A következő írást egyszer levélben kaptam. A címet már én adtam neki, remélem találó lett.
Akárhány éve is írta az írója, mindenképpen időszerű és megszívlelendő.

Íme, olvassátok figyelemmel és szeretettel!

"A rangkórságban, bálványimádásban szenvedő nagyképű emberek száma egyre jobban növekszik Magyarországon, akik természetesen nemhogy keresnék az igazat, hanem még le is nézik az észérveket felhozó igazmondó embereket. Még mindig tragikusan kevés azoknak a száma, akiket egyáltalán érdekel az igazság!
Már Jézus is mondta, hogy ne imádd a bálványokat! A keresztény emberek között, főleg nálunk még mindig túl sok azoknak a száma, akik csak bálványozzák Jézust, de nem azonosulnak a tanaival, pedig Ő azt szerette volna, ha megértik elsősorban és azonosulnak tanaival és nem azt akarta, hogy bálványozzák Őt és, hogy fitogtassák, hogy a kereszténységnél nincs jobb vallás, lenézve a többit! Azt is tudni kellene, hogy az őskereszténység a szkíta kereszténységre épült, hiszen a jóval régebbi, mint ahogy az Rómából elterjedt! Magával a szemléletmód kialakításával van baj! Valamikor még sokáig megvoltak a kereszténység legfőbb értékei hazánkban is főleg az együttérzésre, egymás segítésére épülő szeretet, ami sokszor önfeláldozással is jár mások érdekében és önmegtagadással! Ott vannak a Pálos Atyák, akik sokáig keményen dolgoztak, hogy a török időkig maga a szemléletmód megmaradjon, ami mostanra semmivé vált szinte és csak kevesen akarjuk, hogy visszatérjen. Égetően szükség lenne arra, hogy az Ő hitvilágukat, önfeláldozásukat a mai magyar keresztény hitközösségek is újra átvegyék és tiszteletük vezető szerepet játszhasson a magyar ember életében. Az őskereszténység az „Egyek vagyunk!” tudatra épült, éppen ezért távol állt tőle az önámító beképzeltség, rangkórság, bálványimádás. Minden gonoszság gyökere a tudatlanság, amiből a lelketlenség, ridegség, embertelenség fakad, és ezt próbálják kompenzálni beteges rangkórsággal, mások lenézésével, maguk és bálványuk túlbecsülésével!
A Mi múltunkat, hagyományainkat elvették tőlünk már a Habsburg időkben teljesen. Mert már a Szent Korona megcsonkításával elkezdődött Magyarország megcsonkítása, amit más népek befejeztek. Ezzel együtt szemléletmódot is változtattak az embereknél az oszd meg és uralkodj elvének használatával. Tehát az embereket átnevelték a magyar ősiséggel totálisan ellentétes gondolkodásmódra, ami a napjainkban látható és észlelhető.
Abban is teljesen biztos vagyok, hogy a pártokat és a zsidó hitközösségeket folyamatosan félretájékoztatják, mert ellentétet akarnak szítani köztünk. Természetesen az emlegetett „háttérhatalom”! Ez ellen úgy tehetünk, hogy zsidó vallású honfitársaink segítségével a közös lelki-szellemi gyökereket keressük meg újra. Ők megtarthatták hagyományaikat, lelki-szellemi gyökereiket, ami a háromezer éves Kabalában, a Ragyogás Könyvében lényegében benne van. Nem azt mondom, hogy szó szerint kell átvenni, de sok lényegi dologra rávilágított a kabbalista professzorok előadása, hogy milyen volt őseink szemléletmódja. Mint például az egységes rendszerben, oki-okozati összefüggésekben gondolkodás. Szívesen példáznak Einsteinnel, akinek híres példamondatai erről szólnak, aki materialista tanárát is meg tudta győzni Isten létezéséről. Mert az ősi hitrendszerünkben nem volt vallás és tudomány elválasztva. Tehát egy lélekközpontú tudomány volt. Tőlük tanultam, hogy van a Földön egy lelki-szellemi hierarchia, ami valójában nem látható a hétköznapi emberek számára és a hierarchia csúcsán lévő emberek mind