Kedves Karsay István!
Köszönetet szeretnék mondani az írásért, sokat segített nekem az utamon. Tudom, embertől dicséretet nem veszek, mert az igazi dicséret az Égből érkezik. Namaste! Minden jót Önnek!
R. Mária
Karsay István - Karma és Magvilágosodás
2013.01.02 10:40
Kiemelt link..
Felhő.com - Gyógyító erő a lélek
Paragramok - Út az Isteni élet felé 7.rész
Bizonyíték a meditáció immunerősítő hatására
Thorwald Dethlefsen – Rüdiger Dahlke : Út a Teljességhez A betegség jelentése és jelentősége
Előzmény..
Magasabb-világ - A sokoldalú Igazság
A Láthatatlan történet - Hamvas Béla idézetek 2
Telepatikus önvédelem 5-6 rész - Telepatikus ellentámadás és ellenvédelem
Újvilagtudat - Hogyan van hatással az auránk másokra?
Ezt dobta a gép - Tévelygés a spiritualitásban
Változások, avagy Mennyegző 2.rész
Látásjavító szemmasszázs - Kínában már kötelező az iskolákban
Angyalszárny - Miért nem kell nekünk emlékezni, avagy a reinkarnáció egyik fontos alapja
Kapcsolódó link..
Taisen Deishmaru - Zen és a harcművészetek
Ninja Eró - Ninhja Mind Control 2
Paramahansa Jogananda - A mester mondta
Rejtélyek szigete - A levitáció rejtélyének megfejtése
Negyedóra - Saint-Germain rejtélye!?
Tudnodkell - Árulkodó jelek előző életekből?
Angyalszárny - Miért nem kell nekünk emlékezni, avagy a reinkarnáció egyik fontos alapja
Tudásfája - Citotoxikus szerekkel tömegesen gyilkolják a tájékozatlan embereket
Szellemtan - Az Elemek törvényszerűségei (részlet)
Mottó:
Ne feledd: Te az utolsók körébe tartozol a meghívottaknak, akiket az út szélén szedtek össze!
Ez az előadás ezért jött létre, hogy segítsen a szellemtan elméleti részét a gyakorlatba átültetni.
„Tedd élővé az IGÉT” a jelmondat, azaz mindent, amit a száraz elméletből tudunk, azt most a
gyakorlatban, mint „vizsga” végre kell hajtani, mint amikor elmegyünk jogosítványt letenni,
átmegyünk az elméleti vizsgán, és kezdődik a vezetési gyakorlat, majd a végén a vizsga.
A vizsga időpontja mindenkinél más – más, a gyakorlati képzés maga az élet, mely rákényszerít
minket arra, hogy a legjobban oldjuk meg a feladatainkat, melyek részben karmikusak, azaz
múltbeli „leckéink”, részben dhamikusak, vállalt, vagy „ránk kényszerített” életfeladat!
Mennek a mesék ezerrel a 2012 világvégét illetően, de ennek a dátumnak semmi alapja sincs, hiszen a
„pontos időt az Atya tudja egyedül”, de annyit azért tudunk, hogy úgy kell élni, hogy a változás
(korszakváltás) bármikor bekövetkezhet, illetve mi magunk is bármikor meghalhatunk, így minden
pillanatot ki kell használni amit itt töltünk a földön, a fizikai síkon.
Nem biztos a holnapja se az öregnek, se a fiatalnak!
Életek sokasága vezet el minket a megvilágosodáshoz, amikor felismerjük, hogy miért vagyunk
itt, és rájövünk az egész „rendszer” működésére, ebben segítenek minket a szellemi tanítások.
A mostani életünk, akárcsak az előzők megvilágosodások sokaságából áll, és egyszer ezek
összeállnak egy nagy Képpé, és ez lesz egy nagy segítség a számunkra.
De ez is csak az elméleti rész, mert ekkor kell eljutnunk az újjászületéshez, ami nem összekeverendő az újraszületéssel!
Újraszületés, amikor meghalunk, és egy másik testben újraszületünk, majd meghalunk, és
újraszületünk, és ez így megy nagyon sokáig, míg el nem jutunk a megvilágosodás egy fokig.
Megjegyzem a keleti tanítók szerint az emberek itt a földön olyan arányban élik el a teljes
megvilágosodást, mint amikor ezerévente egy madár a gyémánthegyre száll, rákoppint a csőrével, és
amikor elkopott a hegy, ezalatt az idő alatt elérjük a megvilágosodást a sok tapasztalatgyűjtéssel a
hátunk mögött.
Az újjászületés, amikor ebben az életben megváltjuk magunkat, el tudunk távolodnia fizikai sík
(anyag) rabságától, uralni tudjuk. A gyakorlatban bizonyítunk, minden káros szenvedélyünkről
lemondva, az anyag csillogásától mentesen szemlélünk mindent, nincsenek karmikus tetteink,
gondolatink se, mindent a szeretet irányit.
Minden emberrel csak azt cselekedjük meg, amit saját magunkkal is megcselekednénk!
Azt, hogy megértsük a karmikus életünket, feladatainkat, ismerni kell, hogy kik vagyunk, és miért
vagyunk a fizikai síkon.
Ennek a megismeréséhez régebbi előadás anyagaim nagy segítséget nyújtanak, így most azokat nem
ismétlem meg, itt elérhetőek:
Mp3 előadások:
Teremtés és dimenzióváltás mp3 előadás
https://data.hu/get/2154107/
Teremtés és dimenzióváltás pps. bemutató grafikával:
https://data.hu/get/2154118/
Karmáról röviden
https://data.hu/get/2287968/
Karmikus életfeladatok és megoldások 1 rész
https://data.hu/get/2288219/
Karmikus életfeladatok és megoldások 2. rész
https://data.hu/get/2288307/
Írásos anyag:
Karma előadás kiegészítés
https://data.hu/get/2313355/01_
A Szellemtudomány alapjai
https://data.hu/get/2313356/A_
Karma és kegyelem. Karmikus feladataink felismerése, megoldások.
https://data.hu/get/2315809/
Nézzünk át egy pár érdekes új anyagot, az anyagok egy részét a Szellemtani Közlemények c. újság
szerkesztőitől kaptam felhasználásra. www.spiritualitas.hu
Az Áldozat, részlet a Titkos Tanításokból.
Miért adta Isten a szabad akaratot?
Szabad akarat nélkül lehetetlen a tökéletesség elérése, s ha Isten az Ő képére és hasonlatosságára teremtett szellemgyermekeit nem ajándékozta volna meg a szabad akarattal, a választani-tudással, akkor a teremtmény soha meg sem közelíthetné azt a fokozatot, amelyre Ő ezzel az ajándékkal már a teremtés alkalmával predesztinálta a szellemet. Aki ezt a kérdést felteszi, az nincs tisztában azzal az ajándékkal, amit Isten az Ő szellemgyermekeinek adott; és nincs tisztában azzal a fokozattal, amelyet az embernek be kell töltenie, és amire őt az ő Teremtője csak ebben a lefokozott világban is helyezni kívánja. Mert hiszen ebben a lefokozott világban is úr az ember; bármilyen tévedések, csalódások és szenvedések után jön is rá arra az igazságra, amit meg kell ismernie, és mégis feltétlen ura ezen a világon mindennek. Ha nem volna ura, akkor nem tudna soha rájönni azokra az isteni mélységekre, és nem tudna következtetni azokra a magasságokra, amelyeket el kell érnie; akkor nem volna előtte soha tiszta a látóhatár, a fejlődés útja, s nem volna a teremtés koronája, hanem rabszolgája.
A szabad akarat nagy ajándék.
Istennek teremtményei iránt való nagy szeretetét, és azt az akaratát, hogy teremtményeit boldogokká tegye, bizonyítja a szabad akarat ajándéka. Sem nem próbául adta azt Isten, hogy ezáltal őket megtévessze, — bár tudta, hogy el fognak bukni, mert hiszen az óriási lehetőség megvolt rá — sem nem azért, hogy ebből tanuljanak, hanem, hogy ráébredjenek arra a tudatra, hogy ők kicsodák. Mert csak amikor az emberi lélek ráébred arra, hogy ő kicsoda, akkor kezdi sejteni, hogy a Teremtő kicsoda!....
…. a bukott szellemeknek egy része a tévedés után nem sokára rájött arra, hogy nem helyes, nem jó a hézagos alkotás, s ezek siettek vissza az elhagyott útra. Lerombolták addigi gondolataikat, megsemmisítették magukban kiépített elveiket, és az Isten által megmutatott úton és törvényben haladtak tovább….
Az engedelmesség szükségessége.
Fel kell ismernie az embernek, hogy önmagától képtelen megváltoztatni a természetét, mert a bűnöknek és tévelygéseknek óriási halmaza fekszik előtte, rajta, benne és körülötte, s ezek hatalmas erővel uralkodnak felette. Mikor az ember mindezt beismeri, szükséges, hogy a lelkében beismerje a saját kicsinységét, tehetetlenségét; szükséges, hogy keresse az ő mennyei Atyját, összekapcsolódjék Vele, és az Általa nyújtott kegyelmet elfogadva, rálépjen arra az útra, amelyet Ő mutat neki, és megtanuljon engedelmeskedni.
Elindulás Isten felé.
Így aztán azok, akik a beléjük rejtett isteni természet révén és a szenvedések folytán megérzik ennek a
szükségességét — mert a lelkükben felébred a vágy valami jobb után — az anyagi világokon
időről-időre az életbe hívatnak, beborítja őket a kegyelem napsugara, a lelkük felenged, a bűn megoszlik1 (nem eloszlik!) az ő lényükben úgyannyira, hogy a tudatukban hely és alkalom adatik a
megtérés lehetőségére, és a kegyelem elfogadására.
Ezek a szellemek, amikor a Föld világába érnek, annak, ami náluk nagyobb, ami felett uralkodni nem tudnak, elkezdenek engedelmeskedni, mert a sok szenvedés, fájdalom, csalódás rávezette az ösztöni énjüket arra, hogy aki náluk hatalmasabb, annak szükséges engedelmeskedniük. Ezért a különböző vad népeknél megtalálhatjátok azokat a különböző isteneket2, akiket imádnak, míg ezzel szemben a felvilágosult ember, a felfejlődött lélek, amikor hatalmának tudatára ébred, egyszerre megtagadja Istent.
Nem látjátok-e ebben az első bukás analógiáját ? Mihelyt egy kis hatalomra tesz szert a lélek, mindjárt függetleníteni akarja magát Istentől. Ugyanez játszódik le ebben a ti korotokban, úgyszólván az utolsó órákban: a felfejlődött, ragyogó szellemű ember, aki fennáll, alatta a mélység, felette az ismeretlen magasság, még testben él, még hernyó, de már istennek képzeli magát. Még uralkodik felette a halál törvénye, még a legkisebb tévedés halálát okozhatja, és mégis fennen hirdeti, hogy nincs Isten!
A szenvedés.
Hogy a szellemek ilyen elfogadókká válhassanak, hogy ilyen nagy szomjúhozással vágyakozzanak az Istennel való összekapcsolódásra: ezt szolgálja az a szenvedés. Az a fájdalom, az a sóvárgó vágy, amely őket izgatja, zaklatja, kergeti előre a fejlődés útján, hogy keressék, kutassák az alkalmakat, amelyek révén azokra az igazságokra rájöhessenek, amelyek a lelküket áthatva, engedelmessé tudják őket tenni.
Mert ameddig a lelkük fel nem nyílik, s ennélfogva meg sem telhetik ezzel az isteni szeretettel, addig nem is költözhetik bele boldogság. S bárha Isten a földi szemekkel tekinthető legnagyobb kincseket és értékeket halmozná is áldásként rájuk, ameddig a lelkükben nem érzik Istent, addig mindezek csak külső formák lesznek, amelyek ismét elmúlnak, elsuhannak mellettük, lehullnak róluk anélkül, hogy megértenék belőlük Isten akaratát, Isten szeretetét.
A szenvedés mint engesztelő eszköz.
Ezáltal a szenvedés a törvény kiegyenlítésére, kiengesztelésére adott eszköz marad. A szenvedés Isten vegyészetében a bűn megsemmisítésére, átdolgozására adott oldó- és bontószer lett, amelyen keresztül a szenvedő emberi lélek megtalálja önmagát, és megtalálja Istent. Mert sem az eszével, sem a szívével meg nem találhatja, ameddig e világ igazságát követi, mert a világ igazsága keresztre juttatja az Isten igazságát; a világ szeretete töviskoszorút nyom a fejére és keresztülszúrja a szívét az Isten szerint való szeretetnek, mert nem érti meg azt.
Csakis ezen az áldozaton, a Golgotán keresztül érti meg a szenvedő lélek Isten szavát azokban a reménységet keltő igékben, amelyek örökre itt maradnak a szenvedő emberiség részére: „Jöjjetek Énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és Én megnyugosztlak titeket".
Mert amikor már a szenvedések puhává tették a szívet, és más irányba igazították az értelmet, amikor már a szenvedő ember más igazságot keres, mint e világ tomboló igazságát: akkor találkozik a Golgota útján a szenvedő Emberrel, Aki előtte ment, s akkor érti meg annak az akaratát. S akkor, mivel a szíve szomjas, megérti a biztatást, s megfogja Annak a kezét, Aki őt hívja, és igyekszik követni Őt.
Csak amikor már megérti az emberi lélek Krisztus szavát, és vállalja azt, hogy az ő igazságtalanságait, gonoszságait, amennyire csak lehetséges, jóváteszi, azaz Isten akarata szerint fog élni, az eléje adott és kiszabott munkát el fogja végezni: csak akkor lehet arról beszélni, hogy azok az életei, amelyek az Istennel kötött ilyen szövetség után következnek, Istenben való életek.
Ameddig az ember a saját esze járása szerint akar élni, aszerint akarja az igazságot követni és a világot boldogítani, addig mindig tévelyeg, még ha a legjobbat, a legigazabbat akarja is cselekedni. Ebben az elfordult fejlődési folyamatban, amelyben a világ van és a benne levő emberek élnek, csak egyetlen út van Isten igazságának megértésére, és az Isten kegyelmében való élésre: a Golgota útja.
Csak ez tisztíthatja meg a lelket mindazoktól a salakoktól, mindazoktól a rárakódott tévelygésektől és gonosz hajlamoktól, amelyek olyan hosszú idő óta halmozódva, kemény kérget képeznek körülötte.
Azért nincs bűnbocsánat szenvedés nélkül. Mert ameddig az ember nem szenved, addig még a múlandó világ igazsága él benne, addig még nem képes megérteni a szenvedőt. Míg valakivel igazságtalanság nem történik, addig nem tudja, mi az igazság; amíg valaki maga is nem csalódott, addig nem tudja, milyen fájdalmat okoz a másik ember lelkének a megtévesztés, olyan reménységet, olyan hitet, olyan várakozást ébresztve benne, ami egyáltalában nem valósulhat meg.
A világ pedig csak ezt adhatja, mert a világ ebből épült fel, a világ ezt fejleszti tovább: a káprázatot, a hazug csillogást, a nyerseséget, a durvaságot, a szeretetlenséget, a gyűlöletet, az önzést. S akik még ebben jól érzik magukat, akik még úgy vélekednek, hogy ez az élet, azok semmiképpen nem mehetnek be a mennyeknek országába, mert azok még nem is ismerhetik az Isten országát.
Az Atya mindent odaad a megtérő tékozló fiúnak, Isten mindent ráruház a megtérő bűnösre, kegyelmének gazdag áldásaival árasztja őt el, mihelyt azokat befogadni képes. De láthatjátok napjaitokban is, hogy mihelyt az ember az igazságról csak valami kicsiny ismeretet szerez is, — habár a lelke még telve van tévelygésekkel, bűnökkel és bűnre való hajlandóságokkal, és habár azt a kicsiny igazságrészecskét talán sok szenvedés árán tudta csak Isten kegyelméből megszerezni — a benne lévő gőg máris azt súgja neki, hogy ennek a fénylő világosságnak széthintett sugarai az ő dicsőségét, az ő személyes énjének fensőbbségét, megkülönböztetettségét vannak hivatva dokumentálni az embertársai előtt.
Az ember lelke nehezen tudja megérteni, hogy aki másokat akar boldogítani, annak szolgálatot kell vállalnia Isten oltára körül, a szeretet oltára körül; abban a szolgálatban napról-napra fel kell áldoznia a maga énjét, énjének minden járulékát azon a folyton égő áldozati tűzön, abban a tűrésben, elnézésben, abban a kifogyhatatlan szeretetben, amellyel mások tévelygéseit önmagában megemészti, hogy helyettük folyton-folyvást szeretetet, megértést, megbocsátást, segítséget nyújtson.
Aki beáll a „résbe.”
