Ember's-Ég - A Bika Egyéniség Ereje
Kiemelt:
Előzmények:
Kapcsolódó..:
A BIKA Egyéniség Ereje
A Bika a Kos marsikus hevét kívánja megszelídíteni, de leginkább idomításra formálja a friss erőt. Mert szelíd báját elvesztheti, amikor szabályozott anyagi keretek ketrecébe fogják. Az erő szépségét a Bika birtokolni akarja és örökkévalóvá akarja váltani a pillanatok múlását. Ezért nagy súlyt és tömeget épít mind testébe, mind szellemébe. Ha túlzottan fél az életerő természetétől – ami hol elmúlik, hol újra feltámad -, makacs önérzetességbe menekül. Ilyenkor inkább hízva nehezül, mintsem izmosan. Az a Bika, aki izomra építi az erejét, az már jól ismeri a változásban rejlő valóságot: minden következetesen felépíthető és minden elhulló, elmúló is az épülést, szépülést szolgálja. Az a Bika, aki potenciális egyensúlyra építi az erejét, a gyönyör felfokozott örömét testesíti meg. Ehhez azonban el kell fogadnia teljes lényében, hogy az egyensúly, nem egy merev tengely, hanem egy változókból álló arany arány, amely édes, otthonos ringató nyugalmat ad, amennyiben megadjuk neki szabadságát. Ez a szabadság nem szűnik meg, hanem megmarad, azonban mindig átalakul.
A Bika vénuszi hiúsággal és finomsággal van megáldva, mind külső jegyeiben, mind lelkületében. Csodálatos, tágra nyílt szemekben csodálja a világot és ebben a tekintetben egyszerre van az érzéki örömök mohó befogadásának vágya is, de a remegő, ijedt kíváncsiság is, hogy ugyan merre halad tovább az út és az új élmények mennyire lesznek valódi értékek számára. Félénk, éhes, barátságos szemek, kedves mosolygás, kellemes társaság, amennyiben élveteg, testet építő, az időt lelassító, állandóság illúziójába ringató élményekről van szó. Ha valami felborítja kívánságai harmóniáját, mint a „vörös posztó” lebben fel előtte az a tüzeskedő egyén, aki a rendszert szeszélyeivel felrúgja.
Mivel a mennyei öröklétet akarja a Földön is megvalósítani, ezért minden óriási buliban benne van.
Éretlenül sokszor esik abba a hibába, hogy a rövid élvezeteket adó étel-, ital-, szexuális kielégülésben feladja önmaga szilárd elveit és búsan mereng el érettebben azon, hogy épp a lassú folyamatokban, a kitartóan építhető lépésekben csillog a legszebben az igazi állandóság. Amikor ezt felismeri, akkor tökéletesen képes kiválasztani azt, ami csíraképes. Ösztönösen a legjobbat választja és adja meg szeretteinek. Azonban ha abból a megrögzött lelkiismeretfurdalásból építi fel megérő gondolatait, hogy önmagát elmarasztalja, mert az elpazarolt egészségből és értékekből már nem tud semmit visszaszerezni, akkor zsörtölődő, konok emberré válik, aki saját lelkiismeretfurdalását takargatva beleköt mások szabadságvágyába, amivel valószinűleg azonban egy rugalmasabb és mozgékonyabb életvitel tükrét tartják szivének súlyához. Abban azonban sem a tiszta átértékelést nem fedezi fel, sem azt, hogy a példa jogos. Ő mindenkinek jót akar, ez biztos és ennek melankóliájában védi be büszkeségét. Ha a hozzá közel állónak sikerül meglátnia házsártos sértettsége mögött a valós szomorúságot, és segíti kiemelkednie ebből, azzal, hogy nagyrabecsüli állhatatosságát és gondoskodását, akkor a Bika megfiatalodik és a legmegbízhatóbb Építésszé válik.
