A Láthatatlan történet - Hamvas Béla - Summa Philosophiae Normalis

2015.07.01 17:20

 

Extra link..

Hamvas Béla - A sikerről és a dicsőségről

Hamvas Béla - A bor filozófiája (hangoskönyv)

Electrocat - Toma - Irodalmi DubTechno - Hamvas Béla - Titkos jegyzőkönyv

A Láthatatlan történet - Hamvas Béla: A Vízöntő - Electrocat-Toma-Irodalmi DubTechno

A Láthatatlan történet - John Cowper Powys levelei Hamvas Bélához és Kemény Katalinhoz - A könyv dicsérete


 

Kiemelt..

A Láthatatlan történet - Hamvas Béla idézetek 2

A Láthatatlan történet - Hamvas Béla idézetek

Negyedóra - Szepes Mária - A vörös oroszlán (könyvajánló)

Márai Sándor : Füves könyv – A lelkiismeretről

Dunkel Norbert - Bezáruló kör,vagy megnyíló spirál? Az Aranykor metaelméleti aspektusai

Szántal Lajos - Nimród

Vasslajosblogja - A Vízöntő korszaka

Ember's-Ég - Vízöntőfelé a Magyarság

Szántai Lajos - "Lőn nagy csendesség a mennyben..." 1.rész (A Jelenések könyvének elemzése)

Szántai Lajos előadása Vitéz János esztergomi érsek jövendölései 1. rész

Hamvas Béla : Titkos jegyzőkönyv - a szellemi mutációról, a hangya, kígyó és az Ember viszonyáról (részlet)


 

Előzmény..

Emlékezés Hamvas Bélára

Ember's-Ég - Az agresszió 1. rész Szellem: Hass!

Ember's-Ég  - Önismeret tizenvalahány(kolódó-kallódó) pontja helyett csak az az Egy:

Egy öntudatra ébredt biorobot üzenete 2.

Ember's-Ég - Megszelídíthető az ember - egy látomás ami több mint az apokalipszis

Ember's-Ég - Ima

Ember's-Ég


 

Kapcsolódó linkek..

A berill

Karsay István - Karma és Magvilágosodás

Hírek.sk - Dunkel N. Norbert: szeretettel kell gyógyítani a világot! 

Csillagszeme - 2014 OKT 23 - FÉNY A SÖTÉTSÉG ELLEN

Betegségnyelv - A negatív érzelmek hatása az egészségünkre

Buddha 14 figyelmeztetése

Vasslajosblogja -Énok Evangéliuma, az Őrangyalok könyve

Vasslajosblogja -Énok és Illés a visszatérők

Hamvas Béla - Scientia Sacra - Aranykor és apokalipszis

Vass Lajos

Apokalipszis
A nálunk megtalálható Hamvas bejegyzések


 

Nem szerette, ha mesternek szólították
- Mester az, aki meg tudja csinálni azt, amit tanít. Én pedig még azt se tudom, mit tanítsak.

Egyszer azt kérdezték tőle: - Beavatott vagy?
Mire azt válaszolta:
- Ha ez kiváltságot jelent, akkor nem. Ha fokozott életfelelősséget, akkor igen.

 


- Megtanultam a zenét, de nem csináltam, s azóta tudással, de irigység nélkül hallgatom. Megtanultam egy sereg tudományt, mesterséget és művészetet, értek hozzájuk, de nem csinálom, s így érdektelenül tudom azokat élvezni. Csak még az írásról kell majd leszoknom, s akkor abban is féltékenység nélkül tudok gyönyörködni.
- Fenntartom és mindig fenn fogom tartani jogomat a szólásra.
Esténkint magányos sétára szokott menni. Amikor hazatért, valamit írt, verset, néhány mondatot, vagy csak egyetlen szót.
- A fák, vagy az ég, a szél, a madarak, vagy a csillagok mindennap megajándékoznak. Megtaláltam a világ tengelyét.

Másnap ismét:
- Megtaláltam a világ tengelyét.
- Hogyan - kérdeztem - mindennap tengely? És mindennap más?
- A világnak számtalan tengelye van, valamennyi körül egyszerre forog számtalan irányban, egymástól különböző és összehangzó idő mértéke szerint.

Egyszer azt mondta:
- Nem akkor érsz célhoz, ha mindent kimerítettél, hanem ha megtaláltad a kimeríthetetlent.
Máskor pedig:
- Ha a világ végtelenségéből indulsz ki, az igazságot sohasem fogod elérni. Valamit akkor ismersz meg, ha abban annak személyes érdekeltségét, aki alkotta, megérted. Azt, hogy annak, aki azt alkotta, fontos volt. Aki a végtelenségből indul ki, a számhoz jut el. Aki a kimeríthetetlenből indul ki, megtalálja a dolog lényegét. Amíg az alkotó érdekelve van, a dolog fennáll, ha az érdek nincs többé, a dolog elenyészik. Amit gravitációnak hívunk, az a dolgokban levő személyes hangsúly.

- Személytől független létezés nincs.
Szüret idején történt, langyos szeptemberi napon, délig a szőlőben időztünk. Már a portói, a fekete hamburgi, a török mazsola is beérett, a fürtökből torkoskodtunk csaknem mértéktelenül. Ebéd után a méhesbe mentünk, a sugárzó udvar kavicsán, lassan, szótlanul és eltelve. Ott ültünk a méhek zsongásába burkoltan hosszas hallgatásban.
Egyszerre azt mondta:
- Jól van. Megpróbálok kérdésedre válaszolni. Amit mondok, elmélet és csak azért állítom fel, mert illik, hogy ne legyek a többinél különb, nekem is legyen elméletem s én is csináljak valamit, aminek meg kell buknia. Életemnek új korszaka kezdődött, amikor felismertem, hogy a dicsőség és a siker nem azonos.
- Nem azt kérdeztem, hogy miképpen lehetséges nagy ember. Az, hogy születésétől fogva, nem érdekes. Azt kérdeztem, hogy mi a nagy élet, és hogyan lehetséges azt megvalósítani.

- Ez persze így, ahogy van, túl okos. Majdnem tudomány. Számíts le belőle minden ünnepélyességet, még azt is, hogy az okosság és a tudomány látszata ellen védekezem.
- Azt mondják, hogy a nagy ember különlegesség és ritka példány. Szenzáció. Ő a zseni. A kivétel. Vagyis a nyomorék, a bolond. Végül, az őrült.
- Ebben az értelmezésben én annak a bosszúját vélem látni, aki a nagy embert lealjasítja és kivételnek minősíti, hogy magáról a nagy embernek reája nézve is kötelező érvényét elháríthassa.
- A nagy ember titka nem az, hogy őrült, ellenkezőleg, az, hogy egészséges. Nem az, hogy ő a kivétel, hanem az, hogy ő az egyetemes és a normális. A kivétel a többi. Az őrült az, aki nem olyan, mint ő. A nagy élet a normális emberi élet, és a sokaság élete a bolondokháza és a cirkusz. A nagy ember titka az, hogy ő az egyetlen ember, akinek nincs titka. Ő az egyetemes és az általános és a természetes és az egyszerű és az igazi ember.