Ezért szükséges, hogy az ember a maga megismert igazságával meg ne álljon, és hozzá ne kezdjen magában semmiféle munkához, ami az ő üdvösségét szolgálná, ha nem csakis az Istennel való teljes összeköttetés és szövetségre lépés által, amely összeköttetésben az Isten szeretete sugározza be a lelkét. És akkor ez a lélek, akinek Isten elnézi és megbocsátja a hibáit és tévelygéseit, odaáll ütközőül Isten szeretete és a tévelygő emberiség közé, és a tévelygéseket, a bűnöket a saját lelkével felfogva, szelídséget és jóakaratot tanúsít azokkal szemben.
Ebben a munkában, ebben az egyszerű szolgálatban megy végbe az Istennek igazán megbocsátó nagy ereje és kegyelme.
Test és vér nem veheti az Isten országát.
Mert az embernél „jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen." Lehetetlen, hogy akik testben élnek, üdvözülhessenek; lehetetlen, hogy a testi ember a maga igazságával és okoskodásával az Isten országát megláthassa. „Test és vér az Isten országának örökségét nem vehetik." Hanem igenis elérheti azt az ember az önfeláldozó munkában, amelyben a tévelygések, a bűnök és hibák - amelyek a földi ember természetéből erednek - feloldódnak és megsemmisülnek abban a szeretetben, amellyel az ember a tévelygők ügyét szolgálja. Hogy akik ma még tévelyegnek, akik ma még nem ismerik Istent, azon a jóságon és szereteten keresztül, amelyet tapasztalnak, megismerhessék az eszményi szépet, az eszményi jót, habár még nem is a maga tökéletes mivoltában. Mivelhogy az ember, bármennyire törekszik is, az ő hibás természetével teljesen nem veheti fel a keresztet, teljesen nem járhatja végig a Golgotát anélkül, hogy az ő lelkét is meg ne fertőztesse a maga hibás, bűnre hajló természete.
De ebben az önmagára ismerésben, ebben az önmagát méltatlanná tevésben, ebben az önmaga lekicsinyítésében, az önmaga bűneinek tudatában, amellyel ezt a munkát végzi, az Isten kegyelmének napja felszívja, megsemmisíti az ő bűneit. Megtisztítja őt a bűnre való hajlandóságtól, megigazítja, átváltoztatja, újjáteremti a lelkét, hogy megdicsőítse őt az országában, amikor elérkezik az az idő, hogy Magához hívja azokat, akiket kiválasztott az üdvösségre. Ebben az egyszerű titokban, amely a „földi ember" előtt mindvégig titkos dolog marad, megy végbe Isten nagy kegyelme és üdvözítő akarata. Ezt csak azok értik meg, akik elhívattak és kiválasztattak.
Elhívattak ugyan mindazok, akiknek a lelke megérett arra, hogy az igazságot keressék, kutassák; akiknek a füle már érzékeny arra a hangra, amely felülről jön. De ezek közül soknak a szíve még telve van engedetlenséggel, öndicsőítéssel, önértékeléssel, egyszóval a gőgnek még éledő parazsával, és az elhamvadt parázs hamujával. Elhívattak ezek is a szolgálatra, és vállalnak is szolgálatot, de még nem a szívükkel szolgálnak, hanem a testükkel; s mivel a lelküket még nem adták át Krisztusnak, vagyis az élő, testté lett Igének, így a testükön keresztül még mindig a sátán foglyai. És bár számítanak és reménykednek az ő üdvösségükben, azért mégis kívül maradnak, mert több bennük a számítás, több bennük az önértékelés, semhogy az Isten felolvaszthatná és megsemmisíthetné azt.
Isten csak akkor olvaszthatná föl és semmisíthetné meg, ha a lelküket átadnák Neki; de ők a lelküket megtartották maguknak. A lelkük hibás természete még erősebb bennük; ezeket a hibákat még nem akarják levetkőzni; még nem látták be, hogy egészen át kell adniuk magukat, hogy az ő egész lényüket át kell formálnia Isten kegyelmének, hogy egészben megjelenhessenek Isten országában. Ezek az életükből csak egy kicsiny részt, a lelkükből csak egy kis hangulatot adtak át, a többi rész még mindig a világé, a világ szeretetéé.
Ezek azok, akik kívül maradnak; ezek azok, akik vádolnak, zúgolódnak, szitkozódnak és átkozódnak az ajtókon kívül. Ezek azok, akiket az ítélet szele elsodor máshová, mert ezek azok az örökké lázadó lelkek, akik a lázadást tovább szítják és elhitetik azokat, akik hozzájuk hasonlók. Ezek a Júdások, akik a menny kapujához közel a kárhozatot szerzik meg maguknak. Ezek azok az engedetlenek, akik bár egy fejlődési turnust végig csináltak, mégis, amikor az ítélet elkövetkezik, még mindig megmaradnak bűneik és tévelygéseik mellett, mert a lelkűkből nem irtották ki az engedetlenséget, még nem tudtak teljesen lemondani az ő nagyságukról, az önmaguk túlértékeléséről.
Ezek azok, akik perlekednek Istennel, akik „igazságot" emlegetnek, mert még mindig benne vannak a bűneikben. És jóllehet, nagyot cselekszenek, dolgoznak és munkálkodnak Isten országáért, az Isten igazságát mégsem veszi be a lelkük. Ezek azok, akik majd azon a nagy napon azt fogják mondani:
„Uram, Uram, nem a Te nevedben prédikáltunk-e, a Te nevedben sok nagy és hatalmas dolgokat nem cselekedtünk-e?" — És ezekre mondja az Úr: „Nem ismerlek titeket!"
Azért vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! Mert minél többet tud az ember, minél fényesebben ragyog az értelme, és minél mélyebbre hatolnak az érzései, minél inkább megtölti a körülötte képződő szférákat rezgésekkel: a lelkében egy kicsiny tévelygés, egy kicsiny gőg, az engedetlenségnek egy kicsiny szikrácskája annál veszedelmesebben gyújt, és felégeti az egész fejlődés eredményét. És akkor hiába volt a tudás a bölcsesség; hiába voltak a szenvedések is: ő mégis kívül marad azon a kapun, amely elválasztja a juhokat a kecskéktől.
A megtérés definíciója.
A megtérés tulajdonképpen ez: teljes önalárendelés és engedelmesség Istennek. Ismerje fel az ember mindenben és minden időben Isten akaratát, és ne akarjon semmit önmagától, hanem várja be, hogy Isten hogyan akar rendelkezni felette. Ne akarjon az ember még csak tanítani se, mert Istennek nincs szüksége arra, hogy az Ő országát avatatlan emberszellemek terjesszék és hirdessék.
Isten kiválasztja azokat a pásztorok közül, a bölcsek közül és a próféta-lelkek3 közül, akikre az Ő országának terjesztését bízza. És akiket kiválaszt, azokat elhívja, és akiket elhív, azokat megigazítja; ezek pedig a megigazulás által Istennel szoros kapcsolatot nyernek, átadják magukat Istennek, az ő Atyjuknak, és Isten megadja nekik, hogy mikor mit szóljanak.
De aki nincs kiválasztva, akire az Úr nem bízta azt, hogy az Ő országáért síkra szálljon, az, ha angyalok nyelvén szólna is, egyetlen lelket sem tudna megnyerni, hacsak azokat a lelkeket az Úr előzőleg nem szólította, egy titokzatos hatalom által elő nem készítette, Magához nem vonzotta. Egyetlen lélekbe sem tudja senki beleplántálni Isten igazságát, hacsak az a lélek nem vágyakozik, nem óhajtozik az után, hogy az Isten országáról és annak igazságáról valamiféle tudomást szerezzen. Aki érzi ennek szükséges voltát, és kéri Istent, bárha a legegyszerűbb módon is, Isten kiválasztja azt arra, hogy tudjon róla. Az ilyenekkel Isten összeköttetést tart fenn, vezérli őket útjukon, és rájuk árasztja az Ő áldását, az Ő kegyelmét. És ezek megtudják azt, amit tudniuk kell — nem érdem szerint, hanem Isten kiválasztása szerint.
Mindezek után pedig a kérdésre ez a feleletem: Isten annak adja, akinek akarja, hogy megértse az ő országának titkait. Akinek Isten nem adja, az úgyis hiába keresi. Isten szereti az engedelmes emberlelkeket, és azokat nem érdem szerint jutalmazza, hanem az Ő szeretetének és kegyelmének kiáradása szerint.
Az ember önző
Az ember a hibás természeténél fogva önző. Az önzés a hét főbűn egyik legerősebb és leggonoszabb
fajtája, amely olyan erősen tartja fogva a lelket, hogy csak a legnagyobb erőfeszítéssel,
önmegtagadással és lemondással tud ettől az érzéstől valamiképpen szabadulni. És éppen mivel az
önzés ennyire erős és hatalmas az ember lelkében, minden, amivel rendelkezik, mindaz, amihez a
vágyai kötik, amiről álmodozik, amire gondol, amit elérni szeretne, erősen hozzá van nőve, a lelkéhez
van kötve a vágyak szövevénye által, hogy még a halállal sem tud lemondani róluk. Sokszor újabb
meg újabb testöltések szükségesek, hogy egy téves eszméről, gondolatról, vágyról le tudjon mondani a
lélek. Ilyenkor a Gondviselés alkalmat ad neki, hogy előbb elérje ezeket a vágyakat, hogy mikor
elérte, közelebbről megérinthesse, és belássa, hogy hiábavalóságok voltak.
Mindennek megvan a célja, rendeltetése
Tudjátok, hogy mindennek, legyen az élő, vagy holt anyag, élő fluidjai vannak. Ezeknek a fluidoknak az a rendeltetésük, hogy a beléjük helyezett gondolatoknak és eszméknek, amelyek őket előbbre viszik — miközben a körforgást végzik és Isten felé törekszenek — közegül (vehiculum) szolgáljanak. Így mindennek megvan a maga helye és rendeltetése a fejlődésben, ahol mindazokat a gondolatokat és eszméket le kell adnia, amelyek hozzá fűződnek.
Semmi sincs hiába; minden talpalatnyi föld termése, minden szem gyümölcs nemcsak úgy véletlenül terem, vagy jut a fizikai síkra, hanem mindennek megvan a maga rendeltetése és célja; azért mindenről el kell számolnia a léleknek, aki felette rendelkezik, vagy aki törvénytelenül hozzányúl.
Sem a gazdagság, sem a szegénység nem Istentől való, mert Isten nem szerezte sem a gazdagságot, sem a szegénységet, hanem mindezeket az ember alacsony állapota és terhelt volta hozta létre. Mivel azonban létrehozta, ennélfogva ki is kell bontania. Azért nincs olyan gazdagság, amiről ne kellene elszámolni, és nincs olyan szegénység, amelynek ne lenne meg a maga célja, s ne lenne meg benne a lélek előmenetelére szükséges eszköz.
Az áldozat, mint tisztulási eszköz
Ameddig az ember a Földön él, addig minden atomjával a földhöz van kötve, s neki a lelkéből fel kell hoznia a jót és a rosszat, hogy vele a fizikai síkon hatásokat érjen el. Ténykednie kell a maga fokozata szerint, hogy ezek a hatások a lelke elé álljanak, és ösztökéljék őt tovább-tovább az úton előre, hogy belátva tévedésének nagy hátrányait, keresse a jót, az igazat, az istenit, és tévedéséből az önmaga akaratával tisztuljon meg.
Ameddig a lélek az érzéseivel és vágyaival az anyagvilág útvesztőin botorkál és hol ide, hol oda nyit be, addig hol itt, hol ott rögzíti őt meg tévedésének, homályos lelki állapotának eshetősége. Amikor már megismerte Istent, az isteni törvényt, és ebben a törvényben némi előmenetelt tett, s már a vad és elfordult ösztöneit a helyes útra terelte az isteni törvény, és az erkölcsi érzéke valamennyire megtisztult és kifejlődött, sőt már szert tett némi alázatosságra, engedelmességre és istenfélelemre is, és szíve szerint igyekszik a jót követni. Még akkor is mindig vannak az életében olyan ütközései, amelyekből alig-alig képes ép lélekkel kilábolni. Ezek mind nagy szorongattatásokat okoznak nála, amelyek a szabadulás fele vezető utat egyengetik számára.
Mert a föld, a fizikai világ az ilyen lelkek számára nem az érdemek elismerésének, hanem a megpróbáltatásoknak a hazája. Ameddig Isten a nyers ösztönökkel, tudatlansággal és sötétséggel terhelt gyenge lelkeket áldozatok rendelésével vezeti a fejlődés útján, addig azoknak, akik ezeket az áldozathívatásokat betöltik, tehát akik már értelmileg elég világossággal, és érzelmileg elég melegséggel rendelkeznek, addig újabb meg újabb általánosító fluidokat kell magukra ölteniük. Ezzel olyan vágyakat, gondolatokat és érzéseket kell a lelkükbe felszedniük, amelyek őket bizonyos küzdelmekre készítik elő. Ez azonban nem történik hiába, mert ezzel a küzdelemmel, amelyet az önmagukban rejlő rosszal és a téves hajlamok leküzdésével vívnak meg, ha győznek, az anyagi erőknek és a nyers természeti erőknek nagy részét szellemesítik, magasabb fokúvá teszik.
Az ilyen lelkek megjelenése és földi élete a Földnek akkor is nyereség, ha semmit nem cselekszenek is. Ezt azonban nem lehet megmondani a világnak, mert akkor mindenki hajlandó lenne arra, hogy magát ilyennek tartsa és elbizakodjék.
Csakhogy a törvény nem elégszik meg az ilyen léleknek csupán a testbeöltözésével, és azzal, hogy a magára öltött fluidokat átszellemesíti és átvilágosítja.
Hanem a körülötte élő nyers ösztöni világ, a tudattalanban nyüzsgő szellemi fluidok olyan izgalmakat és keveredéseket hoznak létre körülötte, amelyekkel szintén meg kell küzdenie. Az állapotoknak olyan el-rontott, olyan céltalanná vált, lefelé süllyedő áradataiba kebeleztetik be, amely áradatot saját erőivel, a saját törekvésével kell megállítania lefelé zuhanó útjában.
Ez az az állapot, amelyben az ember sokszor így szól: miért van mindez? Hiszen nem cselekedett semmit, nem vétett senkinek semmit, sőt mindent jól akart cselekedni, és mégis minden ellene esküszik, mégis mintha minden nagy, széles, ellene áramló folyóvá változnék, hogy megsemmisítse őt, azt a lelket, aki éppen ennek a folyónak a közepén van céltalannak látszó küzdelemre beleállítva! Miért sújtja Isten azokat, akik az Ő útján haladnak? Miért bünteti azokat, akik a világnak csak áldására lehetnek? Miért kell nekik szegényen, nyomorultul élniük, és napról-napra imádkozva várniuk még a mindennapi kenyeret is, míg azok, akik a világnak csak gonoszat adnak, akik rendelkezéseikkel csak zavarják a harmóniát, és sok-sok szenvedést okoznak, vígan élnek, sőt tobzódnak a jólétben?!
Ez az igazságtalannak látszó sors nem azért van, mintha Isten az igazakat elvetné a szeme elől, hanem azért, hogy ezek az igaz lelkek ott a rohanó árban mint feltartóztató gátak álljanak a gyenge lelkeket magukkal ragadó hullámokkal szemben, és feltartóztassák azokat, hogy a lefelé zuhanók egy pillanatra megálljanak útjukban, és magukhoz térhessenek.
(Saját megjegyzés: itt lehet gondolni az leszületett indigógyerekekre, és azokra, akik a 4. szférából vagy magasabb helyről születnek le segíteni)
Alacsonyabb- és magasabb rendű áldozat
Isten a magasabb fokozaton már nem elégszik meg az embernek a fizikai síkon nyújtott áldozatával. Mert micsoda áldozat lenne az egy lélek számára, aki már eloldozódott az önzés kötelékeitől, hogy Istennek adjon valamit abból, amit neki is Isten adott? Az Úr a gazdag ifjúnak még azt mondja: „Add el mindenedet és kövess engem", az írásmagyarázóhoz azonban így szól: „A rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük, de az Ember Fiának nincsen fejét hova lehajtsa." A maguk rendje szerint mindegyik megkészíti az ő megjelenéséhez szükséges keretet, de az Ember Fiának, vagyis a legmagasabb rendű ember megjelenésének nincsen fejét hova lehajtania, mert Ő áldozatul jött. Ő föláldozza önmagát. Ő nem élhet Önmagának, az Ő lelkében élő szeretet feloszlik és felveszi a mások szenvedéseit és baját; gyógyítani és kiengesztelni igyekszik ott, ahol mások sebeztek, ahol mások tévedtek és gonoszat cselekedtek. Ő a gonosz következményeinek enyhítésére él a világon.
