A vandálok - amint olvastuk - Hispániában összetűzésbe kerültek a velük egészen addig együtt harcoló valódi germán szvévekkel. Ennek az lett a következménye, hogy 429-ben (tehát mindössze 20 évvel Hispániába érkezésük után) Geiserik nevű királyuk vezetésével a Gibraltári tengerszoroson keresztül átkeltek Észak-Afrikába, és meghódították az ősi Karthágót. „A magyar krónikák és a kitalált középkor” c. tanulmányomban már felhívtam a figyelmet arra az érdekes jelenségre, hogy ha bizonyos germán fejedelmek nevének a végéről eltávolítjuk a megtévesztő „-rik”, „-erik” végződést, színtiszta magyar neveket nyerünk!

Így vettük észre, hogy Athalarik valójában Athala vagy Ethele, Aldarik pedig nem más, mint a krónikáinkból már jól ismert Aladár. Vizsgáljuk meg tehát a vandálok nagy királyának GEISERIK-nek a nevét is!

Az „-erik” végződést eltávolítva egy ismerősen csengő nevet kapunk: GEIS, vagy ha úgy jobban tetszik: GYEICS! Épp, mint Géza fejedelem, István királyunk apja! S hogy mennyire nem voltak germánok ezek az Észak-Afrikába betörő vandálok, azt jól mutatja, hogy Geiserik utódjának neve egyenesen HUNERIK! Az „-erik” végződést újfent eltávolítva világossá válik a vandálok valódi nemzeti hovatartozása! Ha pedig még ez sem volna elég, akkor jó, ha figyelembe vesszük, hogy az utolsó észak-afrikai vandál király neve: GEILAMIR! Ha eltávolítjuk a név végéről a „-mir” végződést, ismételten egy jól ismert magyar nevet kapunk: GEILA azaz Gyula!

A vandálok tehát az Atlasz hegység vonulatát követve eljutottak az ősi Karthágóig, azt elfoglalták és megalapították a vandálok és alánok királyságát, mely körülbelül száz évig tartotta uralma alatt az egykori Róma észak-afrikai tartományait. Logikusan merül fel tehát a kérdés: ha a vandálok – feltételezésemnek megfelelően – valóban hungár-magyarok voltak, maradt-e bármi nyoma Észak-Afrikában magyar letelepedésnek? Nos, elég egyetlen futó pillantást vetnünk a kérdéses térség településneveire, máris döbbenetes magyar párhuzamokra lelhetünk!

Mielőtt belevetnénk magunkat a magyar gyanús észak-afrikai településnevek gyűjtésébe, fontos felhívnom a figyelmet arra az egyáltalán nem elhanyagolható körülményre, hogy e térségben nem egy teljes nép telepedett le! A letelepedő hungár-vandálok nem reprezentálták a hun-magyar nép teljes korfáját, annak minden rétegével és szeletével, nem vettek részt az észak-afrikai és hispániai letelepedésben sem a nők, sem a gyermekek, sem az öregek, mint ahogy nem vitték magukkal apró- és lábasjószágaikat sem! A szóban forgó területeken – krónikáink állításának megfelelően – csak egy nagyszámú hadinép letelepedésével kell számolnunk, amely kizárólag hadra fogható korú férfiakból állt! Tehát a településnevek változatossága sem mutatja azt a páratlan gazdagságot, mint például a Kárpát-medencében! Ehelyett teljesen logikus módon azt várhatjuk, hogy elsősorban katonai-közigazgatási méltóságnevek, szkíta-hun-magyar törzsnevek, a szkíta őshazára emlékeztető vagy azzal összefüggésbe hozható földrajzi elnevezések és olyan nagy hun kapitányok nevei bukkannak föl, amelyekre – mint nagy elődökre – ez a Hispániában és Észak-Afrikában letelepedő hungár-vandál sereg büszkén tekintett vissza. Pontosan ez a helyzet!

