Válasz.hu - A nemzedék, amit tönkretesz a magány, az online játék és a pornó

Philip Zimbardo üzenete a fiataloknak

Neve fogalom a szociálpszichológiában. A 44 évvel ezelőtti  stanfordi börtönkísérlet a mai napig is felkavarja a világot, olyannyira, hogy számtalan tanulmány, dokumentumfilm után idén nyáron játékfilmen is megelevenedik az emberi gonoszság egyik klasszikus bizonyítéka.

Mint ismeretes, 1971-ben Philip Zimbardo 24 stanfordi egyetemi hallgatót – a hippi kor békés „virággyerekeit” – válogatott ki börtönőrök és elítéltek megformálására. A résztvevők olyannyira azonosultak a szerepükkel, hogy pár nap múlva testi erőszakot, pszichológiai kínzást alkalmaztak egymás ellen. A kísérlet olyannyira eldurvult, hogy idő előtt le kellett állíttatni. Azóta is példaként emlegetik, hogy mit hozhat ki az emberből a stressz, a környezet, a hatalom. Az iraki Abu Graib börtönben és másutt történt súlyos atrocitások pedig a valóságban ismételték meg a stanfordi kísérletet. 

Philip Zimbardo a gonosz után az érem másik oldalát, az emberben rejlő jót, a mindennapi hősiességet is kutatatja a Heroic Imagination Projectben. Miként vetkőzhetjük le közömbösségünket, pesszimizmusunkat, miként fejleszthetjük azt a képességünket, hogy érzékenyek, irgalmasak, segítőkészek legyünk embertársaink iránt. Ennek a kutatásnak egyik színhelye a Magyarországon zajló Hősök Tere mozgalom. Zimbardót a Prezi társalapítója, Halácsy Péter kérte fel a magyar munkára. A Zimbardo-modellen indult kezdeményezés egyre szélesebb körben terjed hazánkban.

A 81 éves Zimbardo legújabb könyvében azonban egészen más területre kalauzolja olvasóit. Fiatal szerzőtársával, Nikita Coulombéval közösen írt művében (Man (Dis)connected. How technology has sabotaged what it means to be male, vagyis A kikapcsolt férfi. Hogyan tette tönkre a technológia a férfi nemet) a mai fiatal férfiak kudarcait, azok okait és a megoldásokat vázolja fel.

A könyv vészharangot kongat: a fiúk – tinédzserek, huszonévesek – alulteljesítenek mind tanulmányaikban, mind a munkában. Nem találják helyüket sem a társadalomban, sem a magánéletben. A tanulmány három alapvető tényezőt vizsgál: a meghatározó jellemvonásokat, a környezetet és a politikai, gazdasági intézkedések következményeit.

Zimbardo szerint a mai fiúkat a gátlásosság, a lobbanékonyság és a lelkiismeretlenség jellemzi leginkább. A hagyományos férfiszerep – erőteljes, tekintélyt parancsoló, pénzkereső családfő – megszűnt, és helyette nem alakult ki elfogadott modell. Bár elméletben mindenki a rendes férfiakat kedveli, de a lányok a túl rendeseket unalmasnak tartják és kerülik. A fiatalemberek védelmet keresnek. Az Egyesült Államokban a millenniumi nemzedék egyharmada él szüleivel, anyjával vagy apjával. És ennek nem csak anyagi okai vannak. Egy meghosszabbított kamaszkorban igyekeznek kibújni a felelősség alól. Sokat rontanak helyzetükön azok a szülők, akik minden nehézség alól felmentik őket, mindent elintéznek helyettük, segítenek, hogy kamaszkor helyett felnőtt korban bukdácsoljanak.  

Zimbardo új könyve

Zimbardo szerint a családok széthullása jelentősen hozzájárul a mai nemzedék problémáihoz. Az egykori többgenerációs nagycsaládban megkövetelték a gyerektől a tiszteletet, az udvariasságot, az alkalmazkodást. Ma Amerikában a családok 41 százalékában egy szülő – többnyire az anya – neveli a gyerekeket. Az apa nélküli társadalom a fiúkat sújtja jobban. Nekik hiányzik leginkább az apai szigor, a világos követelményrendszer. A fiúk leginkább édesapjuknak akarnak megfelelni, őt akarják követni.

