Ember's-Ég - A Rák Egyéniség Látomása

2014.08.03 22:09

 

 

 

A Rák Egyéniség Látomása

 

 

 

A Rák egyén mindig médiumi kapcsolatban áll a világával. Az egész lényét felkínálja, tudatát átengedi más hatásoknak. Nem kiüresedetten, hanem csak kedves csendességgel, megfigyelő módjára, őszinte rácsodálkozással elvegyül a jelenségekkel. Nemcsak észlel és kapcsolódik, mint az Ikrek, hanem az Ikrek megköthetetlenségét felülírja azzal, hogy őmaga szabad marad és kíváncsi természetű, de bevonódik mindenbe, ami lelkesíti. Konkrétan átlényegül és szerelmesen átlényegít. Egészen finom az átmenet az Ikrek jelleg és a Rák között. A Rák épp annyira nagyon szívesen köt kapcsolatokat, de már ismeri a remeteségben megnyílt látás képességét és mer is élni vele. Az Ikrek győzelmei itt már nem nyíltak, de azért igen becsvágyó, csak a kifelé mutató arcból egy befelé mosolygó békesség születik meg.

A Rák már könnyedebben alakítja ki azt a harmóniát, amihez a Bika masszívan ragaszkodott és amit az Ikrek feldúlt és szétszórt. Érdekes, hogy a természet virágszirmait a Bika nem tudta örök műalkotásban megkötni, de a gondviselése az örökségben visszaköszön: a gyümölcsben. Az Ikrek korai, sok szemű gyümölcsökben élt, amilyen az ikreki figyelem is, mindenhova bekacsintó meggy szemek. Itt már megjelennek a súlyosabb zamatok és a teltség. Egy Rák mindig finom. Az ízét pedig a lelki húsba érlelt esszenciák adják, melyek többek egyszerű élelemnél. Az Ikrek sokszínűsége itt befordul, önmagára kiéhezvén, a belső ízlelésben rejtőzik és kivár, hogy a szenzibilis kóstolással elgyönyörködjön az ízekben. Minden gyümölcse más és más keverék. Minden alkotás apró részleteiben egyedi. A napfény és a tápanyagok, az ágak helyzeti különbsége, a víz mennyiség, ami eljutott hozzájuk, minden egyes szemet más ízűvé varázsolt és még egy fa termései között is egyedi ízek fedezhetőek fel. Mindegyik másképp édes és másképp savanyú vagy keserű. Az ikreki kalandozás itt már az apró csodákban való élvezkedésbe csendesül. Szereti az élettelen tárgyi dolgokat megérinteni és azokban a lelket felébreszteni. Így kegyesen bánik a Bika tárgyi gyűjteményével is. A tárgyak lelkét a múltból szövi. Mert a múlt, a történet mindennek lelket ad. Ugyanaz a Létezés csodája még egy tárgy is. Kézbe vesz egy régi csészét és egyszerre felvillan tudatában, a csészét érintő események rengetegje. A csésze mesélni kezd. Emberekről és ajkakról, beszélgetésekről, amíg belőle ittak, vagy csendes megfigyeléseiről, amíg a polcon ült és végignézte a generációk meséjét. A Ráknak elég kézbevennie és eltársalog egymagában a csészével is. Elméjében film és fotósorozat vetül. Aki nem ismeri ezen érzékenységét, nem érti miért hatódik meg egy hétköznapi kávézás közben. A szobrok is mesélnek. A falaknak aurája van. Levéltár az összes helyszín. Egy zene egy egész üzenet és lelkileg táncol minden rezgéssel. Ahogy a gyümölcsök, füvek mind egytől-egyig gyógyírt adnak. És a jóságos „boszorkánykonyha” kinyitja kapuit. Minden egyes termés egy bájitallal kevert szer, természeti fiolákba töltve. Minden eszköz gondosan van válogatva, a gyógyszer nem készül méltatlan eszközökkel. Minden szépen elő van készítve. Ezért is biztos, hogy a Rákok a legbölcsebb követői a természet patikájának. A választott családba bevont élőlényeknek ezekből, a legszebb gondoskodással főzi ki szeretetét.

