Piros Pirula Project - Intro
2013.08.03 09:15
Kapcsolódó link..
https://embers-eg.webnode.hu/news/pi-klub-special-mire-kepes-a-hatterhatalom-/
https://embers-eg.webnode.hu/news/piros-pirula-blog-a-kommunista-ugynok-techno-reneszansza/
https://embers-eg.webnode.hu/news/az-operencias-tenger-tul-az-usa-igazi-arca-geczy-gabor-eloadasa-/
https://embers-eg.webnode.hu/news/a2012blogol-hu-osszeeskuves-elmeletek-helyett-az-iranyitok/
https://embers-eg.webnode.hu/
https://embers-eg.webnode.hu/
https://embers-eg.webnode.hu/
https://embers-eg.webnode.hu/
https://embers-eg.webnode.hu/
https://embers-eg.webnode.hu/
- Nézd, ez mind nagyon érdekfeszítő - vágott közbe Alíz - de tudod, én nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. - és ezzel sietve megpróbálta más témára terelni a beszélgetést. - És mondd csak, hogy van Gertrúd nénikéd térde?
A fehér nyúl arckifejezése ekkor furcsán eltorzult. Látszott, hogy néhány pillanat alatt gondolatok és érzések százai cikáznak keresztül rajta. Az egész csak pár másodpercig tartott, végül a szigorú tekintet megenyhült, és kellemes, nyugodt hangon megszólalt:
- Alíz kedves, tudod te egyáltalán, hogy mit mondtál az imént?
Alíz értetlenül nézett rá, kissé bamba tekintettel.
- Kezdjük ott, hogy én biztosan tudom, hogy ez a gondolat még csak nem is a sajátod!
- Hogy tessék? Ezt mégis hogy érted? Épp az imént mondtam neked, hogy én nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. Hogyan lehetne ez a gondolat valaki másé. Te most már teljesen kezdesz megkattanni!
- Igen, tudom, hogy te mondtad Alíz, de attól még a gondolat nem feltétlenül a sajátod. Egy gondolat sokféleképpen eljuthat odáig, hogy magadban vagy akár hangosan kimondjad, és a folyamat nagy részéhez rád tulajdonképpen nincs is szükség. Ha velem tartasz sok mindent meg fogsz érteni, és lehet, hogy teljesen másképp fogod látni a világot, viszont képesnek kell legyél meghallgatni olyan dolgokat, amik első hallásra őrültségnek hangozhatnak.
- Áhá! Szóval most meg azt tanácsolod, hogy fogadjak el mindenféle őrültséget, amit esetleg összehordanak nekem. Hmmm... Nézd el nekem, de momentán valahogy nem látom, hogy ez hogyan segítene közelebb kerülnöm az igazsághoz...
- Kérlek, ne forgasd ki a szavaimat állandóan, mert akkor nagyon nehéz lesz egyről a kettőre jutnunk. - válaszolt kicsit dühösen a nyúl - Annyit mondtam, hogy képesnek kell legyél meghallgatni olyan dolgokat, melyek első hallásra őrültségnek tűnhetnek. Azt egy szóval nem mondtam, hogy őrültségek. Sőt! Könnyen lehet, hogy hamarosan azon fogsz bosszankodni, hogyan hihetted el azt a sok marhaságot, ami momentán feltölti agytekervényeidet 90 százalékát tartalommal.
- Jól van. Tudod mit? Kapsz tőlem 3 percet, hogy kifejtsd miért marhaság az, hogy én nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. Aztán ne mondd nekem, hogy én nem hallgattalak meg, oké? De utána tényleg hazamegyek, mert most már kezdek félni tőled.
- Jól van. Ez esetben igyekszem a lehető legtömörebben fogalmazni. Bár sejtelmed sincs róla, hogy ezzel a rövidke kis mondattal milyen sok feladatot adtál nekem, de most már mindegy...
