Rubruquisnál tehát úgy olvastuk, hogy a vandálok Baskíriából jöttek ki, ami nem más, mint maior ( vagy magna ) Hungária, vagyis a magyar őshaza! Ez a Baskíria Kézai Simon mester krónikájában is felbukkan, mégpedig szintén a magyarok őshazájának, Scythiának részeként:

„Scythia országa egy területbe van ugyan foglalva, de uralkodásra nézve három országra, Baskar-, Dent- és Magyarországra oszlik.”

Talán az sem véletlen, hogy Hispániában, ahol a Baskíriából származó vandálok letelepedtek, nem csak Andalúzia (Vandalúzia) emlékeztet a vandálok nevére, de a baskíriai őshaza emlékét idézi a Pireneusok déli lábainál elterülő Baszkföld is!

A baszk-magyar rokonság kérdését már sokan több ízben felvetették. Az ilyen irányú kutatások megállapításait azonban mindeddig megmosolyognivaló délibábos fantazmagóriának lehetett titulálni, hiszen hiányzott az a történelmi elem, az a momentum, amely magyarázattal szolgálhatott volna a hispániai magyar kapcsolatokra. Mindeddig nem volt ismeretes olyan eseménysorozat, amely során nagyobb magyar néprészek vetődhettek volna a Pireneusok déli lejtőire. Az egyetlen ilyen esemény Attila seregének hispániai letelepedése lehetett volna, azonban ezt a krónikás közlést időrendi okokból (!!!) elvetették és értelmetlen kitalálásnak minősítették. Ha azonban az iszlám indulását és az Ibériai félsziget arabok általi elfoglalását Uwe Topper ajánlásának megfelelően 297 évvel korábbra tesszük, Attila nyugat-európai hadjáratát pedig az Era szerinti 451-ből visszahelyezzük 44 évvel korábbra, akkor elhárul mindenféle időrendi probléma a hispániai magyar kapcsolatok kutatása elől, hiszen mind az arabok, mind pedig a hunok ugyanakkor, vagyis a négyszázas évek első évtizedében érik el a félszigetet!

Álljon most itt egy rendkívül elgondolkodtató részlet a magyar származású Dennis Sugar y Frank „Magyar látogató Baszkföldön” című írásából:

„… az egyetlen hely, ahol egy magyar nem érzi magát idegennek, ez Baszkföld. Városokban és a falvakban, az embereket, asszonyokat nézve az az érzés, hogy otthon jár a magyar. Ezek úgy néznek ki, mintha az Alföld közepén jöttek volna világra. Finnországban, vagy Kamerunban, Albániában vagy Portugáliában soha egy pillanatra se gondolná egy magyar, hogy hazai tájon jár, hazai emberek között. Ha Baszkföldön bemész egy vendéglőbe ugyanazt eszed, mintha Szegeden vagy Kolozsvárott lennél. Bármilyen irányba nézel csodálatos, meglepő hasonlatosságot veszel észre. (…) Legendájuk kígyóját megtalálod a mátészalkai szekerek díszítésénél, háromszínű zászlójuk piros-fehér-zöld. A baszk zene pentatonikus, mint a magyar, egyik népi táncukat Székelyföldön, mint csűrdöngölő ropják. Mindezek felületes hasonlóságok. Meghökkentőbb, hogy az „0” vércsoportba tartozó baszkok százalékos aránya megegyezik a magyarok statisztikájával. Mindkét helyen a „B” vércsoport a legritkább, ugyanolyan arányban. Ha nézünk egy hematológiai térképet, ugyanezeket az arányokat csupán az Atlaszban a berbereknél és a kaukázusi grúzoknál találjuk. E vércsoport tanulmány adatait megerősíti az RH-faktor százalékos aránya a négy területen. (…) Nyelvük sokat változott szókincs tekintetében, keveset nyelvtanilag. Mit mond nekünk a baszk nyelvtan? A baszk nyelv ragozó, agglutináló nyelv, mint a magyar és a többi turáni nyelv. Hangtanilag a törvények ugyanazok, vagy hasonlóak, a magán- és mássalhangzó illeszkedés törvénye ugyanaz, a kiejtés hangsúlya a szó első szótagjára esik. A szóképzés ragjai hasonlóak a magyarhoz, a legtöbb magyar rag létezik a baszkban is, noha van rengeteg olyan rag, amelyek nem léteznek a magyarban. Hasonlatos a szabály az ikerszavak képzését illetően. Mindkét nyelvben az ikerszó második tagjának első hangjaként a ’b’ vagy ’m’ hang kerül (ákom-bákom, izeg-mozog), vagy magashangú magánhangzó mélyhangúvá válik (dínom-dánom, herce-hurca). A többesszám ragja mindkét nyelvben a –k hang. Mindkét nyelvben a 2 számra két szó van: magyarban két és kettő, baszkban bi és biga. Nem itt a helye, hogy valamennyi nyelvtani törvényt, szabályt és szokást felsoroljak – mert van több mint 350. Ez a pár sor nem akar senkit meggyőzni az esetleges baszk-magyar rokonságról, célja csupán, hogy gondolkozásra késztesse azokat, akik a finnugor agymosás áldozatai. (…) Tudósok együtt dolgozó csoportja megszervezését ajánlom, ahol nyelvészek, zene- és tánc szakértők, földrajztudósok, gasztronómusok, hematológusok megállapíthatják, hogy lehet-e baszk-magyar rokonságról beszélni.”