 

 

A Hold misztérium ennél sokkal intenzívebb. Jól ismeri a méregkeverést is és a feketelevest, ha kell, rontással is besűrűsíti vagy épp felhígítja azt, a teljes öntisztulásig. Amennyiben az a jó célért szükséges. A jó cél a kedveseinek maradéktalanul megőrzött nyugalma. A betolakodókat már messziről megérzi és kiszűri. Már várja a tornácon az árulót, akár a pokol tornácán is, mint egy komornyik, vendégül látja asztalánál és fekvőhelyet kínál neki. Baráti gesztusaiban belül jót mulat az elbújtatott szándékon. Kacagásai, csevegése gyanútlanná teszi az árulót és mit sem érez abból, hogy már el van térítve mesterkedéseiben. Még egy-két könnyen védhető húzást is kivár a Rák és belül bölcsen bólogat, majd bosszút áll. Álmaiban megbűvöli. Elégtétele kegyetlen. Bátran nyúl démoni eszközökhöz, saját tisztességes szándékait nem feledve, ha a szeretteit meg kell óvnia és ha ezek a szerető kedvesek teljes lényükben, a Rák egyén védelmévé válnak és elismerik jószándékát. Akkor minden eszközt szentesít.

Persze ezek lelki manipulációk és képes úgy elvegyülni a negatív hatású pszichében is, hogy láthatatlan marad, ott nem kérik a médiumi közvetítését, akkor fantomként megül az idegeken és becsöpögteti szereit a hatás alá vont akaratba. Becsvágya azonban megszédítheti és elfajulhatnak a játszmák. Ha a családja nem kitartó, elárulják, összeomlik. Kudarcában mindenkivel sértő, elvágja a még élettől pulzáló köldökzsinórokat, amin korábban egymást táplálták és teljes melankóliában félrevonul a világból, hagyja azt magától megrohadni, ha már nincs kiért küzdeni. Amíg szerető szenvedéllyel oltalmaz, a jóságos tündér – látva, hogy a világ gondokkal terhes -, egyre többször merül el a férgek pszichéjében. Csakhogy a gyümölcsök meg legyenek óvva. Ez finom lelkűségét megterheli és egyre sötétebb teremtményekben kíván harmónia vágyat ébreszteni. Ezzel családját veszélyeztetheti és nehezen ismeri be, hogy ijesztő dogmatikus eszmékbe torzítja korábbi lelkész szerepét. Aztán elmerengve emlékszik vissza szép időkre és nem érti, hogy múlhatott el. Eközben lelkiismeretének súlya már belülről őröli és keresi a család támogatását.

 

Ha a családban van jó transzformáló jellegű hatás és tűzön-vízen át kitartó szerelem, együttműködés, akkor Rák nem húzódik sötét, zavaros vizű üregekbe, arra várva, hogy majd lekúszik érte a fény. A Ráknak mindig kell a szerettei visszajelzése, hogy „Köszönöm, hogy vagy!” és abban való visszaigazolás, hogy harcai nemesek és szükségesek. Hogy a boszorkánytánc a lelkében csak egy közönséges álom, amelyben tisztán, a békés és szerető világ ideája rejlik. Megmerülését a tudattalan víziókban, látomásait elmesélve beleszövi a világ eseményeibe és utána igazzá teszi azokat. Ebből látszik, milyen óriási igéző mágia van jelen lényében. Felszínre vetített együtt érző gondoskodása mögött a túlvilág harcosa, aki utazik, révül a két világ között és angyali hírnök itt is, ott is. A vízesés óriási robajával tisztelet ébreszt és a létfolyó akkor is önmaga marad, ha alázuhan és cseppekre szakad.

A legjobb módszer számára a tudatos álmodás kialakítása. Azokat az álmokat, látomásokat, ahol csak sodródik, és filmszerűen lát, azokat ne tegye jóslattá. Nem a jóslás az igaz, hanem saját, mélybeszállt becsvágya teszi igazzá az eseményt. Tehát előbb belső elégtételt sző, majd odamegy megszállott révült képzelőerővel jósolni, ahonnan már elültetett becsvágy szikrái készen állnak megnyilvánulni. A jóslat csak elsimítja a megjelenés meglepetését vagy döbbenetét. Már bevezeti, már várnak rá. Csak ő tudja, hogy nem nagy csoda, ha a jóslat be is jön. S amíg mások meglepetésükben jóslatain csodálkoznak, addig ő csendben mosolyog azon, ahogy a szer eléri hatását.

