A szellemi szférák ismertetése mediális úton történt a szellemvilág tanítói által!

A Földet körülövező hét légköri gyűrű

A Földet hét légköri gyűrű vagy kör veszi körül. Minden kör egy szellemszférát képez. Minden körnek hét szférája van. Sok szellem, aki e körökben tartózkodik, azt hiszi, hogy valamely csillagban lakik, holott az csak szféra, a Föld és a Nap közötti övnek egy része. Ezek a szférák mint kis világrészek a Föld és a Nap közötti térségben vannak; magukban foglalják az egész föld térképét, feltaláljuk bennük mind az öt világrészt, a Föld minden nemzetét és vallását. Ne csodálkozzatok tehát, ha e szférákból való szellemek úgy írják le a dolgokat, ahogyan ott találják.

A Szellemi szférák

Levegő, éter, szférák, minden át van szőve és telítve élő parányokkal, melyek a legkisebb élő, elpusztíthatatlan elemek. Ezek a parányok összecsoportosulnak, összesűrűsödnek és különféleképp hatványozott övet, vagy szférát képeznek, mely a nehézkedés törvényének engedelmeskedik. Ezek a parányok eredetileg a Nap fényéből ömlenek ki és egyesülnek a Föld kiáramlásával és légkörével; a Föld körforgása következtében különíti el ezeket a légköri gyűrűket, melyekben a szférák képződnek. A parányokban rejlik azonban az az erő, mely a szférákat létrehozza. Jól jegyezzétek meg magatoknak, a légköri gyűrűk szféráikkal a körforgás és nehézkedés törvénye alatt állnak, éppúgy, mint a Föld. Ne csodálkozzatok azon, ha néhány szféra leírása nektek talán nagyon anyagiasnak látszik, azért az mégis úgy van és úgy kell lennie. Világosabb és szellemibb légkör nem vehetné körül a Földet ennek kisugárzása miatt, amely még anyagias. Vajon azoknál a Földön tapasztalható szellemjelenségek nem anyagiasabbak-e?

Minden angyalnak, ki az ótestamentumban megjelenik, emberi alakja van. Ülések alatt, ahol fizikai jelenségek fordulnak elő, fegyverrel, ékszerrel jelentkeznek a szellemek, szövetet, virágokat hoznak magukkal. Honnan vennék mindezeket, ha nem a Földet körülvevő első légköri gyűrűből? Az ilyen szellemeket sohase keressétek magasabban. És ha magasabb szellem hoz nektek valami anyagit: ő is ebből a szférából vette. Az emberek mindig messze keresnek mindent, pedig az sokszor nagyon közel van hozzájuk. Így van ez minden szellemjelenéssel és fizikai kísérletezéssel is. Az ehhez való eszközök a légköri gyűrűkben és szférákban vannak meg, melyek a Föld körül végzik körforgásukat. Olvassátok Pál apostolnak a rómaiakhoz írt levele I. részének 19. és 20. versét: "Mert amit Isten felől tudhatnak a szentlélek által megvilágosított emberek, nyilván vagyon ő bennük: mert Isten megjelentette nekik. Mert ami Istenben láthatatlan, az e világnak megalkotása után a teremtett dolgokban megismerhető és meglátható." Ezek azok a parányok, melyek Istentől jőve, csoportosulás és sűrűsödés által teremtve továbbképződnek.

A Korán földi pompával ékesíti fel paradicsomát. Látsz itt drága köveket palotákat, illatos füstölőszereket. A katolikusoknak meg van tisztítótüzük, pokluk, mennyországuk, a buddhistának nirvánája, az indiánnak a vadászterülete. Azután van Nalhalla (hősök csarnoka), Olympus és mindenféle kép a túlvilágról.

Azok, akik a halál utáni életről e különféle nézetekre tanították az embereket, nem csalódtak, az igazat mondták, mert mind e dolgok megvannak. Az első légköri gyűrűben az élet tisztítótűz, tisztulva emelkednek ki e szférából a szellemek és hogy a másodikba juthassanak - lelki testüket levetik és éteribb testet vesznek fel. Bizonyos neme ez a halálnak, születés a magasabba. De kezdjük meg utazásunkat a légköri gyűrűkön át.

1. légköri gyűrű 1. szféra

E pokolnak nevezhető szféra tulajdonságai: a fajtalanság és érzékiség bűnei.
A Mars és Skorpió állatövének befolyása alatt áll. Déli szelet, számumot, kolerát, pestist, áradásokat okoz a Földön.

Katalin: Mielőtt Bettivel e körbe léptünk volna, durvább fluidokba burkolóztunk, lelki testünket vagyis periszpritünket megsűrítettük, hogy e kör viszonyaihoz és légköréhez hasonlóbbak legyünk. Pokolnak nevezzük e szférát; pokol alatt a bűn és gyötrelem helyét értjük, melynek e szféra teljesen meg is felel. A szellemek itt fizikailag is szenvednek, lelki testük oly sűrű, hogy fizikai szenvedést éreznek. Sok szellemnek kell ily módon megbűnhődnie korábbi bűneiért és kicsapongásaiért. E szférába is küld Isten vigasztaló, és intő szellemeket. E szerencsétlen eltévelyedetteket innen csak a töredelmes bűnbánat válthatja meg. Némelyek bárgyúságba esnek, mozdulatlanok, apatikusak, álomba merültek, amely alatt gonosz álmok gyötrik őket, amelybál csak a fizikai fájdalom képes őket felébreszteni. Tehetetlenek és szerencsétlen betegekként bánnak velük. Itt a természet olyan, mint a sivatag: nincs itt se fa, se víz, csak homok, tüskés bozótok és forró szelek. Itt a szellemek még az evés, ivás emberi szükségletét érzik, anélkül, hogy kielégíthetnék. Nagyon sokan, akik földi életükben tivornyákat, nagy lakomákat csaptak, iszákosak voltak, itt éheznek és szomjúhoznak; a pazar étkezésért rettenetes módon meg kell szenvedniük. Le se tudom írni, mily borzasztó ez a szféra. Dögvészt, ragályos nyavalyákat terjeszt a Földön. Hallottam, mikor két magas szellem oktatta és intette a szegény eltévelyedetteket; sokan sírtak és zokogtak, mások káromkodtak vagy hangosan nevettek. Igazán, itt a bűn maga magát bünteti! A gonosz hajlam, melynek az ember a Földön hódolt és amit élvezetnek tartott, itt pokollá válik. A fajtalanság, a testi gyönyörök megrontották, nyomorékká tették e szellemeket. A féktelenségre való hajlandóságot még magukban hordják anélkül, hogy kielégíthetnék. Különösen megdöbbentő volt egyik szellem, aki morfiummal tette magát tönkre. Éppen így jár az iszákos is; mindegyik azért a szerért kiabál, amivel azelőtt érzékeit elkábította.

]ó szellemek itt gyógyító és javító intézeteket állítottak fel azok számára, akik bűnüket megbánják és tanulni akarnak. Gyakran megtörténik, hogy e szellemek egyes csoportjai áttörik e szférát és lerohannak a Földre. Ezek aztán azok a kísértők, akik ordító Oroszlánokként járnak körül, keresvén, hogy kit nyelhessenek el. Ördögöknek nevezik őket. Hányan vannak az emberek között, akik elég oktalanok, hogy martalékaikul esnek. Ebben a szférában találtam L-t, aki a Földön 30 évig állott szolgálatunkban, de javíthatatlan iszákos volt, az ital ölte is meg. Nagyon megörült, mikor meglátott. "Hogy folyik dolgod?" - kérdem. "Rosszul, nagyon rosszul, mindig szomjazom, nincs egy percnyi nyugtom sem, nagyon kellemetlen állapotban vagyok. Tudom, hogy meghaltam. Bizonyára a pokolban vagyok. Óh mentsen meg, vezessen el innen. Olyan különös érzés volt, mikor meghaltam, féltem holttestemtől, kirohantam és mindjárt korcsmába jutottam, de elrémülve tapasztaltam, hogy nem tudok inni, semmit sem tudtam többé megemészteni s mégis epedtem utána. Így bolyongtam egyik korcsmából a másikba. Aztán jött egy kísértet s így szólt: Halott vagy, hagyd itt ezt a Földet, és ide vezetett, mint valami porkoláb. Óh kérem, most mindent meg akarok gyónni! Nem voltam olyan jó, mint hitte, nem, nem voltam olyan becsületes! Néha-néha loptam is, mert pénzre volt szükségem, hogy pálinkát vegyek. Óh az a pálinka, még most is ég a gyomromban. Valaki itt azt mondta nekem, hogy imádkozzam, de nincs hozzá bátorságom."
A jóra intettem a szegény eltévelyedett szellemet, a javítóintézetek egyikébe vezettem és kértem felvételét, hogy bűnét belássa és megbánja. Az ilyen szellem megjavítása azonban nagyon nehéz, csak lassanként halad előre, mert sokszor visszaesik és kétségbeesik.