Kérlek, próbáld meg egy pillanatra kicsit értelmezni és elemezni a szavakat, amik az imént elhagyták az ajkaidat. Szóval úgy kezdted a mondatodat, "Én nem hiszek...". "Hinni valamiben", annyit jelent, elfogadni valamit, anélkül, hogy lenne rá logikus magyarázat. A hit mindig egy racionalitást teljesen nélkülöző folyamat. Neked nem mondta még az osztályfőnök, hogy "hinni a templomban kell"?
- De mondta.
- Azzal, hogy kimondtad, "Én nem hiszek..." máris úgy állítottad be ezt az egész helyzetet, mintha én logikus érvek nélkül próbáltalak volna itt meggyőzni bármiről is, mintha megpróbáltalak volna rávenni, hogy elhiggy nekem dolgokat, csak a két szép piros szememért, vagy az ismerettségünk kedvéért, vagy tudomisén...
Tudod, ez csak azért bosszant engem felettébb, mert az elmúlt majd egy órában, mialatt beszélgettünk, én épp a szöges ellenkezőjén fáradoztam. Azt szerettem volna elérni nálad, hogy végre ne aszerint döntsd el, hogy mit fogadsz el igaznak és mit nem, hogy bizonyos személyeknek elhiszel dolgokat, másoknak pedig nem, hanem ehelyett beizzítanád a saját kis agyadat, és elkezdenél végre gondolkodni, és te magad döntenéd el, hogy mindaz alapján, amit te látsz, és amiket te tapasztalsz a világban, szerinted mi lehet igaz, és mi nem.
Én ehhez csupán megpróbáltam egy kis segítséget adni, és felhívni a figyelmedet bizonyos, jól dokumentált tényekre, melyekre - talán véletlenül, talán szándékosan - de ezidáig még senki nem hívta fel a figyelmedet. Egy percig sem kértem, hogy bármit is elhiggy ebből nekem! Ma már elég könnyű a dolgoknak utánajárni és ellenőrizni azokat. De tudod mit, én már annak is örülnék, ha legalább kérdéseket tennél fel. Amikor elkezdesz kérdéseket feltenni a világgal kapcsolatban, akkor már félúton jársz az igazság felé. A legnagyobb probléma az, hogy úgy látom, még kérdéseket feltenni is lusta vagy.
Tudod, vakon hinni valamiben elég buta dolog, legyen az bármilyen vallás vagy akár egy tv-bemondó kellemes bársonyos hangja. Úgyhogy nagyon kérlek, hogy nekem ne mondj többet ilyet, hogy te nem hiszel abban, amit mondok, mert azzal pontosan azt mondod, hogy te lusta vagy végiggondolni azt, amit mondok, és ettől olyan érzésem lesz, mintha feleslegesen pocsékolnám rád az időmet.
- Érdekes. Tudod, én ezt így nem gondoltam végig, amikor kimondtam, amit mondtam. Ne haragudj, tényleg nem akartalak vele megbántani.
- Tudom. És nem is sértődtem meg. Végül is épp azért vagyok itt, hogy segítsek. De talán már látod, hogy miért mondtam az imént, hogy a gondolat nem feltétlenül a sajátod. Már hogy is lehetne a sajátod, ha még csak nem is értetted, hogy mit mondasz vele, miközben kimondtad.
- Hmmmm!
- No de ez még nem minden, most jön még csak a mondatod másik fele: "Nem hiszel az összeesküvés-elméletekben", ugye ezt mondottad. Ebben az utolsó összetett szócskában még ennél is mélyebb gondolati bukfencek vannak elrejtve. Néha még én magam is meglepődöm, hogyan lehet egyetlen szóval ennyire komplex hatást elérni. Ennek a szónak minden egyes betűje, egyre mélyebbre és mélyebbre taszít téged a közönyösség vermében.
Vegyük csak az összeesküvés-elméletek szavad végén azt az ici-pici toldalékot. Ennek a kis nyúlfarknyi többesszám ragnak a kiejtése közben borzasztóan komplex és mély folyamatok zajlottak le az elmédben. De fogadok, hogy még csak tudomásod sem volt róla!