Az északi partvidék mentén példának okáért mindjárt találunk egy Attala nevű települést. De találunk Ben Attali, és Ait Atelli településeket is. Vajon kiről nevezhették el ezeket? - Mekkora szamárság! – nyeríthet most fel idegesen sok eminens finnugrista agymosott! - Hát mi másról nevezhették volna el, ha nem az Atlasz hegységről?! Nos, ez könnyen elképzelhető. Viszont Algírtől kicsit délre találunk egy másik ismerősen csengő nevű települést is: Blida! Ugye még emlékszünk, hogy nemzeti krónikáink szerint Attila testvére Buda volt, akinek a neve eredetileg így hangzott: Bleda! Bóna István a „Hunok – gepidák – langobardok” c. összeállításban a Bleda/Blida címszónál a következőket írja:

„Bleda/Blida Gót szokás szerint becézett formában Blaedila, eredetileg talán Bildä/Blidä török ’Bölcs uralkodó’, a hunok nagykirálya, Mundzsuk idősebb fia, Ruga nagykirály unokaöccse (szül. 408 körül, †444/45). 434-től főfejedelem, aki azonban kezdettől fogva kénytelen volt a hatalmon osztozkodni harcias öccsével, Attilával. Bleda a tiszántúli központi hun orduban székelt, a székhely jórészt az ő korszakában épült ki. (...) Bleda nevét a középkori magyar krónikások Buda alakban használták, így került be szépirodalmunkba is.” (Kiemelés tőlem!)

Buda neve tehát eredetileg Bleda vagy Blida volt, ebben a formában találjuk meg Észak-Afrikában is! Ráadásul Blidán kívül találunk még ’Ain Beidha, ’Ain el Beida, Mechta ’Ain el Beidha és Dar el Beida településeket is. De Algéria északi részén Blidától jócskán keletre egy tó partján Bida nevű települést is találhatunk. S ha úgy gondolnánk, hogy ezekből még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, akkor vegyük figyelembe, hogy ugyanezen települések közelében ott találjuk Henchir el Kadri, Henchir adb el Kader, Abd el Kader és Kadiria településeket is! És hogy miért fontos ez? Azért, mert a Képes Krónika a következőket írja:

„Az Úr megtestesülésétől számított háromszázhetvenharmadik évben, Valens császárnak és I. Coelestinusnak, a római egyház pápájának idejében, a világ hatodik korszakában a Szittyaországban lakozó hunok megsokasodtak; egybegyűltek és maguk közül kapitányokat rendeltek: a Zemény nemzetségbeli Csele fiát Bélát, Kevét és Kadocsát, Etelét, Kevét és Budát, a kadar nemzetségbeli Bendegúz fiait, majd elhatározták, hogy benyomulnak a nyugati tájakra.” (Kiemelés tőlem!)

Majd így folytatja:

„Bírát is választottak maguk közül egyet, a Torda nembeli Kádár nevezetűt, hogy az intézze a viszálykodók pereit, fenyítse meg a tolvajokat, latrokat és gonosztevőket;” (Kiemelés tőlem!)

Pásztázzuk tehát tovább az észak-afrikai tengerpartot és az Atlasz hegység környékét magyar gyanús helységnevek után kutatva! A Gibraltári tengerszorostól délre mindjárt találunk egy Nador nevű települést. Továbbhaladva délkelet felé még egy Nador bukkan fel! Összeszámlálva végül kiderül, hogy a térségben összesen hat Nádor található, ebből kettő Algériában, négy pedig Marokkóban! Ráadásul a négy Marokkói Nádor közül az egyik egy Nádor nevű tartomány központja is egyben! Oujda környékén találunk egy Bichara nevű települést, a tengerparton egy El Behara-t, míg tőle jócskán keletre a tengerparttól kicsit délre Behari emlékeztet Bihar megye nevére. A szkíta tahar törzsek emlékét idézi, hogy három Tahar is előfordul egymás közvetlen közelében, de találkozunk Tahara nevű várossal is. A kabarok neve is felbukkan Douar Fras Kbar és El Kabar települések neveiben. A baskíriai őshaza emlékét idézi Baskara, Biskra és Casablancától délre Bouskoura. A besenyők nevére Ouled Bessem, Ain Bessem és Mechta Bessami emlékeztet. Bihari Mihály „A népek országútján” c. könyvében a szkíta törzsek felsorolásakor megemlíti az Agra törzset, melynek emlékét sok magyar településnév őrzi: Eger, Egerág, Egerszeg, Egres, stb. Hasonló településnévvel éppenséggel Észak-Afrikában is találkozhatunk: El Agreb.

