha meghal, akkor is csillag születik. Amikor a fényességet itt kell tartani, akkor kell ez a szoros 6-9 hetes pólyakötés. Amikor a fényességnek vissza kell mennie a Teremtőjébe, akkor azért kell ez a szoros kötés, hogy ne kapaszkodjék.
Aztán utána következik az esztendőkörös változás - rendben a Bak időszak után, a Farsang időszaka, a Vízöntő – a Majom a keleti rendszerben. Ez három éves korig érvényes az emberéletben, addig a gyerek szó szerint majomkodik: négykézláb jár, mindent lerámol, és utánozza apját-anyját. Törzsi közösségek asszonyai a testükre kötve hordják a gyereküket, mint a majmok, a magyar paraszti és polgári társadalomban is ott volt a gyerek három éves koráig az anyja közvetlen környezetében.
Halak: kettős, az áldozati halál időszaka. A Skorpióban a növény halálra adja magát, mint a földbe vetett mag. De ebben az időszakban jelen van a csírázás is. 3-7 éves korig a gyerek a csíra. Alig várja, hogy a fölszínre kerüljön. Egészen hét éves korig az osztatlan szent időt éli. A régi ember fogalmazásában, ez az Isten-tenyerén-létet jelenti.
Kos: a sok-sok csíra fölszínre jön, a sok rügy kipattan. Ekkor szükségképpen le kell lépnie az Isten tenyeréről a gyereknek. Ez az az idő, amikor hirtelen megérzi az időt és érdekelni kezdi a tér is. Mi a fönt? Mi a lent? Mi az ott? Együtt érzi meg az időt és teret. Addig egyetlen összefüggő világ volt, most darabokra hullik az idő érzetétől és a tér tagoltságától. A régiségben ekkor beavatták a gyereket a halálba. Az idő hozza a halált. Hét éves korig nem lehetett a közelébe a halálnak, nem mehetett temetésre, még tulajdon anyja mellett sem virraszthatott. Hét éves korban viszont beavatták a halálba.
Bika: minden megújul a Húsvét időszakában, de minden tövében erősödik. 10-12/14 évig a gyerek nem akar növekedni, tövében szedi össze magát. Ekkor kezd kíváncsi lenni arra, hogy ki az én apám, ki az anyám, kik a rokonaim, mi az, hogy magyar.
Legkényesebb időszaka az ember életének: az Ikrek – a szárba szökkenés időszaka. Az ami eddig tövében erősödött, az most szárba szökken. Előkészület a mennybéli állapotba.A lélek lét fölé emelkedésének időszaka. A kamasz kinéz a családból, ez belső késztetés. Kívül keres mintát. Ilyenkor kell neki megismerkedni a személyes istennel. Isten személyessége kettős: apaként adja törvényét, de anyaként szeret bennünket. Szent időben, szent helyen, közösen megmerültek a szent forrás vízében.
Rák: ez isten terített asztala. A személyes istennel megismerkedő fiatalok összeházasodnak, fészket raknak. Új házat építettek, ahol asszonynak és embernek áldozattá kellett válniuk.
Oroszlán: Nap megérzi, hogy lefele ballag az égi mezőn, és igen kemény lesz. A kánikula ideje. Aki nevelte, érlelte, most tövét szakítja a növénynek. Urunk színeváltozásának ünnepén a régi ember hite szerint, töve szakad minden növénynek, bennünk is. Nem szünik meg az élet, magban, gumóban sűrűsödik. A nap uralma, az uralkodó időszaka.
Szűz, az öreg ideje: már közel van a Teremtőhöz. Beéri kevés étellel, ruhával, nyelveken tud beszélni – ha elfogadja korát. Életében először megérti a feleségét. Az ember már nem akarja átváltoztatni. Ilyenkor megérti a gyereket, megérti a környezetet. Nem föltétlen ért egyet, de megérti. A türelem időszaka. A kisgyereknek nagy szüksége van az öregszülővel töltött időre - a még szűz, a már szűzzel. Kezd az osztatlan szent idő birtokába kerülni újra.
Mérleg, vén-kor: amikor már betakarított az ember mindent. Mérlegre állni muszáj. Bármilyen a világnézetünk, mérlegre kell állnunk. Elkezd szabadulni mindentől, nem csak a testi vágytól, a szellem vágyakozásától is, a jószágtól, a háztól, a könyvtől, amit írt, az asszonytól, a gyerekektől. Készülnünk kell a menyegzőre.
Skorpióban: lecsupaszul minden, rokona a halál. Teljesen lecsupaszul a test – Keleten sas és kígyó a jele. A sas elrepül. Ez a menyegző. Halálra készülés, a lélek elengedésének szertartásai, velőt rázó siratóénekek közepette három nap alatt eltávozik. Nem maradhatunk itt lélekbe szorulva.
Nyilas, a köztes lét, a tisztítótűz. Hogy mielőbb visszatérjen az égi útra, a tejútra, a lélek útjára. Itt születik a nap minden télen. S amikor Karácsonykor az élet kereke befejeződik, megtisztulva ott távozik vissza a Teremtő örömébe.
Molnár V. József
Téma: Molnár V. József : Az ember életköre
Nincs hozzászólás.