Azután a szegény A. grófnővel találkoztam, kinek állapota siralomra méltó volt. Egykor könnyelmű asszony volt, ki a házasság szentségét egészen figyelmen kívül hagyta. Később morfinistává és iszákossá lett. Emlékezetemben előttem állt az egykori vakító szépségű fiatal leány képe, amilyennek a Földön láttam - és íme mi lett belőle, szegény nyomorult teremtés. Megszólítottam. "Ah, mondá; micsoda szelíd hang ez, papnő maga? Az nem nekem való. És hangosan nevetett. Élni, szeretkezni, élvezni, ez volt az én mottóm és ez marad is. Igen, meghaltam, de a Földről nem távoztam el. Ott vagyok, ahol sok az ember, ahol vígan vannak, csókolóznak és isznak. Elmegyek minden gyógytárba és beszívom magamba a morfiumot, szabadság kell nekem!"
Így pergett folyton a nyelve. És mily nyomorult, undort gerjesztő szellem volt szegény. Csupán rongyok lógtak rajta, alig takarva el a meztelenséget. Bűneinek visszatükrözései vették körül, amelyeket magával kellett hordania.
"Szabadíts meg ezektől a fantazmagóriáktól, mondá, terhemre esnek."
"Nem szabadulsz meg e képektől addig, felelém, míg vétkeidet be nem látod és meg nem bánod."
"Borzasztó, mondó, így tart ez örökké? Majd csak beletalálom magam, mert a szentek közé a mennybe nem megyek, halálra unnám ott magam. Szívesebben vagyok itt a csőcselék közt."
Nem akart semmiféle biztatásra; tanácsra hallgatni. "Csak ne imádkozzál értem, mondó, nem használ az semmit, sokkal jobb volna egy pohár konyak."
Ez a szegény szellem végtelenül elszomorított. Mikor fog ez jobb belátásra ébredni? Csak az elviselhetetlenné váló szenvedés és fájdalom fogja őt észre téríteni, mert meg fogják tanítani imádkozni.
Lefesthetném még itt egy feslett életű ember képét, aki a Földön nagyon előkelő állást foglalt el, de aki semmiféle eszköztől sem riadt vissza, mikor a nők megrontásáról, érzéki élvezeteinek kielégítéséről volt szó. Borzasztó lenne a kép, nem irhalom le egészen. A fúriák valósággal korbácsolták, még a legtitkosabb bűneit is felfedték. Ennek a szférának egy pontjához van láncolva tehetetlenül, mint valami ördög. Ördögnek nevezték a Földön is. Tehetetlensége, rosszasága, gazsága érzetének kell gőgjét megtörnie. A börtönök szférájában lakik, hol gaztetteinek láncai erősen fogva tartják.
Meghatározott időturnus után következik be ismét e szellemek törvényes újraszületése bűnhődésül a Földön. De hagyjuk el e szférát és lépjünk a másodikba.

Megjegyzés: Ebben a szférában sok esetben a fordítottját élik át, aki szép volt az csúnya lett, de másik szférában is igaz fordítva, aki földön szegény, és szerény volt, békés de csúnya, az ott gazdag lesz és szép.

1, légköri gyűrű 2. szféra

Ez a szféra gyilkosságot, háborút, párbajokat rejt magában és szintén pokol. A Mars és a Vízöntő befolyása alatt áll. Északi szelet, vízveszedelmet, hagymázt okoz a Földön. Az első szféra kemence forróságából igen hideg, nedves szférába jutottunk; a természet kihalt, kopár. Itt sok térítő szellemmel találkoztunk, aki a kivégzetteket a földről elviszi, és bűnbánatot igyekszik bennük ébreszteni.

Egyik szellem hangosan imádkozott. Azt mondták, hogy Francesconi, a kivégzett gyilkos. Megszólított minket.
"Ne ijedjetek meg, én vagyok az a félelmetes. Magasabb szellemek parancsára el kell ezt mondanom, ami talán hasznára lehetne az embereknek. Végre magamba szálltam. Dicsérem Istent és köszönöm Neki, a az uralkodónak és a hóhérnak, hogy kivégeztek, hogy ily módon ocsmány tettemért megbűnhődtem. Igen: "Fogat fogért", mondja a biblia. A büntetés igazságos és az én személyemre megkönnyebbülés. Ah, milyen volna az élet a börtönben szeretteimtől elválasztva!
Egész életemen át e vértől bemocskolt kezeket és a meggyilkolt szellemét látni, a folytonos lelkiismeret-furdalás, a gyötrő gondolatok egész késő öregségig, mindez rettenetes élet lett volna! Szeretett feleségem irtózva fordult volna el tőlem, kedves gyermekemet sohasem mertem volna megcsókolni és szegény anyámnak többé sohasem tudtam volna a szemébe nézni. Míg így a halálbüntetés sokat enyhített számadásomon. Az emberek elnézőbbek a kivégzett, mint az elzárt gyilkos iránt, az utóbbi mindig iszonyú ember marad előttük: a vér a kezéhez tapad, nem lehet lemosni, de a kivégzett maga is borzasztó büntetésen megy keresztül, megbűnhődik. Azért köszönöm Istennek, az uralkodónak és hóhérnak, hogy kivégeztek!
Gonosztettemet őszintén megbántam. A bűnhődés, a kötél általi halál megnyugtatta súlyosan megterhelt lelkiismeretemet; megszabadulás volt a lelkiismeret iszonyú szemrehányásaitól. Borzasztó gonosz szellemek és gonosz hatalmak zsákmánya voltam. Fúriák üldöztek és kényszerítettek a gonosztett elkövetésére. Nem akarom ezzel magam menteni, hiszen tudtam, hogy a kísértő azért ólálkodik, hogy zsákmányát elpusztítsa. Nem hagyott nyugtot, olyan voltam, mint akit megszállt az őrület és a gyilkosságra való kényszer. A hidegvérűség, amit a tett elkövetésekor tanúsítottam, az idegek rettentő túlfeszültsége volt. Az áldozatnak csak első energikus megrohanása követelt tőlem erélyt; azután olyan lettem, mint akit megragad és űz és odataszít a sötét őrület. Az áldozatommal való dulakodás közben egyszer csak elkövettem a gyilkosságot.
Ah, bárcsak akkor olvashatott volna valaki vért szomjazó lelkemben, és azt kiáltotta volna: "Megállj, gyilkosságot akarsz elkövetni?" Minden szörny eltűnt volna. De így az ördög által elragadtattam magam.
A tett elkövetése után a gonosz furfangoskodásai leptek meg, hangokat hallottam, hogy ezt vagy azt tegyem. Ebben a kábultságomban mindjárt másik gyilkosságra is képes lettem volna, óh mily súllyal nehezedett ez rám! Vége volt minden nyugalmamnak! Valami tompa érzés fogott el, tudtam, hogy elfognak s mikor ez megtörtént, örültem. Midőn erkölcsileg feleszméltem, kétségbeejtő, rettenetes fájdalom fogott el; nem bírtam volna sokáig elviselni. Halálom után találkoztam a meggyilkolttal, remegve álltam előtte ezer lelki kínok között, de ő jó volt és megbocsátott.
Most azonban a szeretett feleségemnek, megbélyegzett gyermekemnek és szegény megtört anyámnak okozott fájdalom gyötör; hogyan tegyem jóvá, mikor az út olyan göröngyös?! De azt mégis tudom, hogy az Isten irgalma nagy.
Óh, irgalmas Isten! Fiadnak a keresztfán hullatott véréért könyörülj az összezúzott, bűnbánó szellemen, akin még embervér tapad! Ah, mi mossa le ezt a nagy vérfoltot? Ki szabadítja meg lelkiismeretemet e tehertől? Imádkozzatok értem. És most harmadszor adok hálát Istennek, az uralkodónak és a hóhérnak a borzasztó halálért, mely engem a rettenetes földi élettől szabadított meg és bűnbánó szellemmé tett."