Sajnos finnugor keretek közé kényszerített kisszerű történelemképünk számára bármiféle magyar párhuzam keresése nyugati határainkon túl elképzelhetetlen és botrányos. De még ennél is nagyobb baj, hogy a finnugor hazugságot elutasító józanabb kutatók is legfeljebb csak azt vizsgálják, hogy honnan jöttünk. Egy dologgal azonban senki nem foglalkozik. Mégpedig, hogy meddig jutottunk el! Pedig csak középkori krónikáink egyértelmű közléseit kellene kissé komolyabban vennünk ahhoz, hogy az Attila nyugati hadjárata során Hispániában rekedt magyar testvéreink nyomába eredjünk! Külön felhívnám a figyelmet a fenti idézet egy igen lényeges megállapítására:

„Meghökkentőbb, hogy az „0” vércsoportba tartozó baszkok százalékos aránya megegyezik a magyarok statisztikájával. Mindkét helyen a „B” vércsoport a legritkább, ugyanolyan arányban. Ha nézünk egy hematológiai térképet, ugyanezeket az arányokat csupán az Atlaszban a berbereknél és a kaukázusi grúzoknál találjuk. E vércsoport tanulmány adatait megerősíti az RH-faktor százalékos aránya a négy területen.”

Figyeljük csak meg, hogy melyik az a három népcsoport, amelynek hematológiai jellemzői a fenti idézet szerint feltűnő hasonlóságokat mutatnak a kárpát-medencei magyarságéval! Nos, először is a kaukázusi grúzok, másodszor a Pireneusok lejtőinél élő baszkok, harmadszor pedig az észak-afrikai berberek, akik az Atlasz hegységben élnek! Ez a megállapítás döbbenetes módon épp azokat a területeket kapcsolja egybe, amely területeken hun invázióval kell számolnunk! A Kaukázust, a Kárpát-medencét, a Pireneusokat és Észak-Afrikát! Ha – a hivatalos hazugságokat elvetve és krónikáinknak hitelt adva - komolyan vesszük Attila seregének hispániai letelepedését, és felismerjük az Észak-Afrikába áttelepedő vandálok nevében vangár-hungár nevünket, valamint tudjuk, hogy a hun népvándorlás egyik kiindulópontja éppen a Kaukázus volt, akkor rögvest érthetővé válik ezen térségek lakosságának feltűnő hematológiai egyezése!