S ha valaki mindezt csupán erőltetett belemagyarázásnak tartja, az jó ha figyelembe veszi, hogy ennek az egész térségnek, ahol a vandál-hungárok a Krisztus utáni V. században megtelepedtek mindmáig van egy összefoglaló elnevezése is. Mint ahogy Belgiumot, Hollandiát és Luxemburgot hagyományosan „Benelux” államoknak szokás nevezni, ugyanúgy ezt az észak-nyugat afrikai térséget is, melyhez hagyományosan Marokkót, Algériát és Tunéziát sorolják, összefoglaló néven a „Maghreb”-nek nevezik! Mit mond nekünk ez a Maghreb elnevezés? Nos, a kedves olvasó bizonyára már hallott a magyarábokról, akik Núbiában, a mai Egyiptom és Szudán határán élnek. A magyarábok a török hódoltság idején az oszmán birodalom területére hurcolt magyar foglyok leszármazottjai. Nyelvüket már rég elvesztették, de magyar azonosságtudatukat mindmáig megőrizték. A velük foglalkozó ismeretterjesztő filmek sohasem mulasztják el tudálékos módon megjegyezni, hogy a közhiedelemmel ellentétben a nevük nem a „magyar” és „arab” szavak összevonása által keletkezett. Az arabban ugyanis az „–ab” végződés egyszerűen csak törzset jelent, így a magyarábok nevének jelentése is „magyar törzs”! Nos, ha ez így van, akkor vajon mit jelenthet a Maghreb elnevezés? A magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy ez a „Maghreb” a GEIS-erik király vezetésével Észak-Afrikába átköltöző hungár-vandálok „magyar” nevéből eredeztethető, és éppúgy magyar törzset jelent, mint a núbiai magyarábok neve! A Vandál Királyság ugyanis egészen véletlenül éppen azokat a területeket foglalta magába, amelyeket ma Maghreb-ként ismerünk!

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a hivatalos magyarázat szerint a „Maghreb” az arab geográfusok műveiben egyszerűen csak "Nyugat"-ot jelent. Viszont véleményem szerint éppen azért jelent „Nyugat”-ot, mert a „magyar-áb” letelepedés éppen az iszlám civilizáció legnyugatibb szegletét érintette! Egy idő után tehát teljesen mindegy volt, hogy a muszlimok a „nyugat felé” vagy a „Maghreb felé” kifejezést használták-e, mivel e két kifejezés teljesen azonos értelművé, egymás szinonimájává vált! S hogy eredetileg mennyire nem „Nyugat” volt a „Maghreb” jelentése, azt jól jelzi, hogy a kérdéses térségben valósággal hemzsegnek a „magyar” népnév különböző formái! Egyetlen felületes vizsgálat is elég ahhoz, hogy döbbenetes mennyiségben kerüljenek elő ilyen településnevek! A korábban már említett Ait Atellitől délre például ott találjuk Mguerba várost. Figyelembe véve a mássalhangzó torlódás szabályszerűségeit joggal feltételezhetjük, hogy az első két mássalhangzó közül kikopott egy magánhangzó, s ez a településnév eredetileg „Maguer-ba”, vagyis magyar-ab volt! Tehát pontosan ugyanaz, mint a „Maghreb”! De Batnától nyugatra találunk Magra, majd Douar Magra településeket is! Oujdától délkeletre ott van Magoura, a Gibraltári tengerszorostól délfelé El Megarda, aztán Amegri, majd Al Mgarda. Továbbá Moggar, Megarine, Mazer és Mgarto. Végül Safitól észak-keletre található El Magar. Mindez puszta merő véletlen lenne? A Maghreb pedig egyszerűen csak „Nyugatot” jelentene? Aligha!

Mindenképp meg kell még említenünk Maghreb titokzatos őslakóit, a berbereket is! A berberek eredetéről vajmi keveset tudunk. Nevük nem sokat árul el valódi nemzeti hovatartozásukról, mivel az egyszerűen csak „barbár”-t, vagyis „nem rómait” jelent. Az előző, A baszkokról szóló fejezetben azonban olvashattunk egy rendkívül árulkodó utalást Dennis Sugar y Frank „Magyar látogató Baszkföldön” című írásában:

„Meghökkentőbb, hogy az „0” vércsoportba tartozó baszkok százalékos aránya megegyezik a magyarok statisztikájával. Mindkét helyen a „B” vércsoport a legritkább, ugyanolyan arányban. Ha nézünk egy hematológiai térképet, ugyanezeket az arányokat csupán az Atlaszban a berbereknél és a kaukázusi grúzoknál találjuk.” (Kiemelés tőlem!)

