Igen? Mindenki okulni és fejlődni akar? Igen? Mindenki, aki arra adta a fejét, hogy az életét megváltoztatja, hibáit belátja és továbblép? Aki igényt tart Magában arra, hogy szépítsen Maga körül, az mind eljut oda, hogy világunk nagy tanítóit kérdezi?

A kérdés bennem az, hogy a megértéshez elég olvasni és érteni, beszélni és érteni, tapasztalni és érteni?

A megértés ennél tartalmasabb, egyszerre éretté válni arra, amit a közvetítők odaadnak. Velük Együtt lépni a psziché kiválasztott útján, de megőrizni az egyéni szabadságot, hogy fordulhatok más irányba is. Mondataik mögé kérdőjelet rajzolni és Magamba szellemüket megidézve egészséges vitát ébreszteni tanításaikkal szemben. Mintha épp most sétálnék velük egy ragyogó Indián nyárban.

Csakhogy nem a kezet fogom, hanem a könyvet, amit írt. Vitázom és nevetek vele, meghatódok és sírok a képeken. Kiegyezem, megengesztelődök a sorokban, de önállóságom dicsfényében és gyermeki rajongásomban tovább hajszolom a megismerést. Ezért veszem a bátorságot és az alábbi részleteket tiszta szívü áram-lás(s)-ban meg-magyar-rázom, ki-égés-íztem :P . Lehet gyerekes.

Kedves Olvasó, mesélj Te is, ez itt Mes(e)terKépzés.

Krisnamurtit hívtam egy elmerengő sétára. Így szólt:

"Úgy látszik, hogy minél fejlettebb az ember, annál kegyetlenebb.A politikából egymással szembenálló csoportok gengsztervilága lett, a nacionalizmus háborúkhoz vezetett, gazdasági hadviselés folyik, és elharapódzott a személyes gyűlölködés és erőszak. Úgy tűnik, az emberek nem tanulnak a tapasztalataikból, sem a megszerzett ismereteikből, így aztán az erőszak minden formában tovább folytatódik. Milyen szerepet játszik hát a tudás az ember és a társadalom átalakulásában? Az ismeretek felhalmozásába fektetett munka nem hozott változást, nem vetett véget az erőszaknak. Az agresszió, a brutalitás, az érzéketlenség okainak ezerféle magyarázatába ölt energia nem szüntetette meg az emberi kegyetlenséget. Mindaz az erőfeszítés, amit a tébolyult rombolás, az erőszak, a szadizmus élvezete és a megfélemlítő viselkedés okainak elemzésébe fektettek, egyáltalán nem segített abban, hogy az ember körültekintővé, tapintatossá és jóindulatúvá váljon. Hiába minden szó, könyv, fenyegetés vagy büntetés — az erőszak csak folyik tovább.Az agresszió nemcsak az öldöklésben, a bombákban és véres forradalmakban nyilvánul meg, ezeknél jóval mélyebb és finomabb megnyilvánulásai is vannak. Az engedelmesség és mások követése szintén az erőszak jelenlétére utal. Az adók és a tekintély elfogadása ugyancsak erőszakot jeleznek. Az ambíció és a versenyszellem is az agresszió és a kegyetlenség kifejeződési formái, hiszen az összehasonlítás - a rosszindulat és a gyűlölet érzésein keresztül — irigységet szül. Ahol a konfliktus megjelenik— legyen az akár belső, akár külső —, az mindig az erőszak talajául fog szolgálni. A megosztás bármely formája konfliktust és fájdalmat hoz magával.Hiszen mindezzel tisztában vagy: az erőszak megnyilvánulásairól olvastál már; felismerted azt saját magadban és a környezetedben is, és hallottál róla, ám az erőszak mégsem szűnik meg.Vajon miért nem? Tulajdonképpen semmi jelentősége nincs annak, hogy mivel magyarázzuk az effajta viselkedés okait. Ha elmerülsz a magyarázatokban, akkor csak elfecsérled azt az energiát, amit arra használhatnál, hogy felülemelkedj az erőszakon.Minden energiádat össze kell szedned ahhoz, hogy szembefordulhass az erőszakra pazarolt energiával, és túl tudj lépni rajta. Az erőszak kontroll alatt tartása nem más, mint az erőszak egymásik formája, hiszen a kontroll fenntartója maga a kontroll alatt álló személy. A teljes figyelem állapotában, az összes energia egybefogásával az erőszak minden formája megszűnik. A figyelem nem pusztán egy szó, nem egy elvont gondolati képlet, hanem a mindennapok cselekedete. A cselekvés nem ideológia. Ha a cselekvés valamilyen ideológia eredménye, akkor az erőszakhoz vezet.

Az esőzések után a folyó minden egyes sziklát, minden falut és várost körbejár, és akármilyen szennyezett is volt, most megtisztulva robog keresztül a völgyeken, szurdokokon és réteken."

- Szóval, értsem jól?

A szembe-sülés elég? "Minden energiádat össze kell szedned ahhoz, hogy szembefordulhass az erőszakra pazarolt energiával, és túl tudj lépni rajta." Igen. De mi történik ott? Amikor az ember szembeszáll az erőszakkal, saját Maga szemébe nézve, belátja a pazarlást és túllép rajta. Mi történik a belátás és a túlépés között? Szakadékot vizionálok, belátom a lépéseket, ami idevezetet, mit tegyek? Lépjek egy nagyot... túl rajta? Hogyan?

Valami más ez, több, mint elgondolás. A figyelem ereje, valami több, mint egy filozófiai tétel...

Magunkba nézni, Belátni, Szembeszállni, Figy-ige-élni...

- A figyelem... cselekvése, nem lehet ideológia? Mi az ideológia? Nem táplálkozik minden ideológia egy ideából, és mi az idea? Idillikus kép, gyermeki képzelet. Valami egészen egyszerű, ártatlan és megváltó vágy, ami a nevelő figyelemben játszik.

Most azt játsza, hogy harcol, vívódik Magával.

Miért?

És a Világban,

rögeszmékbe szűkült tereken,

körbejár az eső őse,

a Létezés megtisztító ereje

robog tova réteken.

Címkék:

Vissza

Téma: Olvasmány - Élmények.I. - Részlet Krisnamurti naplójából

Nincs hozzászólás.

Olvasmány - Élmények.I. - Részlet Krisnamurti naplójából

Címkék:

Téma: Olvasmány - Élmények.I. - Részlet Krisnamurti naplójából

Új hozzászólás hozzáadása

Keresés

Elérhetőség