A baszkok nevében tehát világosan felismerhetjük a vandál-hungárok őshazájának nevét, Baskíriát. Igen ám - mondhatná bárki – de a kárpát-medencei magyarság sohasem nevezte magát baszknak, és még a nyugatiak sem ezen a néven ismernek bennünket, hanem így: hungár! Ugyan mi közünk lehetne nekünk a baszk népnévhez?! Nos, a nyugati források valóban nem neveznek bennünket baszknak, a muszlim források azonban annál inkább! Zimonyi István Muszlim források a honfoglalás előtti magyarokról c. munkájában ezzel kapcsolatosan a következőt írja:

„A magyarokat a muszlim forrásokban, mint arra a későbbiekben még részletesen kitérünk, a baskír népnév különböző alakváltozataival is illették (bāšğird, basğird, bağġird), amely Róna-Tas szerint végső soron egy török bačğird alakból magyarázható (Róna-Tas 1996, 223). A bağġird és a feltételezett mağġir névalak összetartozására is több elmélet született. Marquart úgy vélte, hogy a magyarok és a baskírok névazonosítása mögött arab tudós teória állott, amelynek azonban semmilyen történeti alapja nincsen, mivel a két népnév hasonló írásképek összekeveréséből jött létre (Marquart 1903, 68-69). Ezzel szemben Németh úgy gondolta, hogy a török nyelvű baskírok az egykor a Volgától keletre élt magyarok nevét örökölték, és az ottmaradt töredék a tatárjárást követően beolvadt a baskírokba (Németh 1930, 299-315, 345).”
„A Balhī-hagyomány a basğirt nép két területéről tudósít. Az egyik az oguzok mellett és a volgai bulgárok mögött található, míg a másik a besenyők és bizánciak szomszédságában van. Ez az első ’baskír’ adat a Kárpát-medencében élő magyarsággal kapcsolatban. Al-Balhī tehát a baskír-magyar rokonság első teoretikusa (…) Al-Mascūdī a 934-es magyar kalandozó hadjárat leírásában használja a bağġird alakot a magyarok egyik neveként. Abū Hāmid al-Ġarnātī 1150 és 1153 között Magyarországon tartózkodott, amelyet Unkurīya-nak nevezett, ahol a bāšğird nevű nép él (Dubler 1953, 27; Bolšakov, Mongajt 1985, 56). Yāqūt földrajzi szótárában a bāšġird címszó alatt közölte, hogy ennek a névnek van bāšğird és bāšqird formája is, s ez egy ország Konstantinápoly és Bulgária közt. Utána Ibn Fadlān alapján egy hosszabb leírás következik. Majd Yāqūt előadja, hogy Aleppóban találkozott bağġird-okkal, akiktől megtudta, hogy nevük hunkar.”

Végül Zimonyi megjegyzi:

„Az adatok nem hagynak kétséget afelől, hogy a Kárpát-medencében élő magyarságot a muszlim forrásokban baskíroknak nevezték.”

Ez a név pedig nyilvánvaló hasonlóságot mutat a Pireneusok lejtőin élő baszkok nevével. Igen ám, de a baszkok sohasem nevezték magukat baszkoknak! Saját önelnevezésük így hangzik: euskaldu! Baszk néven kizárólag csak más nemzetek nevezik őket, tehát a baszk-baskír szóhasonlóságból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Nos, ez az ellenvetés azért nem áll meg, mert az egyezés megállapításához egyáltalán nem szükséges, hogy a baszk név önelnevezés legyen. Hiszen bennünket is csak idegen - muszlim források neveztek baskírnak, ráadásul hungár nevünk is csak külföldi forrásokban szerepel! Sőt, könnyen előfordulhat, hogy amint a magyarokat éppen a mohamedán források nevezték baskírnak, ugyanúgy a baszkok is a Hispániát megszálló muszlim hódítóktól kapták nevüket! Ezek a mindig jól értesült mohamedán szerzők talán épp azért illették mindkét népet egyugyanazon megnevezéssel, mert abban a korban még teljesen egyértelmű volt az azonosság a Pireneusokban élő baszkok és a kárpát-medencei baskír-magyarok között!