A berberekkel kapcsolatban sok leírás megemlíti, hogy antropológiailag kaukázusi jegyeket viselnek magukon. Például Németh Géza „A timbuktui tevehajcsárok dala” c. írásában a következőt írja:

„A tuaregek az észak-afrikai berberek nomád rokonai, arcvonásaik nem negroid, hanem kifejezetten kaukázusi (europid) jellegűek, habár bőrük már-már fekete.” (Kiemelés tőlem!)

Más leírások megjegyzik, hogy a berberek között – Afrikában szokatlan módon – előfordulnak szőkék és kék szeműek is. Mindezek a sajátos fajtajegyek egy csapásra érthetővé vállnak, ha tudjuk, hogy a berber nép annak a vandál-hungár népnek a leszármazottja, amely a hatalmas dél-orosz sztyeppéről és a Kaukázus térségéből Attila vezetésével Galliába, majd Hispánián keresztül GEIS-erik vezetésével Észak-Afrikába vándorolt! A berbereknek több különféle csoportjuk létezik. Ilyenek például a kabil berberek, a tuareg berberek és a rif berberek. A fentiek ismeretében valószínűsíthető, hogy a tuareg elnevezés – akárcsak a hispániai Tarragona –azonos a magyarok régi „türk” vagy „török” nevével! A bizánci források a magyarokat gyakran nevezik türköknek. Kánnai Zoltán a „Néhány szó a kazárokról” c. munkájának „A ’keleti-turkok’ tényleg törökök?” c. fejezetét éppen annak alátámasztására szenteli, hogy ez a „türk” vagy „török” eredetileg nem a keleti kök-türkökre vonatkozott, hanem éppen a hunokra:

„Theophylactos Simocatta bizánci író szerint a perzsák által legyőzött fehér hunokat a perzsák turkoknak szokták nevezni: ’a perzsák királya, Ormuzd legyőzi a perzsák által turkoknak nevezni szokott hunokat és Baram perzsa vezér Kolchist támadja meg’ (III. könyv, 6.). Theophanes Isaacius – aki más helyen a kazárokat nevezi ’keleti turk’-oknak – Theophylactos nyomán szintén ’turk’ néven említi a Baram által 587-ben legyőzött fehér hunokat.”„Theophylactos Simocatta világosan arról ír, hogy a kök-türkök feltűnésének idejében a perzsáknak már kialakult ’szokásuk a hunokat turkoknak nevezni’. Tehát a perzsáknak már régi szokása volt a hunokat turkoknak hívni, amikor a kök-türkök egyáltalán megjelentek Perzsia látómezejében.”„Teljesen világos tehát, hogy a turk név a fehér hunokról származott át az altáji törökökre és nem megfordítva.”„Azt se feledjük, hogy Theophanes egy helyen a kazárokat keleti turkoknak nevezi, amely egy ’nyugati turk’ népre enged következtetni, s ez csak a magyar lehet.”„A bizánciak a magyarokat még a kazároknál is következetesebben tartották a türkök egyenes folytatásának; hiszen Theophanes után már csak a magyarokra használták a turk nevet. Magyarán: a VIII. században a bizánciak nem a magyarokat hitték türköknek, hanem fordítva: a VI. századi türkökről hitték azt, hogy azok is magyarok voltak.”

A fenti idézetek alapján teljesen egyértelmű, hogy a turk, türk vagy török elnevezés a kérdéses korban elsősorban a magyarok megnevezése volt. Ezek után úgy gondolom, hogy a „tuareg” berberek neve sem utalhat másra, mint ugyanennek a magyar népnek a türk vagy török megnevezésére! De vajon mire utalhat a rif berberek neve?

