A Rák-Oroszlán jegyekhez rendelt uralkodó bolygók, a Hold és a Nap fénytükrében a jegyek tükröződnek egymással. Így a Rák előtti jegy, az Ikrek merkúri jellegzetességei, az Oroszlán után, a Szűzben tükröződnek. Így válik a könnyed Ikrek a Szűzben szilárddá. Az Ikrek szivárvány játékait a Szűz kinőtte és dolgosabb, érettebb tevékenységeket választ magának. A természet ízei, színei, az üde Ikrektől, a zamatos Rákon és az ínyenc Oroszlánon át itt már az öreg, mély és éretté telt, komoly érzékekbe forr.

Érdekességképp előrevetítem a következő tükörképet, vagyis a Bika tükrét a Vénusszal, ez a Mérleg jegy lesz, ami pedig épp feloldja a Bika biztonságvágyát és gyökerezettségét és lazább, bohémebb világot nyit ki. Jól harmonizált rend van az első 6 jegyben, ahogy majd a következő, sötétebb, filozofikusabb, túlvilágibb 6 jegybe fordul az évkör világos oldala.

A Kos marsikus tükre a Skorpió, a direkt, nyílt támadást, belső transzformáló erővé, felfokozott türelmes kivárásba fordítja, fagyott tűz szimbólumában, mintegy vulkán, kívül nyugodtnak tűnő, belül mag(m)ában sűrűsíti azt az erőt, belső hőt és lét-tudást, ami a tavaszpontban minden élőlényt újraéleszt majd. Pusztító és újjáélesztő erejét, a jupiteri Nyilas tanításai, a szaturnuszi Bak fegyelmezése, az uránuszi Vízöntő felszabadultsága és zseniális ötletei, a neptunuszi Halak megváltó áldozata és csodatételei szelídítik meg, hogy a Kosban kiugorjon a tavaszi szent bolondság és vibráló szellemi tehetség.

Így most elérkeztünk a Hold-Nap fénysugár egymásra vetülésének új oldalához, amit a Szűz ad az Ikrek kalandozásaival szemben.

A Szűz Egyéniség kalandjai már nem nyíltak, képzeletvilágában éli ki javarészt és itt is kényszer-képzetekbe torzulhatnak az áldott állapotok, terhes gerincfájásokba, derekasságának eltúlzott lumbágóiba. A szűzies jelenségek mindig tiszteletreméltóak, de csak a bölcs látóknak. Világunkban az ártatlanságot sok szempontból zaklatják és megerőszakolták, így egy Szűz lelkületű emberben pánikolós, frusztrált önérvényesítés jelenhet meg. Tudatalattijában hordott tudás még megtermékenyítetlen állapotban, nem kihordott alkotásban, csak a gének lehetőségeként rejlik, mind addig, amíg a világban, külső ihlet forrásként meg nem jelenik egy őszinte, tiszteletét visszaadó forráspont, szikra. Akkor tudata felviláglik és kimeríthetetlen tehetséggel, apadhatatlan szorgalommal, burjánzó teltséggel, dús fürtökben gyűjthető be tőle tudása, ismeretei; fantáziája mély okkult szenvedélyből újra és újra íródik.

Azonban ezt a felszabadultságot, boszorkányos kényszer-képzeteit és rossz tapasztalatai kínzó emlékeit feloldozva éri csak el.