Sok szellem állt körülötte, amikor így beszélt. Ekkor egyik közülük előlépett és így szólt: Isten megengedi nekem, hogy egyet-mást elmondjak életemből. Megtanulhatjátok a következőkből, hogy Istennek milyen végtelen kegyelme nyilvánul meg a bűnhődésekben és az újra testet öltésekben. Mintegy 400 évvel ezelőtt élt egy ember, aki vad, gonosz és kegyetlen volt. Gyilkossá lett; hét embert ölt meg. Mindannyi átgondolt, minden részletében alaposan kieszelt gyilkosság volt. Legutóbb a polgármestert ölte meg, ekkor tetten érték és felakasztották. Már most azt hiszik az emberek, hogy a felakasztással a gyilkosság ki van egyenlítve és hogyha ők ítéltek a gyilkos fölött, Isten is ítélt fölötte, tévednek. Én magam voltam ez a gonosz gyilkos. Hétszer gyilkoltam, hétszer kell megöletnem, így szólt az ítélet halálom után. Hogy tudtam ilyen mélyre süllyedni, gyilkossá, semmirekellővé lenni, azt ne kérdezzétek. Ha már egyszer a szellem a bűn lejtőjére kerül, gyorsan rohan lefelé. A szenvedélynek gőzereje van. Nem süllyedésem történetét, hanem a bűnhődésemet akarom nektek elbeszélni. Aki gonosz, az nem tud szeretni. Így volt ez velem is, senkit sem szerettem, csak a gyűlöletet ismertem. De senki sincs teljesen elhagyatva, én sem voltam. Kivégeztetésem után azzal találkoztam, aki anyám volt; ő fogadott, intett a jóra, meg akarta menteni lelkemet, de én vad és féktelen voltam; a Földre rohantam a harcosok közé és részt vettem csatáikban, öldökléseikben, pusztításaikban. Anyám azonban folyton imádkozott lelkem megtéréséért. Egyik magasabb szellem azt mondta neki: Ha te meg akarod lelkét menteni, akkor az ő kedvéért ismét testet kell öltened a Földön; a te szereteted vonzza őt és a te fiad lesz, de bűnhődésbő1 erőszakos halállal fog kimúlni. Kész vagy ezt a szenvedést átélni és vele megosztani? Hálásan vállalta. A szellem megáldotta és így szólt: E perctől fogva Dolorosa a neved; lépj tövises utadra és javítsd meg a lelkét.

Mielőtt bűnhődésem leírásába fognék, el kell beszélnem, miféle gyilkosságokat követtem el.

1. Mint 13 éves fiú megfojtottam játszótársamat, mert azt akartam, hogy kardja az enyém legyen. Fáradságosan cipeltem holttestét a folyóig és beledobtam. Senki sem gyanította bennem a gyilkost.
2. Midőn Olaszországban voltam, szeretőmet, aki megcsalt, leszúrtam és megugrottam.
3. A csatatéren egy megsebesült lovast agyonszúrtam, hogy aranyláncát ellophassam.
4. Egy vár bevételekor annak öreg úrnőjét szúrtam agyon és elraboltam ékszereit.
5. Egy asszonyt megkívántam, aki férjnél volt. Öreg férjét megmérgeztem és az asszonyt magamhoz vettem, de valóságos démon volt, elrabolta minden ékszeremet.
6. Ez volt a legelvetemedettebb: kikötött vérdíjért bérgyilkossá lettem. Egy előkelő személyt szúrtam agyon.
7. Ismét bérgyilkosság; tetten értek és felakasztottak. Mindezért hétszer kellett kivégeztetnem, így szólt a túlvilági ítélet.

Vezeklés:

1. vezeklés: Dolorosa csakugyan anyám lett. A legnagyobb gonddal nevelt, de én vad és gonosz lettem, csak bánatot okoztam neki. Megszöktem, egy rablóbandához csatlakoztam. A bandát elfogták; minden rablót felakasztottak minden hosszadalmasabb bírói vizsgálat nélkül, persze engem is. E halál után rémes kétségbeesés kerített hatalmába s addig tartott, míg anyám a Földön meghalt, hozzám jött és a jóra intett.

2. vezeklés: Önkéntelenül öltöttem ismét testet. Gépiesen kellett e törvényt követnem, mely a mélyre süllyedt szellemeket vezeti és tisztítja. Dolorosa lett ismét anyám, ez alkalommal egy asszony mérgezett meg, aki vagyonomat ellopta.

3. vezeklés: Dolorosa ismét anyám lett; minden testet öltésben valami jóra tanított, mindig előbbre vitt egy lépéssel. Ebben az életben a csatatéren épp úgy gyilkoltak meg, ahogy egykor én öltem meg a lovast.

4. vezeklés: Már javultam valamit. Dolorosa örömmel látta ezt. Ez alkalommal túléltem. Mint öreg ember erőszakos halállal haltam meg, mikor a várost rohammal bevették; egy török ölt meg.

5. vezeklés: Anyám ez alkalommal a szellemvilágban maradt, védőszellemem volt, őrködött felettem, Ebben a testet öltésben végtelenül szerettem egy leányt, elvettem, de megcsalt és megmérgezett, aztán szeretőjével megszökött.

6. vezeklés: Ez a francia forradalom alatt történt. Becsülni, szeretni, hinni tanultam. Királyomért haltam meg a guillotine-on.

7. vezeklés: Még egyszer kellett meghalnom erőszakos halállal. Ennek tudata élt szellememben. Isten megengedte, hogy vitézül a csatamezőn, haljak meg. A novarai csatában estem el. Most már megbűnhődtem. Minden halálom után tisztább és öntudatosabb lett szellemem; szorgalmasan munkálkodtam javulásomon. Most még egyszer kell testet öltenem a Földön, igyekezetem jutalmául Dolorosával, az én dualszellememmel együtt. Még csak most jutottam a hű, erős szellemek álláspontjára. Ez az előrehaladás útja, nincs megállás. A visszafizetés hosszadalmas dolog. A "szemet szemért" törvénye szinte örökkévalóságig tarthat, azért őrizkedjetek a bűntől.

Ebből, meg az előbbi szellemek elbeszéléséből láthatjátok, milyen különbségek vannak. Az úgynevezett tömeggyilkosokat másképp ítélik meg, mint azokat, akik szenvedélyeiktől elragadtatva egyszer ölnek és azután töredelmesen megbánják azt. Borzasztó kimondani is, hogy a gyilkolás mániává, a gonosz szellemek általi megszálltsággá válhatik.

Kérdés: De akkor a gonosz szellemeknek különösen meg kell bűnhődniük?