Az történt ugyanis, hogy ezzel jelezted, és egyben magad felé is megerősítetted, hogy te már gondosan kialakítottál magadnak egy kategoriát, ahová egy kalap alá vehetsz bizonyos dolgokat. Mondjuk azokat, amiket ma én mondtam neked, olyasmikkel, amiket korábban valaki másoktól hallottál, és - valljuk meg joggal - elég nagy ökörségnek nyilvánítottál.
Én itt próbálok veled megosztani értékes információkat, miközben te az egészet, mindenféle kritikus elemzés nélkül már pakolod is a fejedben a marhaságok rekeszbe, oda ahol olyan dolgokat tartasz, mint hogy Elvis még él, a loch-ness-i szörnyet látták a Balatonban vagy hogy a gonosz gatyalopó manók, esténként előjönnek a rejtekhelyeikről, hogy ellopják a rossz emberek alsónadrágjait.
Mondd, hogyan is tudnék veled egy értelmes eszmecserét lefojtatni, amíg ilyen durva előítéleteid vannak azzal szemben, amit mondani szeretnék neked.
Szóval lenne egy javaslatom! Mi lenne, ha nem próbálnád meg már előre kategorizálni a mondanivalómat, hanem szépen végighallgatnád, átgondolnád, azt ami esetleg nem tiszta, azt megkérdeznéd, és megvitatnánk ezt az egész dolgot civilizált emberekhez, illetve nyulakhoz méltóan, anélkül, hogy gondolkodás nélkül egy kalap alá vennél engem mindenféle zöldséggel. Ez így korrektül hangzik?
- Jól van. Megegyeztünk. De azért ne húzd fel magad!
- Arról nem is beszélve, hogy maga a szó "elmélet", már definícióját tekintve is magában hordozza, hogy amire rámondod, az csupán egy kreatív emberi elme szüleménye, mely igen csak kétséges, hogy fedi-e a valóságot. Ennyi erővel azt is mondhattad volna: "Én nem hiszek a hazugságokban!", ennek így pont annyi veleje lett volna, mint annak amit eredetileg mondtál.
Ráadásul közben összekapcsoltál két szót, az összeesküvést, az elmélettel. Nekem egészen úgy tűnik, mintha végérvényesen összehegesztetted volna őket. Egész olyan érzésem van, mintha mostantól mondhatna neked bárki, bármit is, bármilyen összeesküvésről, az rögtön menne nálad automatikusan az "őrült elméletek kategóriájába". Nézd, ha tényleg úgy gondolod, hogy az összeesküvések mind a fantázia birodalmába tartoznak, akkor van egy jó történészem, akivel érdemes lenne elbeszélgetned. Közlöm veled ugyanis, hogy az emberi civilizáció történelmének úgy nagyjából 90 százaléka - de lehet, hogy valamivel több - különböző összeesküvésekről szól.
- Hát ő... Látod, még ezen nem is gondolkodtam. Azt hiszem, kezdem érteni, mire akarsz kilyukadni. Jó! Elismerem, nem mindig figyeltem teljesen oda, amikor beszéltél. Tudod ezek a témák engem egy kicsit fárasztanak. De azért te is ismerj el valamit! Ugye azért egy csomó sületlenséget is összehordtál itt ma nekem! Most mégis hogy válogassam szét belőle, mi volt igaz, és mi nem. Nekem még egy csomó dolgom van otthon, nem érek rá ilyesmivel foglalkozni.
- No de kérlek! Mi lehet fontosabb dolog annál, mint hogy megtudjuk mi igaz, és mi nem, ebben a világban, amibe beleszülettünk? Ha erre nem érsz rá, akkor mi az, amire van időd? Nem akarlak megbántani Alíz, de azt hiszem, ezen egy kicsit el kellene gondolkodnod.