Külsőségekben a Szűz igen jó társasági ember, mert kedvelik azt, akinek szemével kinyílik a horizont és mindig van egy-egy, a szituációhoz éppen illő érdekesség a tarsolyában. Ezeket az előremutató okosságait remek humorérzékkel kínálja, mert pontosan tudja, hogy a derű nyitja meg legjobban az embereket és ez által tudja kapcsolni őket a rendszerbe. De mind a humor és mind a negatív érzelmek csak eszközök ahhoz, hogy vizsgálatába és kísérleteibe vonja mások pszichéjét. Saját érzéseitől tart, mert azt is tudja, hogy ezekben a lelki „folyadékokban” van a megrészegülése gúnyos kudarca is. Azonban alanyaitól is tart és azok váratlan ideg-kitöréseitől, ezért nagyon óvatosan operál érzésekkel, viccei is csak a jó ízlés keretein belül szabadosak, és csak akkor engedd meg magának testi irányultságú pikáns megjegyzéseket, ha a választott társasága épp ezt igényli. De ezt is csak azért, hogy illeszkedjen és végül rendszerezze az egyéneket. De sosem azért, mert bármilyen nyílvános, könnyed erotikát vagy perverz elhajlásokat megengedne magának. Csak használja ezeket a kapcsolódási pontokat, de őmaga nem mer érzékien feltűnő lenni. A nőies szűzek inkább tiszták maradnak, semmint bemocskolódjanak vulgáris beszólogatásoktól, a fiús szüzek pedig szűkre szorított szájjal, heherészős kuncogással, remegő, elvértelenedett végtagokkal takargatják az egyébként már túlságosan felhevített, a világ minden szegletéből kísértő momentumokra, boszorkányos vágyakra befűtött, merengő, kiéletlen fantáziájukat.

Nem vállal őrült professzori szerepeket, inkább csak hű és precíz asszisztens marad és átengedi a felelősséget másnak, míg ő ellesi az eredményeket és magának sző tapasztalatot. Inkább megbízható hírnök, mint titáni végrehajtó. Ha talál magának olyan hivatást, amiben tanácsadó lehet, akkor nem szükséges számára felettes, kellemes egyénisége elég szimpatikus ahhoz, hogy megbízannak benne.

Eleinte nem akarja a felelősséget vállalni, de mindent tudni akar. És Ő az, aki mindent tud is, mert a tenyerében van a Minden Tudás fájának gyümölcse és ezzel együtt, riadt pupillájában mindenkire ott vigyorog a mindenség gonosz kísértése is. Fel kell ismernie, hogy a kígyó arca, Hermész, a titok őrzője, maga az, és a megvezető, szánt szándék valójában áldás. Csak a beavatottnak nem fáj. Fél a beavatástól, miközben Ő mindenkit beavat, aki elég figyelmes kinyerni a Szűz megjegyzéseiből a nyílt titkot. Másoknak furcsa hangulatú, különc figura marad.

A Szűz jólelkű kíváncsiskodó, ha meri a figyelmét beáldozni a lehetőségeknek, megszállottan kutatja magában a megváltást, de összerezzen minden szisszenésre. A döntést másoknak hagyja, mégis végül mindig Ő viszi el a balhét társai felelőtlen döntésiért, mert egyszerűen, áldozat-készen, rideg idegekkel kibírja a büntetést is. Amennyire igényes, annyira jól tűri az igénytelen helyzeteket is, ha az szükséges az eredményért. Eléggé elhidegült már attól, hogy komolyabban megérintsék az e világi bonyodalmak. Az alvilagi bonyodalmaktól jobban tart, de folyamatosan szemmel tartja azok mesterkedéseit, hogy e világi terveit bebiztosítsa. Előrelátóan, megérzésein túl a mindent elemző és egybevető számításai által, matematikai jóslatai vannak. Tudományosan zseniális prognózisai megcáfolhatatlanok. Ezért is szerez tekintélyt. Bármelyik életterületre is szervezi be magát, ott megbízható és eredményes. Nem látszik rajta az, hogy elégedetlen és Ő maga nem bízik, sajátmagában sem. Mert minden életterülete csak a „keresztes hadjárat” a „gonosz” ellen. Mindaddig, amíg ez a vakbuzgalmú kényszer-képzet és bigott elgondolás mozgatja, egyre merevebbé és hajszoltabbá válik azon az életterületen, aminek beáldozta magát. Végül teljesen elkedvtelenedik és nem érzi magát otthon semmiben sem. A külvilág nem érti, mi lett ebből az aranyos, vonzó emberből. Közeli ismerősei is csak nehezen értik aggályait.