A hivatalos történészek persze úgy tartják, hogy a muszlim források csak tévedésből neveztek bennünket baskírnak:

„…a magyarok és a baskírok névazonosítása mögött arab tudós teória állott, amelynek azonban semmilyen történeti alapja nincsen, mivel a két népnév hasonló írásképek összekeveréséből jött létre.”.

Azonban ennek a magyarázatnak ellentmondva korábban már számos kitűnő kutatónk felvetette annak lehetőségét, hogy a magyarok Baskíriában nem csupán szomszédjai voltak a baskíroknak, hanem ők maguk voltak a baskírok! Például Munkácsi Bernát „A magyar őshaza kérdése” c. munkájában Pauler Gyulára hivatkozva a következőket írja:

„A magyar nép eredetére és ősi hazájára vonatkozó kérdésnek más megoldását kísérelte meg elhunyt jeles történetbúvárunk, Pauler Gyula. A Magyar Nemzet Története Szent Istvánig című művében kifejtett nézete szerint ’a magyar és baskír egy és ugyanaz a nemzet; a magyarok első ismert hazája a mai baskír földön, az ufai és részben talán orenburgi kormányzóság területén volt, s ennél fogva a magyarok nemcsak a baskírok szomszédjai, hanem maguk a baskírok voltak’. (…) ’Julianus nem a baskírok mellett talált magyarokat, hanem a baskírok, kik úgy hívták magukat, voltak azok, kik tudták a régiek hagyományából, hogy azok a magyarok, kiktől Julianus jött, tőlük származtak’ Julianus ezekkel beszélt magyarul, mert az ő idejében nemzetünknek Baskíriába szakadt ága még értette atyái nyelvét.” (Kiemelés tőlem!)

Pauler Gyula szerint tehát „a magyar és baskír egy és ugyanaz a nemzet” és „a magyarok nemcsak a baskírok szomszédjai, hanem maguk a baskírok voltak”. Kánnai Zoltán a „Néhány szó a kazárokról” c. munkájában megjegyzi:

„…a X. századi arab írók, de még a XIII. századi Rubruk és Benedictus Polonius is magukat a baskírokat a magyarokkal totálisan – etnikailag és nyelvileg – azonosnak nevezik…”

Ehhez én a magam részéről csak annyit tennék hozzá, hogy erdélyi magyar testvéreinket mind a mai napig ezzel a baskír névvel illetik nem túl barátságos román szomszédjaik, amikor hazátlan „bozgorok”-nak csúfolják őket! Itt tehát sokkal többről van szó, mint „hasonló írásképek összekeveréséről”! S hogy a „bozgor” szó valóban a magyarok „baskír” elnevezéséből ered, azzal kapcsolatban idéznék Szilágyi N. Sándor „Bozgor” c. írásából, amely a Szabadság c. folyóiratban jelent meg 1997 augusztusában:

„Születtek is jó tudálékos magyarázatok a bozgor eredetére. Egyik szerint 1849-ben a szabadságharc leverésére idesereglett cári csapatok harcosai állítólag összetévesztettek bennünket a baskírokkal, és így neveztek minket is, a románok meg eltanulták tőlük, kissé elváltoztatva a szó alakját. Ennek a magyarázatnak elég sok baja van. Egyik az, hogy nem világos, mikor és hogyan vehették volna kölcsön a románok olyanoktól, akikkel kapcsolatban sem igen voltak (azok ugyanis csakugyan jöttmentek voltak, mert alig jöttek meg, nemsokára már mentek is). A másik baj meg az, hogy ha a románok csakugyan eltanulták volna tőlük a baskír szót (ha azok egyáltalán használták ránk ezt a megnevezést, de ez is igen kétséges: nem sokat tudtak ők a mi világunkról, de azt az egyet már csak igen, hogy kik ellen harcolnak), akkor miért tartották ezt olyan nagy titokban (és egyáltalán hol tartották a szót) több mint ötven éven keresztül? Hiszen erre a szóra nincs múlt századi adatunk, bajosan lehet régebbi a 20. század elejénél, alkalmasint valamikor a tízes-húszas években keletkezett. A másik magyarázat szerint a bozgor mint csúfnév a szláv (orosz?) bez „nélkül(i)” és gora „hegy”, más változat szerint gorod „város” szavakra volna visszavezethető, így hát mi eszerint „hegyek”, illetve „városok nélküliek” volnánk.”

