A legteljesebb bőség időszaka, a ragyogásé. Itt a legteltebbek a színek, és legdúsabb a természet, minden beteljesül az életének csúcsán. Annyira gondatlanul élet-élvező, hogy a hanyatlás és az elmúlás gondja még nem férkőzhet be tudatába és nincs is dolga vele.

Meghagyja azt az árnyéknak, aminek létével semmi gondja nincs, de nagyon tudomást sem vesz róla, a legkevésbé érdekes számára, bár van annyira figyelmes Őfelsége, hogy tiszta örömmel fogadja be az árnyékok suhanásának meglesését is vadászó játékaiba.

A vadászat és zsákmányszerzés nála bűntelen, a préda még hálás is lehet, hogy bendőjében végzi és ilyen óriást szolgál életével. A finomság elhulló húsa egy fokozottabb és életrevalóbb izmot épít, de már az Oroszlán-egyéniségében.

Így tudja az Oroszlán becserkészni mások tudását, mint zsákmányt és mohón falatozni mások tehetségéből. De ha csak ennyit akar, ellustul.

Egy Oroszlánban mindig tovább és tovább hajt a becsvágy. A Rák remete-holtpontjában elvesztettnek tűnő becsvágy itt méltóságos ragyogásba emelkedik, ha az aranymetszés dinamikáját egész testében, lényében megérzi. A legintenzívebb testtudatossága neki van, egész lelkületét elismeri a látszatban és ad is a látszatra. Így válik a Rák dús fantáziája az Oroszlánban mindig főszereppé és hőstetté. Az érzelgős álomba zuhanás után, az oroszlán-virtus mindent valósággá akar tenni, az ábrándozás kiteljesedik őszinte, szerelmes vágyakban és hódításban. A Rák titokzatos világában megismert érzékiség, itt életre kel és szemérmeskedés nélkül kiéli önmaga csodáját. A bájos romantikát buja, nyílt, provokatív kíváncsisággal eljátssza és a kacérkodás közben még egy kis ízelítőt is ad a megőrizhető szűziességből, amit örömmel feloldozz egyszerű életkedvből. Még az aratás fáradtsága is várhat, a begyűjtés időszaka és a szűkösebb időkre való számítás sincs előtérben, most az erőtöltekezés nyugalmán a sor. Csak napfürdőzni, játszani és partizni, amíg nő minden magától.

Valójában állandóan maga belső mértékéhez igazítja új és új ruháját, szerepét. Annyi alakot ölthet fel, amennyit a fény képes táplálni. Amit legtöbbször egy használat után már meg is unhat. Így megunhat embereket is, holmi bizsut elrak egy fiókba vagy silányabb ízlésű „barátokra” hagy. Ő az Aranyért rajong. Vagy inkább az Arany rajong Őérte és az ékszer vonzódik Őhozzá. Így nem is kutat – keres ismeretség után. Megtalálják Őt, felfigyelnek Rá, Ő pedig ösztönösen hat rájuk és nem törődik azzal, hogy ki marad meg Vele együtt és ki az, aki lemorzsolódik. Nap-akaratát csak az erős idegrendszerű és igazi értékrendűek bírják úgyis megállni.

Méltóságát megőrzi, akkor is ha fejletlen egyénként paprikajancsi módszerekkel nevetségessé válik, háta mögött kifigurázzák, de Ő ezt észre sem veszi. Talán a gúnyra nincs is érzékelése – Ő sem nyer semmilyen hasznot mások gúnyolásából, nem azért mert nem képes rá, hanem azért mert a gúny kicsinyes és az elégtételhez kevés -, és így semmi sem töri meg magabiztosságát, saját maga mestere és önmagát neveli meg csak azáltal, hogy folyamatosan élezni kívánja a fényerőt.

Ragyogása érdekében az arany arány mesterévé teszi önmagát. Egy idő után már jó érzékkel figyel, semmilyen csapongást és megalkuvást nem enged meg magának, semmit ami csorbíthatná önfényét. Ezért mindig nyertes.