Nem veszi észre azt, amikor annyira belemászik az okkult praktikákba, hogy a reális világ tényeit már nem tudja tisztán kezelni, és elmerül a mocsárban.
Gyáván megvezetett kíváncsiságának elsüllyedő bugyborékában Tündér-liliom nyílik és egyre elalgásodó, hínáros zöldjei megtisztítják elrohadó zavartságát. Fokról fokra elringatja a felkavart sárt, az leülepedik tudatában „mindent a maga helyére!” -paranccsal és tiszta, életető tündérszemmé változnak érzései.

Az ikreki képzelet a szellőben szálló izgő-rezgő szappanbuborékok, a szűzi merkúrnál már sűrű, agyagos térben, az ingoványos mélység felületén, színes, olajos, gyúlékony vegyületek hullámfényei. Az ikreki Merkúr gyermekien örömködő egyénisége a világ kaleidoszkóp fénytöréseit csodálja, de irányítani nem tudja, csak száll egyik alakból a másikba, a Szűz azonban már, a kaleidoszkóp egészét megalkotja, a lencsét, a szűrőt, a távolságot, és a fényszöget is maga rendezi el, és ha még eléggé bátor ahhoz is, hogy az intuícióját kiismerje, akkor csak behunyja a szemét és tudatos akarattal, saját benső látásával forgatja és építi a mértani formákat és szimbólumokat, önnön feketeségéből előhívva a fényt.

Merkúr

Eszközöket, kísérleteket és rendszert ad a világnak és azon ügyeskedik, hogy mindjobban berendszabályozza az életet. Amíg ez nem dogmatikus, hanem okos és kedvelhető, addig szívesen veszik iránymutatásait. A Szűz azonban nem érzi jól magát a legtöbb társaságban, nem tűri mások bárgyú elemzését és kritikáját, ahhoz csak Ő ért teljes tisztán látással, érzi a kaotikus hazugság-labirintust az emberek lelkében és a lehetőségek mélyében. Folyamatosan ingerült attól, hogy bármikor krízis alakulhat ki és folyamatosan vészterveket kell készíteni a rend mihamarabbi visszaállítására. Vagyis a nyugalom a mindenkori tét. És a baj az, hogy tét mindig van, mindennek ára van és a haszon sohasem tiszta, kockáztatni muszáj, és az előrehaladás csak korrupt módszerekkel biztosítható be, amiben a nyugalom, mint az ártatlanság is, azonnal áldozattá válik. Így inkább jobb nem belekezdeni kétséges üzletekbe és lemondani magasra törő álmokról. A szolidságtól azonban kínlódik, mert az a soha meg nem született nyugalom látszat békéje csak.

Sokszor önmagában nem is képes a gyújtópontot meglelni, külső szikra kell. Egyedül elmagányosodik és mostoha, zavart képektől szenved. Amíg csak egy olyan ember, aki belső érzéseit ki nem adja, könnyed, társasági szereplő, néhány barátnak lelki kiüresedéséről és zokogásairól vall, de a látó ember észreveszi a Szűzben, hogy száraz, gyorsan ráncosodó arcára milyen vonalakat vésett az áramló, pattogó képekből álló, meghökkentően horrorisztikus lelki bábszínház. Egy Szűz arca gyorsan öregszik, talán a legjobban rá róható az, hogy „ki kíváncsi, hamar megöregszik”. Az Ikrek jellegű merkúri kíváncsiság, a könnyed emésztéssel, egy örök gyermeket és mosolyt varázsol egy idősebb Ikrek arcára is, a Szűz ezt a bájos anyóka-apóka arccal tükrözi vissza. Ha kényszerképzeteit nem képes feloldani, akkor boszorkányos rémarcba aszalódik, vagy élőhalott, füstszürke sápadtságba komorodik.

