Esemény volt hajdan a levél, nem is lehetett más, mint ritka madár. Főrendiek írásával futár nyargalt, kisebb urakéval küldönc loholt, egyszerűbb emberek búját-örömét alkalmi postások iszákjában hordta hátán a papír, míg végre odaért, ahol megszólalt a betű.
Rangja volt a levélnek.

Látott, érzett, ítélt mások szemével is, bepillantást nyújtott a világ-labirintus távoli járataiba, a tollat tartó kezet megremegtető gondolatokba, lelkek lángjába-füstjébe, országrengésbe, szívverésbe. Bámulatos erejű volt az árkus - hiszen ívet jelent - egy vagy több ember között. Súlyos igék, látható szavak ívelhettek át benne messzi partra. Önmagának egy darabkáját küldte vele, aki írta, s a betűszárnyon érkezett szó részévé lett annak, aki befogadta.

A Magyar Levelestár kötetei múltunk leghitelesebb dokumentumaival, levéltárak rejtett kincseivel ismertetik meg az olvasót. A korábbi századok gondolataihoz, szokásaihoz, sorsfordító eseményeihez úgy juthatunk a legközelebb, ha elolvassuk az élmény frissességét, a születő gondolat elevenségét megőrző leveleket. Sorozatunkban közkinccsé tesszük régmúlt korok jelentős magyar személyiségeinek és a hétköznapok egyszerű embereinek levélre bízott közlendőit, és így, a levéltitok megsértése nélkül, mi is címzettek lehetünk.

Mátyás levelezését nem ismerjük egészen, mert a nyomtatott kiadások sem teljesek, s ezek sem jelentek meg mind magyar nyelven. Az eddigi válogatások szinte mindig a reneszánsz uralkodót szólaltatták meg, noha éppen a levélműfaj alkalmas arra, hogy közel hozza íróját, mintegy "leleplezze" benne a köznapi embert is. Kötetünk szinte valamennyi levele először jelenik meg magyar fordításban, ennek jegyében elsősorban a mindennapok emberét mutatja be a királyban, aki intézkedik rablóvárak kifüstöléséről, gazdátlan kolostorok eladományozásáról, igazságot szolgáltat adózási ügyekben, kereskedelmi perpatvarokban, és megfenyegeti a vagyont hűtlenül kezelő várkapitányt, az egyházi javakat herdáló püspököt.

Gondja volt arra is, hogy a török pusztítása következtében magányossá lett férfiak és nők újraházasodásának pápai engedélyét - a XV. században! - kieszközölje: "hadd kössenek az ilyen személyek valaki mással új házasságot. Őszentsége ezzel nemcsak a botrányoknak vet majd véget, hanem gondoskodni fog az országunkat ért bajok és károk megfelelő orvoslásáról is." Vannak a levelekben országos érdekű vonatkozások is, hiszen Mátyás beleszólt minden egyházi és világi ügybe: kizavarta országából a zsíros javadalomra éhes külföldieket, időről időre kioktatta a nyugat-európai uralkodókat és főurakat, ha kedve ellenére támogattak valakit. De a mindenkori pápákat sem kímélte leveleiben. Szünet nélkül ostromolta őket kisebb-nagyobb összegekért, mely törökellenes háborúihoz kellett. Ha ígéretet kapott, sürgette, ha nem, fenyegetődzött. Ezek az írásai valóságos mesterművek: a kereszténységért vállalt felelősség súlya, a nyílt szókimondás remekül ötvöződik Mátyás energikus egyéniségével.

Másutt rendkívül színesen, érdekesen számolt be a törökkel való hadakozás eseményeiről: a boszniai hadjáratról és Jajca bevételéről, Szabács ostromáról, Kinizsi Pál fényes kenyérmezei győzelméről, békekötésekről és fegyverszünetek megszegéséről. Mátyás király leveleinek legsajátosabb vonása egyéniségének szuverén érvényesülése minden előíráson, hagyományon, divaton. A maga személyére szabott levelekben a protokolláris bevezetés megszerkesztését nem tekinti feladatának. Nyomban a tárgyra tér, szavait aszerint válogatja, milyen indulatok dúlnak benne a szöveg diktálásakor. Az udvarias formulák mellett nála jól megférnek a nyersen minősítő jelzők, a tiltakozó, nem ritkán kioktató kifakadások is.