Katalin: Ez meg is történik. A gonosz maga magát bünteti meg leginkább, nem ismer sem boldogságot, sem nyugalmat és nem nyugszik addig, míg önmagát bilincsekbe nem veri e szféra sötét börtöneiben. Mindig azt kérditek: Minek engedi meg Isten a rosszat? De a rossz elkövethetése a szellem szabad akaratából folyik. A szellemet Isten nem semmisítheti meg, mert minden szellem halhatatlan és Istentől ered. Isten nem semmisíti meg gyermekeit, ha még annyira eltévelyednek is, hanem ismét visszavezérli őket magához. Kivégezni, gyilkolni csak emberek szoktak és azt hiszik, hogy ezzel megsemmisítették a gonoszt. Minthogy tehát minden szellem Istentől ered, ennélfogva nincs feltétlen gonosz, úgynevezett ördög, akit sok ember ellenistennek tart, hanem csak bukott, eltévelyedett szellem van, akinek az a rendeltetése, hogy Istennek ismét engedelmes gyermeke legyen és pedig ugyanolyan módon, ahogyan szabad akaratból elbukott. Ne féljetek a gonosz szellemektől. Ha a mérget nem veszed be, az nem árt. Így van ez a gonosz szellemekkel is. Ne engedelmeskedjél sugalmazásaiknak, és jó maradsz. A gonosz nem veszélyes, mert nem tud alkotni, csak rombolni.
Azoknak a gyilkosoknak a szellemei, kiket a Földön kivégeztek, ideát sokkal jobbaknak tűnnek fel, mint azokéi, kik fel nem fedeztetve büntetlenül jöttek át a Földről.

A bűnhődő szellemek egy csoportját figyeltem meg, akik földi újra testet öltésre készültek. Jó szellemek vigasztalták és bátorították őket, megmondták nekik, milyen bűnhődést kell kiállniuk. Kérte azonban mindegyik, hogy inkább a Földön bűnhődjék, mint itt, mondván, hogy új életet akarnak kezdeni és Istent kiengesztelni. E szféra szellemei háborúra, párbajra, gyilkosságra ingerelnek, beleavatkoznak minden csatába és viszálykodást szítanak

1. légköri gyűrű 3. szféra

Lakói öngyilkosok. A Szaturnusz és Koscsillagzat befolyása alatt áll. Északkeleti szelet idéz elő, sötétséget, ködöt, szembetegséget okoz. Szintén pokolnak nevezhető.

Katalin: Ez a szféra olyannak látszott nekem, mint valami nagy gyógyintézet. Itt igazi beteg szellemek vannak, akik őrültségben, képzelgésben, csalódásokban szenvednek. Borzongató nyugalom és csend uralkodik itt, mint valami határtalan betegszobában. Sűrű köd tölti be a levegőt: úgy tűnt fel nekem, mintha ez a köd magukból a szellemekből áradt volna ki, mintha azok zavaros gondolatai lennének. Itt a szellemekkel mint tébolyodottakkal és betegekkel bánnak és könyörülő szellemek szeretettel ápolják őket, míg rossz cselekedeteik tudatára nem ébrednek. A könnyeknek, a bűnbánatnak, az erkölcsi fájdalomnak a szférája ez. Az öngyilkosoknál természetesen az indító okot különösen beszámítják; azonban teljesen mindegy, vajon az öngyilkosság gyávaság vagy bátorság,; kétségbeesés, önfeláldozás vagy életuntság okából történt..
Mindenkinek, aki e tettet elkövette, e szférában meg kell állnia; és sorsa itt dől el. Egyedül az őrültség menti az öngyilkosságot, semmi más, mert az emberi szívben az Istenbe vetett hitnek kellene legerősebbnek lennie s minden mást felül kellene múlnia.

Pl. ha A. megölte magát, mert gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, az öngyilkosság ugyan megszabadítottal, testétől, de nem a betegségtől, melyet most már a lelki testéhez és szelleméhez tapadva, sokkal nehezebb végigszenvednie, mint a Földön.

B. golyót röpít agyába, mert adósságai vannak, miket nem tud kifizetni. Már most mint szellemnek megmutatják, hogy ha Isten segítségében bízva, csak pár napig vár, a segítség megérkezett volna; vagy pedig, hogy a következményeket mennyivel jobb lett volna a Földön elviselnie.

C. megmérgezi magát, hogy meneküljön szégyenétől, mert elcsábították és anyává kellene lennie. D. is a szégyentől akar menekülni, mert sikkasztott és fél a börtöntől. Egyik sem menekül meg a szégyentől, mert emlékük a Földön meg van bélyegezve, itt a szellemvilágban pedig mindent kíméletlenül felfednek és egyetlen bűnös sem menekül a bűnhődéstől. Mások ismét azért oltják ki életüket, mert életuntak, szerencsétlen szerelem miatt, vagy, mint ők vélik, hogy másokért feláldozták magukat. Itt mindegyik megtanulja belátni azt, hogy önvére lelkéhez tapad, hogy nincs joga önkényüleg Isten akaratába avatkozni és hogy türelem és Istenbe vetett hit és akaratában való megnyugvás mellett, mely miatt kétségbeesett állapota jóra fordult volna.

1.légköri gyűrű 4. szféra

Rablók, tolvajok, hazugok szférája; pokol. A Mars és a Kos csillagzat befolyása alatt áll. Délkeleti szelet, esőt, havazást, nedvességet hoz, ízületi csúzt okoz.

Ez a szféra tele van útvesztőkkel, rendetlenséggel, tisztátalansággal. Az ember egyáltalán nem tud tájékozódni benne és ez a túrzavaros látvány nagyon kellemetlen. A nagy mocsarak és ingoványok mérföldekre terjednek. Zöld rétet látunk, rá akarunk lépni és posványba süllyedünk; majd ismét útvesztőben találjuk magunkat, tele tüskés bozóttal, melyből kitalálni igazán művészet. Ezeket mind a hazugság hozta létre. Minden virág hamis vagy utánzott; ha hozzá akarunk nyúlni, szétmállik, semmivé lesz. A víz, mely tisztának látszik, tele van kígyókkal és békákkal; mindenütt csalódás! A hazugságnak és a csalárdságnak posványa mindenre rátapad. A hazugság szellemeinek egészen sajátságos lelki testük van; burokjuk tele van ráncokkal; ezekbe a ráncokba van beleírva minden hazugságuk, melyet mindenki olvashat. Sok szellem görcsösen összefogja a ráncokat, de az írás áthat a ráncokon és akkor az ódban olvasható, mely a szellemet körülveszi. Itt az a büntetés, hogy semmi sem marad elrejtve. A tolvajokkal, betűrőkkel, rablókkal éppen így van. Minden lopott tárgy, legyen az bár a legkisebb, itt ismét előkerül. Nagyon különös látvány ez, mert minden lopott dolognak megvan itt a kép-mása, s így az illető bűnös borzalmat keltő módon látja bűntényeit. Tulajdonképpen olyan, mint egy nagy vásár. Őrök vannak itt, kiknek kötelességük mindenre felügyelni és rendet tartani. Olyan ez körülbelül, mint a földön a szigorú rendőrség, és mert ezeknek az őröknek semmi sem kerüli el figyelmét. Utunkban egy betörő szellemével találkoztunk. Szomorú látványt nyújtott; az, kitől azelőtt az emberek rettegtek, most ő maga retteg irtózatos módon, mert gonosztettei mindig szemei előtt lebegnek. Apró lángok lidércként követik őt mindenüvé. Különösen gyújtogatással okozott sok kárt a Földön, hogy aztán rabolhasson.

Felkiáltott: "Nyomorult vagyok! Segítsetek! Az örök tűz megemészt, mentsetek megl"

Katalin: Szegény szellem! Miért szenvedsz így? Tudatában vagy bűneidnek?

Szellem: Ó igen! Híres rabló voltam, erénytipró, gyújtogató, semmi sem volt előttem szent! Hogy rettegtek tőlem az emberek!

Katalin: Gondoltál arra, hogy Istentől bocsánatot kérj?

Szellem: Nem! Hiszen örökre elkárhoztam, a pokolban vagyok, itt nincs irgalom!

Katalin: Tévedsz, Isten irgalmas. Ez a pokol nem tart örökké, ha vezekelsz, búneídet megbánod és imádkozol.