Egy-egy pofon után, ha sértetten, csüggedten vissza is vonul, nem zárta le a küzdelmet. Épp azzal a csellel hat, hogy ellenfelében kivárja az elbizakodottság érzését, mert emlékszik arra, hogy ő is az elbizakodottságtól botlott meg. És amíg az Oroszlán egymagában búslakodik, kivárja hogy a gyarló egoista hátat fordítson neki, már gerjed is benne az elégtétel öröme, amikor is átharaphatja majd a nyakát annak az árulónak, aki – még az Oroszlán is elismeri végül – igazi tükre volt önmaga korábbi elszállt egójának. Bűnbánatra nem fecsérel erőt; ugyanolyan hibákat vét, mint bárki más, de abban nagyszerű, hogy önmarcangolásra nem szán időt, nem vét sebeket saját karmaitól, annyira öntudatos, hogy még magára irányuló mély elemzésre sincs türelme, nem fogadja el ál-guruk kritikáját, csak magában bízik és ösztönösen megvilágítja magának az apró malőröket, amiket egy sörény-igazitásnyi kecses mozdulattal le is seper magáról. Nem elégszik meg azzal, hogy csak a külvilágot hibáztassa, de hibáiért felelősségre vonja az érintetteket is. Készséggel elfogadja a lehetőséget, hogy saját tévedésének megtestesült hitvány szereplőit megsemmisítse. A belátás is és a megtisztulás is beteljesedik egy csapás alatt, és a létezés igazságos áramlataiban mindenki azt kapja, ami érdem szerint jár: árulónak halál, királynak jog. A tanulságot azzal köszöni meg, hogy a kivégzés nem lesz hosszú kínzás, hanem egyetlen elegáns csigolyaroppantással a hazugon végzi be önmaga elszámoltatását. Egy csepp mocskos lélekízt sem tűr meg a szájában, az árulót leköpi, a dögöt a keselyűkre, hű árnyékaira, bízza és Ő megváltódik a nemes megsemmisítéstől, egy nagy díjas szereppel gazdagodva elsétál.

Az Oroszlán is olyan méltóság, aki keveseket fogad kegyeibe, de mégis sokan vannak körülötte, csodálók, rajongók vagy reménykedők, vagy ostromló számkivetettek. Ezért róla a legtöbbször szóbeszéd jár-kel, mintegy paparazzi leselkedők össztüzében van állandóan. Mindig a nyilvánosság kitüntetett figyelmét élvezi a köreiben. Ha elmagányosodik, akkor is sokan gondolnak rá és idézik meg beszélgetéseikben. Őmaga azonban igen önimádó, ha mégis megéli az emberi egyedüllétet és azt, hogy az élet sokrétű, de nem mindenhol pezsdítő a napfény, ezért ha magányában össze is hullik a lelke, Ő nem tud másképp gondolkodni, csakúgy, hogy csodálatos voltam.

Ha mulasztásait, vagy csapongásait belátja, akkor is önmaga tökéletes értékrendjén és nemességén örömködik. Ez pedig már túl mutat egoizmuson. Az egoizmust is azzal növi túl, hogy számára az öncélú viselkedés egy idő után szűk és sekélyes. Az önzésben Ő eltörpülne és egymagában elégne. Meg kell lelnie a kincseket és azokat magára illesztve, azzal tovább gerjeszteni a ragyogó fényt. Illetve hagyni, hogy azok, a közelében megtérjenek. Így körbeveszi, avagy körbeveteti magát olyan emberekkel, akiknek ismeretsége Őt ragyogtatják és akik Vele együtt válnak ragyogókká. Ekkor az Oroszlán elkezd gondoskodni és az igazi melegség és meghittség van a birtokában. Öröm egy Oroszlán társa lenni, vagy még nagyobb kegy egy Oroszlán pártfogoltja lenni. Mert sokaknak segít, ha hozzáfordulnak és nagyra becsülik hatékonyságát, ilyenkor a kihívás hevíti, de azokért, akiket aranyba foglal a szívében, értük tűzbe száll, rendületlenül. Ez a bátorság és önzetlenség adja tartását és méltóságát. Amikor megérzi az egyéniségének megőrizhető arányát abban, ahogy másokkal megosztja önmagát, akkor királyi rangba lép, a Létezés ismeretei szerint is. A legőszintébb. Az elhazudott értékeket amúgy is megveti. Ha neki hazugsággal és trükkökkel kellett előbbre jutnia, mélyen undorodott ettől, és végül minden cinkosát lerázza magáról, sosem voltak barátok és őmaga könnyedén lemossa magáról a besározást és a bűnöket. Bármilyen buliban is ravaszkodott, végül az igazság bajnokaként az aduászt a gyengék orra elé veti. Ha nincs nála az aduász, addig hívja játékra partnereit, amíg le nem győzi őket egy laza mancslendítéssel. Később már nem vesz magára szemfényvesztő játszmákat és meg sem lehet vezetni. Amikor lelke megérik rá és szimata kiéleződik, akkor nincs több kelepce és orvvadász az életben.