Azonban ez csak igen szélsőséges esett, akkor ha a Szűz jegyben Szaturnusz van, és a Bak kegyetlen szigora uralkodik el.

A Szűz bibircsókjai kezdetben csak kedves kis szépségpontok, amitől különlegessé válik szimmetriája. Arctisztító praktikái egyaránt lélektisztító misztériumok is. Ha a pórusokat erőszakkal nyomja, azok elgennyesednek és hegeket rónak a bőrre, mintegy bűnös mulasztásának elégtelen osztályzataként. A bőr, a test élő pajzsa, tökéletes biológia csoda, lélegző és nagyon sérthető, mégis nagyon ellenálló. A bőrt megtisztítani a külvilág támadásaitól, szennyétől és a lelket a zajtól nem lehet savas, maró, éles eszközökkel. A bőr, a szervezet külső őre, és az immunrendszer a belső őre, ezzel együtt, a léleknek a test a külső őre és a képzeletvilágban, a mágikus, szimbolikus elemek az immunrendszer megfelelői. Tehát a test a lélek bőre. Nem lehet erőszakos nyomással és eltúlzott fertőtlenítéssel felborítani természetes egyensúlyát. A testet meg kell edzeni a környezeti hatásokhoz és változásokhoz. Együtt kell tudni rezegni az „idegen” anyagokkal is és emellett a megfelelő forrással táplálni. Természetes öntisztító képességét kell megőrizni elsősorban.

A lélek éppen ilyen természetességgel képes öntisztuló lenni és ragyogtatni a testet, ahogy egy egészséges szervezet bőre is olyan, mint a gyümölcs.
A Szűz minden káros hatást megvett és fittség-bolond.

Amelyik Szűz testkárosító megszokásokban él, az egészen biztosan pánikjaitól menekül és a felelősségvállalást kerülgeti. Az ilyen ember kielégületlen és depressziós, bármennyire is nagyarc a pajtikái között. Előbb-utóbb kiábrándul ezekből a birkaterelő módszerekből, ezeket a kicsapongásokat nem békés rendszernek, hanem veszélyesnek látja , és messzire kilőtt céljait, perspektíváit szűklátókörű szándékokba nem aljasítja tovább. Ekkor nyersen leköpi saját tükörképét és azonnal ragyogó fényesre törli azt. Aztán szigorúan saját szemébe néz, megigazítja gallérját, belövi a haját és újraírja a terveit. Ettől teljesen belelkesül és sokakat belelkesít az új perspektívába.

Bájossá teszik tartását a szigorú allűrök is. Közel az Oroszlán méltóságához és a közel a Mérleg vénuszi bájához a Szűzben még csak lelki-szellemi szféráiban tűnik fel az az öreg arc, amit Őmaga ismer és annak is látja magát. Másoknak szimpatikus és fiatalos kisugárzást vetít. De nem tud mindig mosolyogva szembenézni a tükörképével. Vidámsága nem képmutató álarc, egyszerűen csak kitűnően alkalmazza a kapcsolati eszközöket is. Egymagának azonban nem kell ez a kapcsolat, sem derű. Szomorú attól, hogy nincs meg a Forrás, még ha Ő rajzolja a legtökéletesebb térképet is hozzá, Ő nem indul el, mert tart a kudarctól. Így bárkit szívesen hozzájuttat a sikerhez, de ha kiránduló társaival szemfényvesztésbe bonyolódnak, és eltévednek, a legkönnyebben vonja meg a vállát és mondja ki „Ilyen az élet”. És visszatereli őket a kiinduló pontra új túrát tervezve.

