Szellemtani mesék 2
Kapcsolódó link..
https://embers-eg.webnode.hu/news/szellemtani-mesek/
https://embers-eg.webnode.hu/news/azur-elefant-aki-bizik-nem-teved-el-/
https://embers-eg.webnode.hu/news/szivadekok-v-/
https://embers-eg.webnode.hu/news/a-berill/
Tanya Ferdinandusx (Sri Lanka): ÉPÍTÉS VAGY ROMBOLÁS
Amikor egyikőtök egy kőben elbukik, a többiekért bukik el, hogy figyelmeztesse Őket a kőre!
Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre. (Ef 4,29)
A szomszéd ház emlékezetem óta ott állt. Rengeteg pénzbe kerülhetett megépíteni egy ilyen nagystílű régi házat, mely büszkén terpeszkedett az ég felé. Most mégis ítéletet hoztak felette; le kell rombolni.
Néhány óra múlva a tetőről leszedték a cserepeket; napokon belül az ajtók és ablakok is lekerültek. Még a hónap vége előtt az egykori házból csak egy csupasz váz maradt.
Milyen sokáig építhették azt a házat, mégis milyen gyorsan le lehetett bontani. Mennyivel kevesebb pénzbe, időbe, anyagba és munkába került bontani, mint felépíteni!
Ugyanígy van ez a kapcsolatokkal. Időbe telik, míg megszerezzük valaki bizalmát, mire képesek vagyunk legmélyebb lényünket feltárni mások előtt. Időigényes és fárasztó, hogy le tudjuk venni az álarcainkat, és igaz arcunkat mutassuk.
Kemény szavak, füllentés, a bizalommal való visszaélés, egy apró pletyka - mind elkezdhetik rombolni azt a kapcsolatot, melyek éveken át épültek. De Pál szavai vezetnek minket kapcsolataink erősítésében.
"Ha megvehetnem az embereket annyiért amennyit érnek es eladhatnám annyiért amennyinek képzelik magukat nagyon gazdag lennek!"
Történet a halakról.
Néhányan, akik hitetlenek voltak, Jézushoz jöttek és szóltak:
Azt mondtad nekünk, hogy az életünk Istentől való, de mi soha nem láttuk Istent, nem is ismerünk ilyent. Meg tudod mutatni nekünk azt, akit te Atya – Anyának és az egyetlen Istennek nevezel? Mi nem tudjuk, hogy létezik-e Isten.
Jézus pedig így felelt nekik, mondván:
- hallgassátok meg a példabeszédem a halakról.
Egy folyóban a halak beszélgettek egymással és szóltak:
azt beszélik, hogy a mi életünk a vízből való, de még soha nem láttunk vizet, nem is tudjuk, hogy mi az.
Más halak, akik okosabbak voltak a többieknél, szóltak:
- hallottuk, hogy a tengerben él egy okos és tanult hal, aki minden dolgot ismer. Menjünk el hozzá és kérjük meg, mutassa meg nekünk a vizet.
Így aztán néhányan felkerekedtek, hogy megkeressék a nagy, bölcs halat. El is jutottak végül a tengerbe, ahol a hal élt és feltették neki a kérdést. És amikor ez a hal hallotta őket, így szólt hozzájuk:
-Oh, ezek a halak! Okosak vagytok ti kevesek, akik kerestek.
A vízben éltek, mozogtok és léteztek; és a vízbe fogtok visszatérni.
A vízben éltek, de nem tudtok róla!
Ugyanígy éltek Ti is Istenben és mégis engem kértek: mutasd meg nekünk Istent!
Isten mindenben benne van és minden Istenben van!
A FARKAS ÉS A RÓZSA
Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszercsak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.
A farkas vette észre először. " Milyen szép ! " - gondolta - " Milyen kecses ! " Aztán lassan a többi állat is felfedezte.
- Milyen egyszerű ! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség !
- Közönséges ! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki ?
" Mind ilyenek vagytok. " - gondolta a farkas a fák közül - " Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót. " A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.
- Ez meg micsoda ? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt.
- Csúnya ! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.