Itt már fennáll a veszélye annak, hogy megriad önmaga természetétől és attól, hogy véglegesen felveszi a hideg, racionális formát. De a víz mindig változatlanul áramlik. Lét elem és életet adó, és öntisztító folyamatához szükséges velejárója a szennyeződések felismerése. Azonban a takarítás nem rideg eszközökkel történik, hanem átlényegítéssel. És ebben van a varázslata. Ha jóslataiból kiemeli a tudatát, az álmok kavalkádjából nem csak egy hiper-érzékeny egyént játszik, hanem az álmait, látomásait tudatosan megéli és alakítja, akkor a világ megszólításához a jóslás eszköze megfelelő marad, de a megoldást is átadja. Érzékenysége intuitív erővé lesz elismerve. Nem tesz kiszolgáltatottá senkit sem, gyakorlati tettekre neveli azokat, akik segítségét kérték.

Itt a gyökereket és az elhullt anyagot felemésztő férgeket helyükre utasítja és ösztönösen a tudat alatt tartja őket. Ekkor válik belőle transzcendens gyógyító és a természet tudósa, boldog család-tudatban a legszentebb létformával: tiszteletben, szerelmesen és gyermekin.

A nemiség szabja meg az adást, a nemiségben van a legkifinomultabb érzékiség és gyengédség, fokozódó ritmusában ízekre szabja a Létezést és a "nem szeretés" az érzékiségben szelidíthető meg. A gyűlölet hazugságot teremt, mert irigységből fakadt és az irigység nagyzolásból és becsvágyból. A Rák egyéniség a becsvágyával járja végig a misztériumot, az oroszláni méltóság kinyílásához ennek a becsvágynak meg kell váltódnia. Ez szexuál-mágia és lelkiség hatékonysága. Nem-Is-Ég szerelmeskedésében tér meg Mágusához. Ő a Főpapnő. A gyűlölet pengéje, az Élek játéka nála a bujaságba csitul. A szerelem virágát őrzi. Misztériumában a gyermek őrzött és nem feláldozható. Boszorkány éjében a gyermek mindig rejtett marad. 


Az élek, mint megannyi fátyol, penge élesen feszül a térben és a feszülésből meglobbanó selyem árnyak a végtelenbe libbenek. Mindig feszül, lobban és lebben. Ahogy a legfinomabb anyag, a lélek, mint a fátyol, átlátszik és mégis elfed. Lágy keret, illékony képzelet, fantázia szárnyakon. Örvénylő táncban a  suhogó árnyak körbe körbe járnak, a legfinomabb lények, mégis áthatolhatatlan fal az erőszaknak. Vagy átlényegülni lehet a szédülettel, vagy elveszni a szirén-bűvöletben. Ez a Rák-egyéniség asztrálvágya. Mentális magasságban főpapnői oltalom, aki a küszöbön átlényegül. Átlépni nem lehet, csak átlényegülni. Amikor illúzióvá törpül ez a gigantikus fázis, szellem-kellem kelméből szőtt leplében a Főpapnő tánca meztelen, ártatlan és lágyan hullámzik körülötte fátylainak ritmusa. A Mágus is Őmaga. A koncentrációs középpont és ekörül a Világ egy spirális Örvény, a fátyoltánc, aminek titkos intim belső terében a Mágus ringatja a NŐT.

Raven

 

Íme Szepes Mária Smaragdtábla c. könyvéből néhány részlet a Rák pszichomágiájáról

 

 

„Valóságos, hazugság nélkül való,
biztos és teljességgel igaz!
hogy ami lent van, ugyanolyan,
mint ami fent van,
és ami fent van, ugyanolyan,
mint ami lent van
az Egyedülálló Dolog
csodájának véghezvitelére.

És amint minden dolog
Egyből lett
Az Egyedülálló közvetítésével:
úgy minden dolog
egy dologból születik
az alkalmazkodás által."

 

Hermész Triszmegisztosz: Tabula Smaragdina

 

 

„...Mint kozmikus hajtóerő a Rák jel, és a benne uralkodó Hold az érzelmi elem hordozója. A természet és az ember démonainak szövetsége, zsarnoka vagy rabszolgája valamennyi létformában.