A külvilág visszajelzéseit egyre inkább elkezdi értékelni, és végül jóérzéssel kiválasztja azokat, akik számára is példaértékűek. Korábban még kisajátítja mások zsenialitását, főleg azokét, akik nem tudnak érvényesülni, Ő megmutatja, hogy az egyéniség lehet csak a zseni, mégis csak zseniálisan alakítja a zseni szerepét, de még nem az.

Éretlen, „kamasz” Oroszlán néhány firkától megdicsőül talpnyalói zajongó üdvrivalgásában és nem kell csodát művelnie ahhoz, hogy a korszellem ízlésével hatni tudjon, mindig az aktuális státusz szimbólumokkal veszi körbe magát, és azokat kedveli, akik azt hízelgik majd neki, hogy csodálatos. Gőgösködő öntetszelgésben nem ismeri fel a meghatásvadászatban a veszélyeket. Szerinte a szerények szegények maradnak, ezért adni kell a látszatra és tudni kell, hogy kinek érdemes varázsolni. A vakoknak még trükközni sem érdemes, ahogy a igényteleneknek sem érdemes stílust teremteni. A kitűnő ízlés egyenlő azzal, hogy ínyenc fogásokat vonultat fel az élet és jut bőven minden ízből, ha csak csipeget, akkor is jól lakik, de eksztatikus átszellemültségben fel is falhatja a megkívánt kiválasztottjait.

Egyszer csak megbotlik és pofára esik, de egy pillanatot sem hagy a döbbenetre vagy a hátul sompolygó hiénák vigyorára, azon nyomban ezer karátos mosollyal, széttárt karokkal egyenes gerincű, dicső pózba pattan és ettől még jobban, még harsogóbb ovációban szeretik.

Mindig nagyon aranyos. Így: Aranyos.
A legelviselhetetlenebb allűrjei közben is szerethető és melegséget nyit azok szívében, akik Őt jól ismerik. A gyávákra halálosan ráijeszt szemvillantásával és ordításával. A szeretteiben azonban akkoris mosolyt fakaszt, amikor épp finyáskodik vagy forradalmat szít a "vasárnapi" idillben. A megbékélő Oroszlánt nem lehet nem szeretni.

Ő mégis elgondolkozik, van bátorsága önmagával is szembenézni és legyőznie mindent, ami kicsinyes és fals. Akkor az igazi szerénységet kiismeri, hogy az egyszerűség nem fakó, hanem a legtermészetesebb sokszínű csoda.

Ekkor önmaga nagyságát egy kellemes nyugalomba szelídíti: Csodálatos vagyok. Tudom.

Később mentorálni kezd és a kiválasztottjának fényében díszeleg, mint igazi érték mérő, megítélő, de aztán ez sem elég, Ő akar lenni a zsenialitás birtokosa. Kíváncsivá válik arra, hogy a bónusz hogyan érhető el. Milyen szerencsés csillagzat adja azt a pluszt, amitől a zseni kicsillog? És ki, ha nem Ő az, aki a legzseniálisabb? Akár még szerencsejátékokba is bonyolódik, hogy minél szórakoztatóban nyerje el a kegyet és a bőséget, de félti a tétet és nem pálya neki a könnyelmű veszteség. Így elkezdi magát kiismerni, önmagában szimatol a legnemesebb zsákmány után, az a jól elrejtett kis huncutság, ami olyan, mint egy elixír. Ha megleli, az olyan lesz, mintha megkoronáznák.