Aki elérte a maga emberi kifejlődését, vagyis betöltötte a törvényt, amennyire azt a lélek emberileg betölteni képes, annak az Isten törvényébe kell belelépnie. Annak nem fizikai áldozatokat, annak lelki, érzésbéli áldozatokat kell felmutatnia. Annak szól az, amit Krisztus ír elő.
Krisztus áldozata
Amíg az ember a fizikai világban él és lelki fejlettségét nem éri el, addig az ő ellenségén bosszút áll, mert nem is tehet másként, miután önmaga feletti szintű cselekedetre nem képes. Aki azonban az ő fejlettségét, azaz azt a fokot elérte, amikor az Isten törvényébe át kell lépnie, annak már az ellenségéért is imádkoznia kell, azzal is jót kell cselekednie, mert a szeretetnek nagyobbnak kell lennie önmagánál. Önmagát kell feláldoznia a szeretet oltárán, hogy ne a bűnre hajló fizikai én éljen benne, hanem a szeretet, amely mindent megigazít, mindent helyreállít, mindent betölt. Ez az isteni szeretet.
És aki Krisztus útjára lép, aki úgy kíván élni, mint aki Krisztusé, aki az Igét a lelkében hordozza és az Ige benne él, ő pedig az Igében, az megértette Krisztus áldozatát, és Krisztus áldozatában ő maga is benne él. Mert a Krisztus áldozatában el kell égnie, meg kell semmisülnie, keresztre kell feszíteni a személyes ént, hogy az isteni én élhessen az egyénben. Az embernek keresztre kell feszítenie testi vágyait, testi törekvéseit, testi igazságát; keresztre kell feszítenie az ő jogait, amelyek őt, mint embert, mint a fizikai világ egy jelenségét megilletik.
A Krisztus igéjében élő ember nem a földi embert reprezentálja többé, hanem azt az eszmét, amelyben neki magát fel kell áldoznia. Ez az eszme pedig azt kívánja, hogy az „én" minden egyes alkalommal, minden egyes ütközésnél a szeretet oltárán hamvadjon el, hogy az isteneszme legyen élő és uralkodó hatalommá, hogy a szeretet oltárán elhamvadt „egyéni én" helyébe az „Isten gyermeke" támadjon fel.
Ameddig azonban a lélek az anyagtól, az anyagi embernek minden vonatkozásától meg nem szabadult, mindaddig kísérleteznie, próbálkoznia kell, hogy miként hánthatja le magáról a tévedésnek utolsó maradványait is, hogy megszabaduljon tőlük, és elérhesse vágyainak azt a megvalósítását, amiről lelke emelkedettebb pillanataiban álmodozott……
Az embernek fejlődése során fokról-fokra áldozatokat kell bemutatnia Istennek. De ameddig az ember még abból sem tud adni, amit Isten adott neki, azaz a külső dolgokból sem tud szívvel áldozni, addig még nagyon kicsiny és jelentéktelen az ő hite, az Istenhez való ragaszkodása, és éppoly vékony és gyenge az a szál, amely őt a boldogsághoz vezeti. Sőt amikor a külsőről már eléggé le tud mondani, elég sokat oda tud adni, de az emberi méltóságát még megtartja, addig még mindig igen kicsiny benne az Istenhez való ragaszkodás.
Csak amikor mindenről lemond, mindent odaad, amikor egyedül Istennek akar engedelmeskedni, és engedelmességből vállalja azt a helyzetet, azt az állapotot, amelyet neki Isten nyújt, nem büntetésből, nem megvettetés folytán, hanem azért, mert Isten az Ő végzésében úgy látja jónak, hogy határkőül állítsa őt oda egy zuhanó csoport elé, hogy feltartóztasson egy egész áradatot a lefelé való zuhanásban. Vagy csak feltartóztasson egyetlen lelket is, és ő ezt a feladatot Istenbe vetett hittel, imádkozó lélekkel, buzgó törekvéssel viszi véghez: akkor töltötte be feladatát. Mert ezzel dicsőségre vitte önmagában Krisztus eszméjét, és nagyobbat áldozott a szeretet oltárán, mint akik templomokat építtetnek, és akik nagy hangon dicsőséget hozó jótékonyságokat gyakorolnak az emberek előtt. Mert ő igazán áldozott, igazán a magáéból adott.
Az áldozat, mint a szellem színvonalának fokmérője
Az ilyenek a rosszat nem viszonozzák rosszal, nem állnak bosszút, hanem jót cselekszenek a rossz helyett; nem kívánják el a másét, hanem megelégednek azzal, amit nekik Isten adott. Nem hivalkodnak semmiféle külsőséggel, nem tekintik magukat feljebbvalóknak senkinél, vagy jogosultabbaknak a jóra, a dicsőségre, hanem hordozzák a keresztet béketűréssel, Istenbe vetett hittel; és szeretettel bánnák mindazokkal, akiket a sors közelükbe rendelt.
Ezek megértették az Isten szeretetét. Ezért az ő áldozatuk és béketűrésük Isten előtt a legkedvesebb, és a leghatalmasabb oldó- és bontószere a bűnnek. A természetbe elrejtett gonosz fluidok, amelyek az ő lelkükön keresztülfolynak, azt meg nem mérgezik; sem a hiúság, sem a gőg, sem a bosszú meg nem rontja a lelküket, és el nem tántorítja őket az Úr által előírt érzésektől, mert a lelkükben Krisztus él, és Ő cselekszi a jót.
Ezeknek folyton imádkozniuk kell, mert különben azokat a terheket, amelyek az általános emberi tévedésekből erednek és rájuk nehezednek, nem volnának képesek elhordozni.
Ezeknek a lelkében nem gyepesedik be az áldozati oltár, mert nekik sűrűn kell áldozniuk, úgyszólván napról-napra, sőt óráról-órára, mert minden egyes gonosz szó és cselekedet, mely körülöttük elhangzik és történik, és amely őket bántja, a lelkűkből nem ébreszt hasonlót, hanem az ő lelkük, mint ütközőpont, a maga tisztább erejével megsemmisíti ezeket a gonosz fluidokat.
Ez a leghatalmasabb áldozat, amire a maga emberi mivoltában senki nem lenne képes, hogyha előtte Krisztus nem hozta volna ugyanezt az áldozatot. Erre az ember nem lenne képes, mert az ember csak ember marad, és az ő emberi természete nem képes megtagadni önmagát, csak a benne elrejtett isteni természet által, hogyha az az Isten Szellemével az ima által kapcsolódást nyer. (Tolnai György válogatása)
FONTOS kiemelni, hogy szellemi BŰNEINK jutattak minket ebbe a helyzetbe, amelyikben most
jelenleg vagyunk! Önzés, irigység, gőg, hazugság, harag, később a testiség vágya.
Részlet az Evangéliumi Spiritizmus 1. kötetéből:
Ezért minden embernek, azaz minden léleknek, valaki csak a földön testet ölt, ki kell
vennie a munkából a maga részét; és nemcsak annyit kell munkálkodnia, amennyi az ő testének a
fenntartására szükséges, hanem tovább kell munkálkodnia, vagyis le kell fizetnie
az élet adóját abban a fáradságban, abban a törekvésben, amelyet a szeretet törvénye ír elő mindenki
részére.
Aki ebből nem veszi ki a maga részét, az élősdi lélek, aki a másiknak a részéből, a másiknak a
járulékaiból tartja fenn magát; és aki így cselekszik, az nemcsak azt fogyasztja el, amit neki
magának adott az életre hívó Gondviselés, hanem más szellemek életszükségletét is fogyasztja
és feléli. És legyen bár valaki igen magas polcon az emberek fölött, ha nem dolgozik, ha nem
munkálja a köznek a fejlődését, a köznek az előrejutását az ő életében — ha nem sokkal is, legalább
csak egy kevéssel — az a saját megszerzett vagyonán kívül a neki még ezután járó életfeltételeket is
előre elfogyasztja.
Így áll be annak a szükségszerűsége, hogy ha magasan fent volt, le kell szállania az alsó
igazságokba, vagyis az élet alsóbb rétegébe. Mert ha sok felett rendelkezett, és az élettel, meg
annak értékeivel nem úgy bánt, a rábízott javakat nem úgy osztotta el, mint ahogyan azt a
köztörvény előírta volna részére, akkor rest volt, gonoszul járt el és sok életen keresztül nagy
szegénységben, nagy nyomorúságban kell majd az életet végigszenvednie, végig küszködnie.
Így tehát azt mondom, hogy azoknak, akikről sokan azt hiszik, hogy felfelé emelkedésük, vagyonhoz
és földi előnyökhöz jutásuk szerencsét jelent — ha az nem az Isten áldása szerint
való vagyon, nem az Istentől adott jólét, nem az ő munkájuknak, szellemi, lelki, vagy testi
fáradozásuknak törvényes következménye, hanem az önzésüknek, a gonosszal való
paktálásuknak a következménye volt — akkor ez a „szerencse" nagyon sokszor szerencsétlenséget
rejt magában.
Azért azt mondja az írás: Ne irigyeljétek, ha a gonosz embernek jól megy dolga, mert sokkal
hamarább elmegy tőle a szerencse, mint ahogyan ő szeretné, és sokkal hamarább lecsap az ő
létfeltételeibe a törvény az ő igazságával. Az ilyen nem nevezheti a magáénak azt, ami felett
rendelkezik. Mert bár rendelkezik szolgákkal és szolgálóleányokkal, rendelkezik sok vagyonnal és
értékkel, mégis szegényebb annál az útszéli koldusnál,
akinél a vezeklésnek már talán csak napjai vannak hátra, hogy hozzájuthasson igazságos, törvényes
úton az őt megillető életfeltételeihez, hogy belekerülhessen az ő feloldott javaiba
és rendelkezhessék felettük. Hogy rendelkezhessék az ő szenvedéseinek eredményeivel, azokkal az
értékes tapasztalatokkal, amelyek megnyitnak előtte egy világos utat, amelyen a
lelke könnyebben tájékozódik, mint az a hatalmas és mindenki által ismert egyén, aki nagy sötétségbe,
nagy nyomorúságba süllyed egyre lefelé anélkül, hogy tudná, már az ő verőfényes
napjaiban. Az ilyen szerencse hátrányos. Azonban vannak Istentől megáldott emberek és állapotok,
mint amilyen Istentől megáldott emberekről tesz említést az írás is.
SAJNOS FONTOS DOLOG A SPIRITUÁLIS GŐG FOGALMA, MEGISMERÉSE IS!
Spiritisztáknak, Evangéliumi Spiritizmus 1 kötet. 137.oldal
"A hiúság a sátán gonosz eszköze, amellyel még a fejlettebb lelkeket is elbuktatja.
Mert amikor már a lélek magasra felfejlődött, nemes és tiszta érzésekkel megtelítődött a fejlődés
útján, és különbséget tud már tenni jó és rossz között, sőt a jót cselekedni is akarja teljes erejével, a
rosszat pedig kerüli, akkor az ő lelkében látja, hogy az iránya helyes, cselekedetei feddhetetlenek és
önmagának értéket kezd tulajdonítani. Felfogásának, szavainak, gondolatainak, egész életének
fontosságot tulajdonit. És mivelhogy az ő
megjelenését nagyon fontosnak és nagy értékűnek tartja, azért megkívánja, hogy mindannak hatásait,
amit ő jónak és igaznak tart, rögtön viszontlássa a természetben, és a körülötte élő emberi lelkekben, a
helyzetekben, a törvényben; szóval elvárja,
hogy minden őt tükrözze vissza.
Ezért van, hogy sokszor jó és igaz emberi lelkeket is megpróbál az Úr. Sokszor mintha elfordulna
tőlük, és az ő jó és igaz akarattal való kérelmüket, mintha figyelmen kívül hagyná.
Mert szükséges, hogy a lélek ne érezze magát olyan nagy bizonyosságban a maga dolgában.
Szükséges, hogy önmagáról a figyelme elterelődjék és a magasabb, a fényesebb, az igazabb
pont felé irányuljon, hogy magát semminek érezze, mert csak ilyen eszközön keresztül áradhat fény és
világosság az emberekre, a világra.
A szellemi hiúság leginkább azokban ébred fel, akik már valamekkora utat megtették, akik már
valamelyes eredményt elértek. Ezek megütköznek azon, hogyha az ő akaratukra, az ő
ténykedésükre nem kapnak olyan választ, amilyent ők óhajtották, olyan eredményt, amilyent kívántak
és vártak.
Sokszor éppen ezektől a ,,nagyoktól”, ezektől a fejlettebb szellemektől elveszi az Úr az
eredményeket, és odaadja a kicsinyeknek, a tudatlanoknak, az egyszerűeknek, a semmitmondó életű
embereknek. Nem mintha az ilyen azt jobban megérdemelné,
hanem azért, hogy azt, aki Előtte kedves, akin az Úr szeme kedvtelve pihenhet, ezzel megtisztítsa, a
lelkét engedelmességre, az őbeléje helyezett bizalomnak kifejlesztésére sokkal
inkább serkentse, mint amennyire arra magától képes lenne.
Ilyenkor az emberek rövidlátásukban így szólnak: „Elhagyta az Úr, pedig hozzá könyörgött". Holott
inkább Magához vonzotta, inkább meggyógyította a lelkét, mert nagyobb
áldásra, nagyobb ajándék elviselésére akarta képessé tenni.
Ehhez azonban szükséges volt, hogy előbb a szellemi hiúságból kigyógyuljon.
A hiúság a gőgnek egyik oldalhajtása. A gőg pedig akkor jelentkezik a szellemnél, amikor
magát mint tényezőt kezdi észrevenni.
Ez az észrevevés első pillanatban megelégedéssel tölti el a lelket, és ez a megelégedés egy fokkal
restebbé teszi az igyekezetben, mert úgy érzi, hogy neki már kevesebbre van
szüksége, mint az őt körülvevő más lelkeknek, akik még az olyan képességek híjával vannak, amely
képességek felett ő már rendelkezik. És ezért, mivel a lélek úgy tekinti magát, mint
tényezőt, belelopakodik a hiúság és az önértékelés a lélek gondolat- és érzésvilágába és többnek,
értékesebbnek kezdi magát tartani a többi testvérénél. Ez az érzés fennhéjázóvá teszi. A másikat nem
becsüli annyira, mint önmagát és akkor már nem képes olyan igazán, olyan odaadóan szolgálni az ő
embertestvéreit, mint ahogyan addig tette. Nem képes az önfeláldozó szeretetre, mert hiszen neki már
nincs az ő ember-testvéreitől semmire szüksége. El van telve azokkal az eredményeikkel, amelyeket
elért.
Teljesen elzárkózik, nincs szüksége csalódásra, nincs szüksége fájdalomra, mert föltalálja önmagában
mindazokat az érzéseket, amelyek őt boldogítják.
Ezt az érzést, a hiúságot tapasztalhatjátok a spiritiszta körökben is. Mindegyik el van telve önmagával;
mindegyik kiválasztottnak gondolja magát; ebben az érzésben sütkérezik
ahelyett, hogy a lelkébe beletekintene, és azt kérdezné magában:
Vajon megtettem-e mindent, amit megtehettem volna?
Mert bizonyos, hogy a lelkében óriási Űrt fog találni, és szükséges, hogy ezt az Űrt a megbánással
töltse ki minden lélek, mert egyetlen teremtett lélek Sem teszi meg azt, különösen itt ezen a szomorú
földön, ennek még szomorúbb állapotvilágában,
amit az ő ismerete és képességei által megtehetne.
Tehát haszontalan szolgák vagytok valamennyien, akik ha cselekedtek is valamit, még mindig csak
annyit cselekedtek és azt is hiányosan, amit cselekednetek kötelesség. Önmagatok
felett nem adhattok semmit, mert amit adtok, az Isten adta nektek, hogy osszátok szét a szűkölködő
emberek és szellemek között.
Tehát a hiúságnak és elbizakodásnak semmi helye sincsen közöttetek, embertestvéreim, mert nem is
lehet. És így – mivel még ha jót cselekszetek is, hiányosan cselekedtek - még mindig
több bennetek a megrónivaló, a földre való, mint a dicsőségre való.
Ezt tartsátok mindig szem előtt, hogy a hiúság ördöge, ez a csábító szirén az ő sugdosásával el ne
tántorítson, és a mennyek kapujában össze ne törjön, a veszedelemnek, a sötétségnek
fiaivá ne tegyen benneteket! Ez a hiúság legelőször a lélekben, az érzésben nyilvánul meg, azután
pedig a gondolkozásban, majd a cselekedetekben és szavakban, amelyekkel
gondolataitokat kifejezitek, amelyekkel más emberek jóakaratú törekvései felett pálcát törtök azt
mondván: ,,Mi az a ti felébredésetekhez, a ti tudástokhoz képest!" És így önhittekké, önmagatok
magasztalóivá váltok.