egyszerűek, szinte láthatatlanok, mert így tudnak segíteni leginkább az emberiségnek. Zsidó vallású honfitársaink ezért sokkal jobban megbecsülik a lelki-szellemi életet élő embereket, összetartóbbak. A lelki-szellemi eredettudat fontosabb, mint bármi más, az összetartozás, együttérzés kulcsa! Ugyan így kelet hagyományőrző és lelki-szellemi eredettudatát megőrző népeknél nincs depresszió, az életkedvről nem is beszélve, attól függetlenül, hogy sokkal szegényebbek tőlünk, mégis bölcsebbek. Mert a bölcsesség alapegysége a jóság, együttérzés, szeretet, aminek visszajövetelét nem csak hirdetni kellene, hanem művelni! Természetesen itt is segítik és tisztelik a lelki-szellemi életet élő embereket.
Nem úgy, mint nálunk, ahol lenézik, semmibe veszik, szinte leköpik, keresztre feszítik azokat az embereket, akik kézzel-lábbal már hosszú ideje segítik az emberiséget önmaguk, magánéletük feladásával! Azok a derék kutatók, kutatócsoportok, akik a hiteles magyar ősiséget kutatják szorgalmasan és önfeláldozóan nem csak a hivatalok miatt nincsenek támogatva, hanem legfőbbképpen a magyar emberek gondolkodásmentes szemléletmódja miatt. Amíg a magyar emberek többségét nem érdekli az igazság és a hiteles eredete, őseink lelki-szellemi gondolkodásmódja, mert minden értéktelent többre tartanak az igazán értékes dolgoktól, nem fog változni jobbra semmi és igenis szégyelljék magukat ezek az emberek!
Hiába vannak olyan derék politikusaink, közszereplőink, akik bátran elénk tárják az igazat, ha sok emberben ez még süket fülekre talál és azt a butaságot tételezik fel, hogy a hiteles gyökerekhez való visszatérés valami soviniszta, rasszista felfogást fog kialakítani. Mint ahogy az is éretlen felfogás, hogy a „háttérhatalom” a zsidóság egy és ugyanaz. Ez egy óriási tévedés és pont a tisztességes zsidó honfitársainkat sújtja és sérti a legjobban és csak a „háttérhatalomnak” kedvez, akiknek az összeugrasztás a kedvenc „hobbija”, mint ahogy az jól bevált a Habsburg birodalomban is!
Sokszor azért is érzem tragikusnak ezt a helyzetet, mert az a rengeteg munka, amit derék emberek, ha kevesen is, de nagy munkával, szorgalommal, odaadással az igazságért, hazánkért, az emberiségért folytatunk gondolkodásra lusta emberek helyett is, egyszer csak éppen az ők érdektelensége, nagyképűsége miatt csak kárba vész! Így kárba vész őseink munkája, áldozathozása is, amit nem csak önmagukért, hazájukért, hanem az emberiségért tettek.
Sokszor, amikor érzem, ezt a hiábavalóságot mindig megnyugtat a Pálosok egyik üzenete, Ők tudták a szenvedés értelmét és amikor megkérdezték tőlük, hogy miért vállalják azt a kemény lelki-szellemi életet, beavatást, amit csak Ők tudnak elviselni, azt válaszolták: „Mert különben a rosszat nem tudjuk jóra fordítani, mert aki nem ismeri a végső, szinte pusztulás szélét jelentő minőséget, az a világban soha nem fog tudni jót tenni, mert minden jótette csak lebegni fog a világban. Ez a mérce.”
Vajon, amikor kettős mércéről beszélünk nem arról van-e szó, hogy ideje lenne áttérni a magyarságnak egy más szemléletmódra és ezt várja el tőlünk mindenki?! De ez nem csak néhány ember feladata, hanem az egész magyarság feladata lenne és abban is változtatni kellene, hogy kezdjünk el lényeges dolgokkal foglalkozni és minél kevesebb időt töltsünk nem lényegi részletkérdésekkel. Mint ahogy a Dalai Láma is üzente: „Tartsák szem előtt azokat a nemes célokat, amelyek a közös érdekeket szolgálják!”

Címkék:

Vissza

Madárasszony naplója - Igazságban meg kell állnunk!

Címkék:

Keresés

Elérhetőség