- A többi mind csupa titok, rejtély, zavar, kivétel, rejtvény, szenzáció, különösség, különlegesség, eltorzulás, bolondság, cirkusz, őrület. Csak a nagy embertől tudom meg, ki a valódi ember.
- Amíg a nagy embert kivételnek tartottam, az én helyzetem is éppen olyan reménytelen volt, mint másé. Kénytelen voltam belátni, hogy annak születni kell. Másként nem megy. Abban az értelmezésben, hogy ő nemcsak a normális, hanem az egészséges és az igazi ember, a valódi kérdéshez jutottam el. Most már nyugodtan azt mondhattam: nem az a fontos, hogy miképpen lehetséges nagy ember, hanem az, hogy miképpen lehetséges nagy élet. Ez a kérdés nem egyéb, mint miképpen lehetséges igazi és normális és egészséges élet. Ez valamennyi kérdés között a legelső.
- Az előbbi kérdésre válasz nincs, mert az a kivétel kérdése. Az utóbbi kérdésre válasz van, mert az mindenki kérdése. Nagy embernek valaki vagy születik, vagy nem. A normális életet mindenki elérheti. Elérheti pedig úgy, hogy megtanulja, miképpen kell gyarló és törékeny, rongált és abnormis, bolond és beteg, eltorzult és kivételes, különleges és zavaros életét normálissá és egésszé, egészségessé és értelmessé, egyetemessé és világossá, éppé és igazivá tenni.
- Életemnek új korszaka kezdődött, amikor felismertem, hogy a dicsőség és a siker nem azonos. A siker a kivétel dolga. A tehetségé. Mutatvány, cirkusz, rekord, teljesítmény, egyéniség, különlegesség. A dicsőség a világosság, az egyetemesség, az értelem, az egészség, az igazság dolga.

- A siker a legkisebb, a dicsőség a legnagyobb ellenállás irányában fekszik.
- A siker embere a legkisebb ember, a dicsőség embere a legnagyobb ember.
- A siker helye az utca, a dicsőség helye szívednek titkos kamrája.

- Újabban a nyilvános halottgyalázás különös módját eszelték ki. Az elhaltnak, amikor már nem tud ellene védekezni, szobrot állítanak, nevére emlékbizottságot állítanak fel, még bélyegeket és érmet is készítenek és utcát is neveznek el róla. Te nagyon jól tudod, hogy nem vagyok nagy ember s ezért a nagyságnak járó gyalázat engem nem illet meg. Végrendeletileg meghagyom tehát, hogy rólam emlékkönyvet ne adjanak ki, barátaim rólam ne írjanak megemlékezést, fölöttem ne tartsanak gyászbeszédet, utcát vagy teret rólam ne nevezzenek el, arcképemet ne fessék, szobromat ne faragják meg, díszsírhelyet nekem ne adományozzanak, s nevemet ne használják fel arra, hogy költői nagydíjakat tűzzenek ki.
- Mindenképpen a legnehezebb utat választottam. Autoritás és terminológia nélkül.
- Autoritás nélkül élni annyi, mint védelem nélkül, hivatkozás nélkül, apa nélkül élni.
- Terminológia nélkül élni annyi, mint meghatározások nélkül, azonos értelemben vett szavak nélkül, elvek, tételek, világnézet nélkül élni.
- Kempis Tamás: Inkább óhajtom átélni a megtörődést, semmint tudni annak meghatározását.
- Autoritás nélkül élni annyi, mint segítség nélkül állni és kényszerítve lenni arra, hogy minden pillanatomban létem teljes egészét éljem.

- Terminológia nélkül beszélni és írni annyi, mint minden megszólalásnál az egészet újra fogalmazni.
- Szókratész és Kung-ce dolga könnyű volt. Hittek abban, hogy a szavaknak végső értelme és egyszer s mindenkori helyes használata van. Mi ebben nem hiszünk, s ennek ma és reánk nézve már érvénye nincs.
- A személyiség, a szabadság és a szeretet jegyében.
- Rilke mondja: Egyszer. Soha többé. Soha még egyszer. Csak egyetlenegyszer. Minden csak egyszer.
- A küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, meghalva élni.

- A pillanat. Ez a személyesség. Egy. Egyszer. Soha többé. Soha még egyszer. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet. Szeretni.
Egyszer azt mondták neki:
- Életed és szavaid között ellentétet látok. Magányban élsz. Keveset beszélsz és írsz. Azt mondod, hogy semmit sem tanítasz. Miért beszélsz és írsz egyáltalán?

Mire azt válaszolta:
- Ha már a halat a vízből kifogtam, csak nem fogom visszadobni.
- Irtózom attól, hogy bölcs, vagy hős, vagy szent leszek. Magasabb igényem van. Normális ember kívánok lenni.

- Philosophia normalis.
- Első rész: a zseni fogalmának teljes felszámolása. - Második rész: a normális (egészséges, ép, nem rongált) ember.
- Baader: az ember nem a kis világ (mikrokosmos), hanem a kis Isten (mikrotheos).
A philosophia normalis mikrotheisztikus (humanista) filozófia.
- Első tétel: az alapállást megkeresni.

Ezt is a méhesben mondta:
- Nézd meg a nyomorékokat. Mindegyik más. Görbe háta van és kicsavart válla és eltorzult karja és összezsugorodott lába. Micsoda változatok! Mindegyik individuum. Egyik se hasonlít a másikra. Mindegyiknek csakis reá szabott, más által viselhetetlen cipőre és ruhára van szüksége. Mindegyik kivétel. Külön mérték.
- Az egységes és ép ember mértéke egyforma. Itt csak az arányokról van szó.

- Egyéniségnek lenni annyi, mint elgörbültnek és kicsavartnak és összezsugorodottnak lenni. Rongáltnak, vagyis nyomoréknak lenni. Az egy én kivétel voltát hívják tehetségnek. Ez az emberben a mértéktelen. A nagy orr, vagy a vaksi szem, vagy a sánta láb.
- Az egészséges ember a tehetségessel szemben egyszerű és átlátszó. Az eredeti színtelenség.
- A betegség érdekesség és izgalom. Az egészség nem érdekes és nem izgalmas. Az egészség szép. A szépség az ősmérték.
Az egyetemes ősmérték.
- A normális és egészséges ember ősi szépsége mindenkiben helyreállítható.
- A szépség az ember és a világ alapállása.
- Hölderlin: Itt a szépség apokalipszisében vagy.

- Testünkben mindvégig reánkszabott rongáltságot kell viselnünk.
- Az ember érthetetlen misztériuma, hogy valódi életét sorsától függetlenül éli.
- Hogyan függetlenítheti az ember magát sorsától? - Ha az utolsó cseppig beteljesíti. (A keserű pohár.)

- A létezés paradoxona.
- Sorsát csak az vetheti le, aki azt teljes egészében magára veszi. Alázat. Áldozat. Szolgálat. Türelem.
- Csak, aki szolgál, lehet szabad. Csak, aki alázatos, uralkodik.
- Az ember egyszerre lehet érdekelt és közömbös. Egyszerre lehet távol és közel. Egyszerre lehet nyakig sorsában s azon kívül. Egyszerre szolgálhat és lehet szabad. Egyszerre lehet alázatos és uralkodhat. Egyszerre lehet személyes és semleges.
- A sors magamravétele, a keserű pohár kiürítése (szenvedés) és a tökéletes szabadság, az uralom gyönyöre (boldogság) között van egy kicsiny rés. Ezen a kicsiny résen át bújhat ki az ember az időből és a térből.
- Isten még messze van.