Elfelejtitek, hogy Isten nem azért adja a forrásnak a vizét, hogy azt magatoknak tartsátok
meg, hanem hogy szolgáljatok vele a szomjúhozó embereknek, a szomjúhozó természetnek, az egész
világnak.
A ti tudástoknak, a ti világosságotoknak úgy kell belőletek a világba szétfolynia, hogy az
észrevétlenül, mint erdőben a kicsiny forrás, egy nagyon kis medret vajon ki, táplálva magatok körül
azokat a szomjúhozókat, akik közvetlenül oda vannak rendelve mellétek.
A ti Szeretetetekkel, megismerésetekkel táplálnotok kell azokat, akikkel közvetlen érintkezésben
vagytok, hogy amikor azok megkóstolják a lelketeken keresztül buzgó forrást, mind mélyebbre és
mélyebbre igyekezzenek hatolni és keressék az alkalmat, hogy a lelküket kielégíthessék vele.
Tegyétek kívánatossá a ti igazságotokat az életetekkel, a megjelenésetekkel.
Tegyétek kedvessé az Isten beszédjét, Isten igazságát az emberek előtt, főképpen pedig azok előtt,
akik mellétek vannak rendelve. És ne gondoljátok, hogy mivel ti ismeritek az igazságot, ti már
magasabban vagytok, mint azok, akik nem ismerik. Mert nem tudhatjátok, hogy akik ma még nem is
kívánják az igazságot, holnap nem törli-e le Isten az ő lelkük ablakáról valamely eszközzel a homályt,
és amikor ők is kilátnak azon és megpillantják az igazságot, nem érnek-e el nagyobb eredményt, mint
ti, mert tisztább és önfeláldozóbb életet
kezdenek e kicsiny világban, mint sokan közületek.
Legyetek azért mind nagyon szerények a ti tudásotokkal, a ti világosságotokkal.
Ne tulajdonítsatok annak nagy fontosságot, hanem imádkozzatok, hogy az Úr rajtatok keresztül
cselekedjék. És hogyha az Úr szent Lelkét érzitek, és tudjátok, hogy az cselekszik rajtatok keresztül,
akkor nem érhet benneteket sem csalódás, sem fájdalom, sem pedig kísértésbe nem estek, hanem a ti
gyenge, kicsiny képességeiteket az Úr szolgálatába
állítjátok, és csak mint kicsiny eszközt tekintitek magatokat képességeitekkel együtt."
162. oldal:
"Engedelmeskedni kell a törvénynek, nem pedig szembehelyezkedni vele; nem kijátszani, nem
kikerülni azt, hogy megtévesszétek azokat, akik a törvénynek őrei. Az emberi törvények
is úgy alkottattak, hogy ha nem is teljes egészében tükrözik vissza az igazságot, de megközelítsék azt.
Az ember kijátszhatja az emberi törvényeket és a látszatnak élve a legjobbnak, a legtisztábbnak, a
legtökéletesebbnek tarthatja magát,
Isten azonban látja őt, és látják mindazok, akik a sorsokat intézik.
És igen sokszor az olyanokat, akik kétszínű életet élnek, elmozdítja az Isten, mielőtt utolsó órájuk a
végzet szerint elérkezett volna. Míg ellenben ha törvényesen élnének, Isten
meghosszabbítaná az életüket és elnézné, betakarná tévelygésüket és gyengeségüket. De mivel az
ilyenek szembehelyezkednek az igazsággal és ezáltal sok léleknek kárt okoznak, azért az Isten
megrövidíti az életidejüket, elhívja őket, hogy számot adjanak arról az igazságról, amelyet bár láttak,
nem követtek és port hintettek az emberiség szemébe csak azért, hogy az ő kicsinyes énjük, lelki
tévelygésük el tudjon helyezkedni és ki tudja élni magát.
Sok ilyen kicsiny, semmiségeknek látszó hibák, hitvány cselekedetek, álnok beszédek nagyobb
ártalmára vannak az embernek földi életében, mint azok a nagy bűnök, amelyek mindenki előtt
nyilvánvalók, amelyek mindenki szemében megrovásra méltók. Mert abból nem is csinál titkot a
lélek, hogy ezekből meggyógyulni igyekszik, és azért elhordozza az emberek megvetését, eltűri a
szenvedéseket és a hátrányokat, amelyek ezeket
az ő tévelygéseit követik. Így ezekből a nagy bűnökből megigazulhat, megtisztulhat, de a kicsiny
bűnökből, amelyek rejtve maradnak és csak Isten és a láthatatlan világ előtt tudottak,
sokkal nehezebben. Ezek tehát sokszor nagyobb súllyal esnek a mérlegbe, mint a nagy bűnök. Ezért
mondja az Úr: ,,,Sok parázna asszony, sok gonosz és gyilkos megtér és megelőz a
mennyek országában titeket, akik az igazságot ismeritek, de nem cselekszitek."
Akik Isten dicsőségét keresik…
(Az Isteni igazság misztériuma. Részlet a Titkos Tanítások c. könyvből)
Akik Isten dicsőségét keresik, az igaz jó erejében és hatalmában hisznek, azok természetüknél fogva
egyszerűek és szerények; bátrak, de nem hivalkodók; lelkesedők, de nem kiabálók, nem
hunyászkodnak meg azok előtt, akik a ferde utakat járják, de nem is támadják azokat hibáikért,
tévedéseikért; védekeznek, de védekezésük nem bántó, nem sértő, mert hiszen hibáik és gyengéik
nekik is vannak és tudják, hogy ők sem tökéletesek, csak igyekvők; nem törnek pálcát mások felett;
nem tartják számon mások bűneit és tévedéseit, hogy azokkal alkalomadtán visszasújtsanak.
Megbotolhatnak, sőt el is eshetnek, mert hisz ők is emberek – és mert a tévedés és a bűn mint élő
sövény, át –meg átszövi a világot és eltakar minden igazat és jót, - de felkelnek, mert imádkoznak és
az Isten Lelke ismét talpra állítja őket. Csalódnak, mert csalódniuk kell; hiszen a világ nem váltja be
lelkük vágyait, és a lelkükben sok fájdalmat terem az általuk széthintett jó és az annak nyomán rájuk
ható rossz.
Könnyeznek, de nem esnek kétségbe; kételkednek, de nem válnak hitetlenné; erőlködnek, de nem
merülnek ki; dolgoznak, de munkájuk nyomán ritkán élvezik a megelégedés boldog eredményét;
mindamellett el nem csüggednek, mert hitüknél fogva érzik és tudják, hogy Isten az ő számukra nem
azt az eredményt tartotta fenn, ami az ő törekvéseikkel és erőfeszítésükkel alig – alig tudnak felszínre
hozni, hanem az Isten az Ő kegyelmének gazdagságából olyan létlehetőséget teremt az ő lelküknek, az
ő megjelenési formájuknak, amely az ő eredményeiket, az ő cselekedeteiket, az ő érdemeiket mesze –
messze felülmúlja.
Akik Isten dicsőségét keresik áldozatot nyújtanak a világnak.
Felszedni a rosszat, a szenvedést, a Világlélekben összegyülemlett és a zűrzavaros ütközések által
keletkezett összhangtalanságot, ennek nyomása felett élni és helyébe hitet, igazságot, szeretetet, békét
nyújtani az életben minden teremtett léleknek; nem bántani senkit, hanem az Istenbe vetett hittel és
imádkozó lélekkel elszenvedni minden sérelmet; ez az az áldozat, amely az ember lelkét megtisztítja
azoktól a hátrányos emberi tévedésektől és bűnöktől, amelyek mindvégig kísérik a lelket s mindaddig
vele maradnak, ameddig csak emberi testben kell megjelennie.
Jót kell adni a világnak: az embernek önmagáról megfeledkezve a jót, az igazat cselekedni, s a
helyébe a rosszat, a törvénytelent a büntetés vágya nélkül, vagyis az „igazság” kihívása nélkül,
viszonzás nélkül elszenvedni; ezzel ritkítjátok a bűnt, ezzel tisztítjátok a magatok lelkét és ezzel
irthatjátok ki azoknak a tévelygéseknek és bűnöknek a lelketekben maradt eltokosodott maradványait,
amelyek az isteni kegyelem folytán sokszor sok testöltésen keresztül latent pihennek és várják az
alkalmat, amikor felébredhessenek.
Megváltás
Nyögött, csikorgott a célját vesztett világ.
A gyűlölködők gyűlölködtek.
A gyilkosok gyilkoltak.
A csalók csaltak, a lopók loptak.
Bánatában elbujdosott az Isten.
Szempillantás alatt megállt a világ.
A repülőgépek ráfagytak az égre.
A vasutak elakadtak.
Gépkocsik az út sarába fagytak.
Gyűlölködők nem gyűlölködhettek.
Gyilkosok nem gyilkolhattak.
Csalók nem csalhattak, lopók nem lophattak.
Sötétségbe temetkezett az egész megveszekedett világ.
Aztán
Egyszerre csak kigyúlt valahol egy kicsike fény.
Vékonyka gyermekhang énekbe szökkent.
„Mennyből az angyal…”
S, az egymagában viaskodó gyermekhangtól,
Egyszerre csak visszatért az Isten.
Fölragyogott a nap.
Röpültek újra a repülőgépek.
Zakatoltak a vonatok. Dübörögtek a gépkocsik.
De csalók nem csaltak többé,
Lopók nem loptak többé,
Gyűlölködők nem gyűlölködtek, gyilkolók nem gyilkoltak.
Új életre kelt egy megváltozott világ!
Visszatért medrébe az istenadta, Isten rendelte élet
(Wass Albert)
Következő részlet a Hajrá Evolúció. című anyagból van:
Ebben az anyagban sok érdekességet találunk a szellemi fejlődés „múltjából”.
Plotinosz Platonra hivatkozik, amikor ezt írja: „A jó Demiurgosz (Világteremtő Szellem) adta a lelket
a világnak azért, hogy szellemmel legyen megáldva, mivelhogy szellemmel megáldottnak kellett
lennie, ez pedig lélek nélkül nem volt lehetséges. Ezért küldte tehát Isten a mindenségbe a mindenség
lelkét, a mi lelkünket pedig, mindnyájunkét, a mindenség teljessége kedvéért.”
Meggyőződésem, hogy azok és az olyan szellemcsoportok, melyek a fejlődés során a haladásban
nagyobb utat voltak képesek megtenni, ki lesznek emelve földünk szellemtömegéből, s besorolást
nyernek magasabb szintű naprendszerek, természetesen a maguk karakterének és feladatának
megfelelő továbblépéséhez, fejlődéséhez. Ez az út nyitva áll az egyéni élet és sors alakítása során is,
felgyorsíthatja fejlődésünket, de ez a törvény vonatkozik népek, népcsoportok, szellemi egységek
fejlődésének ütemére is. Erre szolgál a bíztatás, hogy „Hajrá evolúció!”…….
„Ki ne csodálná azt a mestert, aki a szférákban, csillagokban és a csillagzatok régióiban ekkora
művészetet alkalmazott, hogy miközben minden különböző és semmi sem egyezik meg pontosan,
mégis minden összhangban van.”
Ez a gondolat nem hagyja nyugodni, és számtalan irányból járja körül ezt a témát, amíg végül levonja
a következtetést: „Semmi sincs a világon, ami ne dicsekedhetne valami egyéni vonással, ami semmi
másban nem található meg… és ugyanígy, semmi sem lehet soha semmi mással semmilyen
vonatkozásban egyenlő.”
Ez kell, hogy súlyt, rangot jelentsen számunkra, mert földi értelemben csupán statisztikai számok
vagyunk. Tömeg, marslakók, massza! Az abszolútumban, Isten előtt – személyiségek, az Atya
gyermekei, akik magukon hordják a „nevüket”, vagy azt a jelet, amely megkülönbözteti mindenki
mástól. A maga helyén, ha feladatait teljesíti, ezzel szolgálva az egyetemes evolúciót, mégis csak
közmunkát végez, míg az egyéni elszámolásnál már a saját kimunkált értékeit, egyéni alkotását kell
letennie az Úr lábaihoz. Az idevezető úton senki sem határozza meg, vagy korlátozza fejlődésünk
iramát, mivel már mindenki tisztában van azzal, hogy a legteljesebb egyéni érdekünk a célba érés.
Nem sok ráhatásunk van az általános evolúció iramára, különben is fel sem tudjuk mérni, hogy mit
kellene tennünk, vagy mit és mennyit teszünk valójában, a teljes elkötelezettségünk ellenére. Az
eredményt „odaát” értékelik, s csak akkor és ott mérik fel, mit kellett, és mit lehetett volna még
feladatainkból elvégezni. Azonban azt is elkönyvelik, ha bármilyen formában és mértékben hozzá
járultunk az egyetemes felemelkedés valóságához, mert ez egyben a magunk haladásának is a
biztosítéka.
Földünk evolúcióját természetesen bolygónk szellemi vezetése irányítja, szervezi, felhasználva ehhez minden lehetséges pozitív tettet, lépést, gondolatot, amivel elvégzendő feladatainak teljesítéséhez képes hozzá járulni.
Így égitestünkön belül léteznek azok a szellemi karaktert viselő népek és nemzetek, amelyek oroszlánrészt vállalnak, a „massza” haladásának biztosításában..
Ezekben a csoportokban működnek azok a nagy és kiváló egyéniségek, amelyek tulajdonképpen
meghatározzák egy-egy rész egyéni sajátosságait, és biztosítják hivatásuk teljesítését.
Határozott meggyőződésem, hogy ezek közé a csoportok közé tartozik maga Magyarország is.
Szellemi karakterét a szüntelenül munkálkodó, népünk sorsát, megpróbáltatásait magukon hordozó,
vállaló, aktív költészete, költői biztosítják. Ez tipikusan forradalmi gondolkodás és verselés, amely
nem hagyja a nemzetet elaludni, sem beletörődni balsorsába, vagy hagyni, hogy haladása
lefékeződjön, lassuljon.
Néhány példát kerestünk, hogy bemutassuk, hogy ez a feladat hogyan valósul meg és rajzolódik ki
hazánk szellemi életében. Van olyan küldöttünk, aki leszületve közénk, egy ideig nem találja a helyét,
emlékezetéből kitörlődött konkrét feladata, bár tudat alatt érzi. hogy ittléte nem a véletlen műve.
Ez a kezdeti bizonytalanság szólal meg Sinka Istvánban:
Korán jöttem. Magam vagyok,
Miért is nem jöttem holnap.
A koránjövők mindenkor
Mindig nagyon meglakolnak.
(Különös utazók)
Saját megjegyzésem, hogy Sinka István verse szinte felkiáltójel az indigók létezésére, akik 1930
óta tömegesen születnek le segíteni és spirituálisan, rezgéseikkel is felemelni azokat a társaikat,
a 20. évszázad végére már szinte indigó „nemzedékek születnek le” segítségként.
Indigógyerekek előadás Karsay István 2012.01.18.
https://data.hu/get/4636348/
Az indigógyerekek előadás bővített anyaga itt letölthető:
https://data.hu/get/3786771/09_
Nézzük tovább:
Olyan is van, hogy a küldött körülnézve, helyét és feladatát képes meghatározni, akár Mécs László:
Mindenkinek valamit vinni kell:
Szeretni kell, remélni, hinni kell!
Ezt bízták rád, - Isten kérdő jele
minden más itten: ne törődj vele !”
(Valamit vinni kell)
Babits Mihály vállalja hitét, meggyőződését, de nagyon szeretné tudni, hogy mindezt miért?
Engem nem tudtak eloltani :
élek és itt vagyok, itten !
Pedig nagy világ szelek elé
emelted hős, vak, kicsi gyertyád –
mit akarsz velem, Isten !
(Isten gyertyája)
Életfeladataink elrendezésével, hivatásunk beteljesítésével zárja le József Attila azt a célt, amiért egyáltalán megjelentünk e hazában:
„A harcot, amelyet őseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés.
S rendezve végre közös dolgainkat,
Ez a mi munkánk, és nem is kevés.
(A Dunánál)
S talán nem kell jobb befejezést keresni e témában annál, amit és ahogyan Ady Endre fogalmazta meg az „Új vizeken járok” című versében, amely a „Hajrá evolúció” hivatott, művészi megfogalmazása:
„Szállani, szállani, szállani egyre
Új, új Vizekre, nagy szűzi Vizekre,
Röpülj hajóm,
Szállani, szállani, szállani egyre.” (Kuklis Géza válogatása)
Most egy újabb részlet következik a Szellemtani Közlemények 2012. 2. negyedéves számából.
A jövendő felé.
Az alább közölt írásban a zárójelekben megadott időpontok a témában mediális úton kapott
tanításokra hivatkozik.