Egyszer csak az „öreg” oroszlánkirály megmordulva felnevetett. Hétmérföld messzire elhallatszott mennydörgő morgása, amíg kedvetlen, szomorú és mérges volt, mert kereste elvesztett koronáját. Hetedhét országra szóló nagy hírverést csapott, hogy jutalmat ad annak, aki megleli. Szinte minden vállalkozó elhullt, sokan meg, elé sem mertek állni, hogy megjegyezzék azt, ami nyilvánvaló: az öreg oroszlánkirály felejtése. És akkor egyszer csak, jön a szerelmes látó vagy jön az ártatlan gyermek és őszinte szeretettel, minden félelem nélkül, a vérengző Oroszlán ölébe bújik, kinyitja a szívét és rámutat a koronára. A korona feje körül ragyogott mindég is.

Amikor megnyugszik és gyönyörködik az élet ajándékaiban, nagyvonalúan fürdik mások kényeztetésében. Magasan fejlett egyéneknél spirituális Atya és igazi Anya, imádottjairól életgerjesztő lelkesedéssel és csodálattal gondoskodik. Gyermeki énje is az őszinte gyermekiség, dús, göndör fürtök, napba révülő, ragyogó szemek, gömbölyű ragyogás. Őt kényezteti az élet, Ő pedig óvja, dédelgeti az Isten gyermekeit. Az Oroszlán Egymagában, szívébe zárja a szerelmet, a gyermeket és ott őrzi. Ettől ragyog a külvilágnak, elbír mindenkivel, igazán bent mégis szelíd erő és mindenhatóságát az oltalom adja.

A Méltóság – világégés ide vagy oda, így is, úgy is - Óvva van.

Nincs rajta fogás, nem győzhető le, csak ha kelepcébe csalnák. Ilyenkor eltúlzott, mesterkélt nagyvonalúskodása, naiv jósága vezeti meg és az, hogy olyan nagyon büszke a szimatára, ami azonban lustaságában eltompul. Ha valaki ravasz módon kihasználja azt, hogy szemtől szembe dicsérve, elhalmozza ajándékokkal és ízléses környezetet biztosít neki, ezzel elaltatja gyanakvását, akkor kezelhetővé és irányíthatóvá válik. Egy elhájasodott egót lehet csak megcsalni, de van rosszabb, a magára hagyott gyermeki ártatlanságot lehet orvul elárulni.
Az Oroszlánok közül csak kevés esetben lehet az ösztönt kijátszani. A csaló önmagán nem érzi az elváltozást, hogy hazugságai bűz vegyületeket kevernek izzadtságába, de Oroszlán már messziről jól érzi ezt az orrfacsaró szagot és ahogy közeledik, megvadul és széttépi a betolakodót. Minden aljas szándékot fanyalogva arrébb tol, így embereket is megvet és megutál. Gusztustalan szándékkal nála nem lehet célba érni. Ezért olyan erős az Ő oltalma, nemcsak a test nedveit, hanem a lelki szférák illatait is ismeri. Mélyebb az intuíció benne, mint egy látomás, vagy jóslat. Az Ő látása tisztán megszelídített ösztön, hevítő vágyakban kiérlelt érzékszervek fokozott figyelme. Megérzései nem képiek, nem művésziek, hanem azonnali reflexek. De még így is, az állati ösztönéből fakadó indulatai is, minden tettében isteni kreativitás. Jóllakott pihenésében, kicsikét meghunyva, de résnyire nyílt szemekkel, éber révületben őrzi az otthonát és szeretteit. Ha alkot, minden eszközzel játszva, ügyesen kreatív, ilyenkor is inkább ajándékokat készít, mintsem valamire utaljon, célozgasson vagy definiáljon, nem akar vele prédikálni, tanítani vagy üzenni sem akar semmit, mégis a világmindenség nyílt titkairól mesél és nevel. Nem idomítható, Ő szelíd erő, de csak a társaknak, csak az őszintéknek.