Tisztelet tud másokban ébreszteni, önmagát mégis folyamatosan megalázza, mindig lekicsinyli teljesítményeit vagy úgy érzi el kell rejtenie mások elől a trükköket, mert ezek a trükkök buktatósak. Vagyis nem ismeri el önmagának, ha ír egy jó tanulmányt és teleszövi friss képzelettel, saját inspirációit megkérdőjelezi és „lehet”, „talán” szűkösségében kétségessé teszi azok igazságát, míg a felhasznált irodalmat nagyra becsüli és kitűnő érzékkel illeszti egybe a széthúzó irányzatokat. Nem veszi észre, hogy saját benső hangja, ösztöne gyúrja új megvilágításba a tudomány szilánkjait és nem ismeri el, hogy igenis Ő adta bele az új, megváltó irányt. Akkor is csak annyit mer bevállalni, hogy „Ő szerkesztette” és nem pedig „Ő írta” a világ új fejezetét.
Így igaz Őrá az is, hogy az ördög a részletekben lakozik és ráadásul még sohasem alszik! Állandóan (p)résen van...

Nem akar zseni lenni és retteg a zsenialitáshoz vezető őrülettől. Nem meri elképzelni, hogy Ő képes lehet arra a finom metszéspontra, amin révülten, lebegve, megszállottan megáll a tudat és állandó Forrássá válik. Számára a megszállottság egy mindent felőrlő fekete lyuk, ami elszívja, elnyeli a rendszert és állandón megtébolyítja az egyszerű életet az örvény. Ezért képes rögeszméit pajzsoknak és védőállásoknak hinni és kényszeríteni, módszeresen rászoktatni környezetét a védekező mechanizmusokra. Napirendszerességgel gyakoroltatja és katonai fegyelmezettséget iktat az idillbe. Jogot formál arra, hogy hatást gyakoroljon és nem látja meg a kényszerességet, vagy az eltúlzott élek vágásait ott, ahol nem kellene felsértenie a Bőrt.

Ez ül ki arcára végül, a harc. A harc értelmetlen ellenállása, egy megtagadott, kísértőnek kikiáltott csodával szemben. Önmaga tündéri valójától retteg a legjobban.

Szenvedélyeit elnyomja, mert nem ismeri a tisztaságot bennük, vagy túlságosan is kritizálja önmagát olyankor, amikor szenvedélyei eluralkodnak érzékeiben és hirtelen eltűnik az önkontroll. Ilyenkor esetlennek, ostobának látja önmagát és legtöbbször nem is képes átszellemülni a mámortól. Merev, görcsös feszengés és félszeg vihogások, ennyi az összes hódítási taktikája. Akkor már inkább tényleg jobb, ha nem akar másképp csábítani, mint egy kellemes borkóstoló közben okosan elbeszélgetni és akkor is megőrizni a hidegvért, ha pikáns humorán a kedveltjei felkacagnak. Ha véletlenül kimutatná, hogy majd megőrül a vágytól, azonnal megszégyenülne, de leginkább önmaga előtt.

Pedig nem érné kudarc, sokakat izgat, hogy kit rejt a látszat.

Túl sokat ad a látszatra és sokszor önmaga saját ítéleteit és piszkait akarja elfedni. Tehát pedáns és jobban öltözött, mint amennyire magát elismeri. Sokszor egészen csinos és feltűnően rendes leple alól egy-egy merev erőszakos mozdulatban, legyintésben vagy flegma arckifejezésben elárulja magát, de csak kevesen törődnek ezzel. Csak hozzá hasonló nagyszerű megfigyelő és érző emberek látják meg zavarát. Rajta mindig látszik, hogy annyira azért nincs rendben, még akkor is, ha párhuzamosra fésüli otthonában a szőnyegrojtokat és visszatükröződik a parketta, vagy fehéren vakít a kikeményített gallérja. Egy eltévedt huzat összekócolja a múzeum terítékét, az idegek megrendülnek a nyakában, ijedten összerándul, ingerült, kényszeres mozdulatot tesz. Ettől még jobban zavarba jön és végül csak másokon kiélt, nyers kritikával próbálja oldani kielégületlenségét.