Figyelmezteti az Úr ennek a századnak botor gyermekét is, akinek a lelkében minden összekeveredve kóvályog, mert pogány is, és a Föld bálványainak áldoz. A bálványok nem üresek és élettelenek. Mágiájuk van és hatnak, mert a Föld a Sátán uralma alatt áll. (Lk.4,6) Kivétel nélkül minden, ami a testnek jólétét, kényelmét, gyönyörűségét szolgálja, a Sátán kincsesházából való, és körmönfont tiszttartói tudják, hová, mikor, mit kell adni, vagy megvonni.
Az anyagban rejlő démonikus erők állandóan nyugtalanítják az embert, hogy belőle mind többet és többet mondhasson magáénak, és amit a Sátán elvesz, az állandó hiányérzetet, irigységet és gyűlöletet ébreszt azok iránt, akiknek sok van. (1946.III.7.)
Ezt a kort a Szent Szellem munkálja, a pogány lélek anyagimádatát meg fogja győzni! Izrael népének
törvényismeretét, mely azt betartani látszik, de farizeusi lelkületével kijátssza, meg fogja győzni! És
meggyőzi Rómát, mely külsőséges életével túlságosan elvilágiasodott, de a belső életbe
be-betekintve, nem tudja, hová tartozik, nem tudja, hol akar Krisztus uralkodni, ezen a világon-e, vagy
a másikon? Nem tudja, hová jön majd el, hol lesz az az ország, amelynek fundamentuma meg van
vetve, amelynek határait most mérik fel, és amelynek hatalma megdönthetetlen.
Az egyházaknak olyan buzgalommal kellett volna minden időben előkészíteni a töredelmes szív
áldozatát, mint ahogy a másik oldalon a véráldozat előkészítése folyik. Vezetői ehelyett világi
emberként éltek és élnek, mit sem törődve azzal, hogy velük egyben a kereszténység nem az
Evangélium szellemében él, pedig ez a szellem képviselhetne annyi erőt a Földön, amely
visszatarthatná az örökös véráldozatoktól.
Most már késő! Akkor kellett volna, amikor még sütött a Nap, és ragyogtak a csillagok. Most már minden egyes léleknek a maga átélései és szenvedései árán kell Istenhez eljutnia. (1945.VIII.)….
…. A megismerésben élő ember azonban nem rettenhet vissza, mert őt ezek az idők nem érték
váratlanul. Ő ezeket az időket választotta a testetöltéshez, erőt és akaratot érezvén ahhoz, hogy
az eljövendő feladatoknak eleget tegyen, hogy ebben a lelket érlelő korszakban munkálkodjék.
Ezért nem eshet soha kétségbe, ha el is homályosodik vállalásának emléke, mert a kishitű lélek
rossz hangulatai, sírásai, panaszai nem viszik előbbre sem önmagát, sem a világot. Az egyedüli
helyes magatartás a bátor és nyugodt beleilleszkedés az eseményekbe, és az azokból folyó
körülményekbe.
Jézus nem azért könyörgött, hogy az övéit vegye ki Isten e világból, hanem hogy őrizze meg őket a gonosztól. (János 17,15)
Ebben a korban nem kis erőkkel öltöttek testet szellemek, mert kivétel nélkül mindenkinek, akár
öntudatos, akár csak vegetatív életet él, óriási erőfeszítésébe kerül, hogy ezt az életet átélje, leélje, megélje.
Vegyétek eszetekbe, hogy eltévedt, tudatlan gyermekek akarnak majd hazatalálni, akik nem látják az útjelzőt a sok könnytől, amit sírni fognak. Azoknak kell utat mutatni, akik ismerik az örök élet hazahívó szépségeit, azoknak kell az igazságot hirdetni, amely az életre visz. (1940.VI.9.)
Vagytok néhányan erősek, - szól a tanítás - akik nyílt, vagy titkos megbízatást kaptak. Ezeket véghez kell vinni. Nem lehet dolgavégezetlenül megjelenni az Úr előtt.
Egy felülről jövő segítő munka folyik, amely felölel minden fokozatot. Én kapom az utasításokat apostoli kezekből, - mondja a szellemi tanító - továbbítom segítőtársaimnak, azok velem együtt nektek, ti a környezetetekbe kerülő embereknek, azok pedig a maguk szűkebb körének.
Akiknek erőit nem köti már le a maguk gyarlóságával vívott küzdelem, akik ugyan szintén küzdenek és harcolnak, de inkább a külső kaotikus erőkkel, amelyek állandóan támadják Isten munkásait, azok mindenkinek továbbítják ezt a segítséget, ahová Isten a lépteiket irányítja. (1940.VI.9.)
A támadások pedig onnan vannak, amint a Földön terjed a nyugtalanság, és a fejetlenség mind nagyobb méreteket ölt. Megszámlálhatatlan azoknak a száma, akik a szférákban élénken részt vesznek mind abban, ami a Földön történik, és nem szolgálja mindig a békét.
A magasabb érdekeket szolgáló szellemeknek egyenként és rajokban nagyfeszültségű rétegeken kell keresztül törni magukat, sűrű, nehéz fluidokat mintegy desztillálni, hogy valamiképpen eljussanak az emberekhez. (1940.X.17.)
Azok pedig, akik legtöbbet vétkeznek a szeretet ellen, akik nem akarják megérteni, hogy
Istennek hosszútűrése nem abban áll, hogy újból és újból elnézi gyermekeinek tévelygéseit,
hanem sokszor megpróbálja, várván azt, hogy amit az első próbánál nem tud felmutatni, majd
felmutatja a következőn. Azoknak a számára a próbaalkalmak egyszer csak lejárnak, elmúlnak
és a gyermek azon veszi magát észre, hogy magára maradt, kiesett a kegyelemből, vagyis hogy
elfogyott a lehetőségek sorozata. (1940.VI.9.)….
A szellem fejlődésével a civilizáció produktumai is magasabb rendűek, és az ember életét szolgáló és
megszépítő eszközök tömege vár megvalósulásra, ami még a formát nem öltött semmiben van. És az
ember rohan, mintha érezné, hogy nem sok idő múlva számon kéri valaki mindazt, amit életre kellett
volna hoznia idáig, a szellem fejlődése nagy esztendejének bezárásáig. (1948.IX.2.)…..
…. Tulajdonképpen a mai ember nem is anyagimádó, inkább azokat az örömöket akarja élvezni, amiket az anyagi produktumok nyújtanak. Evés, ivás, szerelmi élet, öltözködés, lakás, szórakozás, minden merőben más, mint a testi emberé.
A mai ember sietve, kapkodva eszik, iszik, dolgozik, nem élvezi otthonát, nem örül a munkahelyének, ruháit nem hagyja örökül gyermekeinek, sem házait, sem földjeit. Könnyen felad valamit és szerez másvalamit helyette. Szórakozásait is kapkodva szedi össze, ahogy adódnak, nem válogatva és átgondolva.
Mindent akar, sokat meg is kap, vannak pillanatnyi kielégülései, de semmi boldogsága nincs! Majd amikor idegélete kuszáltan és kimerülten a reménytelenség és hiábavalóság állapotába kerül, akkor terelődik magasabb tudnivalókra a figyelme, és lassan felismeri a szellem szükségleteit. Amikor azoknak a kielégítésére fordítja majd a figyelmét, idejét és erőit, akkor kezdődnek a szellemi korszaknak nagy küzdelmei, megpróbáltatásai, amelyek nem lesznek könnyűek.
Mint ahogy az ember evolúciójának első, testi szakaszában, a túltápláltság idején kolera, pestis, himlő és a higiénia hiánya okozta betegségek nyomorgatták az emberiséget, most a túlfeszített idegélet folytán rák, belső fekélyek, szívbénulások lépnek fel tömegével.
Az elkövetkező kor első felében az értelmi funkció szerve és központja, az agy megbetegedései lesznek napirenden mindaddig és mindazoknál, amíg és akik fel nem ismerik, hogy nem lehet megállni, az idők mindenkit sürgetnek, meg kell kezdődnie a szellem uralmának.
De amíg az érzékenyebbek először a test korszakában, majd a lélek korszakában legelsősorban voltak kiszolgáltatva a rendellenességeknek, - és csak azok mentesültek, akik megelőzve korukat, egyénileg beléptek már a szellem korszakába - addig a szellem uralmának korában ők lesznek az egészségesek és örömteljesek. (1958.V.8.)….
A feltartóztathatatlan erővel a Föld felé hatoló világosság nem akarja átsugározni és felhígítani a sötétséget, hanem kényszeríti kiélni és felemészteni önmagát.
A sötétség őrült káoszban kavarog, mind szűkebb térre szorul, és ezért kénytelen a Föld felületén tovább terjedni, mint a tűz lángja, melyet felülről oltanak, miközben az körülnyaldosta a Földgolyót. Amikor a mozgási lehetőség már oly kicsi lesz, hogy nem tud hová terjedni, tehetetlen haragjában a Föld mélyébe fúródik, és ott más, sötét erőkkel egyesülve, elemi csapásokat és kataklizmákat idéz majd elő
(Szemlézte: Zábojiné, K.Magda)
SZELLEMI TANÍTÓNKTÓL:
Hibázásaink azt jelentik és arra valók, hogy változásokat indítsanak el a továbbiak számára!
******
Nagyon sokat idéztem a Szellemtani Közleményekből, ez egy különleges folyóirat, és kereskedelmi forgalomba nem kapható!
Megrendelhető: Kotányi Ottó, 1024 Budapest, Ezredes u. 13. (T: 316-4051)
A tévedések elkerülése érdekében kérjük a feladóvevényen a feladó nevének és címének pontos és jól olvasható kitöltését.
Korábbi számaink olvashatók a www.spiritualitas.hu honlapon, a Szellemtani Közlemények archívumában, illetve megrendelhetők a fenti címen.
Megrendelhető Karsay Istvántól, T: 06-30-9324-920, vagy karsay@vnet.hu e-mail címen.
(Tájékoztatásul közlöm, hogy 2012-ben az évi 4 példány ára postai kiküldéssel 2100.- Ft összesen, az ár évente eddig csak a postaköltséggel emelkedett.)
******
Szellemi fejlődésünk egyik alappillére a spirituális fejlődés, a másik a duál – törvényben történő
fejlődés, és ehhez egy kis segítség:
Hanganyag:
Párkapcsolat előadás 1 rész
https://data.hu/get/2215085/
Párkapcsolat előadás 2 rész.
https://data.hu/get/2215124/
Párkapcsolat előadás 3 rész
https://data.hu/get/2277198/
Párkapcsolat előadás 4. rész
https://data.hu/get/2277224/
Párkapcsolat előadás 5. rész
https://data.hu/get/2277240/
Párkapcsolat kiegészítés 2010. december.
https://data.hu/get/3282503/
Párkapcsolat, boldogság előadás írásos anyag
https://data.hu/get/2277381/04_
Szeretet.
Az újházasok azt kérdezték a Mestertől: - Hogyan tehetnénk tartóssá a szerelmünket?
- Szeressetek más dolgokat közösen!" (Anthony De Mello)
Sebezhetőség.
Az állandóan veszekedő házaspárnak tökéletes megoldást ajánlott a Mester.
- Hagyjatok fel azzal, hogy jogként követeljétek azt, amit szívességként is kérhettek!
A veszekedés azonnal megszűnt." (Mello)
Összebékülés.
Amikor valaki, akinek házassága bajban volt, tanácsért fordult a Mesterhez, ezt mondta neki:
- Tanulj meg a feleségedre hallgatni! Az illető szívébe véste a tanácsot, s egy hónap múlva
visszatért, hogy közölje, megtanult a felesége minden szavára figyelni.
Elmosolyodva így szólt erre a Mester:
- Most menj haza, s figyelj minden szóra, amit nem mond!" (Mello)
Mesterkedés:
A Mester csendben végighallgatta a férjére panaszkodó asszonyt. Végül így szólt:
- Kedvesem, a házasságod sokkal boldogabb lenne, ha te jobb feleség lennél.
- Hogyan lehetnék az?
- Hagyj fel abbéli erőfeszítéseiddel, hogy jobb férjet faragj belőle!" (Mello)
Egy 20 éves indigólány bemutatkozása a web. oldalán:
„Ne hallgass másra, csak a szív szavára,
bárki is szól utánad, ne nézz soha hátra.
Menj a szíved után. nevetve, vagy sírva,
az életed úgyis úgy lesz, ahogy meg van írva!
Köszönet azoknak a férfiaknak, akik bántottak... Megtanították nekem, mi az
a szerelem. Köszönet azoknak a "barátoknak", akik cserbenhagytak...
Megtanították, mi az a barátság. Köszönet azoknak az embereknek, akik
átvertek... Megtanították, mi az a bizalom. Köszönet azoknak, akik rabolták
az időmet. Megtanították nekem, milyen sokat ér minden pillanat. Köszönet
minden egyes embernek, akik valaha fájdalmat okoztak nekem... Megtanították
értékelni az életet és megtanítottátok nekem, hogy milyen értékes egyetlen
perc boldogság is!”
A párkapcsolat a legnagyobb spirituális tanító
A párkapcsolattól a legtöbben szerelmet, szexet, kalandot, házasságot, lelki békét vagy valami hasonlót várnak. Pedig két ember meghitt viszonya, szoros együttélése a legkomolyabb spirituális tanulási lehetőség lehet, ha megengedjük – és ha tudunk élni vele.
Miért olyan nehéz jól működő kapcsolatot kialakítani és fenntartani?
Rüdiger Dahlke fogalmazta meg nagyon világosan, hogy a szeretet és a gyűlölet valójában ugyanannak
a dolognak csupán két aspektusa.
„Szeretetet érzünk a másik iránt, ha árnyékvilágunknak (vagyis még nem tudatosított
személyiségrészünknek) arra a rétegére reflektál, amelyet szívesen tudatosítanánk, mert tetszetős
számunkra, elfogadjuk, szimpatikusnak ítéljük meg. Gyűlöletet érzünk ugyanezen személy iránt, ha
lényünk olyan mély rétegére reflektál, amellyet (még) nem akarunk önmagunkban találkozni.”
Ez gyakori forgatókönyv a párkapcsolatokban: az elején szép és jó minden, idealizáljuk a társunkat és
mindketten a fellegekben járunk, aztán ahogy elcsendesednek a szenvedélyek és kezdjük egymást
megismerni, elkezdünk figyelni az eddig észre sem vett bosszantó, kicsinyes vagy negatív
tulajdonságokra, amelyektől természetesen a másik fél sem mentes. Az első reakció a rózsaszín köd
elmúltával felettébb gyakran a szakítás lesz, hogy aztán a következő partnerrel ott folytassuk, ahol az
előzővel abbahagytuk. Jó esetben néhány elfogyasztott társ vagy szerető után rájövünk, hogy nem
mindig a másik a hibás, megtanulunk alkalmazkodni amellett, hogy a saját igényeinket is tudjuk
közvetíteni és szépen lassan megérünk egy tartalmas, bensőséges, közös célokra épülő, szeretetteljes
összetartozásra. Addig azonban sokszor fájdalmasan rögös az út, és a könnyek gyakran
elhomályosítják azt az igazságot, amit önmagunkról tanulhatunk meg egy párkapcsolatból.
Se veled, se nélküled
Amikor a szeretet összekötő ereje ugyanolyan erős a kapcsolatban, mint a gyűlölet szétszakító ereje,
máris benne találjuk magunkat egy se veled, se nélküled-típusú viszonyban, amiben kellő önismeret
és fejlődési vágy nélkül meg is rekedhetünk, ugyanazokat a köröket futva újra meg újra. Talán eljön
az a pont, amikor a bántás mennyisége jóval túlhaladja az egymásnak okozott öröm mennyiségét, a
sérelmek valóságosabbnak tűnnek, mint a szeretet, és a két szív végleg bezárul, magába zárva a
fájdalmakat, a bűntudatot és a szeretetlenséget is.
Pedig lehetne másképp is, ha képesek lennénk tudatosítani, hogy egy kapcsolat nem akkor „jó”, ha
minden jó és tökéletes benne. Az „éltek boldogan, amíg meg nem haltak” típusú illúziókkal érdemes
mielőbb leszámolni. Habár ezt a cukormázas tündérmesét táplálják a kollektív tudatban napjaink
individualizációs törekvései és „eldobható” szemlélete is.
A kapcsolat tanító jellege nemcsak abból adódik, hogy benne megtanulunk alkalmazkodni, a társunk
igényeit olykor puszta szeretetből a sajátjaink elé helyezni, gondoskodni valakiről, esetleg közösen
dolgozni a céljainkért. Ez is nagyon fontos, ám ennél nagyon gyakran többről van szó, a tükröződés
elvéről, ami a párkapcsolat legnagyobb előnye is egyben.
