Kezdőlap > A magyar nyelv fontossága és számunkra kiemelkedő jelentősége

A magyar nyelv fontossága és számunkra kiemelkedő jelentősége

A Magyar nyELVről..

Nyelvi gazdagságunk lehetőséget ad arra, hogy ne csak "leíró" jelleggel vizsgáljuk a jelenségeket. Hanem "mellérendelő" tulajdonságai révén nem csak arra kaphatunk választ, hogy ez vagy amaz mi, hanem az Igei természete által a jelenség mögöttes mondanivalója is felviláglik. Természetesen a "leíró" jelleg is hozzátartozik. Ez csak egy érv, amiért nyelvünk szakrálisnak tekinthető.

( Az Angol Tudományos Akadémia is elismeri, miszerint a Magyar nyelv szignifikáns jelleggel fellelhető és kimutatható egyéb nyelvekben. Ideértve a világnyelveket is.)

De a lényeg, hogy a szavak és fogalmak helyén való ismerete és kezelése kapcsán olyan titkokra lelhetünk rá amelyet őseink hagytak ránk., Nyelvünk nagyon sokféleképpen értelmezhető.
Na de ez nem hatalmaz fel arra minket, hogy el is beszéljünk egymás mellett.:))

A legtöbb ember között nem az szokta a feszültséget okozni, amit esetleg mondanak olykor egymásnak..hanem, hogy hogyan mondják azt a bizonyos dolgot. A módszerek finomítása, áthidalja az esetleges "fogalmi különbségek" közötti határt. Tény az, hogy az adott beszélt nyelvünk, alakítja gondolkodásunkat, gondolkodásunk pedig meghatározzák napjainkat, tetteinket. Tetteink pedig "minőségünk fokmérője lesz".

Na már most, nyelvünkről kiderült mennyire sokrétű, általában külföldiek is mondják ezt, s roppant nehéz tanulni. Meglehetősen kevesen beszélik (az arányokat tekintve) a világban e nyelvet..Ami egyfajta minőséget is jelöl(het). Nyelvünk szakrális, ami egyfajta ősiséget -szentséget- rejt magában..Bizonyos emberek a Teremtés nyelvének is nevezik.
Mágus nyelv..Mag-os, természetesen csak akkor ha megfelelően van használva. Ellenkező esetben igen káros is lehet (gondoljunk a szitkokra, átkokra), vagy pedig nem kihasználva potenciálját stagnáltsághoz vezet. Amivel ugyan károkat se feltétlen okozunk, de igazán áldásában se részesülhetünk, így hiszem legalábbis. Ezért fontos hogy ne felszínesedjen el nyelvünk a "modernnek nevezett" szirénhangon éneklő médiával áthatott napjainkban. Egy példa. Hiába beszélik az angolt sokan, mégis az idők során annyira elfelszínesedett hogy a le egyszerűsített fogalmak következménye volt az, hogy a lényegisége a mondanivalónak ezáltal felszínessé vált és válik.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ez vagy amaz nyelv alkalmatlan a megértéshez, vagy konklúziók levonására.
Mert ez nem igaz. Csupán nyelvünk egy olyan többlettel rendelkezik -sokrétűsége miatt- , hogy viszonylag könnyen leírhatóak velük a jelenségek.

A Magyar nyelvet más nyelvekkel összehasonlítva, arra az igen csak "kétségbeejtő" felismerésre kell rádöbbenünk, hogy ősibb a legtöbb általunk ismertektől.Mint ahogy rovásírásunk is. Illetve, hogy sokkal gazdagabb és rugalmasabb mind szókincs mind Ige-ragozás tekintetében.
S nagyon fontos!..Ami kifejezhető, afölött egyfajta hatalom (tudás) kerül birtokunkba. Még ha változott is az idők folyamán, el nem sekélyesedett. Pedig hát volt nyomorgatásban része..a megannyi elnyomó által.
Egyáltalán nem véletlen az a számtalan betelepítés amire az idők folyamán sor került, ezeknek célja (ez csak sejtelem ugyan) a magyarok felhígítására való törekvés volt..és van a mai napig is aktualitása. Tehát nyelvünk..Kincsünk.Eléggé Hungarikumnak nevezhető, ha élhetek e szóképpel.:)

Mert minden ami lényeges lehet jelen életünkben, saját nyelvünket "helyesen" alkalmazva és ismerve,
a jelenségek többsége leírható, megállapítható, kifejezhető. Szóképzés tekintetében pedig önmagával, szinte a "beteges végletekig" kombinálható.:) E nyelvvel máris "előnyöket élvezünk" ha mondhatom így. Ezt hagyták meg Őseink..Ránk van szabva Nyelvünk,s mit hagytak mint a szabja óv Minket, s megőrizhető vele mindaz, mi megőrizendő!! A helyükről kimozdított fogalmak..válságot idéznek elő..Értékválságot..ami alatt lelki tényezők értendőek.
Csak a saját képzeletünk az, amely határainkat megszabhatja.Ezért kép-zelet..:)