És hogy mi sületlenség, abból amit elmondtam, és mi nem, azt bizony neked kell eldöntened, ezt az egyet nem tudom átvállalni tőled. Viszont ha holnap is eljössz, ígérem megpróbálok újabb segítségeket adni a tájékozódáshoz. Még az is lehet, hogy nemsokára egyáltalán nem fogod sületlenségnek tartani a dolgokat, amiket mondok.
Tudod, akkor már csak egyetlen problémánk lesz. Hogy hogyan tudok neked átadni mindent, amit tudok, anélkül, hogy ezzel túlságosan megijesztenélek. No de erre inkább térjünk vissza később, ha esetleg úgy alakul a dolog, hogy eljutunk oda...
A fehér nyúl arckifejezése ekkor furcsán eltorzult. Látszott, hogy néhány pillanat alatt gondolatok és érzések százai cikáznak keresztül rajta. Az egész csak pár másodpercig tartott, végül a szigorú tekintet megenyhült, és kellemes, nyugodt hangon megszólalt:
- Alíz kedves, tudod te egyáltalán, hogy mit mondtál az imént?
Alíz értetlenül nézett rá, kissé bamba tekintettel.
- Kezdjük ott, hogy én biztosan tudom, hogy ez a gondolat még csak nem is a sajátod!
- Hogy tessék? Ezt mégis hogy érted? Épp az imént mondtam neked, hogy én nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. Hogyan lehetne ez a gondolat valaki másé. Te most már teljesen kezdesz megkattanni!
- Igen, tudom, hogy te mondtad Alíz, de attól még a gondolat nem feltétlenül a sajátod. Egy gondolat sokféleképpen eljuthat odáig, hogy magadban vagy akár hangosan kimondjad, és a folyamat nagy részéhez rád tulajdonképpen nincs is szükség. Ha velem tartasz sok mindent meg fogsz érteni, és lehet, hogy teljesen másképp fogod látni a világot, viszont képesnek kell legyél meghallgatni olyan dolgokat, amik első hallásra őrültségnek hangozhatnak.
- Áhá! Szóval most meg azt tanácsolod, hogy fogadjak el mindenféle őrültséget, amit esetleg összehordanak nekem. Hmmm... Nézd el nekem, de momentán valahogy nem látom, hogy ez hogyan segítene közelebb kerülnöm az igazsághoz...
- Kérlek, ne forgasd ki a szavaimat állandóan, mert akkor nagyon nehéz lesz egyről a kettőre jutnunk. - válaszolt kicsit dühösen a nyúl - Annyit mondtam, hogy képesnek kell legyél meghallgatni olyan dolgokat, melyek első hallásra őrültségnek tűnhetnek. Azt egy szóval nem mondtam, hogy őrültségek. Sőt! Könnyen lehet, hogy hamarosan azon fogsz bosszankodni, hogyan hihetted el azt a sok marhaságot, ami momentán feltölti agytekervényeidet 90 százalékát tartalommal.
- Jól van. Tudod mit? Kapsz tőlem 3 percet, hogy kifejtsd miért marhaság az, hogy én nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. Aztán ne mondd nekem, hogy én nem hallgattalak meg, oké? De utána tényleg hazamegyek, mert most már kezdek félni tőled.
Kérlek, próbáld meg egy pillanatra kicsit értelmezni és elemezni a szavakat, amik az imént elhagyták az ajkaidat. Szóval úgy kezdted a mondatodat, "Én nem hiszek...". "Hinni valamiben", annyit jelent, elfogadni valamit, anélkül, hogy lenne rá logikus magyarázat. A hit mindig egy racionalitást teljesen nélkülöző folyamat. Neked nem mondta még az osztályfőnök, hogy "hinni a templomban kell"?
- De mondta.
- Azzal, hogy kimondtad, "Én nem hiszek..." máris úgy állítottad be ezt az egész helyzetet, mintha én logikus érvek nélkül próbáltalak volna itt meggyőzni bármiről is, mintha megpróbáltalak volna rávenni, hogy elhiggy nekem dolgokat, csak a két szép piros szememért, vagy az ismerettségünk kedvéért, vagy tudomisén...