Nos, az oroszoknak egyáltalán nem volt szükséges a magyarokat összetéveszteni a baskírokkal. A középkori muszlim források ugyanis olyan egyértelműen és következetesen nevezik baskíroknak a magyarokat, hogy joggal feltételezhetjük, hogy ez a név a magyarok egyik széles körben ismert és használt elnevezése volt! Ugyanakkor a másik magyarázat is tökéletesen helytálló, miszerint a bozgor elnevezés „bez gorod”, vagyis „városok nélküli”, „városokon kívüli” jelentéstartalommal bír! A baskír népnév eredeti jelentése is pontosan ugyanez! De erről a témáról bővebben majd a későbbiekben fogok szólni.

Ami pedig a baszkok magyarokéhoz hasonló ragozó (agglutináló) nyelvét illeti, kiemelnék egy rövid részletet Dennis Sugar y Frank korábban idézett cikkéből:

„Nyelvük sokat változott szókincs tekintetében, keveset nyelvtanilag.”

Tudjuk mikor történik olyan, hogy egy nyelv szókincsének nagy része kicserélődik, míg a nyelvtan szinte változatlan marad? Nos pontosan akkor, amikor egy adott terület népességére rátelepszik egy másik nyelvet beszélő, nagy tömegben érkező nép, amely aztán összekeveredve az őslakosokkal átveszi azok szavait, de a saját nyelvtani rendszeréhez igazítva használja azokat. Ez történt a baszkokkal is. Megőrizték eredeti agglutináló nyelvüket, mind a mai napig magyar ragokat, jelzőket és képzőket használnak, viszont mindezt már az őslakosok szókincsére építve teszik! Kicsit olyan ez, mint a magyar származású amerikai családok nyelve, az úgynevezett hunglish! Idéznék Reményi József: „Az amerikai magyar nyelv” című írásából egy rendkívül jellemző párbeszédet:

„Az asszony hazajött a városból; az áruházban tavaszi kabátot vett. A vásárlást bejelenti férjének. - A stórban voltam és kótot vettem. A férfi megtapogatja a kabátot. Szövetével meg van elégedve. - Allrajtos. Mikor kell megfizetni? - Elsején.

- O. K. akkor kapok pedát.”

Tehát figyeljük csak meg: magyar nyelvtani szerkezetet, magyar ragokat és magyar képzőket használva gyakorlatilag idegen szavakat mondanak! És mindezt miért? Mert annakidején idegen nyelvi közegben telepedtek le, és ebből az idegen nyelvi közegből számtalan szót átvettek! Pontosan ez történt a baszkokkal is. A baszk nyelv pontosan olyan változásokon ment keresztül, mint az amerikai magyarok nyelve. Eredeti magyar nyelvük szókincsének nagy részét már rég elvesztették és új környezetükből nyert idegen szavakkal pótolták. Mindazonáltal magát a nyelvtani szerkezetet, a ragok jelek és képzők rendszerét mindmáig megőrizték! Sőt nem csak a ma is használt magyar ragok maradtak meg a baszkban, de olyanok is, melyek a magyarból már réges-rég kivesztek!