Isten valószínűleg nem véletlen keverte össze a népek nyelveit egykor.
A Nyelv fontos. Hiába akarunk egyenlőséget húzni az emberek közé. Nem egyenlők.
Érezni tudnak egyként, viszont Értelmezni csak a használt nyelvük értelmezési spektrumain belül képesek.
Ezért Elv egy-egy Nemzet ny-ELV-ezete.
A kapocs a helyes gondolkodás. A helyes gondolkodás eredménye a Felismerés, amit Érzésnek is lehet hívni.
A Népek sokszerűségének közös nevezője ez.
Az, hogy Himnusza van a népeknek, az is azt erősíti, hogy másképp szólnak a bennük Élő Istenhez.
Bár sokan tudják, de nem árt megjegyezni: Him-nusz = "Férfineműhöz" szóló ima. Istenhez szól. A Teremtői minőséghez.
A lényeg az, Nemzetek között igen is vannak különbségek. Méghozzá, ha nem is nagyok, de észrevehető és érzékelhető is.
Szóval, ha a nyelv, maga az Elv. Imigyen szólhatunk a bennünk élő Istenhez, akivel szem-éli-ünk és egy-Én-iségünkkel kapcsolatban állunk. Mennél nagyobb egy Nemzet szókincse, és mennél jobb a logikai felépítettsége, annál jobban kifejezhető és leírható a világ.

Vagyis Isten.

Ezt leírtam már régebben is ugyan, de fontosnak gondolom megint megjegyezni.
Ezzel nem kisajátítom a "Jóságot" és a mindent tudást a Magyarok javára, csupán közös érdekek megkerülhetetlenül fontos eszközének tekintem. Az emberek sokfélék. Abban az értelemben, hogy ameddig nem ismerik fel életük és sorsuk szükségszerűségeit, "külön" világképeket alkotnak. Szubjektívnek nevezik. Az Erkölcs és a "helyes" Istentudat valós megismerése illetve ennek való megtalálása által homályosodnak el az emberek közti - nemzetek közti- sokféleségek.
Ez nyelvtől független. Érzés, ami Felismerés is egyben!

A hangokkal, ahogy a hangképző szerveimmel kiformálom a dallamukat, kapcsolatba kerülök önvalómmal. Szellemi otthonból rezdül, lelkületem szinezi meg. Egymáshoz igazítva a hangzásokat, jelképeket adok át a szavakkal, gondolataim egybesűrűsödött észlelések, egyszerre ösztönös érzékek és lelki hullámok, rezgések. A megszólalás képessége, mi több, az éneklés, egy teremtő rítus. A gondolataim tehát, már az összevegyült éteri anyagom párlata, mentális illóanyagok a fejben, fellobbanak az élni akarás lángján, ingerelik idegeimet és önkiFEJezek: beszélek anyanyelvemen. Nem kétlem azt, hogy a gondolat teremtő erejű, de kétségbe vonom, hogy elég a megváltáshoz a gondolatok kereteinek beszűkítése csak pozitívumokba. Nem hiszem, hogy elég a megjavításhoz, az életünk jobbításához és jellemünk jóvá avatásához annyi, hogy az agyunkat programozottan idomítjuk, mintegy ellenhatással reagálva a tudatalatti láthatatlan terveibe, és ábrándokat kergetünk, fantazmákat keltünk életre, hogy egy felszínes mantra elég lesz a változáshoz. Csak annyi a baj ezzel, hogy félős és hazug, ostoba technika, önvédelmi kényszer és teljes mértékben szükségtelen, hiszen örökségem: magyar vagyok.

Elég vagyok a szabadsághoz, úgy, ahogy vagyok. Rajtam az égi rezdülések szabadon járHatnak-kelHetnek. Édesanyanyelvem nem kényszerít a választásba, hogy negatívnak, avagy pozitívnak ítéljem a gondolatot, a szándék, a megszólalásra gerjesztő teremtő erő, már az első lélegzetvételtől sem volt soha más, nincs is más értelmes létezés, csak a JÓ. Szerelemből született, ez már forrásból a Javító, az étel - életadó, tápláló, nevelő, gyógyító, szerető.

Ősibb az embernél, ősibb az anyagnál. Ra hangja, a rang.

Nem beszélek magyarul, nem tudok magyarul, ha azt sem értem, mi a szerelem képessége. Ezt a nyelvet csakis szerelemmel lehet kiismerni. Úgy ízlelni, mint a szeretőt. Tagjait, hangjait pillantról pillanatra összpontosítva megfigyelni, minden jelben a végtelenség képes megnyílni. A mélyén meghallani a zenét, az idegszálakból mozdulatba kell vezetni a frekvenciát, égő feszültség egy simításban. R-óvó szentség. Aranyos jellem. Szelíd Ős, ahogy beszél az idős bennem, és bölcs, ahogy bölcsőben ring a gyermeki öntudat. Tanulni magyarul: beavatás a világmindenség egyszerű rendjébe, magyarnak születni áldás, magyarul élni nem csak nemzetiség, magyarnak lenni szellemi RANG. Világgá mehetek, h-arcolhatok az idők végezetéig, haraggal. A legszörnyűbb harcok után, megkáromlott szentségek átkaiból is kicsókol a tisztelet és a világvégén csak ez marad: Ra hangja.

Csak a Szerelmes képes megjavítani a világot.

A harcok maszkjai mögött a lélek:
Űz az íz... éhező.
Ég az öl... vétkező.

A Szerelmesben a Tűz, a Víz, a Lég, a Föld Egyben Ég.

Mi pedig vagyunk az ötödik elem, kik őrzik, hangolják mindezeket, melyben mindezek Egy-esülnek..és Hatnak.