Szellem: Imádkozni? Minek? Hiszen a pokolban vagyok.

A pap nekem azt mondta, hogy a pokol örökké tart; neki csak jobban kell tudnia! Azért egészen hiábavaló a megbánás, mert a pokol örök, ezt már a katekizmusban is tanítják. De már nagyon sokan vannak itt és ha Isten a pokol örökkévalóságának véget nem vet, akkor nemsokára megtelik és többen leszünk, mint a jók. Csak legalább ne volna olyan borzalmas itt az élet és ne volna folyton az ember szeme előtt az, amit elkövetett. Igen, magam előtt látom bűntetteim áldozatait, itt vannak és vádolnak. Csak legalább a lelkiismeretet lehetne kiölni, mert ez a legnagyobb gyötrelem!

Katalin: Szegény szellem, hallgass meg! Kínjaidat csak az őszinte megbánás könnyei enyhíthetik. Isten minden bűnbánó bűnösnek könyörülő atyja és egyetlen teremtményét sem ítéli örök kárhozatra. Minél tovább halasztod a megbánást, annál tovább tartanak kínjaid. Térj meg tehát és imádkozzál.

Szellem: Honnan jönnek e hangok? Így még senki sem beszélt velem. Mindig azt mondták: "Örökre elkárhoztál." Ó mondd, könyörülő lélek, igazán van megbocsátás? Nem kárhoztam el örökre? Letörleszthetem adósságaimat? Bűnhődhetem? Kiszabadulhatok a nyomornak ez örökkévalóságából? Hiszen nemcsak én, hanem sok ezren élünk itt bűneinktől gyötörtetve és nem gondolunk semmi vezeklésre, mert a pokol örökkévalóságában hiszünk. Kérlek, szólj még egyszer hozzám!

Katalin: Hihetsz szavaimban, kedves testvér. Valóban, Isten az irgalom atyja, hiszen Krisztus a szegény bűnösökért jött, tehát te érted is. A kínok örökkévalósága bűneid számától és bűnbánatod fokától függ. Vezekelj, kiálts Istenhez, Ő meghallgat.

Szellem: E szó: Ő meghallgat - már megkönnyíti lelkemet. Igen, én imádkozni akarok, megbánni bűneimet; minden büntetést szívesen fogadok, csak megbocsásson Isten. Köszönöm, jó szellem, az első vigasztalást ebben a hosszú, sötét éjszakában.
Így vigasztaltam meg még több szellemet is e szerencsétlenek közül. Azok a szellemek, akik a többiek fölött őrködnek, gyakran e szféra megtért szellemei. Az egyik őr éppen intett egy szerencsétlen bűnöst és a következőket mondta neki:

"Kedves testvérem, ne csüggedj, van visszatérés, van javulás. Utolsó előtti földi létem alatt hitetlen és megátalkodott bűnös voltam én is. A halált úgy tekintettem, mint meg-semmisülést. Miért? Mert egész életem annyira az álnokság és hazugság szövevénye volt, hogy a folytatólagos élet puszta gondolata is csak kínzólag hatott volna rám. Bekövetkezett a halál; nem megsemmisülést - életet hozott számomra, de milyet! Kétségbeestem amiatt, hogy tovább éltem és hogy tudtam, hogy soha megsemmisülnöm nem lehet. Rettenetes egy egész életet élni le tele hazugsággal. Itt álltam s most már világos volt előttem minden! Közel voltam a megőrüléshez.

Tomboltam és kiabáltam, óhajtva a megsemmisülést, de nem jött - ellenkezőleg, emlékezőtehetségem mindig élesebb lett, iszonyú gyötrelmemre. Végre megtörtem, bűnbánat fogott el. Kértem Istent, engedje inkább, hogy a Föld összes kínjait átéljem, mintsem hogy így a szellemvilágban elhibázott, hazug földi életem tükrét folytonosan magam előtt lássam. Hálával, ragadtam meg a bűnhődés lehetőségét az által, hogy a Földön újra születhetek. A neophyta lelkesedésével, ki a hitért és igazságért kész meghalni, vállaltam magamra a bűnhődő életet. És mint hittérítő haltam meg az igazságért, Istenért Kínában. Meghaltam kereszttel a kezemben. Isten nevével ajkamon, amikor a kínaiak sok keresztényt öldöstek le. Ó, üdvözítő halál, még üdvözítőbb felébredés a boldogok országában! Már most itt folytatom térítő munkámat!"

1. légköri gyűrű 5. szféra

Istentagadók, nihilisták, anarchisták. A Mars és Bak csillagzat befolyása alatt áll. Keleti szelet, tüzet, időváltozást, a betegségek közül üszköt, rákot okoz. Ez is pokolnak nevezhető.

A belépés ebbe a szférába nagyon szomorú; valóságos orkán dühöng itt és a levegő mégis oly nehéz és sűrű. Nincs fa, nincs virág, nincs madár e sziklás vadonban.
A lények vagy szellemek, kik e szférában laknak egymás mellett elmennek anélkül, hogy látnák egymást; vakok! Egy ilyen alakhoz közeledtem; férfi volt, így kiáltott: "Kivégeztek, meggyilkoltak! De élek és meg fogom magamat bosszulni! Le a királyokkal!"
Lassanként több szellem gyűlt köréje: mind vak volt. Tanácskoztak, hogy tudnának lázadásokat, forradalmat szítani a Földön. A munkásokat akarták fellázítani, hogy az arisztokratákat és a királyokat lemészárolják. Vad vonásaikat a vérszomj és bosszúvágy még jobban eltorzította; borzasztó volt látni őket! Ordítozásuk és tombolásuk túlharsogta az orkánt. Egyszerre zúgást és angyali éneket hallottunk a levegőn keresztül: Béke, béke! Isten a szeretet!
Ezek a béke szellemei voltak, kik e szférán keresztül vonultak a Földre. A forradalmi szellemek elcsendesedtek; e pillanatban megnyíltak szemeik, hogy lássák a béke szellemeit, akik Istent dicsőítő énekeket énekeltek.
"Nevetséges halleluja-fajzat!" - kiáltotta a vezető. - Nincs Isten, le vele, ha volna, megsemmisítene minket, mert mi gyűlöljük Őt!"
"Gyűlölöd Istent és tagadod? Ez ellentmondás; hogy lehet valakit gyúlölni, aki nem létezik?" - szóltam a szellemhez.
"Minden hatalmat gyűlölök!" - válaszolta ő.
"És mégis te magad vágyol a hatalomra, vezető és népboldogító akarsz lenni", mondtam neki. "Tudd meg, hogy csak a szeretet boldogíthat. Gyűlölettel és bosszúval semmire sem mehetsz."
"Haha!" - nevetett vadul. "Hát a szeretet húzott akasztófára a Földön? A dicsőített vallás? Le a papokkal és minden tekintéllyel!"
Így dühöngtek a szellemek egymás közt; és ismét vakokká váltak.

Ki fogja ezeket valaha is megtéríteni? - kérdem Bettitől. "Isten szeretete és béketűrése - felelé. Ők is ide vannak bilincselve vakságuk és gonosztetteik következményei által. Sokszor széttörik ugyan ez a bilincs és a Földre rohannak, mint kísértők az emberek megpróbáltatása céljából; de mindennek megvan a határa és törvényes ideje. A töredelmetlenség kétszeres szenvedést és súlyosabb büntetést von maga után. Tekints a borzasztó nyomorultakra, kik a Földön születnek: a vakon születettekre, a süketnémákra, a kéz és láb nélkül születettekre, a hülyékre, a fertelmes betegségekben szenvedő emberekre; mindezek a töredelmetlen szellemek szörnyű büntetései."

