Bizonyára sokan foglalkoztok asztrológiával vagy a Lélek kutatás egyéb területeivel. Az alábbi cikk, mondanivalóját tekintve az Élet majd minden területére érvényesek illetve "modellezhető". Legfőképp amire most gondolok a gyermeknevelés és mondjuk a földművelés. Egész-séget -bármiben- akkor valósíthatunk meg, ha tisztában vagyunk a lehelet finom energiák mozgásának és átalakulásának miben- és hogyan léte felől.

Zseniális írás Molnár V. Józseftől!

Az ember életköre

Régen úgy tartották, hogy nem csak az egy óra kerek, nem csak az egy esztendő, hanem az emberélet is kerek. A mai világszemléletünk egészen más természetű, az lineáris idő. Ez okozza a mai embernek azt a félelmét, amit halálfélelemnek hívunk. Valójában azonban nem halálfélelemről van ilyenkor szó, hanem pusztulás-félelemről.A régi ember a halált az utolsó átváltozásnak tartotta, és készült is a halálra. Abban az időszemléletben, ami az emberéletet kereknek hitte, elképzelhetetlen volt, hogy az ember egyszer csak eltűnjön. A régiek azt is tudták, hogy az esztendő körforgásának, a 12 íze-zamata, amit a Nap ad számunkra, az nem csak az esztendő körében valósul és adja életünknek a tartalmát, hanem az ember életén belül is megvalósul.

Az esztendő Adventtel kezdődött. Advent hat hetes előkészület volt a fény születésére (nem András utáni vasárnappal kezdődött, hanem szent Mártonnal, ami november 11-én van). Szorongást hozó sötét napok ezek, egyre alacsonyabb pályán araszol kint a Nap, és egyre alacsonyabban araszol Bennünk is, persze. És mivel az élő fény kevés, ezért szorong az ember. Száz és száz játék adta lehetőségét ismerte a régi ember, hogy az ember összeszedje magát és fölkészüljön a Nap születésére, Jézus által személyesült Karácsony titokzatos éjszakáján.

Nos, ez az időszak, ami a Nyilas időszaka, ami a keleti állatövi rendszerben a lónak, a fehér lónak az időszaka. Ez az emberéletben a magzati állapot. Amikor magzati állapotban van a gyermek az anyja méhében teljes védelemben, a teljes fényes sötétségben. Igen, fényes sötétségben, az anya okán, aki minden porcikájával figyel a Napra, világosságban van. Mindent megkap a fényes sötétségben, amire neki, majd felnőttként, szüksége lesz. Ez az állapot a várakozás, a készület állapota. A fény születésének az állapota ez az ember életében is:„minden gyerekkel napocska, csillagocska születik a világba”.

A születés időpontja, a Baknak felel meg- képletesen a Nap születésével azonos. Ez a rövid időszak a csecsemő életében is jelen van: a Bak, köztudottan az, ami tele van hurkos kötéssel, a csontot, a csontosságot a kötést idézi meg. Ez az időszak jelen volt az ember életében, mert a régiek a kisgyereket 6-9 hétig szoros pólyában tartották. mai kutatások szerint, az a gyerek, akit pólyában tartanak, az könnyebben szocializálódik, mint, akit szabadon tartanak. A régiek azt tartották, hogy kell ez a szoros – a Bak időszakával összhangban lévő kötés – mert a lélek hozzá kell, hogy szokjon a testhez.

Érdemes odafigyelni az emberélet körének végére, ami a Skorpióban következik be- amikor meghal az ember, akkor is lekötötték, gúzsba kötötték a halottat, hogy ne kapkodjon az elszálló lélek után. Itt is két fontos tudás maradt meg számunkra is. Hadd mondom el, hogy a magyari tudásban is jelen volt az, hogy az ember élete fénytől fényig tart. Hiszen napocska születik a gyerekkel, de, ha meghal, akkor is csillag születik. Amikor a fényességet itt kell tartani, akkor kell ez a szoros 6-9 hetes pólyakötés. Amikor a fényességnek vissza kell mennie a Teremtőjébe, akkor azért kell ez a szoros kötés, hogy ne kapaszkodjék.

Aztán utána következik az esztendőkörös változás - rendben a Bak időszak után, a Farsang időszaka, a Vízöntő – a Majom a keleti rendszerben. Ez három éves korig érvényes az emberéletben, addig a gyerek szó szerint majomkodik: négykézláb jár, mindent lerámol, és utánozza apját-anyját. Törzsi közösségek asszonyai a testükre kötve hordják a gyereküket, mint a majmok, a magyar paraszti és polgári társadalomban is ott volt a gyerek három éves koráig az anyja közvetlen környezetében.