Ezért a legkegyetlenebb módszerrel lehet csak ártani neki, egy világtűz lázad fel az átkos tett következményeként. Ártatlan, gyermeteg énjét túl ajnározni, majd elnyugtatni ösztönös veszélyérzetét és akkor szinte legyőzhető. De csak illúzió a káromlás. A gyermeket csapdába csalni és kivégezni egetrendítő aljasság. A legszentebbet legyőzni nem lehet, legfeljebb a test, az élet, mindössze mint szerep, mint látszat vehető el, csakhogy ez akkor is a legszentebb lehetőség volt. Akkor egy óriás erő lobban fel a létező világ minden lényében, együttrezgő fényhálóvá olvad az együttérzés és sokaságok, egész népek lázadnak fel, a tömeg haragja a gyilkost fogja kísérteni mindenben, amit napfény, holdfény, víz, levegő, élőlény tekintete ér és ezt egészen addig, amíg bűntudatával elszámolni képtelenségében megtébolyul és kiiktatja magát az áruló. Az elégtétel mindig megvalósul, és az Oroszlán becsülete mindig tiszta marad annak, aki elismeri benne a Jót.

Aki az Oroszlánban élve ismeri a Jót, az Kegyelemben él.

Raven

Íme Szepes Mária Smaragdtábla c. könyvéből néhány részlet az Oroszlán pszichomágiájáról

„Valóságos, hazugság nélkül való,
biztos és teljességgel igaz!
hogy ami lent van, ugyanolyan,
mint ami fent van,
és ami fent van, ugyanolyan,
mint ami lent van
az Egyedülálló Dolog
csodájának véghezvitelére.

És amint minden dolog
Egyből lett
Az Egyedülálló közvetítésével:
úgy minden dolog
egy dologból születik
az alkalmazkodás által."

Hermész Triszmegisztosz: Tabula Smaragdina

„Az Oroszlán egyéniség mutatja be talán legplasztikusabban,hogy bármelyik, eredetében isteni energia, regionális feltételei, s gátoltsága mértéke szerint, hogyan válhat erőszakos, indulatos zsarnokká. Úgy, ahogy a „Nap-fénypók”, amely szétszórt energiával mindent megtermékenyít, zsákmányát és partnerét elpusztító rovarrá alakul át, az anyag alvilágában.

A Nap-képlet mélységi és magassági pólusa közötti skálán, a mágikus áthangolási lehetőség az emberszint grádusával kezdődik. Még a primitívül erőszakos Oroszlán-szülött is sugárzóan nagylelkűvé, öntudatlanul kezelhetővé válik, amint valaki elismeri abszolút fölényét, s kiváltja gyámkodó, patriarkális gyöngédségét. De akármelyik formanívón találkozunk e jellel, vannak relációk, amelyekből sohasem közelíthető meg negatív reakció nélkül.

A fölény, „lekezelés”, nyílt presszió, vagy lényének háttérbe szorítása viharos ellenállást, antipátiát, mélyebb fokozatban bosszúvágyat vált ki belőle. Az életben sikertelen, külső habitusban jelentéktelen, elviselhetetlen házi zsarnokok három zodiákus típus képviselőiből kerülnek ki. Mindhárom az anyagban lenyűgözött hatalmi ösztön megszállottja és emigráns trónkövetelője. Egyik a Kos „Diktátor”, a másik az Oroszlán „Napkirály”, harmadik a Bak egyéniség sértődött ”Imperátora”.

Lényük torzulása olyan mértékű, amilyen arányban eltávolodtak valódi halhatatlan „Isten-Király” hatalmuktól. Ahogy erejük az involúcióban fokozatosan erőszakká, bolygók fölött uralkodó tizenkétágú csillagkoronájuk anyagból készült, súlyos vaskoronává, majd töviskoszorúvá lesz, úgy válnak dühöngő, béna óriássá, aki érzi, de a matéria poklában már nem tudja az egész univerzumnak bebizonyítani élet fölötti mágikus birtokjogát.