Tovább mentünk a sziklás vadonban és egy csatatérhez közeledtünk. Szellemek harcoltak itt egymással egész dühvel. Csattogtak a fegyverek, de egyik sem tudta legyőzni a másikat, sem megsebesíteni avagy megölni; a kimerülésig harcoltak. E szférában bűnhődnek Danton, Robespierre, Marat és minden királygyilkos. Ha sokáig töredelmetlenek maradnak, végtére elvesztik erejüket, azaz lelki testük öreggé, beteggé; gyengévé lesz és elbutulnak; minden tehetségük végképp elgyengül, elszunnyad és aztán meg kell halniuk itt és újraszületniük a Földön nyomorékon vagy hülyén. Ezek a szellemek barlangokban vagy sziklahasadékokban laknak. Láttam itt királygyilkosokat, vérontó forradalmárokat; öregek voltak, nagyon öregek, vakok, süketek; tagjaikban égető fájdalom volt, úgy ültek barlangjaik előtt dideregve a viharban. Mindig előttük állt a nyaktiló és a vérfürdő, mit ők rendeztek.
Ide is eljönnek időnként a könyörületes szellemek, hogy e szerencsétleneknek enyhülést hozzanak, bennük bűnbánatot ébresszenek és őket az újraszületésre előkészítsék. A nihilisták birodalma, akik a Földet minden rabszolgaságtól öldökléssel és dinamitbombákkal akarják felszabadítani, leírhatatlan a maga borzalmasságában. Itt a szellemek lebilincselve, megkötözve érzik magukat, tehetetlenek, meg kell törniük és Isten hatalmát meg kell ismerni tanulniuk. Be kell látniuk, hogy egyedül szeretettel lehet az emberiséget felszabadítani, nem pedig gyilkolással és öldökléssel.

1. légköri gyűrű 6. szféra

Az önzés, fösvénység, a pénzvágy hazája. A Hold és a Bak csillagzat befolyása alatt. Nyugati szelet, tüdőbetegségeket okoz.

Mikor beléptünk e szférába, úgy éreztem magam, mintha egészen más világrészbe jutottam volna, annyira különbözik az 5. szférától. Hó- és jéghegyekkel voltunk körülvéve, azt hittem, hogy az északi póluson vagyok. :Minden meg volt fagyva és dermedve.
"Ez az önzők szférafa, akik szeretetének tárgya egyedül a pénz és az »Én« volt; akiknek szívét sohasem dobogtatta meg a felebaráti szeretet melege; akiknek markát sohasem nyitotta ki adakozásra a könyörületesség, akiknek pénz volt az Istenük" Így mondá Betti.
De hát hol vannak, hiszen egyetlen szellemet sem látok? - kérdem.
Betti most egy jégbarlangba vezetett; ott egy öreg embert láttam rongyos ruhában, rakás pénz volt előtte, folyton olvasta, észre sem vett minket.
"Pedig már sok jóra intő szellem volt itt", beszélé Betti. "Már több, mint 100 éve ül itt és olvassa a pénzét, nem akar se hallani, se látni."
"Mikor fog ez végre megtérni?" - kérdem.
"Ha ezt az oly nagyon szeretett helyet, mely az ő paradicsoma, a kitűzött időben magától el nem hagyja, a büntető újra testet öltés törvénye ragadja meg."

Ekkor egy világos, szép szellem jött hozzánk és így szólt: "Én is ily szerencsétlen szellem voltam egykor, mint ez itt. A fogat fogért, szemet szemért nagy és igaz mondás, melyet azonban nem szabad egyetlen rövid emberéletre alkalmazni. Örökkévalóságokat ölel az fel. Mindent visszafizetnek, a jót épp úgy, mint a rosszat és ez a leszámolás a végtelenségbe nyúlik.
Ezelőtt mintegy 300 évvel éltem a Földön; szüleimnek egyetlen leánya voltam, ezért nagyon elkényeztettek. Minden én körülöttem forgott, akaratom parancs volt, minden kívánságom törvény. Csak valamely nagyon nemes szellem tudta volna az ilyen vakszeretettel és gyengeséggel szemben megállni, hogy önzővé ne legyen. Az én szellemem nem bírta ki e próbát. Keményszívű, kapzsi, önző lettem. Mindig többre vágytam; adni nem tudtam semmit, amellett elégedetlen voltam, mert sohasem volt elég. Fösvény lettem és elástam a pénzemet. Nem voltam szép, kissé ferde növésű; arcomról lerítt a kapzsiság, külsőmön volt valami visszataszító. Rútságom és ridegségem dacára sok kérőm akadt, mert nagy vagyon várt reám. Mégis a félelem miatt, hogy pénzemet, amit mindenekfölött szerettem, mással kell megosztani, hajadon maradtam. Szüleimnek túlságos vakszeretetükért hálátlansággal, zsarnoki szeszéllyel és durvasággal fizettem. Mikor öregek és gyámoltalanok lettek, az egész vagyont magamhoz kaparintottam. Kuporgattam és kuporgattam, szüleimre semmit sem áldoztam, nyomorogni hagytam őket. Atyám halála után, kihez súlyos betegségében orvost hívni sajnáltam és így életét megrövidítettem, szegény öreg anyámmal egészen visszavonultam. Ó, a szegény, jó öregasszony! Mit kellett neki szenvednie! Kín elbeszélnem. Télen sajnáltam tőle a fát, dideregve ült beburkolózva ócska bundájába, szénserpenyőn melengetve kezeit. Végre ő is itt hagyta a földi életet, melyet én fösvénységemmel ránézve oly kínossá tettem. Koldusnak sohasem adtam kenyeret, szigorú és szívtelen voltam szegény rokonaimmal, minden kérésükkel elutasítottam őket. Akkortájban nehéz háborús idők jártak, mindenféle szükség és nyomor, de az én szívem kemény és hideg maradt. Minden értékes dolgomat elástam és úgy éltem, mint egy koldus, a legszükségesebbet is alig engedve meg magamnak, de az a tudat, hogy oly sok ezüstöm és drágakövem van, boldoggá tett. Senkit sem szerettem, bizalmatlan voltam mindenkivel szemben. Istenre nem gondoltam, szívem megkérgesedett, a kincsvágy kerített hatalmába. Keményszívűségem nemcsak szüleimnek okozta halálát, hanem egyik nagybátyámnak is, aki nagyon megszorult és családja közel állt az éhhalálhoz; megtagadtam tőle minden segítséget, amire ő öngyilkossá lett. Egyik unokanővérem is a folyó hullámaiba vetette magát, mert oly szívtelenül elutasítottam magamtól. Egy másik talán nem lett volna tolvajjá, ha segítettem volna, mikor hozzám fordult. Elásott kincseim, a szalmazsákban levő pénzem, a padló alá rejtett aranyaim voltak a gyönyörűségem. Egyszer váratlanul lepett meg a halál.

Szellemem ugyan kívül volt a testen, de a földi vagyontól, melyen csüggött, nem tudott elválni. Most következett a büntetés; az emberek tudták, hogy gazdag vagyok, az örökösök megrohanták a házat, átkutatták az ágyat, a kamrában felfeszítették a padlót, feltörték a szekrényeket; hallottam, hogyan átkoztak, láttam, hogy vándorolt pénzem azok kezébe, akik azon összevesztek, összeverekedtek. Egész életem vágyát és törekvését egy pillanat alatt szétrombolták. Közéjük rohantam, meg akartam menteni pénzemet, de nem tudtam megragadni. Micsoda kínokat álltam ki! Egyetlen vigaszom az elásott kincs volt, ezt nem fedezte fel senki. Ott ültem rendületlenül és őriztem a kincset. Az évek múltak s én észre sem vettem; Végre ezt a kincsemet is elrabolták. Házam kertjében egy új háznak az alapját rakták le. Minden ásónyom borzalommal töltött el! Csakugyan ráakadtak kincsemre. Az egyik ezt, a másik azt vette el, egyik az egészet magának követette, a másik perbe vonta érte; így tűnt el az én kincsem, melynek felfedezése csak viszályt szült. Már most semmim sem volt, üvöltő kísértetként bolyongtam minden szellem és ember borzalmára.
Egy missziószellem könyörült meg rajtam. Tudjátok mi az a missziószellem? Egy különös osztálya a szellemeknek, kik a szellemi világban ide-oda járnak, hogy az elveszetteket felkeressék, és Istenhez visszavezéreljék. Ez a jó szellem felkarolt, szeretete segítségével a helyes útra terelt, és pedig egyedül szeretetével! Lassan derengett az isteni világosság elfajult lelkemben, szellemi szemeimről leesett a hályog, de újra kellett születnem, mindig csak szenvedésekre és fájdalmakra! Bűnhődés, vezeklés nélkül nincs javulás. Vannak a Földön olyan sorsüldözött emberek, kiket csapás csapás után ér, mint egykor Jóbot, hogy önkéntelenül azt kérdezzük: miért? Ilyen megpróbáltatással telt élet volt az iskola, melyben szeretni és lemondani, hinni és imádkozni megtanultam.
Ekkor teljesedett be a mondás: "Szemet szemért, fogat fogért."