Olyan forrás és társ kell neki, aki kedvesen elsimogatja betokosodott ízületeit és a simogatást olyan hosszan folytatja, akár érintéssel, akár megértő tekintettel, hogy a Szűz feloldódik és megnyílik. Ekkor másoknak már, az érettsége, kinyílt természetessége megbűvölő, erotikus látszatot kelt, érintetlen gyönyörűség ígéretével, kecses mozdulatai nem kihívóak, de kíváncsi figyelem számára több, mint szexisek, egyszerre izgató is, mégis távolságtartása tiszteletre méltó aurával veszi körbe. Ekkor sem vad követelődzéssel, hanem finoman haladva az ízekben, lehet egyre inkább előhívni belőle a tüzességet.

Ő olyan, mint a borász. Őrá vár a mestermunka, hogy gyümölcsből aszút forraljon. Fáradt hátán elhordott szőlőtömegek puttonyát szívesen viseli, aszalt évei tanulságát arany borba hevíti, és hűvös jelleme, mint ódón pince, a legjobb óvóhely a legérettebb tűznek. Ő szorgalmasan járja a sorokat, szelíden érinti a munkájának gyümölcseit, elégedett mosollyal, nyugalommal dolgozik, miközben feje felett éles, bravúrós szaltókat repülnek a játékos, kedves kis fecskék, mintegy szimbólumaként a Szűz lényében cikázó szellemi szabadságnak.

A tudása, a titkos recept, kevesek ajándéka. A titkos tudást pedig azoknak adja, akiket beavat, mert ők képesek voltak benső, drámai tartalmát cseppről cseppre csiklandozó, kacérkodó nyelven elmorzsolni és minden íz-molekulát külön-külön felismerni és nevén nevezni az Egészből. Az élethosszig tartó élvezeteket ismeri el, és megveti azt, ami gyors, felületes és betegítő részegség, egymásba fulladó, veszett, bénán kiégő testi kontaktus. Neki a gyors kielégülés épphogy a szenvedélytelenség. És a visszafogott tűz lassú emésztése, lélegzetről lélegzetre hosszan gerjeszthető felhergelése és hosszan nyújtható, benső hő elraktározása az Igazi. Sokáig készíti elő a kielégülés pillanatát. Hosszan érleli az édesítő napfényben növekvő gömböket, de fagyos hajnalokra bízza a megcsípet szemeket és gondos rejtett hordó-bölcsőkben csendesen őrzi az aszút, hogy egykor eljöjjön a legszebb esemény, amikor egy csepp ízbe beleolvad majd az egész lénye, és ebben az örökké való pillanatban Ő megadja magát az érzékeinek;

az átoknak vége, az elixír Révbe ér ingereiben: a semmibe tűnnek félelmeinek szörnyszülöttei, fellobban az egész vére és felragyog benne az Őröm-Őr, az igazi Tisztelet.

Raven

Íme Szepes Mária Smaragdtábla c. könyvéből néhány részlet a Szűz pszichomágiájáról

„Valóságos, hazugság nélkül való,
biztos és teljességgel igaz!
hogy ami lent van, ugyanolyan,
mint ami fent van,
és ami fent van, ugyanolyan,
mint ami lent van
az Egyedülálló Dolog
csodájának véghezvitelére.

És amint minden dolog
Egyből lett
Az Egyedülálló közvetítésével:
úgy minden dolog
egy dologból születik
az alkalmazkodás által."

Hermész Triszmegisztosz: Tabula Smaragdina

„Pedáns leegyszerűsített lényében a legtitokzatosabb mélységek élnek. Pasztellszínei fel nem tárt, intenzív színeket takarnak. De míg rá nem talál saját rejtett tüzére, önmagán nem tudja végrehajtani a nagy alkímiai operációt, amelyhez minden hozzáforduló keresőt hozzásegít. Magas formanívón „Lélekvezető”, aki ismeri az Utat: pszichológus, tanár, hermetikus filozófus. E fázis a szellemi fejlődés elrendező állomása. Magasrendű Szűz egyéniségnek itt, elemző képessége mellett, a teljes áttekintés tehetsége is birtokába kerül. Mindent lát. Mindent ért. Semmivel és senkivel nem ütközik. Az aranymetszet szimmetriája és egyensúlya hatja át. Triviális külső hatásoktól épp annyira tartózkodik, mint bonyolult, heveny kilengésektől, bár egyiktől sem irtózik, gyűlölködő puritanizmussal, mert nem rejteget magában elfojtott vágyakat utánuk.