Az interneten hosszú ideig elérhető volt egy olyan oldal (https://member.melbpc.org.au/~tmajlath/basque.html), amely összehasonlította a baszk és a magyar nyelveket. Erről az oldalról szeretnék most idézni két jellemző táblázatot, amely néhány baszk és magyar rag összehasonlítását hozza:

Euskara	meaning	Magyar	meaning
-ak	suffix to denote the plural of the definite article	-k	to denote plurality (with words ending in a consonant, a link vowel is required before the K)
-ok	suffix is used with articles and nouns to express being part of a group	-ék	(1) can be attached to names of persons and professions to denote somebody's family; (2) can be added to other words (not only persons) to denote a group
-en	genitive suffix 'of' in modern Basque	-é	genitive suffix 'of'
-e	occurs in personal pronouns and in a few other seemingly fossilized forms; this <-e> appears to be an old genitive suffix [lt3]	-é	genitive suffix 'of'
-keta	suffix denoting action	-gat, -get	frequentive suffix of action
-kide kide	suffix signifying companionship member,colleague,fellow,associate	két ketten	also kettõ "two (a pair)" 'the two of us'
-ko	diminutive suffix "little"	-ka, -ke	diminutive suffix "little"
-ska, -xka	diminutive suffix "small, little"	-cska, -cske	diminutive suffix "small, little"
-giro	noun suffix meaning "season of, time of"	-kor	noun suffix meaning "time, period"

Postposition	Euskara	Meaning	Magyar	Meaning
locative	-n	place of rest `in', `on', `at'; motion `into'	-on,-en,-ön,-n	in/on
allative	-ra	goal of motion `to'	-ra,-re -hoz,-hez,-ba,-be	to
directional	-rantz	motion 'towards'	irány-á-ba(n) iránt	(preposition) towards

A különböző helyeken megtelepedett hun néprészek nyelvváltozásának mértékéből kitűnő következtetéseket lehet levonni az őslakos nép és az újonnan érkezett hódító nemzet etnikai arányaira. Ahol a hódítók voltak kisebbségben az őslakosokkal szemben, ott teljes nyelvcsere történt. Ez a helyzet az hun-bolgárok és a szarmata-lengyelek esetében. A sztyeppéről érkezett szkíta hódítók mindkét helyen összekeveredtek a helyben talált szláv lakossággal, mivel azonban az őslakosok lényegesen többen voltak, így a hódítók beolvadtak azokba és nyelvüket is teljes mértékben átvették. A baszkoknál azonban más volt a helyzet. Ott a hódítók voltak többségben, így a nyelvváltozás mértéke is jóval kisebb lett. Átvették ugyan az őslakos nemzet szókincsének nagy részét, de megőrizték saját nyelvtani rendszerüket!

A baszkok tehát Attila Hispániában rekedt és ott letelepedett seregének utódai. A hivatalos történelemtudomány persze igyekszik mindenféle más magyarázattal szolgálni arra a sajátos etnikai, antropológiai, nyelvi és kulturális jelenségre, amit a baszkok képviselnek az őket körbevevő indoeurópai tengerben. Eredetükkel kapcsolatban öt fő elmélet létezik. A Wikipédia nevű internetes enciklopédiából idézem, hogy melyek ezek:
„A baszkok eredete természetesen nagyon sok kutatót foglalkoztat. Számos feltételezés született: egyesek a helyiségnevekből, mások a genetikai állományból próbáltak eredményekre jutni, míg vannak, akik a baszk nyelvet használják vezérfonalként. A feltételezések között vannak támogatottabbak, illetve kevésbé elfogadottak, azonban bizonyítást még egyik sem nyert, így ez a jövő kérdése.

- Az őseurópai elmélet, amely szerint a baszkok a cro-magnoni emberrel jelentek meg Európában, jóval az indoeurópai népek betelepedése előtt, és akkor még az egész földrészen a baszkot, vagy azzal rokon nyelveket beszéltek. Ezen feltételezésből következően minden európai ember a baszkok leszármazottja volna. - A baszk-ibér elmélet, amely rokonsági kapcsolatot feltételez az ókori ibérek és a baszkok között; eszerint a baszk nyelv az ibér folytatása, vagy vele rokonságban álló nyelv(járás) lenne. - Az indoeurópai népvándorlás-elmélet, amelynek követői szerint a baszkok az indoeurópai népekkel együtt, a Kaukázus térségéből vándoroltak be a Kr. e. 4. évezred környékén Európába. Innen ered az a feltételezés is, amely a 20. században volt eléggé támogatott, hogy a baszkok kaukázusi nyelvet beszélnek. - A késői vaszkonizáció-elmélet azt mondja ki, hogy a baszkok az 5. században érkeztek az Ibériai-félszigetre a barbár germán népekkel; sokkal kevésbé elfogadott, mint az előző hipotézisek. - Az afrikai elmélet szerint a baszkok a berberek rokonai, és Észak-Afrikából érkeztek a félszigetre a punokkal. A feltételezést, amely berber és a baszk nyelv közötti hasonlóságokon alapult, későbbi kutatások egyértelműen megcáfolták, mert mint kiderült, a hasonlóságokat egymástól, vagy a latinból átvett szavak okozták.”