- Az autentikus létezés. Az autentikus létezés tankönyve a kinyilatkoztatás.
- Keats: divine melodious truth - az igazság égi melódiája.
- Az aktív és a kontemplatív ember nemazonosságát nem ismerem el. Az idea és a realia egymástól nem különbözik. Egyik a másik nélkül nincs. Idea és realia, külön, fiktív és hamis kezdet.
- Hölderlin: Dem Höchsten aber ist fast zu wenig das Wirken - aki a legmagasabbat akarja, annak a cselekvés csaknem kevés.
- A filozófia nem tanítás, hanem állapot. - Philo Sophia.
- Szenvedélyesen szerelmesnek lenni Sophiába, aki a legszebb asszony.
- Ha engem bántanak, aránylag könnyen elviselem, nem rólam van szó. Ha az igazságot bántják, nem tudom elviselni, személyemben vagyok érintve.
- Ha az igazságot támadják, nem magamat védem, hanem azt az asszonyt, akibe szerelmes vagyok.
- Életem legnagyobb nehézségéről szeretnék beszámolni. Reggel, amikor felébredek, önkéntelenül a tegnapi napot akarom megismételni. Minden nyáron a tavalyit. Minden gondolatomban az előbbit. Életemben az apámét. Ismételni. Örökké ismételni.
- A világegyetem keringésében élünk és mindnyájan örökké keringeni akarunk. Fölkelni, mint a nap és lenyugodni és ismét fölkelni. Kitavaszodni és megérni és a hó alatt szundikálni és megint kitavaszodni. Élni, a halálban erőt gyűjteni és újra születni.
- Életem legnagyobb összeütközése a mindig újjal volt. A pillanattal. A váratlannal, a kényelmetlennel, a kiszámíthatatlannal, a meghökkentővel. Ez volt az, ami gondolkozásra kényszerített. A thaumedzein - a megrendítő. Mindig ismételni akartam. Keringeni. És a pillanatban levő mindig új rázott fel.
- Amíg rájöttem, hogy két különböző világról van szó. Az ismétlés világa a törvényé, a kiszámíthatóé, a reinkarnációé. A körben való mozgás.
- A mindig új világa pedig a szabadságé, a személyiségé, a kiszámíthatatlané, a kegyelemé. Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára.
- Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság.

- Azt hiszem, az ismétlés világa és a mindig új világa között az az egymást kizáró viszony áll fenn, mint a nemkeresztény és a keresztény világ között. A nemkeresztény világ a törvényen és az ismétlések szabályosságán nyugszik. A keresztény világot a kegyelem meghökkentő betörése tartja fenn.
- A törvény embere a szabály embere. A kiszámítható. A karakter. A szám. A szabadság embere az infinitezimális szubjektum. A kiszámíthatatlan. A szabad.
- Életem legnagyobb erőfeszítése, hogy az örök ismétlések körét parabolává tudjam szétfeszíteni.

- Mindenki egyszer. És mindenki először. És mindenki utoljára.
- Pascal az embert úgy határozza meg, hogy a két végtelen, a végtelen kicsiny és a végtelen nagy között.
- Az Upanishadok azt mondják, hogy ez a végtelen kicsiny és végtelen nagy maga az ember. Az ember kisebb, mint a búzaszem, kisebb, mint a daraszem, kisebb, mint a daraszem szeme, nagyobb, mint a föld, nagyobb, mint a nap, nagyobb, mint a világ, nagyobb, mint az összes világok együttvéve.
-
Önmagamat csak önmagam szüntelen feláldozása árán tarthatom fenn.
- Az a lényem, aki értem magát állandóan feláldozza, az örök áldozat, a láthatatlanban van. Még láthatóságáról is lemond s így tart engem. Sohasem nyilatkozik meg másként, csak úgy, hogy létem lehetőségét fenntartja. Ő az, akiről azt mondom, hogy a semmi. A senki. Az űr. Ő az infinitezimális szubjektum. Ő a szabad és a teljes létező, aki önmaga feláldozásával engem teremt és fenntart. Valódi lényünk a szüntelen áldozat tüzében ég.
- Úgynevezett létezés, minősítetlenül nincs. Vagy alkotok, vagy rombolok. Vagy adok, vagy veszek. Vagy termelek, vagy fogyasztok. Vagy áldozat vagyok, vagy parazita.
- Amit szubjektumnak nevezek, nem egyéb, mint távlat. Hely, ahonnan a legtisztábban látni. A láthatatlan. Ahonnan az egész egyszerre látható.

- Objektum nincs. Az egyetlen valóság a megfoghatatlan és a kimeríthetetlen, a láthatatlan és a meghatározhatatlan. Ami ezen kívül lenni látszik, az e megfoghatatlan részleges görcsös megmerevedése.
- Objektum-komplexus. A hit, hogy a bizonytalanságon kívül is van valami.
- Az objektum a bálvány. A hit, hogy a meghatározhatatlanon kívül is van valami meghatározható, a bizonytalanságon kívül is van bizonyosság, a védtelenségen kívül is van védelem, az erőtlenségen kívül is van erő, a tehetetlenségen kívül is van hatalom, a kimeríthetetlenen kívül is van kimeríthető, a láthatatlanon kívül is van látható.
- Ne csinálj faragott képeket. Ne csinálj bálványokat. Ne csinálj elveket és elméleteket és világnézeteket.
- A legnehezebb a legkönnyebb, amit mindenki úgyis tud. Mi könnyebb és mi nehezebb, mint, hogy eredj és add el mindenedet? De igazán mindenedet. Nemcsak házadat és ruhádat és barmaidat és bútoraidat és földedet és értékpapírjaidat és edényeidet és párnáidat és ágyadat és ne tarts meg egyetlen takarót, egyetlen csészét, egyetlen lepedőt, egyetlen zsebkendőt, egyetlen takarékkönyvet sem. Add el elveidet és műveltségedet és tudásodat, mint vagyonodat, az összes bizonyosságokat és búvóhelyeket és a világnézetet és a rejtekhelyeket, szóval add el mindenedet.
- Isten különös védelme alatt állok.

- Ez persze nem azt jelenti, hogy különösen félelmetes és erős és hatalmas vagyok. Ellenkezőleg, azt jelenti, hogy pecsenyéjét tőlem senki se féltse. Isten annak, akit különös védelmébe vesz, nem ad hatalmat és erőt és vagyont.
- Isten különös védelme alatt állok, azt jelenti, hogy reá bíztam magam. Bizonyos vagyok abban, hogy jobban tudja, mi válik javamra, mint én.
- Az önzés határtalan ostobasága, a hit, hogy én vagyok az, aki a legjobban tudom, mi kell nekem.
- Nagyobb gondot viselnek rám, mint ahogy én magamra gondot viselek.
- Ha nem mentenek meg, magad úgyse tudod magad megmenteni, bolond!
- A szellem erőtlensége. Micsoda hatalom!
- Az, hogy dolgomat Istenre bíztam, személyes ügyem. De mit jelent ez másnak?
- A szellem felülről lefelé nő.
Egyszer augusztus végén látogattam meg. Gazdag esztendő volt, az áldás ott sugárzott az emberek arcán, a fák nehéz lombján, a jóllakott házakon és a kövér állatokon.
A lugasban üldögéltünk, az asztalon tejes mandula és lépesméz. Még sohasem hallottam ennyit beszélni.
A második világháború után volt és először én mondtam el gondolataimat.
Aztán ő beszélt:

- A hangodból szemrehányást vélek kihallani. Csaknem vádat e nép iránt, amely itt csendesen tenyészik, mint a búza és a bor. Elhatározást vársz tőle, csaknem lázadást, és színt vallani, ha lehetne, korbáccsal kényszerítenéd. Azt mondod, hogy részvétlen és közömbös. Hogy alszik. És hogy ez az alvás különösen ma, bűn.
- Mindig jobban látom, hogy helyesen választottam. Helyesen, itt ebben az alvó népben, mert még mindig többet ér így aludni, mint így élni.
- Ez itt Berzsenyi és Kisfaludy Sándor népe és földje. Elpusztíthatod, de az aranykorból sohasem fogod tudni felébreszteni. Ez a méhes földje.
- Mit mondtál arról a világról, amelyből éppen megérkeztél? Vér, fogvacogás, félelem. Ez a világ, azzal szemben, öröktől fogva rehabilitálva van.