A romboló indulatoktól, elemi kataklizmáktól a transzmutációig minden teremtő és romboló történésnek a Hold-áram a mozgatója. Kéj és extázis éppúgy e mágikus invokáció parancsára emelkedik eruptív szintjéig, mint ahogy a tenger dagályig duzzad, s a természet nedvei a Holdritmus periódusa szerint hullámzanak.

Feminin módon mindenbe beleérző, látszólagos passzivitása, vizionárius és melankolikus éjszakai tónusai ellenére mérhetetlenül szívós. Azért a legnehezebb megragadni, mert sohasem áll ellent, hanem visszahúzódik minden ütközés és határozott definíció elől. Rögtön feladja a formát, amelyet erőszakkal kellene tartania, és másikat ölt fel teljes identifikációval.

Ez az ösztönös zsenialitása mágikus módon kreatív természetű. Veszélye az, hogy intuitív és ösztönös. A tudat kontrolljának sokáig nincs szerepe „vízalatti” tevékenységében. Ezért racionális lénye felszíni történései sokszor igen baljós, mélytudati Sabbath-orgiák erőtlen álcázását jelentik.

A családias természetű, puritán, szorgalmas háziasszony esetleg önmérgező boszorkány praktikákat űz ebben a sziderikus tudatéjben. Csalhatatlan szimbólumlogikával formálja ki a „viaszszobrait” saját elégedetlensége, és vágyai érzelemanyagából. Ezeknek a szenvedélyes álom-imágóknak oly heves a töltése, hogy szinte bibliai csodaként konkretizálódnak médiumuk fizikai testében is.

 

A stigmatikusok, a hisztéria ijesztő géniuszai, akik vérnyomásukat, mirigyműködésüket, hőmérsékletüket, bélmozgásukat, testsúlyukat, lélegzetüket, bőrök elváltozásait úgy dirigálják akár a jogik, fakírok vagy mágusok, mind a sziderikus Rák-pozítura megigézettjei. Végzetes különbség azonban közöttük, és a magasabb intellektusa ellenőrzése alatt álló praktizáló, mágikus kreátor között a tudatosságban mutatkozik. S ez a különbség döntő faktor: a felemelkedés vagy alámerülés kulcsa.

 

A Rák holdas képzelete démoni inspirációkat követ, kalandos és ártalmas kompozíciókat formál ki minden érzékeny anyagból, így saját szervezetéből is. Álomjelbeszédet folytat egy olyan közegben, ahol ezeket a fikciókat nagyon nehéz feladni. Különféle allergiás tüneteit, ideges hőemelkedéseit, álterhességét, neurotikus szívrohamait lassanként felváltják a konkretizálódott organikus folyamatok; mégpedig egyértelműen és félreérthetetlen módon, pontosan abban a szervben, ahová a tudattalan szorongás-invokáció hosszú éveken át összpontosult.

Ami játék, fegyver és tünet volt odáig, egyszerre megtestesült. Nem lehet elűzni többé. Zsarnoki fóbia lett belőle. Terhes és kényszerítő. Szervi elváltozás. Mindenki előtt látható stigma.

…

A pszichomágia a Rák-pozíturában tehát egy zseniális, roppant fogékony, de nagyon veszedelmes pszichoplazmával dolgozik. Ez az állag olyan tulajdonságokat rejt, mint a mélytenger elektromos lényei.

…

Pedig amíg a pszichomágus nem tudja megragadni és „megnevezni” a tudat-küszöb alatt csapdákat ásó, aknákat elhelyező anarchistát, az olyan leleményes, szemfényvesztő alkalmazkodással siklik el tőle, mint a hirtelen kialvó elektromos rája a tenger mélyén.

A Rák-Hold típus öntudatlan, „műalkotásai” transzcendentális egyénisége fenyegető veszélyét jelentik mindaddig, amíg döntő pozitúra-változással nem tudja önmagát a „víz fölé” emelni és ott megrögzíteni... hogy kopoltyú helyett, sziderikus tüdőt és szárnyat alakít ki lényének rendkívül képlékeny anyagából. Tehát elemet változtat. Súlypontot cserél.

...

A pszichomágus ezzel a láthatatlan géniusszal teremt összeköttetést. Vele korrespondál, őt igyekszik a magasabb tudat régiói felé csalogatni intenzív fantázia arkánumokkal, amelyek romboló ösztönpozítúrája gyógyulást rejtik.