Tudod, ez csak azért bosszant engem felettébb, mert az elmúlt majd egy órában, mialatt beszélgettünk, én épp a szöges ellenkezőjén fáradoztam. Azt szerettem volna elérni nálad, hogy végre ne aszerint döntsd el, hogy mit fogadsz el igaznak és mit nem, hogy bizonyos személyeknek elhiszel dolgokat, másoknak pedig nem, hanem ehelyett beizzítanád a saját kis agyadat, és elkezdenél végre gondolkodni, és te magad döntenéd el, hogy mindaz alapján, amit te látsz, és amiket te tapasztalsz a világban, szerinted mi lehet igaz, és mi nem.
Én ehhez csupán megpróbáltam egy kis segítséget adni, és felhívni a figyelmedet bizonyos, jól dokumentált tényekre, melyekre - talán véletlenül, talán szándékosan - de ezidáig még senki nem hívta fel a figyelmedet. Egy percig sem kértem, hogy bármit is elhiggy ebből nekem! Ma már elég könnyű a dolgoknak utánajárni és ellenőrizni azokat. De tudod mit, én már annak is örülnék, ha legalább kérdéseket tennél fel. Amikor elkezdesz kérdéseket feltenni a világgal kapcsolatban, akkor már félúton jársz az igazság felé. A legnagyobb probléma az, hogy úgy látom, még kérdéseket feltenni is lusta vagy.
Tudod, vakon hinni valamiben elég buta dolog, legyen az bármilyen vallás vagy akár egy tv-bemondó kellemes bársonyos hangja. Úgyhogy nagyon kérlek, hogy nekem ne mondj többet ilyet, hogy te nem hiszel abban, amit mondok, mert azzal pontosan azt mondod, hogy te lusta vagy végiggondolni azt, amit mondok, és ettől olyan érzésem lesz, mintha feleslegesen pocsékolnám rád az időmet.
- Érdekes. Tudod, én ezt így nem gondoltam végig, amikor kimondtam, amit mondtam. Ne haragudj, tényleg nem akartalak vele megbántani.
- Tudom. És nem is sértődtem meg. Végül is épp azért vagyok itt, hogy segítsek. De talán már látod, hogy miért mondtam az imént, hogy a gondolat nem feltétlenül a sajátod. Már hogy is lehetne a sajátod, ha még csak nem is értetted, hogy mit mondasz vele, miközben kimondtad.
- Hmmmm!
- No de ez még nem minden, most jön még csak a mondatod másik fele: "Nem hiszel az összeesküvés-elméletekben", ugye ezt mondottad. Ebben az utolsó összetett szócskában még ennél is mélyebb gondolati bukfencek vannak elrejtve. Néha még én magam is meglepődöm, hogyan lehet egyetlen szóval ennyire komplex hatást elérni. Ennek a szónak minden egyes betűje, egyre mélyebbre és mélyebbre taszít téged a közönyösség vermében.
Vegyük csak az összeesküvés-elméletek szavad végén azt az ici-pici toldalékot. Ennek a kis nyúlfarknyi többesszám ragnak a kiejtése közben borzasztóan komplex és mély folyamatok zajlottak le az elmédben. De fogadok, hogy még csak tudomásod sem volt róla!
Az történt ugyanis, hogy ezzel jelezted, és egyben magad felé is megerősítetted, hogy te már gondosan kialakítottál magadnak egy kategoriát, ahová egy kalap alá vehetsz bizonyos dolgokat. Mondjuk azokat, amiket ma én mondtam neked, olyasmikkel, amiket korábban valaki másoktól hallottál, és - valljuk meg joggal - elég nagy ökörségnek nyilvánítottál.