- Persze nehogy eszedbe jusson ebből a véres világ ellen vádat kovácsolni. Ha megtennéd, megbocsáthatatlan lenne. Az ő végzetük, hogy örökké tévedjenek. Hogy boldogtalanok legyenek. És vállalták az áldozatot, hogy az őrület poharát helyettünk is kiürítik. Ez a történet káprázata. E nép azonban mindig tiltakozni fog az ellen, hogy e káprázatba csalják. Alvással védekezik s így tartja fenn az örök béke valóságát.
- Az előtt, aki a modern korszak rongáltságát végső mozzanatáig át fogja tudni élni, soha nem látott távlat nyílik meg. A becsapottság és elveszettség és a bomlottság és a tudatlanság és a vakság és a zűrzavar és a tehetetlenség és a romlottság és tévelygés után lehetőségünk fog nyílni arra, hogy olyan nagyszabású életterveket építsünk, amelyek merészségben túlmennek mindazon, ami valaha volt. Az életterv felépítésének módszerét mindenki kezébe kapja, s így önmaga és családja és népe és az emberiség életét nem fogja többé a sorsra és a véletlenre bízni, hanem okosan és gazdaságosan, éberen és ízléssel, tudatosan alkotja meg.
- Ez az Ars Magna, amelynek körvonalai ma már kibontakozóban vannak. Senki sem lesz körülményeinek és környezetének merő terméke. Aki vagyok, nem kényszerből leszek, hanem saját elhatározásomból. S az ember nem a műben teljesedik ki, hanem lényében.
- Alkalom és lehetőség nyílik arra, hogy az emberi sorsot csak adott nyersanyagnak tekintsék; amelyből monumentális lényeket lehet építeni.

- Az Ars Magna az élettervezés művészete, s ennek a művészetnek alkotásai mellett egy régebbi stílű költő, vagy hadvezér, szent, vagy remete, egy Alexandros, vagy Caesar, vagy Milarepa, vagy Goethe, arányaival és mélységével sajátságosan kicsiny, csaknem nevetséges lesz.
- Amit én akarok, az a tudatos élettervezés nagy művészetének legelső alapja.
- A kiinduláshoz képest sajátságos eredménytelenség.
- Néha magam számára olybá tűnök, hogy arról, ami a legfontosabb, még csak tudomást sem szerzek. Vakon élek tovább, csinálom, csinálom az idő valóságának tudomásul vétele nélkül. Az egésznek tulajdonképpen semmi értelme sincs. A korral kapcsolatomat elvesztettem. - Rossz érzés.
- Lemaradtam? Időn kívül vagyok? Outsider? Korszerűtlen?
- De aztán azt gondolom, ha ténylegesen lemaradtam volna, erről tudomást se szereznék. Mint ahogy a korszerűtlenek és a lemaradtak erről tudomást nem szereznek. Prédikálnak és dühöngenek és úgy viselkednek, mint a diktátor, vagy a misszionárius. Aki igazán lemaradt, nem veszi észre. Aki a kortól való elszakadás lehetőségének veszélyét állandóan felteszi és fenntartja, nem maradt le.
- Lehetséges, hogy mégis outsider vagyok, de olyan éber, hogy ezt meg tudom magamról állapítani. Semmi több. Változtatni már nem tudok rajta.
- Akár így, akár úgy, mindenképpen kevés.

- Emberismeretem abban a pillanatban kezdődött, amikor megértettem, hogy üres vagyok én, üres vagy te, üres mindenki és az ember a nulladik elem, a neutron, a semleges keret, aki üres. Az emberek valódi jellegükben egymástól nem különböznek. Mindenki üres volt és üres marad és sohasem volt más, mint üres. Minősítetlen. Minőségtelen. Amiben az emberek egymástól különböznek, hogy mindenki más sorsdémont fogad be és táplál s azzal magát azonosítja. Magát a démonnal összetéveszti. Emberrel sohasem állok szemben. Nem is állhatok. Üresség nem állhat szemben ürességgel. Akik egymással szemben állnak, azok a sors démonai. S ezek mindig szemben állnak. Sors annyi, mint szemben állni. Rilke mondja: gegenüber, immer gegenüber.
- Emberismeretem első lépése volt felismerni, hogy azért, ami történt, nem az embert kell felelősségre vonni, hanem meg kell keresni démonát. Háború, tévedés, félreértés, gyűlölet, irigység, hízelgés, erőszak, áltatás, féltékenység nem az emberek dolga, hanem a démonoké.

- Az első stádium: amikor az ember a sorsdémon megszállottja s erről sejtelme sincs. Karakter. Jellem. Egyéniség, individuum, sors, létért való küzdelem, háború, zavar, gyűlölködés, verseny, féltékenység, harag, tehetségek, félelem, védekezés, irigység, Upanishadok: szamszara; Böhme: Angstrad, Orpheus: ananké.
- Aki ezt felismeri, a megszabadulást megkísérelheti. Következik a második stádium. Az összes démonokat, akik benne laknak, akiknek szállást adott, az úgynevezett tulajdonságokat, mind, vagy legalábbis annyit, amennyit csak tud, felidézi. Rendkívüli veszélyek. Mágikus stádium. Leszállás az alvilágba. Úgynevezett önismeret. Tulajdonképpen démonológia (pszichológia).
- Harmadik stádium: az exorcizmus. A démonok leleplezése, átvilágítása és kiűzetése. Aszketikus fokozat. Moralitás. Éthosz. A kufárok kiűzése a templomból. A kísértések ideje. Kritika. Önfegyelem. Ha ez sikerül, az ember eléri az ősállapotot.
- Ez a negyedik stádium. Az üresség, a nirvana. A démonok eltűntek. Elmenekültek a világosságból. Sikerült valamennyit kifüstölni. Tulajdonság nélkül. Tehetség nélkül. Minőségtelenség. Minősítetlenség. A semmi. A neutron. A nulladik elem. Keats: negative capability. Egyéniségtelenség. Jellem- és jellegtelenség. Karakter nélkül, sors nélkül, vágyak nélkül, célok nélkül: Ataraxia. Tao.
- A nemlegesség nem az utolsó. Ez a passzivitás. A várakozás. A megnyílt semmi. Ezen a fokon túl az ember saját erejéből nem juthat. A várakozó semlegesség az ötödik stádium. Esetleg nagyon sokáig tart. Esetleg az ember sohasem lép ki belőle. Ez az állapot, amikor az embert már megteremtették, de az élő szót még nem lehelték bele. Az emberiség állapota a kereszténység előtt.
- A hatodik stádium, amikor az ember a beléje lehelt szót megkapja. A minőségtelenség elnyeri alapminőségét. A semmi valamivé, a senki valakivé lesz. Megszületik a cél. A teljes és a kész ember. Jelenleg várakozó vagyok az ötödik stádiumban.

- A méhes számomra a várakozás helye. A dicsőség előcsarnoka. A siker és a sors és a démonok nem vonzanak többé.
- A siker számomra olyan, mint a madarak éneke. A szirének zenéje. Varázslat és csábítás és bűbáj, édes és halálos. Az odüsszeuszi próbát megálltam. Hallottam őket, de nem csábítottak el.

- A dicsőség éneke olyan, mint a tücsöké. Mint a méhek zsongása. Semmi varázs. Semmi édesség. Mélyen, mélyen egyhangú és szelíd.
- Nem a szirének énekének zsibbasztó gyönyörét, hanem a tücsökhalhatatlanságot választottam. A méhes-halhatatlanságot.
- Mindenkinek megvan a maga méhese.
- Ha a méheket nézem, amint elragadó gondterheltséggel, mint az őrültek, loholnak, tudom, hogy az alapállás a semmittevés.
- Végre olyasvalamit tenni, aminek semmi haszna.
- Azon gondolkozom, hogy a semmittevés-jógát feltaláljam. Ennek a jógának csúcspontja a méhes-halhatatlanság.
- A semmittevést gyakorolni.

- A cigányegzisztencia. Nem a legjobb. Életét ellógja és a naplopástól nem ér rá semmire.
- Az ürességet gyakorolni.
- A démonok között a két legnagyobb a hatalom és a tulajdon. Amíg van sorsom, a markukban vagyok.