Halak: kettős, az áldozati halál időszaka. A Skorpióban a növény halálra adja magát, mint a földbe vetett mag. De ebben az időszakban jelen van a csírázás is. 3-7 éves korig a gyerek a csíra. Alig várja, hogy a fölszínre kerüljön. Egészen hét éves korig az osztatlan szent időt éli. A régi ember fogalmazásában, ez az Isten-tenyerén-létet jelenti.

Kos: a sok-sok csíra fölszínre jön, a sok rügy kipattan. Ekkor szükségképpen le kell lépnie az Isten tenyeréről a gyereknek. Ez az az idő, amikor hirtelen megérzi az időt és érdekelni kezdi a tér is. Mi a fönt? Mi a lent? Mi az ott? Együtt érzi meg az időt és teret. Addig egyetlen összefüggő világ volt, most darabokra hullik az idő érzetétől és a tér tagoltságától. A régiségben ekkor beavatták a gyereket a halálba. Az idő hozza a halált. Hét éves korig nem lehetett a közelébe a halálnak, nem mehetett temetésre, még tulajdon anyja mellett sem virraszthatott. Hét éves korban viszont beavatták a halálba.

Bika: minden megújul a Húsvét időszakában, de minden tövében erősödik. 10-12/14 évig a gyerek nem akar növekedni, tövében szedi össze magát. Ekkor kezd kíváncsi lenni arra, hogy ki az én apám, ki az anyám, kik a rokonaim, mi az, hogy magyar.

Legkényesebb időszaka az ember életének: az Ikrek – a szárba szökkenés időszaka. Az ami eddig tövében erősödött, az most szárba szökken. Előkészület a mennybéli állapotba.A lélek lét fölé emelkedésének időszaka. A kamasz kinéz a családból, ez belső késztetés. Kívül keres mintát. Ilyenkor kell neki megismerkedni a személyes istennel. Isten személyessége kettős: apaként adja törvényét, de anyaként szeret bennünket. Szent időben, szent helyen, közösen megmerültek a szent forrás vízében.

Rák: ez isten terített asztala. A személyes istennel megismerkedő fiatalok összeházasodnak, fészket raknak. Új házat építettek, ahol asszonynak és embernek áldozattá kellett válniuk.

Oroszlán: Nap megérzi, hogy lefele ballag az égi mezőn, és igen kemény lesz. A kánikula ideje. Aki nevelte, érlelte, most tövét szakítja a növénynek. Urunk színeváltozásának ünnepén a régi ember hite szerint, töve szakad minden növénynek, bennünk is. Nem szünik meg az élet, magban, gumóban sűrűsödik. A nap uralma, az uralkodó időszaka.

Szűz, az öreg ideje: már közel van a Teremtőhöz. Beéri kevés étellel, ruhával, nyelveken tud beszélni – ha elfogadja korát. Életében először megérti a feleségét. Az ember már nem akarja átváltoztatni. Ilyenkor megérti a gyereket, megérti a környezetet. Nem föltétlen ért egyet, de megérti. A türelem időszaka. A kisgyereknek nagy szüksége van az öregszülővel töltött időre - a még szűz, a már szűzzel. Kezd az osztatlan szent idő birtokába kerülni újra.

Mérleg, vén-kor: amikor már betakarított az ember mindent. Mérlegre állni muszáj. Bármilyen a világnézetünk, mérlegre kell állnunk. Elkezd szabadulni mindentől, nem csak a testi vágytól, a szellem vágyakozásától is, a jószágtól, a háztól, a könyvtől, amit írt, az asszonytól, a gyerekektől. Készülnünk kell a menyegzőre.

Skorpióban: lecsupaszul minden, rokona a halál. Teljesen lecsupaszul a test – Keleten sas és kígyó a jele. A sas elrepül. Ez a menyegző. Halálra készülés, a lélek elengedésének szertartásai, velőt rázó siratóénekek közepette három nap alatt eltávozik. Nem maradhatunk itt lélekbe szorulva.

Nyilas, a köztes lét, a tisztítótűz. Hogy mielőbb visszatérjen az égi útra, a tejútra, a lélek útjára. Itt születik a nap minden télen. S amikor Karácsonykor az élet kereke befejeződik, megtisztulva ott távozik vissza a Teremtő örömébe.

Írta: Molnár V. József

Címkék:

Vissza

Az ember életköre

Címkék:

Keresés

Elérhetőség