Csupaszív ember, aki mennyei szolgálattal látja el azt, akit Magáénak tud. Az "Enyém!" a legkedvesebb becéző szava. Atyai-anyai gondoskodása a legédesebb, és kiforrott emberi értékeit, a legszebb tanítással adja át. Igazi mesterember, valóságos ezermester, aki minden értékest újra és újra megszerel, hogy az utókornak is megmaradjon annak öröme.
A Bika hűsége és kitartása csak az igazán fejlett egyénekben valósul meg, de minden Bika egyénben ennek ideája a forrás. A Bika erejét megszelídítő a legjózanabb és legkitartóbb társat kapja. Ahogy a Bika szembeszegül a Kos merészségével, éppannyira meg is váltja annak bolondos hangulat robbanásait, mert a Bika képes megkötni az ideát, maga a megtermékenyített, anyai öröm. Nem számít neki, milyen elv szerint jön létre a csoda, saját testében otthont ad a csodának, hogy az megszülethessen. Ő csak egyszerű ösztönös tevékenységgel teszi azt, amit az éltető erő magjában előír. Ezért ösztönei csalhatatlanok, mindig arra törekszik, hogy ezt a szaporító – megtermékenyített megnyugvást, a jóllakottság kiélvezését megtartsa.
Ezért aki Bikával él együtt és képes annak lelkiismeretességét tisztelni, elismerni és nagyra becsülni és soha nem szemrehányóan sorolni mulasztásait, hanem ösztönét arra ébreszteni, hogy minden jól van úgy, ahogy akarja, akarata fontos, akkor kiformálódik belőle a természetes rend és békesség és soha sem fáradva azon munkálkodik, hogy szeretteinek békéjében nyugszik csak meg őmaga is.
Raven
Íme Szepes Mária Smaragdtábla c. könyvéből néhány részlet a Bika pszichomágiájáról:
„Valóságos, hazugság nélkül való,
biztos és teljességgel igaz!
hogy ami lent van, ugyanolyan,
mint ami fent van,
és ami fent van, ugyanolyan,
mint ami lent van
az Egyedülálló Dolog
csodájának véghezvitelére.
És amint minden dolog
Egyből lett
Az Egyedülálló közvetítésével:
úgy minden dolog
egy dologból születik
az alkalmazkodás által."
Hermész Triszmegisztosz: Tabula Smaragdina
"A Bika, a Kos mágikus képzeletéből kirobbant és testet-öltött formák megigézett konzerválója. De a formanívó alsóbb regisztereiben csak öt emberi érzékszervével élvezi ai anyag ízeit, színeit és gazdagságát. Egyedül ennek a realitását fogadja el s próbálja maradandóvá tenni. Szellemi regisztereit is dús, nyári teljességtől zengenek.
Biosszal valókapcsolata legnagyobb részt személyes és birtokló. Nem ő akar azonosulni vele, hanem igyekszik magába olvasztani és megtartani mindent, amit kívánatosnak lát. S ahogy ilyen kontaktus létrejön közte és egy ember ,állat vagy miliő között, úgy érzi, hogy abban saját idegnedvei keringenek, mert titokzatos módon hozzánőttek, beépültek egyéniségébe, a bennük lappangó árnyékkal, torzulásokkal és salakkal együtt. Ha tehát változás történik körülötte, és sorsának bármilyen részlete átalakul, komoly riadalmat, szinte fizikai fájdalmat érez.
Léte makacs, állandó harca változással és mulandósággal.
…
Hosszú időn át ... nem akarja magához engedni a sejtelmet, hogy rossz lapra tett: olyan elemekből akarja kikényszeríteni az állandóságot, melynek természete romboló, pusztuló és időben szüntelenül átalakul.
…
...erősen családias, ragaszkodó természetű, ...igénye az, hogy körbevegyék; környezetében ne legyen létszám-veszteség. Ő inkább melegedni, kapni akar ebben a központi szerepében: szeretetet, a tál első porcióját, a legjobb ülőhelyet, kielégülést anélkül, hogy különösebben törődnék birtokállománya individuális igényeivel.