Az Oroszlán-szülött napja azért ragyog fel hálásan, amint szomorú emigrációjában valaki „felségnek” szólítja, s olyan rituálékkal veszi körül, amelyek elveszett érdemére emlékeztetik. E pozítúra mély pontjának szimbólum-beszédét két analógia mutatja be a legmegrendítőbb módon. Az egyik a tébolydában ágáló, paranoiás beteg, aki vállán rongyos zsákpalásttal, lyukas fazékkal a fején császárnak képzeli magát. S ha valaki rögeszméjét kétségbe vonja, tombolni kezd. Másik az ingoványba tévedt vadkan vagy orrszarvú, amely dühöngve addig erőlködik, csapkod a fejével amíg teljesen elsüllyed a mocsárban.

Különféle becsvágy-kielégülések, külső sikerek, családi örömök, építő, virágzó gazdaság az oroszlán-típusból nagyszerű képességek mellett veszélyes szubjektivitást, gyakran beteges gőgöt vált ki, olyan mértékben, hogy környezetében végül teljesen egyedül marad. S „öreg, beteg oroszlánként” magányosan kesereg barlangjában alattvalói hűtlensége miatt.

Az eltorzult Oroszlán pozítúra kórképének hamis fénytörés a fenntartója. Az abszolút fölény képzete az alvilágban, ahol ez a fiktív rang a spirituális rang ellentéte. Az emberi viszonylatban a mindig forradalomhoz vezető provokatív magatartás, amely a trónról ereszkedik le a többi élőlényhez.

Az emberi egyéniség nem alkalmas rá, hogy zokszó nélküli, kizárólag és állandóan „alattvaló” legyen. Mert mindegyikben benne él – akármennyire elhomályosultan – az „Isteni Király”. Ösztönösen valamennyi titkos trónkövetelő. Elnémíthatatlan ingerként él lényében a világ minden kiváltságához való joga. Aki ezt kétségbe vonja, vagy megfélemlítéssel időlegesen elrekeszti tőle, azt irigyelni és gyűlölni kezdi; végül fellázad ellene.

Az Oroszlán-szülött állandóan ilyen lázadások célpontja, de hosszú inkarnáció sorozatokon át nem képes megérinteni, miért fordulnak ellene mindazok, „akikkel csak jót tett”, s akiket a maga módján boldoggá akart tenni.

Otthonában kisebb palotaforradalmak, a külvilágban nagyobb zendülések fenyegetik szüntelenül. Ő azonban, ha látja is, ritkán hárítja el a közelgő veszélyt. Magatartása a lusta méltóság.

Elvárja, hogy a lehetőségek önként járuljanak eléje. Nem megy értük. A bajok útjából nem tér ki. Ebben a legnagyobb mértékben hazardőr. Amikor azonban rázúdulnak attitűdjének következményei, lelkileg összeomlik.

A kudarcban nincs gyakorlata. Megalázkodni, megalkudni nem tud. A részvétet megvetésnek érzi. Pedig az Oroszlán-egyéniség evolúciója determinált állapotában kezdődik el, mikor olyan felismerésekre és erőfeszítésekre kényszerül, amelyek kiemelik szubjektivitásából, s vádlóból vádlottá alakul át önmaga előtt.

Amint az Oroszlán-típus már nem egyedül a külvilágot okolja saját kudarcaiért, megszületett benne gyógyulásának feltétele.

„Aki uralkodni akar, tanuljon meg szolgálni.” - figyelmeztet a Hermatika. Ez a tétel az Oroszlán-pozítúra kulcsa, amellyel mulandó sikereit, vagy balsikereit benső dicsőséggé változtatja. E kulcs birtokában cserélheti át erőszakkal kiharcolt világi pozícióját s annak irigyelt, külső díszeit benső rangra, amelyet nem kell bizonyítani.

Legnagyobb győzelmét és legyőzött csillagerőkből szőtt koronáját nem vehetik el többé, mert az nem ráakasztott jelmez, hanem lényének szerves része. A minden életre rásugárzó, harmonikus napderűt még a vak sem tagadhatja le, mert áradó heve csontjáig átmelegíti.
A benső dicsőség kreatív energiák visszaszerzett hatalma. A teremtés öröme, és a teremtett formák modelljeiben foglyul esett szellemfelszabadításának elégtétele. Győzelem minden erőszak és indulat fölött. Függetlenség, amelyet nem köt meg többé anyagi kötelék, szenvedélyek diktatúrája sem. A valamennyi életben önmagát szemlélő, derűs méltóság. Az örök Művel való spirituális terhesség, amely extatikus halhatatlanság tudattal fizet valamennyi fázisában, s démoni árnyék-arany helyett, erkölcsi elégtételek gazdagságát nyújtja.