Ha vitatkozni, érvelni kényszerül, gúnyos-fölényes alapállásból megfellebbezhetetlen határozottsága lakonikus tömörséggel fogalmaz. Humanista mentalitása elsősorban szemléletmódjában, világfelfogásának modernségében érvényesül, nem a retorikai frázisok köntösében. Levelei a magyar humanista irodalom levélműfajának klasszikus értékű vonulatát gazdagítják.

Katt a lentebbi szövegre..

Mátyás király levelei
Első kötet, 1458-1479
Második kötet, 1480-1490

IV. Sixtus pápának

Szentséges atyám és kegyelmes uram, hódolattal ajánlom magam szentséges lábait csókolva.
Ne csodálja szentséged és ne tartsa alkalmatlankodásnak, ha országom ügyes-bajos egyházi dolgaiban vagyok kénytelen ismét segítséget kérni Szentségedtől; ezt kívánja az a különös odaadás, amellyel az egyház és Isten nagyobb dicsősége érdekében buzgólkodom, ezt sugallja a bizalom, amelyet szentséged iránt érzek. Gondjaim, bajaim közül ugyanis kiváltképp a szívemen viselem, hogy uralkodásom alatt országom minden templomát a hívek áhítata tölthesse be. Szentséged, aki mindig kegyesen és jóindulattal bánt velem, jól tudja, mennyit fáradoztam már ezért szentségednél. Szentséged engedélyével és támogatásával sok, hosszú ideig elhanyagolt, végképp elhagyatott templom épült újjá és lett szebb, mint alapítása idején.
Buda nevű városom közelében, alig egy mérföldnyire a királyi vártól, van a mezőn egy templom, amelyet Isten anyjának dicsőségére szenteltek fel. A régiek szerint ezt a templomot a többinél régebben, még a térítés korában alapították; azt mondják, hogy a hívek nagy számban és áhítattal gyűltek össze benne Isten anyjának minden ünnepén, nagy becsben is tartották, vallásos tisztelettel vették körül.
Valamikor önálló plébánia volt itt; mostanra megváltozott, elnéptelenedett a táj, a templom magányosan áll a hegyek lábánál, a síkságon. A plébánia neve megmaradt ugyan, de nem jár ide már szinte senki, csak az áhítat vonzza ide nagy számban a gyülekezetet. Misézni azonban ritkán szoktak itt, mert a plébános a budai prépostságon kívül egyéb javadalmakat is élvez, a templom pedig, mint amely kicsiny és hasznavehetetlen, mellőzött. Nem ezt tette meg a plébános székhelyéül, káplánokat sem rendelt ide – legfeljebb kettőt vagy még annyit sem –, akik helyette a templomot benépesíthetnék, és az összesereglett híveknek misét mondhatnának. Az itt lakók viszont több olyan botrányt okoztak, amely a gyülekezet bizalmát és a templom tekintélyét alaposan megcsappantotta. Meg aztán azért is jutott ez a templom ilyen leromlott, elhanyagolt állapotra, mert évek óta mindig mások kapták a zsírosabb adományokat.
Ezért és a Szent Szűz iránti tiszteletből, akinek egykor a templomot felszentelték, s azért, hogy a nép nagyobb áhítattal forduljon ahhoz, aki Magyarország patrónája is, elhatároztam, hogy az épületnek gondját viselő, istenfélő embereket helyezek oda.
Odaadó fiaként könyörgök Szentségedhez, méltóztassék mindezt jóváhagyni, és engedélyezni, hogy a templomba pálos remete testvéreket telepíthessek, akiket szigorú ‧következetességük és feddhetetlen életük miatt mindenki szeret, és hogy a helyet egyébként is a pálos rendnek adományozhassam.
Túl azon, hogy a beleegyezés számomra rendkívüli kegyet jelent, szentséged a templom pusztulását is megakadályozza, sőt gondoskodik megújulásáról, ami növeli majd a nép áhítatát Isten anyja iránt, s újra benépesíti hívekkel a templomot.
Én pedig a szokásos juttatásokon kívül más adományokkal is elhalmozom majd az egyházat, hogy még több istenfélő ember költözzön bele, és szüntelen imádkozzanak szentségedért és a hívekért.
Gyors és kegyes választ várok szentségedtől, akinek lábai elé alázattal ajánlom magam.