Sok gyerek épp szülei elrontott házasságán keresztül veszíti el hitét az emberi kapcsolatokban. „Ez az a minta, amit a mai gyerek érzékel: férfi és nő találkozik, egymásba szeretnek, összeházasodnak, gyerekük lesz. Kezdődik a stressz. A gyerek körül forog az élet. Nő a távolság a férfi és nő között, a kommunikáció egyre romlik. Megkezdődnek a stresszt elfojtó, de a kapcsolatot tönkretevő magatartásformák: fizikai bántalmazás, alkohol, drog, érzelmi és fizikai hűtlenség. Mindenki boldogtalan. Jön a válás. Egyik vagy mindkét szülő küszködik, érzelmileg és/vagy anyagilag tönkremennek. Melyik gyerek akar ennek a szomorú forgatókönyvnek a részese lenni?”– teszi fel a kérdést a szerző. 

Először az Egyesült Államok történelmében a fiúk lemaradnak apáik iskolázottságától. A lányok pedig minden szinten jobban teljesítenek. Ami korábban elképzelhetetlen volt, mára realitás: több lány jár egyetemre, mint fiú. És bár a 2008-as gazdasági válság mindenkit sújtott, sokkal több fiú maradt munka nélkül, mint lány. A lehetőség hiánya mellett Zimbardo a munkaetika eltűnését is említi. A modernkori gigolók eltartatják magukat. Nem értik az alapvető társadalmi szerződést: a munkát a szórakozás elé kell helyezni.   

Az internet megváltoztatta az életet, egy kattintással elérhetővé vált minden információ. Az információáramlat azonban nem valós tudást ad. A hírekben csak a főcímeket olvassák el, máshoz már nincs türelmük. A könyv megjegyzi, hogy a mai kor sok okos telefont és sok buta embert produkált.  

A fiúk a könnyűszerrel elérhető internetes pornó és videojátékok rabjaivá válnak

A valóságban idegenül mozgó, a

visszautasítástól félő fiatalok a virtuális világba menekülnek. A fiúk a könnyűszerrel elérhető internetes pornó és videojátékok rabjaivá válnak. A túlzott videojáték – napi négy óránál több idő – rossz hatással van bizonyos képességekre és csökkenti azt az igényt, hogy valakivel személyesen is találkozzanak. A videojátékok változatossága és intenzitása az élet más területeit – iskola, munka – unalmassá teszi. Visszaveti a tanulást, mentális rendellenességet okoz, amit aztán gyógyszerekkel kezelnek. 

Komoly problémát jelent, ha a fiúk az internetes kemény pornóból és nem saját tapasztalatból tanulják meg a szexualitást. A felmérés szerint ezeknek a fiúknak zavaros elképzelésük van az intimitásról. Félnek a valós kapcsolatoktól, mert abban már kommunikálni is kellene, érzelmi közelséget is ki kellene alakítani, testközelbe kellene kerülni olyan személlyel, akinek romantikus elvárásai is lehetnek.

A felmérésben levő egyik fiú így fogalmazott: „Rendszeresen játszom és nézek pornót. Átlagos kinézetű vagyok. Megutáltam, hogy állandó erőfeszítést tegyek azért, hogy a másik nemnek tetszem. Drága és ritkán sikeres”.

A szerzők felteszik a kérdést, hogy ugyanaz a káros környezet miért rontja el kevésbé a lányokat. A válasz összetett. A lányok eltökéltebbek, céltudatosabbak, rugalmasabbak. Az egyenlőségért vívott harcukban a nőknek sokszor kellett új szerepeket tanulniuk, hogy a korhoz, az elvárásokhoz alkalmazkodjanak, míg a férfiak ebben a folyamatban lemaradtak. A könyv szerint az amerikai törvények is inkább a nőket, mint a férfiakat támogatják.

A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy csak együttes erővel lehet ezt a komoly társadalmi problémát orvosolni, hiszen a jövőnkről van szó. A kormánynak, a civil szervezeteknek, a családoknak, az iskoláknak, a médiának, az internetnek megvan a maga feladata.  Hogy mit csináljanak a fiúk? Kapcsolják ki a pornót, osszák be idejüket, sportoljanak, vessék be ágyukat, mert a kis dolgok vezetnek a nagyokhoz, fedezzék fel lelkierejüket, barátkozzanak lányokkal, ne nevezzék őket kurváknak, legyenek vezetőik és legyenek önmaguk is vezetők, menjenek el szavazni – üzeni Philip Zimbardo.