A Rák-típus tudattalan és ártalmas zsenialitását, tudatos, konstruktív mágiává alakítani valósággal titáni feladat. Mert minden határozott definíció és bármilyen érzésárammal való konzekvens szembeszegülés ellentétes a természetével. Az ellentétek azonnal meglepő könnyedséggel lendülnek át saját végletükbe. Ez nemcsak a természetnek, hanem a természet rejtett törvényeivel operáló mágiának is egyik főaxiómája. A pszichomágia gyakorlata szerint: a jellem legnagyobb gyengesége rejti a jellem energiamaximumát. A neurózisok, elmebajok ezért mind konstruktív folyamatok. Traumákban, fóbiákban és rögeszmékben rossz „pszichikai térgörbe” törvénye szerint, extrémül átfordulnak. Negatív állapotok előhívják saját pozitívukat...

…

Amit az alacsony természet félelmetes tökéletességgel véghezvisz az élő testek és ösztönök birodalmában, azt a szellem is meg tudja tenni. Mert eredetében benne fogant meg az elementáris világ minden eszméje.

…

Az ösztönvilág démonmágusa azért titkolja praktikáit a tudat előtt, hogy láthatatlan, sötét teljességében összegyűjtse a tudat végső illuminációjának hőenergiáját.

 

A Rák típus arca „holdas”: többnyire sápadt. Testének állagában van valami szétterjedő, változó. Napok alatt meghízik, órák alatt lefogy. Hangulat és képzeletélete úgy formálják külsőleg is, mint szobrász a viaszt. ...Szeme rejtett fantáziajátékra figyel befelé; akkor is vizionál, mikor legmozgékonyabban beleél racionális helyzetébe.

Az anyagi valóság fontos nyersanyag képzeletének, nem több. E kalandos, benső életéről azért nem vall senkinek, mert törvénye a titkosság, és legtöbbször nincsenek szavai rá. ...Érzéseket csapol le. Szavakban való megnyilatkozása azért ritkán plasztikus, dinamikus vagy színes. Inkább halk, reakciószerű, rapszodikus és néha monoton.

Elriad attól, hogy a dolgokat logikusan megindokolja, s őt sem zavarják a látszólagos ellentmondások.

Teljesen reménytelen dolog logikai érvekkel, pontos meghatározásokkal ostrom alá venni, vagy valamiféle rendszert ráerőltetni, amelyhez egyenletes kitartás szükséges. A rák-pozitúra szívóssága nem ilyen természetű. Egyetlen egy dologban konzekvens: abban, hogy folyton változik. Céljait körülményekhez alkalmazkodó variabilitással közelíti meg.

Olyan sziderikus anyag, amely ha vízparthoz érkezik, vízzé alakul át, erdőben fává, hegyen madárrá, égen felhővé lesz; de minden más kalandos, mechanizált formát is magára ölt, felhasznál anélkül, hogy titkos lényegét feladná.

A Holdkehely nyitott vágyakozással szív magába minden élményt.

…

Ha a világ dinamizmusa vonja magára figyelmét, látszólag teljesen elmerül külső örömök, becsvágyak áramában.

Balfelé fordulva névtelen ösztönök táplálta, terméketlen fantáziákban vész el. Életereje elvérzik elképzelt kalandok és félelmetes neurózisok egymással harcoló örvényében. Ez a kórpozitura, amellyel a pszichomágusnak fel kell vennie a küzdelmet... Vagyis képzeletre ható szimbólumterápiával. E balfelé fordult örvényállapoton valamennyi Holdegyéniség keresztülesik, mégpedig érettebb, érzékenyebb stádiumában. Mikor szörnyű élményeken át egy csomó tendencia holtpontra jutott benne. Lényének holdas szorongásoktól terhes homályában éledni kezd az „éjszakai Nap” fénymagja, a Jin és Yang titka ez. A sötétből születő világosság, és világosságból születő sötétség misztériuma.