- Életünk hatalmas démona ma a Hajsza. A Nagy Lihegő. Nyelve kilóg, úgy lohol, éjjel és nappal fuldokolva. Autolokomodémon.
- Ennél hatalmasabb csak egy van: a semlegesség. A közömbös, a nulla, a visszavonulás. Az időmalom molnára, aki az időt porrá őrli. A Semleges csinálja az űrt, a vágytalanságot, a félreállást. A Semleges feladata, hogy a dolgokat semmivé minősítse. Számtalan szolgájával a világot először megszürkíti, aztán elfehéríti, aztán fátyollá teszi s addig sápasztja, amíg köddé, végül űrré lesz. Elkerül. Megmered. Vállat von. Elfordul. Devalváció.
- Amíg az embernek van démona, addig van sorsa, addig van egyénisége, addig vannak elvei, vannak tételei, van elmélete, van világnézete. Fixa ideája. Rigolyája.

- Csak tévedéseknek van szükségük elméletre. - Csak az erőtlennek van szüksége hatalomra.
- A Semleges a sors démonjai közül az utolsó és a legveszedelmesebb. Az indifferencia, az üresség, a kényelem, a közöny, a részvétlenség, a távolság kísértése. Ez az az állapot, amelyben az ember óvakodik tudomást szerezni arról az égő és irtózatos szenvedélyről, amely a világot teremtette, teremti és fenntartja.
- Jaj a semlegeseknek.

Egyszer azt kérdeztem:
- Túl sokat beszélsz a várakozásról. Nem kvietizmus ez?
Mire azt felelte:
- Mindig ugyanaz a szavaktól való rémület. Ne félj. A várakozás nem a vétkes elzárkózás árán szerzett béke. A várakozás jelképe a nyíló rózsa. Miért bontja ki szirmait? Vár. Ez a lélek Mária-állapota. Mire vár? Az eljövetelre. S azért vár, mert semmit sem tehet, hogy az eljövetelt sürgesse. De meg azért is, mert már előre az eljövetel boldog tehetetlenségének zsibbadásában él. Valamit mégis csak tenni kellene? Igen, ül és vár. Még imádkozni is elfelejt, mint a rózsa, csak hevében lángvörössé lesz és önkívületében illatozik. Éppoly kevéssé boldog, mint boldogtalan. Ez a várakozás.
Egyszer azt mondták neki:
- Sokan vannak, akik azt mondják, hogy sohasem élt ember, aki becsvágyóbb és hiúbb, kevélyebb és önhittebb lett volna, mint te vagy. Még azt is elutasítod, hogy bölcs vagy. Még azt is, hogy szent. Kevés! Azt mondod, hogy normális ember akarsz lenni s úgy teszel, mintha a világ teremtése óta minden ember között csak egyetlenegy normális ember volt, van és lesz és az te vagy. Nem példátlan hybris ez?

Mire azt felelte:
- Nem illethetnek olyan szigorú váddal, amelynél szigorúbban már sokkal ezelőtt, magamat ne illettem volna.
 - De, amikor még önmagamat vád alatt tartottam, a helyes magatartástól messze voltam. Az ember azért vádolja magát jó előre, hogy ezzel más vádját megelőzze s így legalább ebben előnyben legyen. Minden vádra bólint és azt mondja: tudom, tudom, ennél súlyosabbat is tudok.
- Ha valaki önmagával szemben szigorú, még mértéktelen. Mert a szigor másik oldala az elfogultság. Amíg önmagam iránt kegyetlen voltam, a többinél különbnek tartottam magam.
- Ami a legnehezebb lenne, hogy önmagam iránt igazságos legyek. Magamnak ne kedvezzek, de viszont ne legyek kegyetlen. Mert a kedvezés és a kegyetlenség egy. Ne vádold magad, de viszont ne mentsd fel magad. Mert a vád és a felmentés egy. Ne hidd azt, hogy gyarló vagy, vagyis ne hidd azt, hogy tökéletes vagy. Mert a gyarlóság és a tökéletesség egy.
- Az emberben a rossz mögött is jó van, és a jó mögött is rossz.
- Nem kedvelem azt az embert, aki önmaga iránt bántóan részrehajlatlan.
- Szeretem önmagamat és szeretném, ha ez a szeretet elég nagylelkű és szenvedélyes tudna lenni.
- Fogadd alázattal önmagad iránt való elfogultságodat. Légy igazságos, légy elfogult.
- Kritika. Háta mögé kerülni. Leleplezni. Hátulról ledöfni. Legyőzni. Hatalmi aktus. (Gyilkosság.)
- Önkritika. Saját hátam mögé kerülni. Saját magamat leleplezni. Visszafordított hatalmi aktus. (Öngyilkosság.) - Ezzel szemben  - Kritika.
- Goethe: Szívesen becsapnám magam. Ó, csak legalább tovább tartana!

- A hazugság védelme árulás.
- Életünk így, ahogy van, a valódinak formátlan és szétfolyó másolata. Tulajdonság, tehetség, jellem, képesség, sors, elpufognak és használat nélkül elkallódnak. Rosszabbak vagyunk, mint az a szolga, aki a rábízott talentumot nem kamatoztatta, hanem elásta. Mi tudomást sem szerzünk róla.
- Az emberi normálállapot a betegség. A feladat, nem meggyógyulni, hanem a betegséggel együtt élni. Kompromisszum. Galiani: vivre avec ses maux.
- Ha sok az ellenségem, ha szegény vagyok, ha gúnyolnak, még nem jelenti, hogy többet érek.
- Tartózkodni a megalázottak kevélységétől. Nem hinni, hogy amiért üldöznek, részemen az igazság.

- Csak az én hal meg. Aki énjével él, halálával él.
- Izé, - miniszter.
- Jaj a győzőnek?
- Ami a legmélyebben van, a legelőbb keletkezett. A félelem.
- Az emberek nem engedik, hogy megzavarják őket tönkremenésükben.
- Nem az elmélet hat rám, hanem a létezési képlet. Nem a tanítás, hanem a magatartás. Nem az ábra, hanem a személy.
Egyszer azt mondták neki:
- Tanítványod keresett.

Mire azt felelte:
- Ezt a szót, hogy tanítvány, a magam számára szeretném fenntartani.
Aztán felém fordult és így szólt:
- Nem vagyok boldog. Sohasem voltam és valószínűleg sohasem leszek az. Biztosan tudom, hogy csak akkor lehettem volna boldog, ha egy lettem volna a tizenkettő közül és őt hallottam volna.
- Tanítvány az, aki magát mesterének feláldozza. A stréber az, aki a mestert áldozza fel önmagának. Feláldozza és kizsákmányolja és kifosztja, mindezt úgy, hogy látszólag meghódol, sőt hódolatával kitűnik, valójában a markába vigyorog. A stréber a tanítvány ellentéte.
- Nem ismerek embert, aki a dicsőségtől távolabb lenne s akit a siker inkább megejtett volna.
- Mindenkinek megengedem, s így nekem is jogom van valakit nem szeretni. Már csak azért is, nehogy túlságosan bűntelen legyek, szent, vagy bölcs. Nos, én nem szeretem a strébert.

- Az evangéliumot megérteni annyi, mint nem a tanítást, hanem a normális ember élettechnikáját megérteni.
- A modern korban a rongáltság tetőfokához közeledik. Mi modernek mind eunuchok vagyunk. Langyosak és szenvedélytelenek és kiköpni valók. Baader azt mondja, hogy először pogánnyá kell válnunk. Állattá. Semlegessé, tisztává, üressé. Csak aztán lehetünk keresztények. Keresztény annyi, mint ember.
- Ügyes lavírozás a jó és rossz között (reálpolitika).
- Alkalmazkodás. Az a bizonyos lassú elpiszkolódás.

- Sajtó. Skandalizátor.
- Politika. Ideoforia.
- Házasság. Gynaikotropizmus.
- Kassner: Störungsprodukt. (Az ember ne legyen a történet zavarának terméke.)