A tükröződés elve
Hány olyan embert tudnál felsorolni az eddigi életedből, akit kifejezetten bosszantónak találtál és akár
az őrületbe kergetett valamivel? Elgondolkodtál már azon, X.Y. miért idegesít annyira valamelyik
bagatell tulajdonságával? Sajnos, a miértre a válasz nagyon egyszerű: nagy valószínűséggel azért, mert
az adott tulajdonság benned is megvan, csak éppen jó mélyre elásva, vagyis nem veszel róla
tudomást, a másikban viszont napnál világosabban meglátod. Minden helyzet és egyúttal minden
ember is csupán a bennünk lévő minőségeket tükrözi vissza – valamilyen módon. A párkapcsolat
intim területe természetesen a legintenzívebb terep ehhez
A kapcsolati problémák megoldása nagyon-nagyon leegyszerűsítve: gondold végig, mi idegesít a másikban és tarts kíméletlen önvizsgálatot – vajon rád hol és mennyiben igaz az, amit a másikban annyira ellenszenvesnek tartasz? Nem kell 1-1 megfeleléseket keresni, mert gyakran ennél kicsit árnyaltabb a helyzet – a tükrök is torzítanak ugyanis. De ha megtanulod önmagadat elfogadni azzal a tulajdonsággal, amit a másik mutatott meg neked a saját jellemén keresztül, akkor egyértelmű: a másikban sem fog már idegesíteni. A tükröződés elvét használva végigjárhatjátok egymás és a saját személyiségetek térképét, és egyre mélyebben megérthetitek a saját jellemeteket, mozgatórugóitokat, tévedéseiteket és azokat a pontokat, amelyeket érdemes lenne fejleszteni. Ennek révén egymás elfogadása is sokkal könnyebbé válik, és egyre nagyobb fokú harmóniát és örömet tudtok megélni a kapcsolatban. Igen, mindez nagyon szép és jó, egészen addig, amíg higgadtan és nyugodtan tudjátok ezt végezni – de ez általában nem így történik, hiszen mély érzelmeket és mintákat érintenek meg a párkapcsolati játszmák és tükröződések.
És akkor beszól az ego
A fenti önismereti „játék” naná, hogy az esetek nagy hányadában szinte vérre megy, de minimum
tányérok törnek közben – emberek vagyunk, szinte lehetetlen ezt veszekedés, egózás nélkül csinálni.
De azért érdemes törekedni rá. Vagyis jó, ha előre számolunk azzal, hogy a személyiségünknek a
drámafüggő része, a másoktól való elkülönültségen viruló, a fájdalomból, veszekedésből,
duzzogásból, haragszomrádból energiát nyerő ego elég hamar beszáll a játékba, sőt, irányítói szerepre
fog törni.
Időbe telik felismerni, amikor már rég nem mi veszekszünk, „csak” az egóink esnek egymásnak –
pontosan tudjuk a szívünk mélyén, hogy felesleges a hiszti, a vádaskodás, de azért titkon örömünket
leljük még a kisded játékainkban.
Mi segíthet ilyenkor? A tudatosság, a tudatos figyelem, a tiszta szándék, amelyek révén felismered,
hogy játékban vagy. Mihelyt ez megtörténik, rájössz, hogy már nem is olyan komoly az a vád, amit a
társad fejére olvastál, például hogy miért nem teszi rá a kupakot a fogkrémre, vagy hogy miért tette
ezt és ezt. Mihelyt képes vagy annyira kívülről figyelni magadat, hogy észre tudod venni ezt az
ismétlődő folyamatot, onnantól könnyebb lesz kiszállni a játékból vagy éppen be se szállni. Az egós
játszmákat a tettenéréssel és a tudatos odafigyeléssel lehet elkezdeni megszüntetni. Arról nincs adat,
hogy végleg le lehet-e tenni mindezt, bár Buddha vagy Jézus talán tudna erről mondani valamit.
Játszmák, minták, programok
A játszmáink megfigyelése sokat hozzáadhat a saját önismeretünk mélyítéséhez. Felfedezhetjük benne
a családunkban esetleg generációk óta újra és újra lejátszott forgatókönyveket például az elhagyásról,
a hűtlenségről, a féltékenységről, a titkos viszonyokról, az eltitkolt érzelmekről, az áldozat-agresszor
játszmákról és még sorolhatnánk. Hordozhatunk számtalan ilyen programszerűen ismétlődő mintát
előző életekből és hatással lehetnek ránk mások játszmái, mintái is a környezetünkből. Ezek között
vannak olyan helyzetek, amelyeket a Lelkünk minden ítélkezés nélkül egyszerűen csak meg akar élni:
tapasztalatot akar szerezni arról, milyen megcsaltnak érezni magunkat vagy éppen milyen valaki mást
megcsalni.
A húsbavágó érzelmek megélése igen komoly tanulást jelent a Lélek számára, és annál előbb
megtanuljuk a leckét, minél inkább átengedjük magunkon a helyzet fájdalmát. Amikor ellenállunk a
nehéz helyzetekből eredő tapasztalatnak, és a fájdalmas élményeket inkább elnyomjuk, akkor a saját
utunkat lassítjuk le. Rengeteg olyan élményünk lehet, amelyre nincsenek és nem is kellenek szavak,
amelyeket felesleges még megérteni is, mert az érzés, az átélés, a tapasztalat számít. Ez természetesen
nem jelenti azt, hogy nyugodtan sutba dobhatjuk az erkölcsi elveinket és mostantól úgymond mindent
szabad, vagy, hogy ne is próbáljuk meg értelmezni a kapcsolatainkat. Ehelyett érdemes magunkba
nézve feltenni a kérdést, hogy mire akar megtanítani az a kínos szituáció, amiben benne vagyok.
Milyen bölcsességet tartogat számomra, hogyan lettem több általa? Milyen ismétlődő mintákat veszek
észre a kapcsolataimban és ezek vajon honnan erednek? Milyen gondolati és érzelmi mintákat
táplálok önmagamban, amelyek lehetővé tették számomra, hogy éppen azt a nehéz helyzetet
tapasztaljam meg (hogy megint elhagytak, hogy ez a kapcsolatom sem működik stb.)?
Önmagunk meggyógyítása
Ahogy ezeket a mintákat felderítjük a lényünk mélyebb rétegeiben, úgy kezdődik meg a gyógyulásuk,
az átalakulásuk. Vannak olyan egyszerűbb hiedelmeink, amelyeket pusztán a megértéssel, a
gondolatainkkal rövid idő alatt át tudunk formálni. Akadnak makacsabbak is, amelyeket tudatos
odafigyeléssel tudunk finomítani és átalakításuk, meggyógyításuk hosszabb időt vesz igénybe, és
persze olyanok is, amelyeket végül inkább elfogadunk békében és szeretettel.
Ma már számtalan módszer létezik a gondolataink áthangolásához, az érzelmeink meggyógyításához, a
hitrendszereink átformálásához – találjuk meg azt, ami nekünk működik és közelebb visz
önmagunkhoz, saját egyéni lényünk elfogadásához és szeretetéhez. Minél inkább elfogadjuk és
szeretjük önmagunkat, annál könnyebb lesz mindezt mással is megtenni.
Forrás: Kolontár Elvira / www.hazateres.net
https://tudatbazis.hu/a-
A karma és a társkapcsolat.
Minthogy ebben a kozmoszban nincs véletlen, az is törvényszerű, hogy milyen partnerrel találkozom.
Ezt a találkozást szabadon választom annak érdekében, hogy bizonyos tanulási folyamatot tovább
vigyek, melyet korábbi inkarnációimban megkezdtem. Valamennyien tudatosan vagy öntudatlanul az
elveszített egység felé törekszünk, melynek elvesztése különösen fájdalmasan érint bennünket ebben a
duális világban. A társkapcsolat értelme ennél fogva mindig az egymással és egymástól való tanulás,
hogy végül a vágyott egységet felfedezzük önmagunkban.
Az érzékeny, szellemi orientációjú ember életét mindig az elveszített egység iránti vágyakozás
határozza meg, ami végső soron az önmaga keresését jelenti. A dualitás világában élünk, mert csak itt
tudunk visszatalálni az egységbe. A fájdalmasan megélt dualitás ugyanis ébren tartja az egység iránti
vágyat.
Első lépésünk e felé az egység felé a másik emberrel való kapcsolat, amelyben tökéletes egységgé
olvadhatnánk össze. Ám még ha sikerülne is, meg kell állapítanunk, hogy ez csak az első lépés.
A társkapcsolat ugyanis csupán támogatásként szolgál az úton, amelyen végighaladva az egységet
önmagunkban találjuk meg. Ez a társkapcsolat igazi értelme, s ha ezt a feladatát egyáltalán nem vagy
már nem képes betölteni, értelmét vesztette, és meg kell szűnnie. Nem azért jön tehát létre egy
társkapcsolat, hogy a másik segítségével szép, harmonikus vagy akár kényelmes életet éljünk. Még ha
a legideálisabb társat találnám is meg, netán az úgynevezett "duál páromat", éppen a hozzám
legszorosabban kötődő lélek jelenti számomra a legnagyobb kihívást és egyben a legnagyobb
segítséget. A társkapcsolatban jelentkező nehézségek tehát mindig belőlem fakadnak, nem pedig a
másikból, értelemszerűen tehát csak én tudom megoldani őket.
Az egymással karmikus kapcsolatban álló emberek tehát nemcsak "a számlájukat tudják egymással
rendezni", hanem ezzel egyidejűleg lehetőséget is adnak egymásnak a gyors szellemi növekedésre.
Ajánlatos volna tehát ezeket a lehetőségeket tudatosan kihasználni. A partnerkapcsolat értelmét és
belső tartását vesztette, mihelyt feladatát beteljesítette, vagy már nem képes ezt a feladatot betölteni.
Ha a felek ennek ellenére ragaszkodnak hozzá, hogy együtt maradjanak, az kíméletlenség önmagukkal
és a másikkal szemben is.
Miközben ugyanis valami túlhaladotthoz ragaszkodik, az élet által most kínált dolgokra nem tud
odafigyelni. Azok egyikük esetében sem tudnak megvalósulni, ekképpen gátolják további
fejlődésüket.
Igazi társkapcsolat kizárólag két önálló, "egészséges" lény között jöhet létre, akik individualitásukat
mindvégig megőrzik. Csak így leszünk képesek szembenézni azokkal a gyengéinkkel, melyeket a
társunk segítségével fedeztünk fel, csak így találhatunk egymásra kozmikus tudattal és szellemi
nyitottsággal. Csak így derül ki, mennyire izgalmas és gazdagító lehet egy társkapcsolat.
Kurt Tepperwein: A szellemi törvények
A gondolat energia
A gondolat energia. Ha valaki gondolkodik, rezgés keletkezik a mentáltestben amelyben:
- a gondolat minősége határozza meg a színt
- a gondolat természete határozza meg a formát
- a gondolat határozottsága határozza meg a körvonalak tisztaságát.
Egy tisztán intellektuális és személytelen gondolat – például ha valaki algebrával vagy geometriával foglalkozik – a mentális anyagra korlátozódik. Ha viszont a gondolatban van valami önző vagy személyes vágy, a mentális anyagon kívül asztrális anyagot is von maga köré. Továbbá, ha a gondolat spirituális természetű, és ha azt szeretet, törekvés vagy mély és önzetlen érzés hatja át, akkor még a buddhikus sík ragyogásából és dicsőségéből is belép valamennyi.
Minden határozott gondolat kétféle hatást hoz létre: először egy sugárzó rezgést, másodszor egy
lebegő formát, a sugárzó rezgés nem a gondolat tárgyát hordozza, hanem annak jellegét. Ha a
finomabb anyagfajtából alakul ki, akkor nagy erővel és energiával rendelkezik, és amikor erős és
kitartó akarat irányítja, a leghatalmasabb eszközként használható.
Mind a gondolatvágy formákat, mind a tisztán mentális gondolatformákat mesterséges elementáloknak nevezik. Mind a mentális, mind az asztrális elementál-eszencia(fluid), amely saját félig intelligens élettel rendelkezik, nagyon könnyedén válaszol az emberi gondolat és vágy által keltett hatásra, ennek következtében minden kiküldött impulzus, akár az ember mentális testéből, akár az asztrális testéből származik, azonnal magára ölt egy elementál-eszenciából álló ideiglenes burkot.
Ezek a mesterséges elementálok így egy időre egyfajta élőlényekké válnak, erős aktivitással rendelkező lényekké, amelyeket az a gondolat éltet, amely megteremtette őket. Ha valaki egy másik emberre gondol, akkor a leírt módon egy kicsiny arcképet hoz létre.
Egy gondolatforma élettartama függ: (1) annak kezdeti erősségétől és (2) annak táplálásától, amit a gondolat ismétlése biztosít, akár a létrehozója, akár mások részéről. Létezését ezzel az ismétléssel folyamatosan meg lehet erősíteni, az olyan gondolat, amely felett töprengenek, nagy formaszilárdságot ér el. A hasonló jellegű gondolatformák vonzódnak egymáshoz és kölcsönösen erősítik egymást, ami egy formát nagy energiájúvá és erősségűvé tesz. Ráadásul úgy tűnik, egy ilyen gondolatforma ösztönszerűen vágyik arra, hogy meghosszabbítsa életét, és visszahat megteremtőjére, arra törekedve, hogy kiváltsa belőle azon érzelem megújulását, amely őt megteremtette.
Minden ember mágnesként is működik, amely magához vonzza a mások sajátjához hasonló gondolatformáit, így vonz magához kívülről energia-megerősítéseket. Az ugyanarról a témáról való hosszas gondolkodás rendkívül erős gondolatformát hozhat létre. Egy ilyen forma sok évig megmaradhat, és egész idő alatt egy valóban elő lény megjelenésével és erejével rendelkezhet.
Minden ember egy gondolatformákból álló nyomot hagy maga után, ebből következik, hogy amikor végigmegyünk az utcán, más emberek gondolatainak tengerében járunk. az ember nem felelős azért a gondolatért, amely beúszik az elméjébe, felelős viszont azért, ha felveszi, foglalkozik vele, majd pedig felerősítve újból kiküldi azt.
Ha a gondolatforma egy másik személyre irányul, akkor az odamegy a célszemélyhez. Ez kétféle hatás valamelyikét eredményezheti:
Ha az érintett személy aurájában van olyan anyag, amely képes szimpátia alapon a gondolatforma rezgéseire válaszolni, akkor a gondolatforma az illető közelében, vagy akár az aurájában fog maradni, és amint erre alkalom nyílik, automatikusan kiürül
Másrészt, ha az érintett személy aurájában nincs válaszolásra képes anyag, akkor a gondolatforma egyáltalán nem képes rá hatni. Ezért visszapattan róla, olyan erővel, amely arányos azzal az energiával, amellyel a forma nekiütközött, aztán visszatér megteremtőjéhez, és abba csapódik be. A tiszta szív és elme a legjobb védelem az érzelmek és a gondolatok ellenséges támadásával szemben.
Ha a gondolat elég erős, akkor a távolság egyáltalán nem játszik szerepet, viszont egy gyenge és szétszórt gondolat egy korlátozott területen kívül nem hatékony.
Egy rendkívüli energiájú és koncentrációjú gondolat, legyen az áldás vagy átok, egy elementált kelt életre, Erejét csakis azzal lehet jelentős mértékben semlegesíteni, hogy ellentétes törekvésű gondolatokat küldünk utána.
A felhalmozódott romboló hatású gondolatformák bomlasztó közegként hatnak, és gyakran siettetik a fizikai síkon a pusztulást, „szerencsétlenségeket”, természeti megrázkódtatásokat, viharokat, földrengéseket, árvizeket vagy bűntényeket, betegségeket, politikai megrázkódtatásokat és háborúkat okoznak.
A határozatlan gondolatok és érzelmek határozatlan felhőkként jelennek meg. A határozott gondolatok vagy érzelmek tisztán lehatárolt formákat hoznak létre.
Magasabb síkokon mindig mérhetetlen erőáradat áll készenlétben, és arra vár, hogy amikor egy csatorna megnyílik, azon átömöljön. A tökéletesen önzetlen áhítat gondolata egy ilyen csatornát hoz létre, egy Mesteren való meditálás összeköttetést teremt Vele.
Több ember egyesített gondolatainak ereje mindig sokkal nagyobb, mint különálló gondolataik erejének összessége, sokkal inkább szorzatukként fogható fel.
Az ismétlődő zajok az asztrális és a mentális testben pontosan olyan hatást keltenek, mint az ökölcsapások a fizikai testben. A fizikai testben az eredmény fájdalom, az asztrális testben ingerlékenységet, a mentális testben a fáradtság érzését és a tiszta gondolkodás képtelenségét jelenti.