Alacsony és középformanívón azonban, a Szűz-típus hajlamos a fiktív rendnek feláldozni a sablonokból kitörő, elementárisan eredetit. Súlyosabb esetben, neurotikus pedantériája elöli a nagyvonalúságot, betegesen kicsinyessé válik. Mivel földjel, benső törvényei megmerevednek. Szokások rabjává lesz.

Lénye elszürkül, esetleg teljesen begubózik. De introverziója e mélyebb fokozaton nem a gazdag intellektus befelé táguló dinamizmusa, hanem sérült emigráció a külvilág statisztikai rubrikába nem kényszeríthető zűrzavarából. Önkéntes száműzetésében azután külön világot épít maga köré fanatikusan őrült rend-szertartásokból, amelyek hajszálnyi megváltoztatása óriási ingerültséget vált ki belőle. Mivel a külvilágban minden rendetlenségben, váratlan elmozdulások váratlan kataklizmájában forrong, az ő íróasztalán, fiókjában, szekrényében semmi sem mozdulhat el a helyéről. Mindennek meg van a kijelölt, számozott pozíciója: kényszerzubbonya.

A rendnek ez a görcsös ellenmozgása a rendetlenséggel eleve kudarcra ítélt lázadás. A lázadás pedig a földelem sötétségéből gőzölgő félelem. Félelem az elmúlástól. Félelem a metamorfózistól, amely valamennyi esetben halálküszöbökön át vezet.

Mindez csodaszerűen átalakul magasabb szellemi régiók ritkább, fénytől ragyogó elemében. A rend geometriai sejt-ábrákat építő, formarögzítő fanatizmusa a zseniális „rendező elv” tudatos közvetítésévé változik. Ez a rend azonban már névadó, mágikusan elrendező kötés és oldás. A merkuri elem mozgékonysága a „háromszorosan nagy” Hermes világot átfogó víziójának ideo-szinkrónionjával párosul benne. Minden együtt van a Nagy Mű befejezéséhez. Egyedül a Tűz hiányzik. Mert a föld szenvedély-tüzeivel együtt hamvába hullt a Sanctum égi Tüze is.

A Szűz egyéniség hosszú időn át próbálja megkerülni az újabb tűzgyújtás szent aktusát. Fél a tűztől. Irtózik tőle. Túl sok égési sebet visel a múltjában. Túlságosan ismeri a szenvedélyes örömök következményeit. Tudattalanul emlékszik fellobbanó lángok ijesztő árnyékára. Saját szentélyében ezért sokáig csak maszkírozza a tűzszertartást, míg betegeit állandóan szikracsiholásra inspirálja. Ő maga azonban lemond egy csomó örömről, hogy elkerülje a szenvedést.

Fut a szenvedés elől, noha nála jobban senki sem tudja, miért kell a szenvedést vállalni. A halál létformájában az elodázás csak megnöveli a szenvedés-restanciáját. Tisztában van azzal is, hogyan lehet minden fájdalmat erővé alakítani, még a szülőfájásokat is; mégsem él saját kitűnő gyógyszerével. Ott tétovázik a filozófiai halál és dimenzió feltámadás küszöbén, hő nélkül, hideg sötétségben szunnyadó tégelye mellett: másoknak bölcsen, önmagának tehetetlenül.

A pszichomágusnak ezt a tüzet kell meggyújtania a Szűz-típus benső Sanctumában, s akkor egyszerre megelevenül a dermedt állókép: peregni kezd a misztérium-cselekmény, amely már benne rejlett a statikus ábrában.