Crowley-Tarot XI. Erő, Vágy, Szenvedély

Ha a pszichomágus Oroszlán-pozítúrára hangolt, sajátos mantrával megérinti a sértődött magányba zárkózott, magas formanívójú Oroszlán egyéniséget, lepattan róla az évezredes lakat. A Napszülött minden tudattalan emlékezetével tudja, ezt a jelszót, egyedül valódi királyságának futára ismeri fel. Érzi, hogy emigrációjának legfontosabb üzenetét juttatják el hozzá azok, akik visszatérését készítik elő cherubi birodalmának „hétlépcsős trónjára”.

Az üzenet titkos kódja azonban öröktől fogva beépült személytelen önvalójába. Ki kell bányásznia tehát szubjektív érzékenysége atavisztikus rétegei alól. Ez az operáció nehéz és fájdalmas. Csak az ad erőt válságai elviseléséhez, hogy terhét nem egyedül hordozza, és az anyagon át is észlelheti mélybe merült tudása, hatalma emanációit. Tudja, hogy érdemes erőlködnie; érdemes megküzdenie személyisége Küszöb Őreivel, s biztos benne, hogy végül győzni fog.

Az Oroszlán becsvágy hatástalanul erős és sebezhető a külvilággal való relációjában. Annyira kényes, hogy bizonyos rituálék elmaradása is szinte bénulttá teszi. Ugyanez a becsvágy szublimált, kreatív biztonságban szintén határtalanul erős, de sebezhetetlen, mert önmaga derűs hatalmából táplálkozik.

Crowley Tarot – Botok Hercege

Az oroszlán-indulat és erőszakosság, éppúgy, mint magatartásának merev gőgje, valóban benső elégedetlenség. Zárkózott magánya a magasabb rendű, teljes együttlét sóvárgását fedi le. E motívumok azok, amelyekre a pszichomágus ráépítheti operációját, akkor is, ha a képlet kívül csupa taszító, tiltakozó ábrát mutat. Ez az igazság belül. Erre kell felelni, ezt kell gyógyítani, kibontakozáshoz segíteni. S akkor a gyengeségek óriási energiává gyúlnak ki hirtelen; zenitre szökkennek, átvilágítják az egész égő univerzumot.

Amint az Oroszlán egyéniségnek sikerül kontaktust teremtenie kreatív vénájával, a műalkotás elégedettsége derűssé teszik. Örömének naptöltése, benső törvénye szerint szétszórja önmagát. Lustasága, amely nagyrészt szabotázs, tüntető kívülállás szerinte méltatlan állapotokon, célját megtalálva eltűnik, s óriási lendületnek ad helyet. Már nem akar leigázni senkit, mert hódító, kötő ereje nem kétséges többé.

Eredményei alázatossá teszik. Saját megaláztatásainak emléke rávezeti beteg karakter-reflexek valódi okának felismerésére. Világosan látja, hogy a gőgös merevség attitűdje szorongó törékenységet rejt. A súlyponttá épített testi erő a lelki gyöngeség páncélzata és az agresszió: védekezés. A kirobbanó erőszak és indulat: tehetetlenség.

Valamennyi élettel való azonosság-érzete elveszti birtokló, zsarnoki jellegét: beleérzéssé válik. Megértő gyöngédsége, adakozó szolgakészsége, nagylelkű örömszerzési hajlama mély rokonságtudatból fakad.

Egyszerre ráébred arra, hogy ugyanazok a képességek, áramok, érzések és energiák, amelyek fejlődésének alacsonyabb formanívóján keserű szenvedéseit, kudarcait okozták, legnagyobb erejévé lettek. Mert sorsának gátjai duzzasztó gátak voltak. S mikor élete legmélyebb pontján hitte magát, elpusztult remények és ambíciók között, valójában a filozófiai halál misztériumán esett keresztül, dimenzió inkarnációja feltámadása előtt. Egy rossz irány lezárulása nélkül nem léphet át senki új életformába. Mert ahol valami befejeződik, „ott egy új koordináta kezdődik”.