- Nem találtam fel semmit, s ezért nincs mit tanítanom. Mindössze a szentkönyveket értettem meg, és megkíséreltem azokat alkalmazni.
- A méhes nem egyéb, mint a kinyilatkoztatás alkalmazása.
- A szentkönyvek tartalma az alapállás. Az alchimisták szavával a príma materia. Ez a philosophia normalis. - A normális ember az evangéliumi ember, aki előbb volt, mint a világ. "Még mielőtt Ábrahám volt, én vagyok."
- Tanításnak nevezem a más életébe való jogtalan beavatkozást.
- Az ember önmaga életműve. A mű az alkotó. Minden más mű a romlásé.
- A történet egyetlen előnye: megtanulni jelen lenni. - Kierkegaard, a praesensben való gondolkozás. (Gondolkozni jelentő mód jelen időben. - Gondolkozni és jelen lenni.)
- Az a doktrína, hogy a kultúra az emberiséget megrontja, igen rövid életű volt.

- Ha írni-olvasni megtanulok, nem leszek rosszabb. Igaz, hogy jobb sem.
- A kultúra nem javít, de nem is ront meg semmit.
- Azt hiszem, a műveltség nem egyéb, mint az eredetileg egyszerű kérdések súlyosbítása és megoldásuknak megnehezítése, amennyiben egyre sokszerűbb és bonyolultabb előfeltételekből indul ki.
- A műveltséget, mint a sors kérdéseinek megoldó módszerét, olyan gondolkozók is, mint Csuang-ce, Hérakleitos, Platón, Nietzsche, elvetik.
- Én azt mondom, a sors kérdéseinek megoldása a műveltségtől független. Ahhoz, hogy valakinek élete sikerüljön, ismeretekre és műveltségre szüksége nincs.

- Nem műveltebbnek kell lenni, hanem éberebbnek. Az éberség formái: mámor - álom - humor.
- Az infinitezimális szubjektum magatartása. A humor.
- A rongáltságot nem rekeszti ki, de elviselhetővé teszi. A rongáltsággal látszólag megbékül, de nem azért, hogy kompromisszumot kössön, hanem azért, hogy ne adjon fel semmit.
- Semmi lázadás. De semmit sem engedni.
- Tudomásul veszi, ami van, de nem ül fel neki.

- A humor az alapállásról való tudás elveszthetetlensége.
- Az írás ellen súlyos kifogásom van. A negyedik mondatnál, néha a harmadiknál, sőt már a másodiknál idegen és csaknem ellenállhatatlan hatalom sodra kap el, és nem azt írom, amit akarok, hanem amit a hatalom reám kényszerít. Legtöbbször észre sem veszem. A munkával elkészülök. Elolvasom. Nem tudom, mi az, ami benne nem tetszik. A dolog nem egyezik. Gyanakszom. Nem vagyok kielégülve. Nem ez az. Nem ezt akartam? Nem! Talán jobb, amit írni kívántam, talán rosszabb. De semmiképpen sem az. Később észreveszem, hogy az ismeretlen hatalom ismét elragadott. Írás közben olyan gyönyörrel árasztott el, hogy nem tudtam neki ellenállni. E gyönyör ára, hogy azt kell írnom, amit ő akar.
- Nemcsak én vagyok így. Az emberek nagy-nagy többsége nem azt írja se versben, se zenében, amit ő maga gondol és érez, nem azt festi, nem azt faragja, a gondolkozó nem azt gondolja, hanem azt, amire a költészet, a zene, a festészet, a gondolkozás hatalma kényszeríti. Csak egészen kivételes műveket ismerek, amelyek nagyobbrészt szerzőik alkotásai. Olyan művet pedig, amelyet az utolsó szóig a szerző írt, egyet sem.
- Külön feladat írni. És külön feladat azt írni, amit valóban én akarok. Ez az utóbbi a nehezebb. Nem is mindig sikerül.
- Most már erőm nagyobbik részét nem arra fordítom, hogy a gondolatot értelmesen megfogalmazzam, hanem hogy az írás hatalmának kényszerítő elragadtatása ellen védekezzem.

- Teljesen csak az elégít ki, ha azt írom, amit én akarok. Ha nem azt írom, a fullánk bennem marad. Kezdhetem újra. Nyugtalanság. Kielégítetlenség. Tartozása.
- Papiros, papiros. A kormányrendelet, a vers, a regény, a szerelmeslevél, az adó, a pénz, a sajtó, a plakát, mind papiros. Papiros a tudomány, a történet, papirossal van tele a hivatal, az egyetem, az iskola, a sok irattár mind akta és akta, és a posta papirost szállít, és a háborút papirossal csinálják, és a békét papirosra kötik, és a számlákat és a halottak listáját papirosra írják, és papirossal fizetnek, mondd, mi lenne, ha valamely elemi változás következtében a földön minden papiros egy perc alatt fellobbanna és elégne? Nem lenne többé se regény, se társadalomtudomány, se költészet, se propaganda, se püspöki pásztorlevél, se sajtó, se szerződés, se könyvtár, sem akta. Boldogtalan lennék, vagy végre boldog? Elvégre minden kotta és minden költemény és a fegyházakban az ítéletek elégnének, az adásvételi szerződések és a telekkönyv és a katonai behívók és a keresztlevelek és a doktori diplomák és a díszpolgári oklevelek és a kinevezések és az igazolványok és a vasúti és a hajójegyek, mi lenne az emberrel, mi lenne velem? A börtönök kiürülnének, az államok felbomlanának, nem kellene iskolába és hivatalba járni, a katonák eltűnnének, a tulajdon megszűnne, nem lenne törvény, pénz, a bankokat bezárnák, az utcán nem üvöltene a rikkancs, a tudósok tökhülyén bámulnának egymásra, a miniszterek azt kérdeznék, hát ez volt az egész hatalom, papiros? Amikor ez először eszembe jutott, félni kezdtem. Mindaz, amit életemben komolyan vettem, néhány lap papiroson van. Az életmű elporladna. Másnap már nem féltem. Vesszen! Fáj? Nagyon. Sok év munkája. De mit nyernék! Erre gondolj.
- Az írásra is érvényes, ami az élet minden mozzanatára.
- A legkisebb ellenállás. irányában elérem a sikert. Ha a legkönnyebb utat választom. Ha az írás hatalmára hallgatok és azt írom, amit ő akar.

- A legnagyobb ellenállás irányában nem a siker fekszik, hanem a dicsőség. Ha a legnehezebb utat választom. Ha az írás hatalmának bűvöletét mellőzöm és csak azt írom le, amit én akarok.
- A legnehezebb út. A legnagyobb ellenállás. Mi ez? A leghalkabb hang. Az evangélium szavaival hady to psithyrisma. A szellő suhogása.
- A hady to psithyrisma a világ alapmelódiája. A főtéma. Az örökké hangzó szó. A teremtés cantus firmus-a.
- Ha füledet megélesítetted, a szellők suhogását mindenütt hallani fogod. A leginkább a csendben. A tengerparton. Téli éjszakákon, amikor fent az égen a csillagok a legtüzesebben ragyognak. A völgyben alkonyatkor néha megállsz és tisztán hallod. A tücsök zenéjében. A méhek zsongásában, különösen forró nyári délután.
- Külön le kell hallgatnom, hogy mi is az, amit akarok. Hangoltság.
- Közhelyek.
- Lamettrie: Evangile du jour.
- Meztelen agyvelővel.
- Egy kötetre való szünet.
Késő novemberi estén hárman ültünk együtt a kályha mellett, ő, a fiatal költő és én. Gesztenyét ettünk és újbort ittunk hozzá.
A fiatal költő már a bor hatalmában volt és hangosan beszélt. Mi ketten a puha székbe süllyedtünk és hallgattunk.
Egyszerre azt kérdezte:
- Nem, egyáltalán nem vagyok megelégedve. Amit mondasz olyan, mint a kínai tusrajz. Nagy tér és benne valami folt, mint a szétkent tinta. Inkább lélektani teszt. Semmi pozitívum! Mihez tartsam magam?