...A primitív Bika típus egoizmusa, magasabb fokozatban egocentrikus érzékenységben és sérültségben nyilvánul meg. Emberekkel való együttélése és erre való nagy igénye elkerülhetetlen összetűzésekbe sodorja, mikor például saját családjában is más töltésű jelek önálló törekvéseivel találkozik. Makacssága valójában konok védekezés a legkisebb metamorfózis ellen. Semmit sem akar feladni, mindent meg akar tartani paradicsomi, virágzó öröklétben. Furcsa módon azonban, élvező, érzéki anyaszeretetének esztétikai igényessége ellenére, a megszokásoknak olyan zsarnoki hatalma van felette, hogy a csúfat, a torzat, kellemetlent sem nélkülözi szívesen, ha már „beszőtt” miliőjébe. Gyász és tériszony pánikja önti el tudattalanjának alvilágából, amint elmozdul valami megszokott helyéről.
A Bika pozitúrájának akkor is ösztönös mélypontja, főmotívuma ez a komplexum, ha tudata, aspirációi már felrepültek a földről és magasrendű szellemi célokat követnek. Mert ismételjük, ennek az ösztönös alkatnak hosszú ideig nincs köze intellektuális meggondolásokhoz. Reflexekben, hangulatokban, indulatokban, szimpátiában vagy antipátiában mutatkozik meg.
Amelyik erősen determinált Bika egyéniség nagy lendülettel, önkéntesen változtatni tud megszokott pozitúráján, élete legnagyobb bravúrját hajtja végre. Egy-egy ilyen szabályerősítő kivétel meglepő eredményekkel fizet, mert az egyéniség energianívón való hirtelen emelkedése dimenzióközi erőket szabadít fel benne. Ezek a mágikus energiák képesség teszik arra, hogy minden normális kibontakozásnál gyorsabban, könnyebben s szinte erőfeszítés nélkül emelkedjék csillagai fölé.
... ha szellemvilágával le tudja küzdeni az ösztönvilágát determináló Bika áramot, újra és újra szenvedni fog temperamentumával ellentétes dinamizmusok provokációitól.
A Bika ideál szutrája így hangzik: „Jó az ami változatlan.”
...szinte mágikus erővel foltoz be minden keletkező rést, pótol, rögzít, amíg életerő működik benne. S ez a hatalmas energia akkumuláció akkor sem hiábavaló, ha célja: konkrét világának fenntartása szükségképen csődbe kerül. Mert az összegyűjtött erő bármelyik pillanatban rendelkezésre áll. Egyetlen benső pozitúra-változtatással bevetheti elvontabb célok szolgálatába.
…
A fordulathoz magát a súlypontot használja fel; arra támaszkodik. A változástól elmúlástól való iszony magjában a valóban változhatatlan, halhatatlan eszmék tüzét gyújtja fel. … Mert ha ez a mágikus láng él, akkor végtelenül érzékeny, balsejtelmektől gyötört anyagi burkot éppúgy átizzítja, s e hőben átalakítja, ahogy minden gyúlékony matériát felemészt a bensejébe került eleven szikra.
Az pedig, hogy az ember fizikai organizmusa gyúlékony, sőt szüntelenül ég, bizonyítják a benne végbemenő folyamatok: növekedése, a sejt és anyagcseréje, öregedése és betegségei. Légzése sem más, mint égési processzus; perceit égeti a relatív idő kohójában. Ezek a folyamatok absztrahálhatók, és magasabb dimenziókba emelve olyan módon sűríthetőek, ahogy a fény sebességével haladó, utópisztikus űrrakétákban a relatív időből kozmikus időbe röppenő asztronauta kilép a háromdimenziós időkategóriák közül.
A térhajóban töltött órák alatt a földön évszázadok múlnak el. Az asztromentális univerzumokban emelkedő szellem és földi teste között ugyanez a fantasztikus viszonylat áll fenn, azzal a különbséggel, hogy a magasabb dimenziók kontaktusa az egoban kirobbanó gyorsasággal feloldja saját mélységi súlypontját."
Téma: A Bika Egyéniség Ereje
Nincs hozzászólás.