1. légköri gyűrű 7. szféra

A vad népek szellemei. Pogány birodalom. A Hold és a Mérleg befolyása alatt. Északkeleti és délnyugati szelek. Fogfájást és reumát okoz.

Ez a szféra úgy tűnt fel nekem, mintha félreesnék a többitől. A vad, civilizálatlan népek szellemeit foglalja magában, az úgynevezett emberevőkét. Ki a "Szellem, Erő, Anyag"-ot figyelmesen olvasta, tudja, hogy a vad emberfajok szellemei a bűnök és az engedetlenség következtében olyan mélyre süllyedtek, hogy szellemi tulajdonságaikat elvesztve, az állathoz hasonlóan olyan életet élnek, mint az állatok. Ha a még fejletlen szellem magát a gonosz áramlatoktól, az ellentéttől elragadtatni engedi, mielőtt még értelme kifejlődött és nevelése befejeződött volna, akkor belőle a mindenség világaiban kezdetleges állatember keletkezik, aki még műveletlen és nyers. Haláluk után e vadak szellemei a Föld 1. légköri gyűrűjének 7. szférájába kerülnek. Itt ahhoz hasonló természetet találnak, mint amilyent a Földön hagytak. Lelki testük nagyon sűrű, mondhatnám első hatványa a testnek, azaz hogy még sok anyag tapad hozzá; az emberi érzékek érzései még tovább élnek bennük, de nem tudnak gyilkolni. Aki gyilkolni akar, ellenfelét nem tudja megölni, csak árthat és fájdalmat okozhat neki; mert a fizikai fájdalmat érzik e szellemek anyagias lelki testüknél fogva.
A szellemeket e szférában tudatlan gyermekekként tanítják és nevelik; ez itten a könyörületes missziószellemek feladata, kik itt a szellemeket oktatják. ltt ezt a feladatot isteni szellemben szeretettel és igazsággal teljesítik. Először a magasabb hatalomnak, Istennek elismerését keltik fel bennük, azután a felebaráti szeretetet. Mihelyt bennük az Istenben való hit és a szeretet megfogamzott, ezeket a szellemeket a Föld képzettebb népei közé küldik testet öltésre, hogy ott erkölcsöt tanuljanak és nevelésben részesüljenek. De egyszeri testet öltés alatt egyik sem lesz tökéletes és gyakran visszaesik előbbi vadságába. Sokszor csodálkoztok a többszörös gyilkosokon, rablókon, a fajtalanságokon; legyetek elnézők, ezek ugyanis azok az újra testet öltött pogány szellemek, akiknek első próbájukat kell mint keresztényeknek kiállniuk. Ezek a szellemek annyiszor öltenek ismét testet, míg öntudatra ébrednek, míg meg nem érzik, hogy ők a jóságos Isten gyermekei, míg meg nem tanulják, hogy mi a szeretet és meg nem tanítják őket helyesen élni szabad akaratukkal. Csak ekkor válik a szellem öntudatossá a szeretetben, az értelemben és a munkában.

Büntetés és jutalmazás.

(Buddha, aki Jézus mellett Péter Apostol volt, és 1870 óta, mint Névtelen Szellem segíti az emberiséget, az Ő szellemi közlése alapján készült ez az írás! összeállította: Karsay István)

Minden nép vallása büntetésről és jutalmazásról beszél, de minden felekezetnek a hívei másként képzelik el a büntetést és jutalmazást, sőt egyugyanazon felekezet híveinek is különböző fogalma van róla. A bűnössel szemben a kiegyenlítést büntetésnek tartják.

Mi tiszta szellemek ezt egészen máskép fogjuk fel; mi a bűnös számára mindenben szükségszerűséget, célt és kegyelmi eszközt látunk.

Az emberek azt hiszik, hogy a földön elkövetett bűnök a túlvilágon visszafizetetnek, s úgy vélik, hogy ez a visszafizetés: büntetés. Nem úgy van ez kedves emberek! A túlvilágon csak nemezis van, mely a visszafizetésből folyik. Két folyamat nem mehet egyszerre végbe; az egyiknek előbb be kell végződnie, hogy a másikat megteremthesse; egyik állapotnak kell a másikat szülnie s az egyik meg kell hogy előzze a másikat.

A dolog nem lenne olyan súlyos, ha az, aki a földön bűnt követett el, a túlvilágon megfelelő büntetést, a büntetés után pedig bocsánatot és megváltást nyerne, hogy azután örökre üdvözült szellem legyen. Ez azonban ellentmondana Isten igazságosságának; megcáfolta ezt Krisztus is az Ő evangéliumában, s világos szavaival teljesen megsemmisítette ezt a felfogást, midőn így szólt:

„Békülj ki ellenfeleddel, míg az úton jársz, nehogy a bíró elébe hurcoljon, s a bíró átadjon a porkolábnak, hogy börtönbe vettessél; bizony mondom néked, hogy onnan addig ki nem jössz, míg az utolsó fillért meg nem fizetted”.

Az idézet szavait kiegészítésül azt is mondta Krisztus más helyen:

„Az én Atyám hajlékában sok hajlékok vannak”.

Úgy is van, s mi ezeket a hajlékokat cellának nevezzük, és mindenségben számtalan ilyen cella van. Ha az ember emberéletéhez kapott feladatait nem teljesítette, s azokat teljesítetlenül vagy félig teljesítve jött át, egy cellába zárják őt, amelyet leghelyesebben a hallgatás cellájának nevezhetünk; ez az ő túlvilági sínylődő ága, amelyen ráér állapotáról gondolkozni. Ha az után feltalálta önmagát, ti. ha gondolatai tudatára vezették annak, hogy meghalt, s most mint szegény lélek a túlvilágban van, de azzal, hogy a jelenben mi történik vele, még nincsen tisztában, - akkor eljönnek hozzá a világosság angyalai, s a szegény lélek belsőjébe egy sugarat vetítve alkalmat adnak neki annak keresésére és megtalálására, amit a cellába magával hozott. És akkor a szegény lélek bensőjében a beléje vetített fénysugár felvillanása után felébred a nemezis öntudata, mely fokozatosan növekedik, s alakot, s formát ölt benne; egyik rémkép a másik után merül fel vergődő lelke mélyében.

Ezek a rémképek pedig nem egyebek, mint a szellem bűneinek plasztikus alakjai, amelyek azután mindig fenyegetőbben és fenyegetőbben emelik fel a fejüket, mígnem teljes elnyeléssel fenyegetik szellemét, mintha csak meg akarnák bosszulni magukat a szegény lélek vétkei és mulasztásaiért, s addig kínozzák őt, míg be nem ismeri őket, s azt nem kiáltja: mea culpa!

Ezzel a beismeréssel azonban még nincs vége a dolognak, mert a rémalakok csak most jutnak valójában a szemrehányás és önhibáztatás, az önvád és önigazolás követelő hangjaihoz, a szegény lélek pedig a nemezis ezen állapotában a félelem verejtékét izzadja, majd a hideg rázza, majd forrósága van, s nem tud szabadulni lázától. Mert valóságos gonosz láz az, ami a szegény lelket ilyenkor hatalmába kerítette, s addig olvassza s rázza, míg csak szilárdan fel nem teszi magában, hogy minden rosszat jóvá tesz, és bármi áron is kibékül minden ellenségével.