Amikor először találkoztam a „rif” elnevezéssel, magam sem tudtam honnan, de ismerősen csengett a fülemnek. Mint később kiderült rif berbereknek a Rif hegységben élő többé-kevésbé független berber törzseket nevezik. Ugyanis Hispániából a Gibraltári tengerszoroson keresztül Észak-Afrikába átkelve a legelső hegység, amivel szembetaláljuk magunkat még nem rögtön az Atlasz hegység, hanem annak egy rövid, félhold alakú észak-nyugati nyúlványa. Ez az észak-nyugati nyúlvány a Rif hegység. Az elnevezés tehát ismerős volt, de sokáig nem tudtam honnan. Egészen addig, míg fel nem lapoztam Kézai Simon krónikájának azt a részét, amely Szkítia leírásáról szól:

„Scythia tartománya ugyanis Europában fekszik s kelet felé terjed; egy felől az éjszaki tenger, más felől a Rif hegyek zárják be; a forró égaljtól távol esik.” (Kiemelés tőlem!)

Majd néhány mondattal később:

„A Don folyó, mellyet a magyarok Etölnek neveznek, Scythiában ered ugyan, hanem a mint folytában a Rif hegyeken átmegy, Donnak nevezik, melly is osztán a sikra kiérvén az alánok földén foly, azután pedig három ágon szakad a kerek tengerbe.” (Kiemelés tőlem!)

Számításba véve tehát az összes elérhető forrást és intenzíven használva a különféle internetes keresőprogramokat is, kiderül, hogy Rif hegységgel sehol máshol nem találkozhatunk, kizárólag csak Észak-Nyugat Afrikában, Maghrebben, a rif berberek földjén, pontosan ott, ahol az V. században a vandál-hungárok letelepedtek, és középkori krónikáinkban a magyarok őshazájának, Szkítiának a leírásánál! Hát nem különös? Igen valószínű tehát, hogy ezek a Hispánia felől érkező vandál-magyarok éppen Szkítiai őshazájuk emlékére nevezték Rif-nek az első hegységet, amellyel Észak-Afrikába átkelve szembetalálkoztak! Megjegyzem, ez a messzi északon fekvő Rif hegység volt az, ahol mondáink griff madara fészkelt, így az sem kizárt, hogy a Rif hegység nevének és az ott fészkelő griff madarak nevének köze lehet egymáshoz:

„Az említett sivatag hegyeiben kristályt találnak és griffek fészkelnek s vadászsólyom madarak költenek, mellyeket magyarúl kerecset-nek hívnak.”

Érdekes megfigyelni, hogy a vandálok (hungárok) észak-afrikai kalandja mintegy beteljesítése volt Attila eredeti terveinek. A hun király, akinek valódi célja a Római Birodalom eltiprása volt, pontosan tudta, hogy küldetésének maradéktalan végrehajtásához elengedhetetlen az észak-afrikai római tartományok elfoglalása. A Képes Krónikában ezt olvassuk Attiláról:

„Délt, nyugatot, északot és keletet széltében-hosszában uralma alatt tartván, azt forgatta elméjében, hogy átkel a tengeren, és meghódítja Egyiptomot, Asszíriát és Afrikát" (Kiemelés tőlem!)

S hogy ez a terve mennyire egyértelmű és nyilvánvaló volt a kortársak számára, az abból is látszik, hogy ez az elem még az Attila előtt egy juliánuszi erányival kreált fiktív gót fejedelem, Alarik élettörténetébe is átkerült:

„Alarich összeszedte seregét, s Campanián és Lucanián át megindult Reggióba, hogy onnan Sicilia és Afrika meghódítására előkészületeket tegyen."

Amikor tehát a Hispániába letelepedett hungárok (vandálok) Geiserik királyuk vezetésével 429-ban átkeltek a Gibraltári tengerszoroson és Észak-Afrikában is megdöntötték a római uralmat, az mindannak a végzetszerű beteljesítése volt, amit Attila életében már nem tudott elvégezni!

https://maghreb.blog.hu/2011/02/22/maghreb

Címkék:

Vissza

Téma: Szkítiától Maghrebig - Maghreb

Nincs hozzászólás.

Szkítiától Maghrebig - Maghreb

Címkék:

Téma: Szkítiától Maghrebig - Maghreb

Új hozzászólás hozzáadása

Keresés

Elérhetőség