Egy ember gondolatai és érzelmei nemcsak saját magára és másokra hatnak, hanem átitatják a körülötte levő élettelen tárgyakat, még a falakat és a bútorokat is. Ezeket a fizikai tárgyakat öntudatlanul magnetizálja, és így azok képesek hasonló gondolatokat és érzelmeket sugározni más emberekhez, akik a hatókörükben tartózkodnak.
Minden olyan tevékenység, amit rossznak nevezünk, akár önző gondolatok (mentális), akár önző érzelmek (asztrális), elkerülhetetlenül megjelennek rezgésekként az adott sík durvább anyagában, míg a jó és önzetlen gondolat vagy érzelem az anyag magasabb típusait hozza rezgésbe. Mivel a finomabb anyagot sokkal könnyebben lehet mozgatni, mint a durvát, ennek következtében a jó gondolatra vagy érzelemre fordított adott mennyiségű erő talán százszor akkora eredményt hoz létre, mint ugyanolyan mennyiségű, de durvább anyagra fordított erő. Egy adott erő jó célra fordított tíz százalékának hatása nagyságrenddel nagyobb, mint az önző célokra fordított 90 százalékának hatása.
Véssük eszünkbe, hogy az asztrális világ tele van más emberek gondolataival és érzelmeivel, és hogy ezek szüntelen nyomást gyakorolnak, állandóan bombáznak minden egyes asztrális testet, hogy felerősítsék az övékhez hasonló rezgéseket.
Ezen kívül vannak alacsonyrendű természetszellemek, amelyek a harag és a gyűlölet durva rezgéseit élvezik, és bármely ilyen természetű áramlatba belevetik magukat, így megerősítik a rezgéseket, és friss életet visznek beléjük.
Úgy tűnik, az alvás valódi oka az, hogy a testek kifárasztják egymást Az asztrális test nagyon hamar kifárad a fizikai agy-részecskék mozgatásának nehéz munkájában, és szüksége van egy hosszabb időszakra, hogy attól elkülönüljön, és így képes legyen erőt gyűjteni, hogy újra végezze fárasztó feladatát, viszont a saját síkján az asztrális test gyakorlatilag képtelen kifáradni,
Amikor mentális fáradtságról beszélünk, az a valóságban helytelen kifejezés, mert az agy, nem pedig az elme az, ami kifárad. Az elme kifáradása nem létezik.
Amikor az ember alszik, az asztrális testében lévő magasabb princípiumai visszahúzódnak a fizikai testből, a sűrű test és az éterikus test magára marad az ágyban, az asztrális test pedig felettük lebeg a levegőben. Egy magasan fejlett embernél az asztrális test – mivel teljesen rendezett és életre keltett – éppúgy a tudat hordozó eszközévé válik az asztrális síkon, mint a fizikai test a fizikai síkon.
Az egyetlen mód, ahogyan az asztrális élet emlékét át lehet hozni a fizikai agyba, az asztrális test megfelelő fejlődése és az éterikus csakrák felébresztése, amelyek egyik feladata az erők átvitele az asztrálisból az éterikusba. Ezen kívül aktívan kell működnie az agyalapi mirigynek, amely fókuszálja az asztrális rezgéseket.
Ha az ember magas és szent dolgokhoz rögzített gondolatokkal alszik el, automatikusan a mások hasonló erőfeszítései által létrehozott elementálokat fog maga köré vonzani, ennek következtében álmai tiszták és magasztosak lesznek.
Mivel a mentális test közvetlenül gondolatátvitel útján képes kommunikálni, anélkül, hogy a gondolatokat akár szavakba öntené, a nyelvi korlát már nem létezik a mentális síkon, ahogyan az asztrális világban még megvan. A mentális testben az ember megszabadul a különálló érzékszervek korlátozásaitól, és minden pontjában fogékony minden rezgésre.
Egyes feltevések szerint a tobozmirigy az úgynevezett harmadik szem maradványa. Ez a szerv arra hivatott, hogy a fejlődés folyamán újra felébredjen. Akkor az a szerv lesz, amely a gondolatot telepatikusan átviszi egyik agyból a másikba.
2012 - A végelszámolások ideje
Több témakört is szeretnék érinteni a jelenlegi változások kapcsán.
Az első fontos témakör a testi szintű változások. Talán soha nem tapasztalt mennyiségű betegség
diagnosztizálható, mint napjainkban. Ennek főként 2 oka van. Az első az, hogy számtalan fiatal és
középkorú lélek dönt úgy, hogy nem kíván részt venni az átalakulásban. Nem fejlődnek, és a
könnyebb utat választják, elmennek a földi síkról. A lélek olyan betegséget vagy balesetet teremt,
mellyel hamar kiléphet a testből. Nehezen viselik a Földre érkező emelkedett rezgésszintet. Biztosan
tapasztaljátok Ti is, hogy tömegek hagyják el a földi síkot.
A másik oka a fizikai tüneteknek az, hogy a karmaletétel testi szinten is zajlik.
Az emocionális tisztulás a testet is érinti. Keresztül kell engedni magunkon az érzéseket.
Szinte nincs olyan ember a környezetemben, aki az utóbbi időben ne esett volna át legalább
egyszer epe- vagy vesegörcsön, emésztési problémákon, fejfájáson, látás- vagy hallászavaron,
bőrproblémákon.
Jellemző tünet lehet még a szédülés, a hányás, hasmenés, kiütések, köhögés, pánikrohamok.
A karmaletétel nem azt jelenti, hogy leválasszák rólunk, amire nincs szükségünk, hanem azt
jelenti, hogy a hozott feladatokat halmozottan kapjuk, hogy az idei évben keresztül tudjuk
engedni magunkon. Bármilyen fizikai tüneted is jelentkezik (legyen az egy fejfájás vagy egy
rákos daganat), ne feledd, hogy mindig ott van a választás lehetősége. Szembenézel vele,
megszünteted létezésének okait, ezzel meggyógyítva a tested, vagy megadod magad neki. Azt
gondolom, hogy nincs más választás, mint tudatosan dolgozni önmagunkon.
A megértés hiánya a gyógyulás hiányához vezet.
Valóban eljött a végelszámolások ideje. Akivel még karmikus feladatod van, megjelenik az
életedben.
Ezek lehetnek rég látott jó barátok, de lehetnek számodra vadidegen emberek.
Néha két szem villanásából megtörténik az energiacsere. Nagyon egyszerű: ha valaki felé van
karmikus adósságod, az elveszi, ami az övé (lehet, hogy megbánt), ha pedig ő tartozik Neked,
visszaadja, ami a Tiéd (pl. segít Neked valamiben). Emberek jönnek-mennek most az
életünkben.
A másik fontos témakör, amit szeretnék érinteni, azok az egzisztenciális félelmek. Sokan állandó
félelemben vannak, hogy bizonyos dolgokat elveszíthetnek, vagy életszínvonaluk lecsökkenhet.
Félelemből látszatbiztonságot teremtenek, amely még jobban erősíti a függőségi viszonyt. Azt hiszik
pl., hogy fontos jól fizető, biztos munkahelyet találni, hogy fontos, hogy mindig legyen pénz a
számlájukon, vagy olyan dolgokra, amikre “szükségük” van. Ezzel elkezdődik az ördögi kör. Azzal a
félelemmel, hogy egy napon kevesebbjük lehet, mint ma, félelmet vetítenek ki a jövőbe. Fontos
meghozni azt a döntést, hogy végre a jelenben éljünk!
Csak a MOST létezik.
A gazdaságban óriási változások/átalakulások vannak és várhatóak. Nem tudhatod, mi lesz holnap.
Ezért élj a mában! És ne feledd, az élet igazságos! A pénz újrafelosztása folyik a világban.
Azok az emberek, akik segítenek társaiknak az átalakulásban, akik megosztják tudásukat,
tapasztalataikat, és hajlandóak személyes fejlődésükért megtenni mindent, amit tudnak, azok
emelkednek, és biztosra vehetik, hogy nem süllyednek el. Akik csupán a materiális világgal vannak
elfoglalva, egyre nagyobb pánik van úrrá rajtuk.
A harmadik téma, amire kitérnék, a lélektárs és ikerlélek témája. A párok közötti összekapcsolódás
kezdetét vette, így néhány hónapon belül megtörténhet a találkozás. Ám egy rendkívül fontos dolgot
meg kell értenünk ehhez: szeretned kell önmagad! Ikerlángod olyan mint Te! Talán nem úgy néz ki, de
energetikailag sejtről-sejtre pont olyan, mint Te. Tehát ha gyűlölsz magadban bármit, ikerlángod,
visszatükrözi Neked azt.
Bármit is érzel, ő ugyanazt érzi. Így ha nem szereted magad feltétel nélkül, ő sem tud szeretni és
elfogadni Téged. Ehhez óriási mennyiségű emocionális gyógyulásra van szükség. De egyre közelebb
vagy ehhez az egyesüléshez. Az abszolút integritás és őszinteség művészetének mesterévé kell
válnod, hogy működjön a kapcsolat. Az öngyógyítás és az önmagaddal való munka mesterévé kell
válnod…
A földi sík átalakul. Hogy résztvevőként vagy szenvedő szemlélőként veszel részt benne, az már a Te döntésed…
Ne feledd! Ez most egy olyan változás, mely mindent megváltoztat!
Forrás: tudatbazis.hu
https://www.thesecret.hu/
Megvilágosodás.
A megvilágosodás olyan magas szintű szellemi élmény, ami túl van a hétköznapi értelemmel való felfoghatóságon.
Három lépcsőfok, amiken keresztül megy az ember:
-
Megtisztulás (testi és lelki)
-
Beavatás (a szellem fénye behatol a lélekbe)
-
Megvilágosodás (a lélek és a szellem egyé válik)
Minden megvilágosodott beavatott, de nem minden beavatott megvilágosodott!
Az ember átmehet különböző beavatásokon, ezáltal képes átlépni különböző világokba, ott
kutatásokat végezni, képes bizonyos bölcsességek birtokába jutni, és ezeket élményszinten átélni.
A lelket többé – kevésbé bevilágítja a szellem fénye, de a lélek és szellem teljes egyé válása csak a
megvilágosodás szintjén megy végbe!
A lélek egyik fő megnyilvánulása az elme, és annak működése. Amikor valaki eléri a
megvilágosodás fokozatát, a lélek az elmével együtt olvad a szellembe.
A beavatás és megvilágosodás is egyfajta szellemei élményt idéz elő.A beavatás fő célja, hogy az
ember önmagát egy hallhatatlan szellemi lényként tapasztalja meg, aki a beavatás által átlép abba a
világba, ami az ő hazája, a valóságos otthona!.
A beavatás ahhoz az élményhez vezet, hogy: én egy szellemi lény vagyok.
A megvilágosodás élményénél megtapasztalja az ember, hogy:
A saját szelleme és a Világszellem valójában egy – ahogyan az összes vallás hívja – az Isteni
lénnyel, az Abszolútummal. Egy megvilágosodott hitelesen állítja magáról:
„ÉN egy vagyok Istennel”
„A megvilágosodás végső nagy hatása, hogy mindenben az abszolút irányit bennünket. Túl vagyunk
jón és rosszon azon az értelemben, hogy nincs szükségünk külső parancsra vagy szabályra, amely
megszabná viselkedésünket” (Enomiya Jasalle jezsuita atya)
A legtöbb vallás beszél ősbukásról, hogy a szellemek kiváltak Istentől, elszakadtak, elmerültek az
anyag mocsarába és próbálnak visszatérni hozzá.
Valójában az ősbukás nem szünteti meg az egyéni ÉN és a Világszellem egységét, csak
ennek az átélése szűnik meg. Ez nagyon fontos különbség.
Megvilágosodás az, amikor az ember élményszinten rájön, hogy a saját szelleme és Isten mindig is egy
volt, csak ennek az egységnek nem volt tudatában!
Az Isteni szellem mindig önmagából teremt, önmagában teremt, és önmagába teremt, ezért minden az
Istenim szellem megnyilvánulása.
A megvilágosodottak azzal, hogy azt mondták, hogy Isten mindennel azonos, vagy Isten semmivel sem
azonos, mindkét esetben egy igazságot fogalmaztak meg.
A magasabb világban az ember többféle képen megtapasztalhat szellemi igazságokat. A
megvilágosodott átéli saját szelleme és a Világszellem egységét.
A megvilágosodás egy különleges tudatállapot változás. Általa éli át az ember, hogy minden, amit
eddig másnak, rajta különállónak hitt, valójában fel nem ismert önmaga.
A buddhizmus használ egy szót a magvilágosodás kapcsán: Nirvana. A megvilágosodottak a
Nirvánába térnek. Az ember egységélményt él át nem az „én ellobbanása” történik meg, hanem az
egyik legnagyobb tudatállapot változás!
Krisztusig a megvilágosodás azt jelentette, hogy ellobban az „én” és „nem én” kettősége, és az
ember személytelenül visszaolvad a Világszellembe. Krisztus óta egy jelentős változás történt:
Most már nem a személytelen felolvadás a cél, hanem a tudatos eggyé válás Istennel, az „éntudat”
megtartása mellett.
Krisztus a csira, a Golgotai Misztériummal kerül minden ember szellemébe
Ha kétezer éve nem történt volna meg Krisztus áldozata, akkor az ember csak arra lenne képes, hogy
„éntudatát” elveszítve visszaolvadjon a Világszellembe. Viszont Krisztus tette által ez az élmény
öntudatot megtartó egységélmény az Isteni szellemmel!
„A megvilágosodás során a belső tér fokozatosan egybeolvad a külső térbe. Eggyé válnak, ott és
akkor ismerjük fel, hogy sohasem voltak elválasztva, sohasem voltak különállók, mindig egy és
ugyanazok voltak” (Szögjal Rimpocse)
A megvilágosult tudja: ahhoz, hogy a világon ne legyen többé szenvedés, a szívedet kell megváltoztatni, nem a világot.
Buddha tudta, hogy a tanítványnak ki kell fejlesztenie magában a 7 tökéletességet:
-
adakozás
-
erkölcsösség
-
türelem
-
törekvés
-
összpontosítás
-
helyes ítélet
-
bölcsesség
és le kell tenni a bódhiszattva fogadalmat:
-
Bármilyen lény is létezzen, fogadom, hogy megmentem őket.
-
Bármilyen kimeríthetetlenek a tisztátlanságok, fogadom, hogy véget vetek nekik.
-
Bármilyen sok tanítás létezik, fogadom, hogy elsajátítom azokat
-
Bármennyire is felülmúlhatatlan a buddhai út, fogadom, hogy elérem.
A buddhizmus 52 szakaszra osztja a megvilágosodáshoz vezető utat, melyben különböző fokozatok vannak!
A megvilágosodottakat lehetetlen rabszolgává tenni, mert ők ép oly boldogok a rabszolgaságban, mint szabadként! A megvilágosodott tudja, hogy a gyémánt, mint addig kő, amíg az ember fel nem ruházza értékkel! A megvilágosult nincs kiszolgáltatva sem az életnek, sem a halálnak, sem a növekedésnek, sem a pusztulásnak, sem a sikernek, sem a bukásnak, sem a szegénységnek, sem a gazdagságnak, sem a dicsőségnek, sem a szégyennek.
A szellemi törvények az átlagember segítői, amíg nem látja tisztán, hogy mikor mi a helyes, addig ezek segítik döntéseiben. A megvilágosodottak nem a törvények szerint cselekednek, hanem – kozmikus tudatuk lévén –egy adott szituációban mindig látják, hogy mi az összes létező javát szolgáló tett, és azt teszik, gondolják, vagy mondják.
Megvilágosodáskor az ember olyan, mint egy betörő, aki előbb elmegy létrát lopni, majd felmászik az emeletre, betöri az ablakot és bemegy. Később észreveszi, hogy a földszinten nyitva volt az ajtó. A legviccesebb benne, hogy később rájön, hogy a saját lakásába tört be!
Beavatás, megvilágosodás
https://data.hu/get/2315719/
GYAKORLATI MEGOLDÁSOK!
1. A Szent Szellem szellemi tanításait megkaptuk, erre utalnak a következő sorok is,
rámutatnak az egyik legfontosabb tanításra. Kétezer évvel ezelőtt a legjobb tanítás amit
kaptunk a Hegyibeszéd volt, ennek kiegészítéseként kapjuk a szellemi tanításokat!
„A szellemtan, ha valóban az emberek szívében fog élni, át fogja hidalni a
fizikai és a szellemi világ közötti kezdeti szakadékot, hogy éppen ez lesz a
szellemtannak az életben kifejtett hatása, ez lesz az értéke az életben.