Elviselhetetlen a nemezisnek ez az állapota, és alkalmas a legmegátalkodottabb lélek megpuhítására, sőt képes az ilyen lélekből még a gyűlölet utolsó szikráját is kioltani.

A nemezis tartama különböző, hosszabb vagy rövidebb ideig tartó; aszerint, amint több vagy kevesebb olyan alakot kell előszólítania, melyeknek a szegény lélekkel számadásaik vannak.

Természetesen jó lenne, ha az ilyen szegény lélek a nemezis eme félelmei, gyötrelmei és pokoli kínjai között meg tudna halni, de nem halhat meg, mert az életre és bizonyos cél betöltésére teremtetett; kénytelen tehát élni és céljait betölteni. És minél inkább vonakodik az akarat, annál tovább folytatja a nemezis kínzó műveletét; annál hatalmasabbakká nőnek az alakok; annál rettenetesebbekké lesznek a rémek, s annál nagyobb lesz a forrósága, metszőbb a hidegsége amaz iszonyú láznak, mely képes a legkeményebb követ is megolvasztani, s a legforróbb vizet is megfagyasztani. Szegény lélek előtt iszonyatos büntetésnek tűnik fel ez a láz, pedig pusztán Istennek nagy kegyelme az, mely a szellemet bünbánatra, kiengesztelésre és megigazulásra képesíti, hogy majdan annak békének is részese lehessen, melyet Isten minden jóakaratú embernek megígért.
Nemezis nélkül, kedveseim, nem jönne létre a jóvátétel, mert a bukott szellem igen gyenge ahhoz, hogy ellenségeivel önként kibéküljön; előbb meg kell kínoztatnia, hogy erre képes legyen. E gyötrelemből meríti az új küzdelemre való erőt és képességet. Amikor pedig a nemezis láza elérte a maga hatását, s a szegény léleknek erőt adott egy új rendeltetésre, akkor a szellem a nemezis cellájából egy másikba, az erőgyűjtés és üdülés cellájába lép be, melyben azután új erőt kell gyűjtenie a türelemre, hogy türelmesen várjon új rendeltetésére.

Ha a szellem a nemezis kínjaiból erőt merített ahhoz a rendíthetetlen föltevéshez, hogy soha többé a régi úton el nem indul, hanem minden hibáját jóvá teszi, akkor új cellájában az imádság ad neki erőt ahhoz, hogy türelemmel várja új feladatát. És ekkor a szellem imádkozik és imádkozik; elkezdi Istent és ellenségét szeretni és sóvárogva várja azt az órát, melyben Isten megadja neki ebbeli szándékának megvalósításához a szükséges eszközöket. Valamint pedig előbb a bíró előtt volt és saját bűne ítélt fölötte, most porkolábnak adatik át, ki a börtönbe kíséri őt. A börtön az új test, melybe bezáratik, s amelyben meg kell fizetnie mindet az utolsó fillérig mindenkinek, akinek csak adósa.

És ha jóakarata nem elég erős s gyengesége miatt az új börtönben se fizet meg mindent, ismét ítélet elé, újból börtönbe kerül, és addig ismétli, mígnem utolsó tartozását is megfizette.

Ez az igazságosság. Istennek tökéletes igazságossága. Isten ne haragszik, nem büntet s nem bocsát meg; a bűn ítéli és küldi a börtönbe az embert, és csak ha mindent megfizetett s ellenségei megbocsátottak neki, akkor bocsátott meg neki Isten is, és akkor lesz igazzá Isten előtt. Ekkor ugyanis már Istennek nincs mit megbocsátania neki, mert a bocsánatot önmaga kiérdemelte azáltal, hogy mindenkivel szemben igazzá lett.

A bölcs Teremtő mindent beültetett az Ő teremtményeinek szellemébe; mind az ítéletet, mind a büntetést; a jutalmazást, a boldogságot, a békét; nem kell tehát azokat mindenkinek külön – külön adományoznia, mert hiszen Ő már a teremtésnél gondoskodott mindenről.

A nemezisnek sok fázisain kell, hogy átküzdjétek magatokat, hogy felebarátaitok előtt igazakká legyetek és a békét, a valódi békét megtaláljátok!

És mégis vannak itt a Földön olyan férgecskék, akik azt merészelik mondani, hogy a Teremtő nem létezik! Mennyit kell még neked ezeken a szegényeken dolgoznod, míg olyan erőssé teszed őket, hogy belássák gonoszságukat?! Hány és hány testet kel még ezeknek ölteniük, míg mindent jóvá tesznek, amit vétkeztek és amíg mindazokat igazakká teszik, kik tanaik és példáik által megtántorodtak?

És most egy fontos dolog:

Jó annak az embernek, akit a halála után elér a nemezis! Jó neki, mert nem volt rossz ember; de jaj annak, aki hosszú időn át bolyongani kénytelen és sehol nyugalmat, sehol békét nem talál! Jaj annak az embernek, aki túlvilági bolyongásaiban a nemezis kikerül; és kétszeresen jaj az ilyen szegény léleknek, mert az még a túlvilágon is bűnt bűnre halmoz! Ezek a szegény lelkek a világ szerencsétlenségei; ők az emberek fülbesúgói, akik mindazon szenvedélyekre ösztönöznek, melyek a földön maguk is rabjaik voltak!

Mindenütt találhatók ilyen szellemek, ahol emberek vannak; a házakban, az utcán, a világ minden helyén. A bűnös emberek leghűbb követőik ők azért, mert nem mehetnek el emberi szenvedélyük nélkül, de nem lévén anyagi testük ahhoz, hogy szenvedélyeiknek hódoljanak, a hasonló szenvedélyeknek hódoló embereknél tartózkodnak, velük élveznek.
Ezek a szegény szellemek azok, akik az embereket megszállják és számtalan esetben a romlásba taszítják, mert attól az embertől, akiben nincs meg a jóakarat a bűneiből való megtérésre, el sem távolíthatók!

Mert a nemezis csak azokat a szellemeket ragadja el, akik szakítani akarnak a bűnnel!

Az ilyen szellem, aki ki kénytelen, mint szellem bolyongani a földön, keresve keresvén az emberek között valakit, akihez magát hozzáköthesse, hogy a régi bűnös vágyainak hódolhasson az szenved a legjobban, mert a büntetés, a nemezis nem éri utol.!

Ezt a szerencsétlen szellemet aztán, mivel már akarata sincs, a természeti elemek megragadják, és érzés nélkül, öntudat nélkül ide – oda űzik a mindenségben, mígnem a természet viharai annyira szét nem rázzák őket, hogy megérnek a szellemi nyomorultak menedékházára számára, hogy ott várják be a nemezist.
A lelkiismeretük halott, éppen ezért az elemi természettörvénybe kell, hogy lesüllyedjenek, mert már csak ez képes ismét őket életre és mozgásba serkenteni.

Ezek azok az állapotok, melyeket vallásaitok egészen másképpen neveznek – pokolról és tisztítótűzről beszélve nektek – pokolról, tele kínnal és gyötrelemmel, és égő tisztítótűzről, amely megtisztítja a szegény lelkeket! Fájdalom csak a nemezisben, a tisztítótűzben van, hol a gonosz elsöpörtetvén, a szegény lélek megtisztul. A pokolban van a halál; a tisztítótűzben a születés; a mennyben az élet!

Címkék:

Vissza

Téma: Szellemtan - Szférák a Föld és a Nap között

Nincs hozzászólás.

Szellemtan - Szférák a Föld és a Nap között 1.rész

Címkék:

Téma: Szellemtan - Szférák a Föld és a Nap között

Új hozzászólás hozzáadása

Keresés

Elérhetőség