Az Oroszlán-típus külseje és magatartása igen könnyen felismerhető. Ő az, akit mindenütt észrevesznek, vagy ha külseje nem előnyös, mindenáron észreveteti magát. Csinosabb testi adottságok esetén, rögtön dominánssá válik.

Ha férfi, kitűnő megjelenésével, ha nő, a lényéből áradó szuggesztív feminitással, amely sugárzó színeivel és határozottságával azonnal megragadja a másik nemben a passzívabb érzésvilágú, ösztönösen támaszkodni kívánó jellemet.

Az Oroszlán nő anyatípus. Ahogy az Oroszlán férfi pátriárka. Az Oroszlán femina akkor is az anyaságát élik, ha szeretője, vagy férje kedvéért elhanyagolja saját gyermekét. Mindenképp anyáskodnia, gondoskodnia kell valakiről, aki bármilyen vonatkozásban rászorul. Ez szerinte előfeltétele a partnerrel való jóó kapcsolatának. Ahol annak jelleme túlságosan pozitív és nem ad teret ilyenfajta kompenzációnak, ott feltétlenül megromlik a kapcsolat. Ugyanez a helyzet az Oroszlán férfi esetében is. Éles, fölényes, férfiasan határozott nő hamar holtpontra jut vele. Aki azonban felkelti családi ösztönét, védő gyöngédségét, azzal szemben „jó óriássá” válik, s minden akadályt elhárít az útjából.

Az ”oroszlánsörény” közhelyszerű kifejezése mögött az ember típus-alkotó képessége rejtőzik. Valójában az Oroszlán-típus egyik legjellemzőbb vonása a sűrű, zabolátlan hajnövés, nyílt homlok, sugárzó, átható pillantású szem. Hajszíne gyakran rőtszínű, szeme többnyire kék, vagy sárgásbarna. De ha egy Oroszlán-nőtípus befesti a haját, s idősebb korában csaknem feltétlenül megteszi, akkor mesterségesen hangoltatja ki fején a nap valamelyik élénkszínű árnyalatát.

Az Oroszlán típus tartása délceg, egyenes, sokszor a merevségig az. Mozgása kissé lusta, de ruganyos és erőt sejttető. Az Oroszlán pozitúra ideálja az abszolút hatalom. Magától értetődik tehát, hogy az Oroszlán-karakter ritkán jó alkalmazott, de legtöbbször kitűnő főnök. Mindenkihez gyöngéd és kedves, aki gyámoltalanságában rászorul, és aki felnéz rá.

Alaposan megismeri azonban karmának veszélyes fegyverét potenciális ellensége, aki megvetését érezteti vele, vagy erőszakot akar venni természetén. Kötésektől megvadul zárlatokból kitör. De önként sétál be a legbonyolultabb nehézségek közé, s az egész világgal szemben felveszi a harcot, ha érzi, hogy szükség van rá valahol, szeretik és megbíznak benne.

A jól kezelt Oroszlán, családi viszonylatban a leghűségesebb házőrző kutyává válik de sohasem szabad lényének árama ellen törő provokációval felbőszíteni mert akkor a legkezesebb oroszlánból is kitör a sértődött állatkirály, aki tehetetlen fájdalmában még szelídítőjét is megsebzi. A pszichomágus feladat ebben az esetben is „hullámlovaglás” a meglévő nagyszerű energiák inspirálása, hibás provokációk nélkül.

Az Oroszlán egyéniség önérzetét világért sem szabad megsérteni; és közös erőfeszítések folyamán sohasem hagyhatja megérdemelt elégtételek nélkül.”

Címkék:

Vissza

Téma: Az Oroszlán Egyéniség Méltósága

Nincs hozzászólás.

Ember's-Ég - Az Oroszlán Egyéniség Méltósága

Címkék:

Téma: Az Oroszlán Egyéniség Méltósága

Új hozzászólás hozzáadása

Keresés

Elérhetőség