Rendkívül izgalmas végigolvasni a fenti listát, ugyanis az itt említett öt elmélet közül három elmélet olyan megállapításokra épül, amelyek egyértelműen kapcsolatba hozhatóak Attila nyugati hadjáratával és a hunok vándorlásával! Az indoeurópai népvándorlás-elmélet nagyon helyesen észreveszi, hogy baszkok a Kaukázus térségéből érkeztek és kaukázusi nyelvet beszélnek. Igaz, ez az elmélet a baszkok Kaukázusból történő elvándorlását nem a Krisztus utáni V. század népmozgásaihoz köti, hanem furcsa módon a Kr.e. 4. évezredben lezajlott indoeurópai népvándorláshoz, noha a baszkok épphogy nem indoeurópaiak! A Kaukázus emlegetése viszont azért érdekes, mert aki például Bendefy László vagy Tardy Lajos munkáit olvasta, az pontosan tudja, hogy éppen ebben a térségben volt a magyarság egyik őshazája. Éppen Transzkaukázia volt az a földrajzi térség, amely évezredeken keresztül otthont adott a magyarság etnogenezise szempontjából kiemelkedő fontosságú népeknek!

A késői vaszkonizáció elmélete már helyes időbeli keretbe (a Kr.u. 5. századba) helyezi a baszkok érkezését. Ez az elmélet nem kevesebbet állít, mint hogy a baszkok a barbár germán népekkel (vandálokkal, gótokkal) együtt érkeztek a félszigetre! Ez majdnem teljesen megfelel annak a felfogásnak, amit jómagam is vallok a baszkok eredetéről! Az egyetlen különbség abban áll, hogy a négyszázas évek első évtizedének hispániai eseményeit én nem a germán népekhez, hanem a Hispániába küldött hunokhoz kötöm! Véleményem szerint a 407-409-es alán, vandál és szvév eseményekben Attila nyugat-európai hadjáratát kell felismernünk, amelyet azonban a Juliánuszi Era szerint datálva 44 évvel későbbre toltak az időszalagon.

Az afrikai elmélet szintén figyelemreméltó, ugyanis nagyon helyesen észreveszi, hogy a baszkok a berberek rokonai! Tudjuk, hogy a négyszázas évek első évtizedében Hispániába érkező vandál (venger-hungár) nép 429-ben Geiserik vezetésével átkelt a Gibraltári tengerszoroson és Észak-Afrikában telepedett le! Ezek az Afrikába átkelő vandálok az Atlasz hegység mentén haladva eljutottak egészen az ősi Karthágóig, elfoglalták azt és megalapították a Vandál Királyságot, amely több mint száz évig uralta a térséget. Könnyen meglehet tehát, hogy az észak-afrikai berberek valójában ezeknek a vandál-hungároknak a kései utódai! Feltételezhető továbbá, hogy 429-ben Geiserik vezetésével nem a teljes vandál nép települt át Afrikába, hanem csak a Hispánia déli területein, vagyis Andalúziában letelepedő silingi vandálok! A Hispánia északi részén, a Pireneusok lejtőin megtelepedett asdingi vandálok valószínűleg helyben maradtak. Az ő utódaik lehetnek a baszkok! Figyelemreméltó, hogy a berbereket a baszkokhoz hasonlóan szintén a kaukázusi népek csoportjába sorolják. Farkas Ildikó például a História c. folyóiratban megjelent „A berber civilizáció nyomai” c. írásában a következőt írja:

„Az arabok 7. századi inváziója előtt a térség őslakói a berberek voltak. Ez a nem szemita, hanem kaukazoid népcsoport már ősidőktől benépesítette a Földközi-tenger déli partjait Egyiptomtól az Atlanti-óceánig.” (Kiemelés tőlem!)