Én itt próbálok veled megosztani értékes információkat, miközben te az egészet, mindenféle kritikus elemzés nélkül már pakolod is a fejedben a marhaságok rekeszbe, oda ahol olyan dolgokat tartasz, mint hogy Elvis még él, a loch-ness-i szörnyet látták a Balatonban vagy hogy a gonosz gatyalopó manók, esténként előjönnek a rejtekhelyeikről, hogy ellopják a rossz emberek alsónadrágjait.
Mondd, hogyan is tudnék veled egy értelmes eszmecserét lefojtatni, amíg ilyen durva előítéleteid vannak azzal szemben, amit mondani szeretnék neked.
Szóval lenne egy javaslatom! Mi lenne, ha nem próbálnád meg már előre kategorizálni a mondanivalómat, hanem szépen végighallgatnád, átgondolnád, azt ami esetleg nem tiszta, azt megkérdeznéd, és megvitatnánk ezt az egész dolgot civilizált emberekhez, illetve nyulakhoz méltóan, anélkül, hogy gondolkodás nélkül egy kalap alá vennél engem mindenféle zöldséggel. Ez így korrektül hangzik?
- Jól van. Megegyeztünk. De azért ne húzd fel magad!
- Arról nem is beszélve, hogy maga a szó "elmélet", már definícióját tekintve is magában hordozza, hogy amire rámondod, az csupán egy kreatív emberi elme szüleménye, mely igen csak kétséges, hogy fedi-e a valóságot. Ennyi erővel azt is mondhattad volna: "Én nem hiszek a hazugságokban!", ennek így pont annyi veleje lett volna, mint annak amit eredetileg mondtál.
Ráadásul közben összekapcsoltál két szót, az összeesküvést, az elmélettel. Nekem egészen úgy tűnik, mintha végérvényesen összehegesztetted volna őket. Egész olyan érzésem van, mintha mostantól mondhatna neked bárki, bármit is, bármilyen összeesküvésről, az rögtön menne nálad automatikusan az "őrült elméletek kategóriájába". Nézd, ha tényleg úgy gondolod, hogy az összeesküvések mind a fantázia birodalmába tartoznak, akkor van egy jó történészem, akivel érdemes lenne elbeszélgetned. Közlöm veled ugyanis, hogy az emberi civilizáció történelmének úgy nagyjából 90 százaléka - de lehet, hogy valamivel több - különböző összeesküvésekről szól.
- Hát ő... Látod, még ezen nem is gondolkodtam. Azt hiszem, kezdem érteni, mire akarsz kilyukadni. Jó! Elismerem, nem mindig figyeltem teljesen oda, amikor beszéltél. Tudod ezek a témák engem egy kicsit fárasztanak. De azért te is ismerj el valamit! Ugye azért egy csomó sületlenséget is összehordtál itt ma nekem! Most mégis hogy válogassam szét belőle, mi volt igaz, és mi nem. Nekem még egy csomó dolgom van otthon, nem érek rá ilyesmivel foglalkozni.
- No de kérlek! Mi lehet fontosabb dolog annál, mint hogy megtudjuk mi igaz, és mi nem, ebben a világban, amibe beleszülettünk? Ha erre nem érsz rá, akkor mi az, amire van időd? Nem akarlak megbántani Alíz, de azt hiszem, ezen egy kicsit el kellene gondolkodnod.
És hogy mi sületlenség, abból amit elmondtam, és mi nem, azt bizony neked kell eldöntened, ezt az egyet nem tudom átvállalni tőled. Viszont ha holnap is eljössz, ígérem megpróbálok újabb segítségeket adni a tájékozódáshoz. Még az is lehet, hogy nemsokára egyáltalán nem fogod sületlenségnek tartani a dolgokat, amiket mondok.
Tudod, akkor már csak egyetlen problémánk lesz. Hogy hogyan tudok neked átadni mindent, amit tudok, anélkül, hogy ezzel túlságosan megijesztenélek. No de erre inkább térjünk vissza később, ha esetleg úgy alakul a dolog, hogy eljutunk oda...
https://pirospirula.blogspot.hu/p/intro.html
Téma: Piros Pirula Project - Intro
Nincs hozzászólás.