Kelt Budán, július 23-án, az Úr 1480. esztendejében, Magyarországon való uralkodásunk huszonharmadik, cseh királyságunk tizenkettedik évében.
Szentséged odaadó fia, Mátyás,
Isten kegyelméből Magyarország
stb. királya

Ferdinánd nápolyi királynak

Köszöntjük a kegyes fejedelmet, Ferdinándot, Isten kegyelméből Szicília királyát stb. atyánkat és szeretett apósunkat, s további sikereket kívánunk: Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország királya stb.
Kegyességed egy lóidomárt küldött hozzánk levél kíséretében. E levél szerint kegyességed tudomására jutott, hogy mi olyasvalaki után sóvárgunk, aki ért a kancák belovagolásához és idomításához. Felséged tehát elküldte hozzánk ezt az embert, hogy ezáltal akaratunknak és kívánságunknak e tekintetben megfeleljen.
Minderre azt feleljük felségednek, hogy mi ezt az embert soha nem kérettük, még csak nem is nélkülöztük, mindazonáltal szívesen láttuk; köszönjük továbbá, hogy felséged mindenben eleget akar tenni akaratunknak és kívánságunknak.
Tudjuk, hogy felséged igen éles elméjű, és mindenről alapos megfontolás után dönt; csodáljuk tehát, hogy felséged szerint nekünk szükségünk lehet egy, a kancák szelídítésével foglalkozó emberre, noha jól tudja, hogy mi efféléket nemhogy háborúban, de játékokon sem használtunk soha. Tehát ha felséged fontolóra vette volna mostani helyzetünket és azt, hogy ki mindenkivel viseltünk háborút, úgy hisszük, nem küldte volna ide azt az idomárt.
Nem titok, sőt a fél világ előtt nyilvánvaló tény, hogy fegyvert forgatva nőttünk fel; gyakran és sok néppel, nemzettel hadakoztunk, de akár a törökkel, akár keresztényekkel vívtunk csatát – magunk szelídítette lovakon –, mindig szerencsével jártunk. Ha idegen lóidomárokra vártunk volna, sosem végződött volna olyan sikeresen a török, a német, a cseh vagy a lengyel hadjárat. Itthon betört lovainkkal győztük le a vlachokat, vertük meg a szerbeket és hódítottunk meg minden szomszéd népet; mindezt saját lovainkkal vittük véghez becsülettel.
Spanyol módra, összegabolyodott lábakkal ugráló kan‧ca‧lovakra pedig soha nem vágytunk, s máig sincs rájuk szükségünk, nemhogy komoly dolgokban – amilyenekben most részünk van –, de még vigasságokon sem tudnánk hasznukat venni. Nekünk ugyanis nem összekuszálódott lábakon szökdécselő lovak kellenek, hanem olyanok, amelyek szilárdan állnak szétvetett lábaikon.
Azt a jóembert pedig felségedre való tekintettel jól megjutalmazva küldjük vissza, noha cseppet sem volt tetszésünkre. Felséged iránti szeretetünktől vezérelve készek vagyunk azt is felajánlani, hogy nemcsak azt ajándékozzuk meg, aki a kenyerét ilyen módon keresi, hanem elhalmozunk mindenkit, akit csak felséged jónak lát ideküldeni, és mindent elkövetünk, amiről úgy véljük, hogy felségednek kedves lehet. Szerencsét és egészséget kívánva stb.

https://www.magyarszemle.hu/cikk/20051101_matyas_kiraly_levelei_1460%E2%80%931490

https://www.antikvarium.hu/konyv/matyas-kiraly-corvin-matyas-matyas-kiraly-levelei-1460-1490-10014

Címkék:

Vissza

Téma: Mátyás király levelei

Nincs hozzászólás.

Mátyás király levelei

Címkék:

Téma: Mátyás király levelei

Új hozzászólás hozzáadása

Keresés

Elérhetőség