Anélkül, hogy megmozdult volna, válaszolt:
- Megint elfelejted, hogy nem vagyok tanító. Semmi lecke. Semmi könyvnélküli. Semmi recept. Sőt ellenkezőleg. Kényelmetlen, hogy mindenkinek magának kell megcsinálnia?

- Mit mondtam? Hogy a szentkönyvek nem tanítások, hanem a normális és egészséges emberi élet technikáját mondják el. Az eredeti élettervet. S azt, hogy ezt az élettervet mindenki maga csak egyszer, egyetlenegyszer a sajátmaga számára építheti fel. Először és utoljára. Nincs recept. Nincs mit tanítani.
- Ebben a pillanatban ezt a gondolatot csak azzal tudnám kibővíteni, hogy mi emberek az általános igényű és érvényű elméleteket és elveket és tanításokat nemcsak hogy nem kedveljük, és azoktól szívünk mélyéből nem csak irtózunk. Mi ezeket az úgynevezett általános és mindenkire érvényes eszményeket és elveket valójában nem is értjük. Amit mi igazán értünk, az az egyszeri. A személyes. Azt, ami csak egyszer van, soha többé. Először és utoljára. Csak az intimet, a közelit, a meghittet, a titkot és csak a misztériumot. Semmi mást.
- Ez az egész.
- De ha ragaszkodsz hozzá, elmondhatom, hogyan tettem meg egyik nagy lépésemet. Ne kövesd. Csak hallgasd meg. Nem tudok mást mondani, mint ilyen személyeset, mert nem is érdemes mást mondani. Csak az érthető.

- Baader azt mondja, hogy ez a világ, amelyben élünk, a kolosszális őstűz maradványa. Egyetlen fellobbanó villám, amely Lucifert ledöntötte, az eredeti világot felgyújtotta. A napok a kozmoszban ennek a világnak égő, füstölgő és üszkös romjai. Ez a világ kilenctized részében elégett, összetört, villámsújtotta világ. Ez a gondolat megegyezik Böhme-vel és Hérakleitosszal, és érzem benne azt a valószínűtlenül monumentálisat, ami a valóság ismertetőjele szokott lenni.
- Belső világunk kilenctized részében ugyanúgy elégett, összetört, felborult, elpusztult, megrongálódott és romhalmazzá vált. A mi feladatunk tudni, hogy az eredeti világ volt, a rongáltságban élni és az eredetit helyreállítani.
- Én magam úgy tapasztaltam, hogy munkámat akkor érzem kielégítően eredményesnek, ha az összedűlt világban összekeveredett elemeket egymástól ismét el tudom választani és rendbe tudom rakni, megformálni és az eredeti tisztaságot helyre tudom állítani. Ha a lávából, ami ez a rongált világ, az eredeti elemeket ki tudom olvasztani.
- Így jutottam el ahhoz a gondolathoz, hogy az elemek eredeti viszonyát magamban megvalósítani megkíséreljem. Ezt neveztem el azzal a nagyszerű kölcsön szóval, hogy: alapállás. Ez a tökéletesen átlátszó, kristályosított ember, akit a beléje lehelt szó minősít azzá, aki. Ez a beléje lehelt szó az ember neve. Igazi neve. Ez a szó az, amit az evangélium tanít. Ez a szenvedély, amely a világot teremtette. Nyelvünkben ennek a szónak őre az, amit szeretetnek hívunk. Nem a papok szeretete, hanem az anyáké. Nem a könyveké, hanem a vértanúké. Nem a filozófusoké, hanem Ábrahámé és Izsáké.
- Az alapállás helyreállítása egyszerre folyik az emberben, a társadalomban, a fizikai és a kémiai világban, a gazdaságban, a mathematikában, a gondolkozásban. A középpont azonban az ember. Centroverzio. Belőle indul ki az új teremtés. Ahol eredményt érek el, azt a másik is felhasználhatja és használja is. Sok úton egyszerre megyünk. Mégis mind egyetlenegy úton megyünk. A cél egy: az alapállás helyreállítása.

- De itt következik az, amit valaki már biztosan kimondott és le is írt, de nem tudok róla, bár tűvé tettem érte húszezer kötet könyvet. Ez az, hogy ez az alapállás nem a régi és az első világ alapállása, hanem ennél magasabb, vagy ami ugyanaz, annál mélyebb. A kettő között levő különbség az, ami a kínai, a hindu, a héber és a görög szentkönyvek és az Evangélium között.
- Nem pietizmusból és nem konvencióból és nem kritikátlanul és nem stréberségből vagyok keresztény, hanem azért, mert meggyőződtem róla, hogy az egyetlen kinyilatkoztatás az Evangélium, mert Jézus Krisztus valóban Isten fia. Ez nálam nem világnézet, nem hit, nem tanítás dolga. Az Evangélium az autentikus létezésről szóló kinyilatkoztatás. Ezt én ellenőriztem.
- S ezért az alapállás, amelyet meg akarok valósítani, csak az Evangélium alapján történhetik. Nem az első, az elpusztult világról van itt szó. Az elpusztult. Vége. Visszaállíthatatlan. Újat kell csinálni. S ezt csináljuk. Csináljuk a belénk lehelt szó szerint. Csináljuk szabadon. Mert világ igazán csak abból lesz, amit szabadon csinálunk. Csak abból lesz ember. Abból lesz házasság. Abból lesz művészet, gondolat, abból lesz nép, közösség, emberiség. Abból lesz világ. Szabadon. Csináljuk magunkból. Magunkból, vagyis lényünkből és nem műveinkből. Az ember a mű. Csak ez a szabad és kész ember az, akiből a világ épül. Ez a személy. Ez a világ alapanyaga.

- Ez az alapanyag a normális ember. Az ép és egészséges ember. Nem a tehetség, nem a zseni, nem a különlegesség és a kivétel és a szenzáció. A normális embert arról ismerem fel, hogy nem közömbös, nem részvétlen, nem semleges, nem minőségtelen. Ő a szenvedélyes ember, az érdekelt, a mámoros, az álmodó, az enthuziaszta. Szóval az igazi ember. Nem a bölcs, nem a szent, nem a hős.
- Az összeroskadt és felperzselt és rombadőlt világban ez a szerelem, ez a szenvedély, ez a mámor az, ami az embert normálissá teszi. Az egyetlen, amely ezt a kozmikus rongáltságot felszámolja és az eredetinél magasabb világot fel tudja építeni. Amely a nyomorékokat egészségessé teszi, mint az Evangélium szava: Eredj, dobd el mankódat és gyógyulj meg. A rendetlenség, a komplikáció, a zűrzavar megszűnik.
- Mindenki külön. Mindenki maga. Egyszer. Egyetlenegyszer. Nincs tanítás. Nincs recept. Először. És utoljára. Megismételhetetlenül és taníthatatlanul és személyesen.
- Ez minden, amit mondani tudok.
Ugyanazon az estén, később, vacsora után az asztalnál ültünk és akkor azt kérdeztem:
- Nem gondoltál még arra, hogy személyes tapasztalataidat a magad útjáról mások útbaigazítására leírd?
Mire azt felelte:
- Gondoltam rá. De az ilyesmi nagyon veszélyes. Strébereket nevel. Kulikat. Homonkuluszokat. Végül is tanítás lesz belőle.
- Most azonban elmondanék valamit, hogy lásd, még azt, amit most mondtam, azt sem alkalmazom következetesen. Tekintsd tanításnak és nevess ki. Én máris nevetek magamon.
És tényleg nevetett. Aztán folytatta:

- Amikor sorsom démonai ellen küzdöttem, úgy láttam, hogy a hinduk régi technikáját igen jól alkalmazni tudom. Ez a neti-neti-módszer. Neti-neti annyit jelent, mint: nem ez, nem ez. Ha valamelyik démont sikerült nyakon csípnem, ráolvastam: te nem vagyok én. Neti-neti. Értsd meg, nem vagy én. Démon vagy. Parazita. Szemtelen, aljas és pimasz élősdi. Pusztulj. Nem akarlak látni. Nem tűrlek meg. Neti-neti.
- Amikor ezt a varázslatot megtartottam, a démon között és fiktív lényem között valami kicsiny rés keletkezett. Tény, hogy egymástól elváltunk. A démon és a senki (én) között a komplex összetévesztési viszony megszakadt. Már nem hittem gátlástalanul, hogy a démon és én azonosak vagyunk. Egy kicsit már tudtam, hogy őt én vetítem ki s ennek a kivetítésnek első oka saját rongáltságom. El kell őt viselnem, gondoltam, ezt a piszkos rovart.
- S akkor ilyen gondolatokkal foglalkoztam: nem félek - a félelem fél bennem. Vagy még helyesebben: ez a megfogalmazás, hogy én félek, igen pontatlan. A pontos megfogalmazás ez: magamat a félelemmel összetévesztem. S ez most bennem fél. És ezért én abban a hiszemben vagyok, hogy én félek. Mindez azért van, mert magamat a félelemmel összetévesztettem. Nem vagyok irigy - az irigység irigykedik bennem.
- Távolságot teremtettem a félelem, az irigység és magam (a senki) között. Neti-neti. Nem vagyok irigy. Nem félek. Nem vagyok bátor. Nem vagyok beteg. Nem vagyok okos. Semmi vagyok. Senki vagyok. Ez se, az se, amaz se. Ez az "ez se - az se - amaz se", vagyis ez a senki és semmi, ez a valóság. Ami ezen kívül lenni látszik, az mind káprázat.

- Egyre semlegesebb lettem. Tulajdonságmérőm leszállt. Közeledtem a nulladik állás felé.
- S amikor a démonok lassan eltűntek, mint a kísértetek, fokozott hatalmat nyertem fölöttük. Felidézhettem őket és parancsolhattam nekik. Nem szívesen tettem. Nem vagyok gondolkozó. Nem vagyok író. Nem vagyok érzéki. Nem szeretem a bort. De felidéztem a bort szerető démont és az írót és a gondolkozót. Szolgálat után szépen visszadugtam őket a palackba és megáldottam őket. Neti-neti. Nem vagyok ő. Senki vagyok. Üres. Várok. Nem a démonokra várok, egészen másra.
- A démon csak azáltal válik bennem hatalommá, ha magamat vele összetévesztem. Ha azt mondom neki: neti-neti, az összetévesztés eloszlik és a kapcsolatot vele megszakítom. Abban a pillanatban erejét elveszti.
- Ezt az állapotot Kijózanodásnak, más szóval az Őrület Alkonyának hívom. Rendesen akkor élem át, ha iszom, s ezért egybeesik a Mámor Hajnalával.

Ezt másnap mondta:
- Látod, milyen igazam van, amikor nem akarok tanító lenni! Tegnap is felsültem. Beszéltem valamiről, de a felét kifelejtettem.
- Nem állítom, hogy mindenkinél, de nálam a netineti-módszert igen szerencsésen a tat tvam asi módszer egészítette ki. Tat tvam asi annyit jelent, mint: ez vagy te.
- A démonoknak azt mondom: neti-neti. Nem vagyok te. Nem vagyok rongált. Nem vagyok irigy. Nem félek. Nem vagyok bátor. Nem vagyok okos. Senki vagyok. Ez így rendben van. De ha ugyanezt a másik embernek mondanám, ez egészen helytelen lenne. Miért? Mert ez annyit jelentene, hogy eleve és minden felelősséget magamról el akarok hárítani. A játékból magamat ki akarom vonni. Annyit jelentene, hogy a másik embert a csávában hagyom. Ez pedig megengedhetetlen.
- A másik emberrel szemben tehát pont az ellenkező magatartást kell fölvennem. Befelé a neti-neti. Kifelé a tat tvam asi. Tat tvam asi annyit jelent, mint: ez vagy te. Az egészet magamra kell vennem. Irigy vagyok? Igen, sajnos, az vagyok. Be kell látnom. Gyarló? Huncut? Ostoba? Zsivány? Igen.
- Ó, neked könnyű dolgod van kedvesem! Ezt az irigy, gyáva, romlott, hazug embert, aki én vagyok, bármikor faképnél hagyhatod. Hátat fordítasz nekem és elmész. Nem? De mit tegyek én? Nekem sok-sok éve már együtt kell élnem magammal, a legkisebb remény nélkül, hogy tőle csak egy percre is megszabadulhassak. Szörnyű! Esküszöm, az!
- Ha azt mondják, hazug vagy, nem szabad ellene védekezned. El kell fogadni. Úgy van. Ez vagy te. És ami az egészben különös, tényleg úgy is van. Hiú vagy? Igen. Kapzsi? Igen. Falánk? Igen. Bosszúálló? Igen. Ez vagy te.

- Érted miről van szó? Hogyne értenéd. Mialatt az egyik oldalon démonaidat magadról sorra levagdosod, a másik oldalon ismét magadra veszed, önként, alázattal. Befelé tudod, hogy senki vagy, semmi, űr, nulla. Kifelé pedig magadra kell venned mindazt, amit reád hárítanak. Sőt nemcsak azt, amit reád hárítanak, hanem mások minden vétkét és hibáját és bűnét és gyarlóságát és rongáltságát. Semmit sem elkerülni. Semmit sem elutasítani. Részt vállalni. Ez vagy te. Sohasem sejtett tulajdonságokért helytállni. Fölszedni mindazt, amit csak lehet. Időnként szennyet.
- Az egyik oldalon egyre kisebb leszel, kisebb, mint a búzaszem, kisebb, mint a daraszem, kisebb, mint a daraszem szeme, a másik oldalon egyre nagyobb leszel, nagyobb, mint a föld, nagyobb, mint a nap, nagyobb, mint a világ, nagyobb, mint az összes világok együttvéve.
- A két módszer kombinált alkalmazásához az őrület alkonya, illetve a mámor hajnala kevés. Ehhez már humor kell.
- Annyi bűne van, mint egy öreg papnak.
Egyszer azt kérdezték tőle:
- Azt, amit kívánsz, mondd el egyetlen mondatban.

Mire azt válaszolta:
- Megtudni azt, amit mindenki tud.
Azt kérdeztem:
- Melyik sors az, amit magadnak kialakítani sikerült?

Mire azt felelte:
- A lelki szegény. Mi a lelki szegény? Akit az Evangélium boldognak mond, mert az ínségben várakozni megtanult. A tökéletes tehetetlenség beismerésének és a legmagasabb iránt való igény fenntartásának magatartása.
- Tulajdonságaim (démonaim) leépítésében eljutottam odáig, hogy üres vagyok. Senki. Éhezem és szomjazom. Ínségben vagyok. Várakozom. De már nem vagyok hajlandó befogadni mást, csak a legmagasabbat.
- Valóságom egészét csak ebben az alakban tudom fenntartani.
- Minden eszmény kevés, kicsiny, hamis, minden ideál, minden hős, szent, király, költő, filozófus, bölcs, tudós. Köszönöm.
- Az együgyűséget választottam. Ez az egy ügyem van, ez az egyetlenegy.
- Csak a víz tudja igazán, hogy mi a vízszintes.


http://www.hamvasbela.org/2011/12/hamvas-bela-summa-philosophiae-normalis.html
 

Téma: A Láthatatlan történet - Hamvas Béla - Summa Philosophiae Normalis

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása