Három év után hazajöttem Szíriába. Otthonról haza. Jó volt találkozni rég nem látott barátokkal ismerősökkel. Hála Istennek többségük épségben, biztonságban van.

damascus

október 28th, 2014 |

Kérdeztek felőlem és Magyarország felől is. Mondtam nekik hogy minden rendben van, legalábbis hozzájuk képest. Éljük a kis robot életünket, megpróbálunk megfelelni az élet kihívásainak. Befizetjük a sárga csekkeket, a multiktól vásárolt ételnek nevezett mocskot esszük, és álmodozva várjuk a sokak által áhított szebb jövőt! Persze ezért mi semmit nem teszünk. De hát ez van majd csak lesz valahogy.

Egy hete még gyanakodva hallgattam a barátok összeesküvés szagú elméleteit, miszerint nagy gondok lesznek Európában. Kicsit cinikusan figyeltem amit mondtak. Miszerint a kérdés az hogy Európában hol fog húzódni a kelet-nyugat új frontja. Balti államok-Fehéroroszország- Ukrajna, vagy Balti államok-Lengyelország-Magyarország. Úgy voltam vele,hogy a szír fiatalok megpróbálnak eltávolodni a mindennapos háborús helyzettől és inkább másokkal foglalkoznak csak hogy elfelejtsék az ami velük történik.

Nagyon tévedtem. A szírek nyitott szemmel tekintenek a világra és jól tudják, hogy ebben a globális világban már minden összekapcsolódik. Ami Líbiában, Egyiptomban, Irakban, Szíriában vagy Ukrajnában zajlik egy is ugyanaz az oka. Ugyan az az érdekcsoport forgatja fel a világot, hogy országokat, népeket tegyen tönkre és sodorja rabszolgasorsba. A távoli Közel-keleten már egy hete is tudták, hogy Magyarországnak ugyan azt a sorsot szánják mint Ukrajnának. Lehet hogy nem most nem ma, nem olyan módon mind Kijevben de Budapest utcáit is felfogják forgatni.

Egy hete vagyok Damaszkuszban. Itt ülök az óváros egyik kávézójában. Vízipipázok teát iszogatok fejem felett szőlő és jázmin lugas. Muszlim és keresztény fiatalok tucatjai teszik ugyanezt mindeközben a fejünk felett repülők és rakéták támadják a főváros szélén körbezárt terroristák állásait. Előfordul, hogy becsapódik hozzánk is 1-2 házi gyártmányú rakéta amit a terroristák a civil lakosságra főleg a kereszténynegyedre lőnek. Ennek ellenére nem aggódom Szíriáért. Három éve zajlik a háború és most mégis a másik hazámért aggódom, Magyarországért. Hogy miért?

Magyarországon nincs összetartás, Szíriában van.
Magyarországon nincs nemzeti öntudat, Szíriában van.
Magyarországon nincs egység, Szíriában van.
Magyarországon nincs önfeláldozás, Szíriában van.
Magyarországon, Magyarországon, Magyarországon …. nem folytatom.

Remélem ha eljön az idő okosabbak és felkészültebben leszünk mint 2006-ban.
Remélem az emberek tudni fogják mit kell tenni. Remélem az emberek félreteszik a párthovatartozásukat és egységesen lépnek fel. Egységesen vonulnak ki az utcára és kiállnak a Hazájukért. Pártoktól függetlenül együtt mondunk nemet egy újabb Majdanra. Nem vagyunk se kormánypártiak sem ellenzékiek. Mi magyarok vagyunk ez a legfontosabb kötelék. Én ott leszek, remélem ti is.

Reggel van, az éjszaka viszonylag csendes volt, csak távoli lövéseket lehetett hallani. Kiülök az erkélyre egy jó arab kávét szürcsölök és meredten nézem a tőlem egy két száz méterre magasan a város felett tornyosuló harminc emelet irodaházat.

Bab Tuma madártávlatból a háború előtt.

október 29th, 2014

A toronyházban a különböző cégek alkalmazottjai helyett most katonák vannak és szemlélik a főváros peremkerületén mozgolódó terroristákat. A kitört ablakokból folyamatosan lövik őket, a ház tetejéről rakétákkal semmisítik meg az állásaikat. Már kezdem én is megszokni a rakéták becspodásait, de néha még összerezdülök. Mindeközben az emberek mintha mi sem történik mennek a dolgukra. A gyerekek a házunk előtti játszótéren még hintáznak egyet mielőtt becsengetnek.

Furcsa érzés ragadott el. Az ember mennyire hozzátud szokni a körülményekhez, és megpróbál túlélni. Alig pár napja Aleppo városában hasonló korú gyerekek igyekeztek beérni az iskolába de aznap terroristák rakétája más sorsot szánt nekik .

A kereszténynegyedben járok az itteni bevásárló utcába a Qassaba. Boltok tucatjai árulják a márkás, minőségi, az európai divatot is felülmúló ruhákat, cipőket. Az utca tele van nézelődővel csak az emberek mások. Az itt lakó keresztény középosztály egy része külföldre menekült helyettük most muszlim albérlők vannak. Érdekes módon csak nőket és gyerekeket látni. Férfiakat fiatal fiúkat nem. Mint kiderült azoknak a családjaik laknak most itt akik a város túloldaláról lövik a keresztény negyedet. Azok az emberek családjai tudják megfizetni a város egyik elit negyedében a magas albérletet és tudnak nap mint nap új ruhákat venni akik valami elmebeteg eszmét követve saját hazájuk ellen fordultak. De biztos ami biztos alapon azért a családjukat viszonylag biztonságos helyre menekítették. Kérdem én honnan tudnak több ezer dollárt havonta a családjuknak küldeni?

Bab Toumánál ( Tamás apostol kapuja) beülök egy finom reggelire. Nézem a kapu két oldalán húzódó falat amire a mártírok képei vannak felakasztva. Csak ezen a kis téren két katonai ellenőrzőpont van. Sorban átvizsgálják az autókat nincs e benne pokolgép vagy fegyver. Az ellenőrzést a környék felfegyverzett önkéntesei látják el, köztük van az egykori gimnazista osztálytársam. Szomorúan nézek mégis elmosolyodom amikor odajön és elkezdünk nosztalgiázni. Mennyire más volt pár éve minden. Anno gimnazistaként mi fiúk az utolsó óráról ellógtunk hogy időben odaérjünk Tamás kapujához hiszen a közelben két középiskola is van ahonnan délután egykor a lányok indultak hazafelé, és ez volt az a hely ahol ismerkedni lehetett.

A semmiből hírtelek sok ember elkezd gyülekezni és a templomok mecsetek felé indulnak. Nem értem mi történik. Elindulok én is a tömeggel. Menekült családok állnak sorban a templom bejárata előtt. Itt is csak nőket és kisgyereket látok. Dél van az ételosztás ideje. Az egyik önkéntes cserkészt megkérdezem hogy hol vannak a férfiak miért csak nők és gyerekek állnak sorba. A fiatal lány halkan odasúgja hogy a családfők több mint valószínű, hogy valamelyik szalafita fegyveres csoport tagjai voltak. Ameddig éltek addig rendszeresen küldték a családjaiknak a dollár ezreket. De valószínű ,hogy a hadsereg lelőtte a terroristákat és most családjuk árván maradtak. A szomszéd mecsetben még nagyon a tömeg ezrek állnak sorban szintén ételért az állami támogatásért várnak.

Hihetetlen. Tényleg nem értem ezt a fanatikus felfogást. A családjukat hátrahagyja pénzért képesek harcolni valami istentelen eszméért. Képesek embereket etnikai vagy vallási alapon lefejezni, de viszont a családjukat a kormányra és az államra bízzák.

Ebből is látszik hol van az igazság. Míg szíriai keresztények és muszlimok nap mint nap adományokat és menedéket nyújtanak, addig a túloldalon ezeket az embereket keresztre feszítik vagy lefejezik.

orientalista.hu Sinoda

https://orientalista.hu/?p=1509

https://orientalista.hu/?p=1452

Címkék:

Vissza

Téma: Orientalista - Damaszkuszban jártam – Kontraszt

Dátum: 2014.12.09

Feladó: Fk37 Nike Womens Running Shoe

Tárgy: gqjpzschlx@gmail.com

Válasz

Dátum: 2014.12.03

Feladó: Womens

Tárgy: chaibiwnpvo@gmail.com

Válasz

Orientalista - Damaszkuszban jártam – Kontraszt

Címkék:

Téma: Orientalista - Damaszkuszban jártam – Kontraszt

Tárgy: gqjpzschlx@gmail.com

Tárgy: chaibiwnpvo@gmail.com

Új hozzászólás hozzáadása

Keresés

Elérhetőség