Németh Géza „A timbuktui tevehajcsárok dala” c. írásában pedig így ír:

„A tuaregek az észak-afrikai berberek nomád rokonai, arcvonásaik nem negroid, hanem kifejezetten kaukázusi (europid) jellegűek, habár bőrük már-már fekete.” (Kiemelés tőlem!)

Ha pedig már szóba került a baszkok kaukázusi eredetének kérdése, mindenképp meg kell említenünk, hogy nemcsak Baskíria neve emlékeztet a baszkok nevére, de a Kaukázus hegyvonulatai között mindmáig élnek olyan népek, melyek elnevezése kísérteties hasonlóságot mutat e Pireneusok déli lejtőin élő nép nevével! Tardy Lajos a „Kaukázusi magyar tükör” c. munkájában például a következőket írja:

„Látszólagos elavultsága ellenére szempontunkból még mindig igen jelentős, további kutatásokra késztető adatokat tartalmaz a csaknem száz év előtt napvilágot látott alapvető mű, ’A magyar honfoglalás kútfői’, mely – a címében meghatározott témakörben – megemlékezik, többek között az abházokról, az abazgokról, abaszkunokról, ’Dzsordsán’-ról, ill. ’Dzsordsániá’-ról, cserkeszekről, iberekről stb.” (Kiemelés tőlem!)

Ízlelgessük ezeket a népneveket! Abazgok, abaszkunok és ibérek! Mintha „a baszkok” vagy „a baszk-hunok” Ibériai félszigeten élő népéről olvasnánk! Ezek a népek a Kaukázusban élnek, pontosan ott, ahol a muszlim források által basgirdnak nevezett és mindmáig bozgornak csúfolt magyarság egyik bölcsője ringott! Mindezeket figyelembe véve helytállónak tűnik a kaukázusi eredetűnek tartott baszkok és a szintén kaukázusi eredetűnek tartott berberek rokonságának teóriája is, azzal a kiegészítéssel, hogy mind a baszkok, mind pedig a berberek hunok, Attila leszakadt seregének utódai, akik a Kaukázus térségéből indultak világhódító útjukra!

Értelemszerűen merül fel tehát a kérdés: maguk a baszkok emlékeznek-e eredetükre? Maradt-e bármi nyoma a baszk történelmi tudatban annak, hogy valaha ők is Attila magyar király katonái voltak? Nos úgy tűnik maradt! Fehér Mátyás Jenő a „A ’WALTHARIUS MANU FORTIS’ Hősköltemény avar vonatkozásai” c. tanulmányában a következő nagy jelentőségű és további kutatásokra ösztönző megjegyzést teszi:

„A hun hatások tehát Európa eme eldugott sarkában is tapasztalhatók és a Vas Congadia területén, a mai baszkok között élő Attila-kultusz, amelyről több magyar utazó, P. Böle Kornél és Körösi Albin is megemlékeznek út leírásaikban, valószínűleg erre vezethető vissza. Magam is éltem a baszkok földjén, nyolc falu lelkészeként és sok régi házban, sőt kastélyban is találkoztam Attila képeivel.” (Kiemelés tőlem!)

Fehér M. Jenő szerint tehát nem pusztán holmi halvány nyomokról van szó, hanem egyenesen Attila-kultuszról!

https://maghreb.blog.hu/2011/02/14/a_baszkok

Címkék:

Vissza

Téma: Szkítiától Maghrebig - A baszkok

Nincs hozzászólás.

Szkítiától Maghrebig - A baszkok

Címkék:

Téma: Szkítiától Maghrebig - A baszkok

Új hozzászólás hozzáadása

Keresés

Elérhetőség