…

A tarot kettes kártyája, a „papnőt” különös fejékkel ábrázolja: Az égfelé nyíló Holdkehelyben nyugvó Napkorong a fejtetőn az a konstruktív pozitúra, amely a Rák-Hold egyéniséget égi energiákkal telíti, és Szattvikus Fénnyel világítja meg intellektusát. Ami annyit jelent, hogy egyetlen fordulattal magába fogadja a magasabb tudat világosságát. Ez a ragyogás összekapcsolja ösztönéjszakáját szellemének napjával. Tehát teremtő géniusza nem vakon, öntudatlanul varázsol a mélységben, tudatos egyénisége ártalmára, hanem szellemének „Napkirálya” irányítja benne az átlényegülés rituáléit.

 

A pozitúrák mágiája itt a legmélyebben egyszerű szimbólumokkal fejezi ki magát:

Az első a moral insanity.

Második teljesen extrovertív, gátlástalan siker és örömhajszolás benső pozitúrája, amely szociális és kreatív tendenciákkal párosul, bár produkciói még önösek és zavarosak. Harmadik a világgal meghasonlott, melankólikus, skizoid embriópozitúra. Ez a teljes introverzió hátat fordít a külső világnak, a saját imágó-birodalmába merül el. Ott alkotja meg bosszúműveit, sikertelen, halandó teste ellen, először neurózisok, azután organikus kórfolyamatok formájában.

A Rák típus ebben a stádiumban mutatja a legriasztóbb képét. Egyéniségében a duzzogó csalódottság infantilis formájában panaszkodik, és ezzel az attitűddel hárít el magáról minden aktív felelősséget. Nem akar részt venni a „felnőttek” ügyeiben. Nem ér rá. Benső örvénye teljes koncentrációját igénybe veszi. A zsarnoki imágóbirodalom, amelyeknek tudattalan konstrukcióit fenntartani kényszerül, magába szívja minden erejét. Neki is borzasztó a kígyóárammal telt, hipnotikus kapcsolat saját hisztériájával; még sem tud elfordulni tőle. Pedig most már szívesen megtenné.

A tudattalan sötétség, amelyben ismeretlen ösztönök mágneses viharai dúlnak, elviselhetetlenné fokozzák halálfélelmét. Szervezetében anarchia uralkodik. Allergiás tünetei, amelyek hosszú időn át engedelmesen megjelentek, mikor defenzív-offenzívában felidézte őket, azután nyomtalanul visszahúzódtak a varázspalackba: most nem tüntethetőek el többé. Olyanok, mint a ketrecből kiszabadult vadállatok. Létének organikus bázisát marcangolják. Bizarr áthallásai, álmai, médiumi produkciói, amivel másokat annyiszor meglepett, sőt meg is győzött, ebben a végveszélyben neki magának nem közvetítenek vigaszt, vagy gyógyszert. Az álomvilágból való meneküléshez, embriópozitúrából kimozduló, új születéshez mágikus segítségre van szüksége.

S amint ezt megsejti, invokációja olyan biztonsággal hívja sorsába dimenzió-inkarnációjának pszichomágusát, ahogy egy érzékeny nagy teljesítményű rádiókészülék behangolja a kívánt legtávolabbi állomást is.

Ahogy már utaltunk rá, a Hermetika szerint: a megváltás a démon problémája. Ősmondák, mithoszok, kinyilatkoztatások, szimbolikus eposzok mind erről a harcról adnak hírt: a sötétség és fény háborújáról az emberen belül.

…

Ez az elsődleges próba jelentette a választóvizet, az ösztönvilágát támadó óriási provokációk, kisértések ellenére megfejtette a „Sphinx titkát”. A Sphinx egyiptomi neve: „Kéj és titok”. Ha a neofita rájött, hogy a titok a kéj, vagyis az extázisra elcserélt kéj, az ezt a cserét a beavatás jellempróbái alatt végrehajtotta önmagában, akkor legyőzte démonait, legyőzte démonikus egyéniségét és a csillagait. E győzelem nem külső dísz rajta, s beavatása sem emberi hang, hanem belső erő, sorsalakító mágia.

…

 

A Rák-Hold pozitúra tehát teljes csődjében a legfogékonyabb a mágikus oltásra. Fantáziája és érzésvilága transzcendens pánikjában rengeteg erő gyűlik fel. Amint tehát a pszichomágusnak sikerül a tudattalan misztériumot tudatos fantázia-mágiává áthangolni, páciense atavisztikus, zavaros médiumból, éber Clairvoyanttá alakul át. S ez a fölfelé kapaszkodó Rák-clairvoyant, saját betegségének egyetlen igazi orvosa.