A Tűz megélesztése legeredményesebb a koncentrált, okkult dramatizálással: szimbólumterápiával. Ehhez a páciens teljes értékű együttműködése szükséges. A tüzet meg kell gyújtania mindhárom síkon, összpontosított, intenzív paralellizmussal. Tehát együttesen felépített, jelképes rituálé folyamán a fizikai tüzet is fel kell éleszteni, amely egyre növekvő lobogással csapát pszichomentális régiókba. Ott azonban magasrendű Szűz típusnak tudatosítania kell a tűz egyéni lelki-szellemi tartalmát. Vagyis azt, amit ez a láng benne felgyújt.

Crowley Tarot IX. Remete

Tehát bizonyos érzések, inspirációk hevét, amelyektől eddig szorongva elzárkózott. A képzelet nagyszerű és talán ijesztő távlatokba világító lángolását. Mindezt azzal a személyes kötéseket feladó, hallgatag merészséggel kell akarnia, amely tudása alapján kétségtelenné teszi, hogy e kis benső misztérium megérinti, átrendezi sorsát is. Próbákat idéz fel, restanciák elintézését sürgeti, új kapcsolatokat teremt.

A Karma gondosan őrzött állóvize felkavarodik: de csak az kerül felszínre benne, ami elintézetlenül benne rejtőzött. Amivel előbb-utóbb mindenképpen szembe kellett néznie. A sorsalakítás mágikus praxisában a páciens egész élete bonyolultabbá, küzdelmesebbé válik; szokatlan örömök,különös fájdalmak médiumává lesz. Intenzívebben, többet és mélyebben él, mint eddig. Hamis nyugalma feloldozása árán olyan sorsáramok sodrába kerül, amelyek órák alatt fényévnyi gyorsasággal juttatják célja felé.

Az alacsonyabbrendű Szűz-típus benső tüzét indirekt módszerekkel sokkal nehezebb megéleszteni. Ilyen esetekben rendszerint saját „Karmájának Ura” gondoskodik erős szenvedély és szenvedés provokációkról, amelyek tűzvésze felégeti benne a stagnáló matéria-salakot.

A középregiszterű, de jó Merkur szellemi mozgékonysága és tudásszomja sok esetben sorserőszak nélkül is izgalmas spekulációk felé terelhető. Ez az analitikus töprengés, esetleg még nem villantja fel az intuíció tüzét, de a Szűz individuumot a Látás óriási nosztalgiájával oltja be.

Crowley Tarot - Megfontoltság

Ahol már tűzjel ég a Szűz egyéniség aszcendensén ( ♃ - a Jupiter jele) ott megtörtént a tűz fellobbantása. Ez annyit jelent, hogy benső kozmosza kigyúlt, „lángban áll” a Buddhai-i Tűzprédikáció értelmében, és többé fel nem tarthatóan elhamvasztja a mulandóságot. A Mű befejezése csak az Időkomponens szempontjából kérdéses, és egyedül fizikai síkon. Akasha szimbólum-univerzumában már olyan körfolyamatról van szó, amely az elvetett magból kibontakozó növény, virág és gyümölcs mozzanatait egységként mutatja.

A Szűz-pozítúra mindig valami hűvös, pasztell árnyalatú rendet sugároz. A duplajelű Szűz-típus külseje jellegzetesen pedáns, kényesen tiszta, és legtöbbször színtelen. Orra igen ritkán húsos, ajka vékony, zárkózott vonalú, szenvedélytelen. Öltözködésében kedveli a tompa színeket, különösen a hideg kéket és a szürkét. Ideálja a rend.

Címkék:

Vissza

Téma: Ember's - Ég - A Szűz Egyéniség Tisztelete

Nincs hozzászólás.

Ember's-Ég - A Szűz Egyéniség Tisztelete

Címkék:

Téma: Ember's - Ég - A Szűz Egyéniség Tisztelete

Új hozzászólás hozzáadása

Keresés

Elérhetőség