A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre. " Hát nem látjátok, hogy fáj neki ? " - gondolta a farkas - " Miért kell bántani ? "
- Nem szeretem a virágot ! - dörmögte a medve - Tépjük ki !
Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.
- Nézzétek ! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt !
- Szóval még veszélyes is ! - jegyezte meg a róka - Ki kell irtani !
A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbetaposta. A többiek megtapsolták.
A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. " Elpusztították, csak azért, mert más volt mint ők ! " Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.
Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.
- Isten veled, kis virág ! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál ...
Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett.
Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében : életében először, sírni kezdett.
Az átok visszájára fordul…
Néhány évvel ezelőtt esett meg, hogy egy észak-magyar kisvárosban élő jómódú
vállalkozót elhagyta a felesége egy fiatalabb férfiért. A szerencsétlen férj
nagyon szenvedett, mindent megtett volna, hogy hűtlen asszonyát
visszakaphassa. Bár soha nem hitt a babonákban és a varázslatokban, végső
kétségbeesésében felkeresett egy mágust.
- A feleséged nagyon erősen kötődik az új barátjához. - csóválta a fejét az
sokatmondóan, majd lehalkította a hangját.
- Amíg ő él, semmi reményed nincs, hogy visszaállítsd ezt a házasságot.
A vállalkozó úgy érezte, mintha villám csapott volna belé. Eddig soha nem
merte bevallani magának, hogy mennyire kívánta, bárcsak meghalna a
vetélytársa...
Az öreg kuruzsló azonban olvasott a gondolataiban.
- De nagyon vigyázz! - vett elő egy kis, ember alakú viaszbabát a fiókjából.
- Könnyen meglehet, hogy visszájára fordul az átok.
Aznap éjszaka viharos, őrjöngő szél fújt, valósággal rázta a csukott
ablaktáblákat. A férfi soha nem volt félős, de akkor mégis valami furcsa,
rossz előérzet kerítette hatalmába.
- Ha sikerül ez az ostobaság, s meghal az a férfi, nem az én lelkemen
szárad, hanem a mágusén. - motyogta magában.
- Hogy is magyarázta...? - hárította el a lelkifurdalást gyorsan. - Egy kis
cédulát kell a bábu nyakába akasztani a férfi nevével, aztán egy tűvel
átszúrni a szívét, és a tűzbe dobni.
Miközben a fiókjában tű után kutatott, elégedetten gondolt rá, hogy riválisa
épp ilyenkor szokott hazamenni az autójával a városból. Ahogy a bábu szívét
átszúrta, a szél akkorát süvöltött odakint, hogy beleborzadt. Ő gyorsan,
mintha szabadulni akarna az egésztől, kinyitotta a kályha ajtaját és
behajította a viaszbabát. Aztán lefeküdt és mély álomba zuhant.
A furcsa, zavaros álomképek valósággal kergették egymást az agyában. Ezekben
felesége barátját látta, ahogy kocsijával szélsebesen száguld azon a
bizonyos útszakaszon. Körülötte őrjöng a vihar, ő pedig egy vad
fékcsikorgással belerohan egy előtte haladó teherautóba. Aztán egy robbanást
hallott, s álmában az utasteret ellepték a lángok.
Verítékben úszva forgolódott. Tudta, hogy mindez csak álom, ám mégis furcsa
volt, hogy érzi a füst szagát, hallja a ropogó lángokat.
A szomszédok hiába riasztották a tűzoltókat, azok képtelenek voltak
megbirkózni a lángokkal. A környéken nagy port vert fel, hogy a házában bent
égett a vállalkozó. A szakértői vélemény szerint a tragédiát okozó szikra
akkor pattant ki, amikor valaki ismeretlen okból egy viaszdarabot dobott a
kályhába.
Csodák
Egy ember keresztül-kasul utazta a világot, csakhogy személyesen meggyőződhessen a Mester hírének valódiságáról.
- Milyen csodát tett a Mestered? - kérdezte az egyik tanítványtól?
- Csoda többféle létezik.
Nálatok azt tekintik csodának, ha Isten teljesíti valakinek az akaratát.
Nálunk az a csoda, ha valaki teljesíti Isten akaratát.
Téma: Szellemtani mesék 2
Nincs hozzászólás.