A szellemtudománynak az meg valóban csak a kezdete, amikor az ember abban
latja a dolgoknak lényeget, hogy megtanuljon néhány szellemtani fogalmat és
gondolatot, például az emberi lény részeit vagy azt, hogy mi mindenben
részesülhet az ember a szellemi világból. Csak ha már tudjuk, hogy hogyan
nyúl bele a szellemtan egész életünkbe, akkor teremti meg a hidat a fizikai
és szellemi világ között, de akkor valóban, gyakorlatilag is megteremti azt.
Akkor majd nem csak passzívan viselkedünk azokkal szemben, akik átmentek a
halál kapuján, hanem aktív kapcsolatban maradunk velük, eleven
érintkezésében és tudunk nekik segíteni. Ehhez azonban szükséges, hogy a
szellemtant bevigyük az emberek tudatába, ha a világunk egészet nézzük,
ahhoz egyaránt hozzátartozik a fizikai lét és a fizikaiság fölötti szellemi
lét, s hogy az ember nemcsak azért van a földön, hogy születése és halál
között összegyűjtse saját magának a fizikai lét gyümölcseit, hanem azért is,
hogy felküldje a fizikaiság feletti világba azt, amit csak fizikai síkon
lehet megtapasztalni, ami egyáltalán csak ezen a síkon létezhet!
Itt a földi életben úgy tűnik a szellemtan csak teória, csak egy olyan
világnézet, amit az ember azért tesz magáévá, mert érdekli. Halálunk után
viszont ez az a fáklya, amely a halál és az újraszületés között bevilágítja
a szellemi világot! Aki itt a földön megveti a szellemtant, az nélkülözni
fogja ezt a fáklyát; halála és újraszületése között le fog tompulni a
tudata. Aki tehát szellemtudományokkal foglalkozik, az nemcsak elméleteket
gyárt, hanem eleven dolgok művel. A szellemtudomány úgyszólván az élet
fáklyája! A szellemi tanítások tartalma itt a földön fogalmak és eszmék
formájában jelenik meg, ezek azonban halálunk után eleven erőkké vállnak!”
(Rudolf Steiner)
2. Steiner nagyon jól megfogalmazta a karmánk egyik alaptételét:
Ha felnőttkorunkra le tudtuk tenni gyerekkori rossz tulajdonságainkat, akkor már nem éltünk hiába.
3. Ha valami ismétlődik az életünkben, azt rosszul oldottuk meg. Fel kell tudni ismerni ezt, és rendesen megoldani. A sors kereke ebben nagyon kedvez, addig hozza elénk újra és újra, amíg meg nem oldjuk.
4. Pozitív gondolkodás. Minden gondolat hatással van életünkre, karma oldó és teremtő, és egyben
meghatározza mostani élethelyzetünket!
„Lelki síkon, fogadjuk meg Anthony de Mello tanácsait, aki az Ébredj Tudatára c. művében a
következőket ajánlja a bölcsességhez vezető úton: "Az első dolog, amire szükséged van, az az, hogy
érintkezésbe kerülj negatív érzéseiddel, amelyeknek létét nem is gyanítod.
A második lépés, annak megértése, hogy az érzés benned van, nem a valóságban. A harmadik lépés,
soha se azonosulj ezzel az érzéssel! Ennek semmi köze sincs az "én"-hez. S végül a negyedik lépés,
hogyan változtass a dolgokon? Hogyan változtass magadon?" Egy fontos gondolat a végére, melyet
Mello ír: "Makacskodsz: "Jól érzem magam, mert a világ jó." Tévedés! A világ jó, mivel jól érzem
magam, ez az, amit minden misztikus újra és újra megismétel."
Ajánlott anyag:
Hanganyag:
Karmikus életfeladatok és megoldások 1 rész
https://data.hu/get/2288219/
Karmikus életfeladatok és megoldások 2. rész
https://data.hu/get/2288307/
Írásos anyag:
Karma és kegyelem. Karmikus feladataink felismerése, megoldások.
https://data.hu/get/2315809/
Pozitív gondolkodás
https://data.hu/get/2316619/
Mindennapi életünk és a pozitív gondolkodás
https://data.hu/get/2316623/
Karma előadás kiegészítés
https://data.hu/get/2313355/01_
„Nobushige, a katona azt kérdezte Hakuintól, a híres Zen Mestertől:
- Valóban van Paradicsom és Pokol?
- Te ki vagy? - érdeklődött Hakuin.
- Szamuráj vagyok. - válaszolt Nobushige.
- Te! Szamuráj! Miféle uraságnál szolgálsz te? Úgy nézel ki mint egy koldus!
Nobushige felbőszülten rántotta elő kardját.
- Úgy! Szóval kardod is van! Talán untatlak,
hogy le akarod vágni a fejem?
Nobushige felemelte a kardját.
- Csak tessék. Nyitva a Pokol kapuja. - jegyezte meg Hakuin.
Ekkor a szamuráj leengedte a kardot és mélyen meghajolt.
- Csak tessék. Nyitva a Paradicsom kapuja. - mondta a Mester.”
5. Sok minden jó nekem, de nem minden hasznos!
Mindenkinek ki kell élni a vágyait a fizikai síkon, mert különben addig kell emiatt visszaszületnie,
míg minden fluidjából (porcikájából) eltünteti azokat az érzéseket, melyek visszahúzzák. Így a vágyak
kiélése megengedett, sőt lehetőséghez mérten a sors erre lehetőséget ad. Ami nagyon fontos, hogy
minden „egybecsomagolva” kapunk meg, azaz minden jó amit megtapasztalunk a rossz oldalával
együtt „jár nekünk”, azaz minden részét meg kell tapasztalni, hogy kielégíthessük teljesen vágyainkat.
Például: vágyok egy jó motorra, megkapom, de kapok hozzá motorbalesetet is, hogy ezt is
megtapasztalja.. és még hosszú a sor..
Természetesen spirituális fejlődésünk is befolyásolja a vágyainkat, alacsonyabb szinten van akinek a
vágya még az emberölés megtapasztalása, és vágyának kiélése..
Magasabb szintem már az másképpen működik,a lelkünkből életeken át ezek a vágyak kiíródnak és
semlegesek lesznek.
6. Fontos dolog a vágytalanság elérése!
Talán ez a legfontosabb. Korlátok között tartani a vágyainkat, és mindig feltenni a kérdést, hogy amire
vágyunk jó-e nekem? Megvizsgálni minden lehetőséget.
Vágyaink nagy része az irigységből, önzésből fakad, mert nem vagyunk megelégedve a sajt
helyzetünkkel, másokat nézünk és követünk, irigykedünk a szerencséjükért, életükért, miközben
minden spirituális tudás nélkül tesszük ezt!
„Sétál a Mester a piacon, és találkozik a tanítványival, akik kaján vigyorral mondják:
-
lám, lám Mester, Ön is itt sétál a piacon?
-
Igen – feleli a Mester – azt nézem, hogy nekem már mennyi mindenre nincsen szükségem!”
Nagyon fontos ebben az életünkben elérni a vágytalanság állapotát!
Ez segít minket abban, hogy ne kelljen már visszaszületni a fizikai síkra, és elérhetjük a teljes
megvilágosodás eléréséhez. Fontos tudni, hogy nemcsak a negatív dolgok húzhatnak minket vissza,
mint a például szenvedélybetegségek, hanem pozitív dolgok is. elvárásunk van valakivel, vagy
valakikkel szemben, mert jó tettünk, és viszont elvárásunk van ezért, akkor sajnos ilyenekért is vissza
kell születnünk! Minden jót amit teszünk önzetlenül, viszont elvárás nélkül kell megtennünk, és ha
lehet csendben, ha lehet senki ne tudja meg.
7. Anyag uralma, és elszakadás.
Uralni kell és kezelni az anyagot. Nem szabad, hogy a rabja legyünk, ugyanakkor az is kijelenthető, hogy akár a pénz, a szükségtelen (szükséges?) rossz.
Sokan rosszul értelmezik a pénzkeresést, enélkül ebben a világban lehetetlen megmaradni.
Nem mindegy, hogy a pénzt megkeressük, és tudjuk kezelni, vagy rabja leszünk, és ez vezérli
egész életünk. Borzasztó látni, hogy sok ember feláldozza az egészségét, hogy sok pénzt
keressen, majd feláldozza később az összes pénzét ha kell, hogy visszaszerezze egészségét. Meg
kell találnunk a középutat, a pénz csereeszközt váltott ki a történelmünkben, így szükséges. enélkül a
rendszer nem működik. De nem mindegy, hogy milyen áron hajtunk érte, és mennyivel elégedünk meg.
Ha megnézzük azokat az embereket, akiket „Isten szeret” és spirituális dolgokkal is foglalkoznak,
hogy gazdag embert nem találni közöttük! Hiszen gondoljunk csak bele, a pénz komoly kötést hoz
létre, ha valaki nem tudja kezelni, és Isten nem akarja, hogy akiket szeret még külön ideláncolja a
fizikai síkra. Így a becsületes, tisztességes emberek, akik komoly előrehaladást tesznek életükben
általában szegények, vagy a középosztálybeliek közül kerülnek elő. A gazdag emberek nehezen
tudnak sok mindenről lemondani, komoly feladat a pénz kezelése, elosztása, visszaforgatása a
rendszerbe, és nagy próba az emberek számára.
Természetesen sokan kapnak gazdaságot, ennek több oka is van, ezek próbák, feladatok, és egyszer
mindenkinek ezt ki kell próbálni, így azt se tudhatjuk, hogy ki milyen fokozatnál tart.
Ami nagyon fontos, hogy az se mindegy, hogy a pénzt hogyan szerezték meg, becsületesen, vagy
csalással, és ennek komoly karmikus hatása van, akár ebben az életben! Nagyon sokan – akár
kegyelemként – már ebben az életükben elvesztik azt a pénzt, amit csalással szeretek! Szembesülnek
tetteik eredményével.
és ne felejtsük el a tanítást: „senki se élhet önmagának”
8. ELSŐ LÉPÉS a kevéssel történő megelégedés! Mindig fel kell mérni reálisan igényeinket, és
lemondani minden felesleges dologról, ami ideköthet.
Egyszerű példa: Mindenki felhalmozza a felesleges dolgokat a lakásában. Van egy régi mondás, ha
egy évig valamit nem használtál arra nincs szükséged!
Én 10 évenként költöztem, és 10 évenként dobáltam ki a felesleges cuccaimat, nagyon jók voltak erre
a költözések, és 15 éve nagyon vigyázok arra, hogy felesleges dolgokat nem halmozzak fel otthon. És
semmit nem sajnálok, hiszen minden értünk van, és nem mi vagyunk a tárgyakért.
A lemondás mindenre érvényes, a felesleges evésre ”mert svédasztalos étteremben vagyok”, a ház
nagyságára, autó rendszeres cseréjére, ivásra, cigi, bulizás! Nagyon sok példát lehetne erre mondani.
SOK MINDEN JÓ NEKEM, DE NEM MINDEN HASZNOS!
9. A kevéssel történő megelégedés érvényes a lelki dogokra is!
Sok embernek fontos, hogy megbecsüljék, szépeket mondjanak róla, a haláluk után is képesek itt
maradni, hogy figyeljék, hogy az emberek mit mondanak róluk, milyen „szép” temetést rendeznek
számára. De itt az életben is igényeket támasztanak, körbeveszik magukat rajongókkal. Büszkék a
munkájukra, hogy mekkorát alkottak, és elmennek a valóban fontos lelki dolgok mellett.
Isten nem fogja megkérdezni, hogy mi volt a munkád, mit cselekedtél, mit tanultál benne,
hanem azt, hogy betartottad –e a szeretet parancsát, és ezt alkalmaztad-e a gyakorlatban.
Egyszerű példa: Én szellemi tanításokkal foglakozok, ez a „munkám” a riasztószerelés mellett.
Ezért nem jár külön piros pont Istennél a halálom után, ez a feladatom, mint amikor a takarítónő végzi
a munkáját. ez csak felelőséggel jár. De azt nézi, hogy amit tanítok, azt saját magam, mint Törvény
betartom! Odaát nem számit, hogy ki voltál, hanem az, hogy önmagadban ki vagy, és mit értél el! Így
ezért fontos a lelki dolgokkal is a kevéssel történő megelégedés! Ne akarjunk fontos, tisztelni való
emberek lenni mindenáron. Ne akarjunk mindenkinek megfelelni! Én tanítok, van aki nagyon
szeret emiatt, van aki gyűlöl és támad. Bevallom, egyik se érdekel, végzem a munkám, mert
ismerem a CÉLT! Ez a fontos egyedül a számomra, és sokszor volt már rá eset, hogy aki ellenségesen
fordult felém évekkel később segítségért jött hozzám, ami természetesen minden előítélet nélkül
megkapott, és nem volt külön az se kivételezve, aki eddig a „elkényeztetet”, egyformán viselkedek
mindenkivel.
De bevallom, azért ezt is gyakorolni kellett, nem volt egyszerű.
10. Amíg élvezzük az anyag „szépségét” nem tudunk magasabb”formákba” feljebb emelkedni.
Ha túllépünk rajta, a lélek magasabb létformákba keresni a megvalósulást, kielégülést. Minden
egyes „rétegben” más vár a szellemre. Ki kell ugyan élni a vágyakat, de ha a lélek
„szertelenségbe” megy át, akkor visszaveti magát a fejlődésben.
(Gazdagsággal visszaélés, mindenből még több stb..)
11. Nem kell a léleknek mindent tudni! Elég a „részeket” ismerni, felismerni.
Ez nagyon fontos dolog, mert sokan ebben az életükben mindenre kíváncsiak, mindent meg akarnak
tanulni és érteni, visszanézni eddigi életüket, miközben a mostanival se tudnak mit kezdeni, pedig ez a
nagy munka.
Sokan arra kíváncsiak, hogy van-e a halál után élet, és a nagy kérdés pedig az, hogy van-e a halál előtt élet?
12. Duál kapcsolat.
Egy kapcsolatban arra kell gondolni, hogy most én vigyázok már duál felére, és most éppen
más vigyázz az enyémre! Soha nem szabad azt kitalálni, hogy most vágyok a duál – felemre, vagy
éppen vele élek. Sok kapcsolat ment már emiatt szét.
Duál –felek egyesülése a 2. napkörben történik. Ennek a megértéshez röviden csak annyit, hogy
amikor a „képletes Bibliai történetben” Ádám és Éva kiűzetett a Paradicsomból, az a 2.
Napkörben történt, és azóta Istentől történő eltávolodásunk miatt egyre lejjebb kerültünk,
jelenleg a 6. Napkörben vagyunk, így amikor lejöttünk, akkor váltak ketté a duál –felek, akkor
még egy szellemi lények voltak. A duál – felek külön – külön karmikus csirákat szórtak szét a
különböző Napkörökben, és ezeket saját maguknak kell semlegesíteni. Ezzel rögtön rá is
mutatok arra, hogy több ezer vagy milliárd évre lesz szükség, hogy szép lassan visszamenjünk
ahonnan eljöttünk, és közben az általunk előállított negatív energiákat semlegesíteni kell a
visszaszerzett tudásunkkal. Ez az energia megmaradás törvénye. Minden negatív energia, amit
előállítottunk valamikor évmilliárdok alatt „megvár” minket, amit majd spirituális tudásunk
birtokában semlegesíteni fogunk!
Nagyon sokan szenvednek a párkapcsolatukban, mert nem találnak megfelelő párt maguknak! Ennek
az is lehet az oka, hogy magasabb rezgésekkel rendelkeznek, és a feladatuk az, hogy azokat a
párjukat, aki mellé Isten (szellemi vezetés) rendelte felemeljék, vagy spirituális zuhanásukban megfékezzék!
Miután a női (Éva) felünk miatt történt a Paradicsomból történő elszakadásunk, a nőkön keresztül is
lehet visszamenni, felemelkedni, és sok nő ezt tudat alatt érzi és tudja.
Nézzünk meg egy részt a Titkos Tanításokból:
Szenvedés
A szenvedéseknek akkor van helyük és idejük, amikor a lélek a jóban megpróbáltatott és a rossz
győzött. Ilyenkor a szenvedés a rossz egy részét felemészti, a megmaradó rossz pedig leülepszik a
lélek fenekén, és a jóra törekvés marad a felszínen. Ilyen alkalmakkor az isteni kegyelem – még ha a
lélek alacsony fokozatú is – juttat neki olyan körülményeket és állapotokat, hogy a benne lévő jó a
jobbal érintkezve megszaporodhassék és megerősödhessék.
Mert hogyha az embernek az ő bűnei és tévedési miatt – mint ahogyan az emberek általában
gondolják – mindig csak szenvedéseket, küzdelmeket kellene elviselni, a jó elcsenevészednék
benne.
Például ha a féltékeny természetű ember csak csalódnék és emiatt folyton szenvednie kellene,
megszerezhetné – e a hűségben való hitet?
Nem, csak a hűség és a jóság tudja ebből a hibájából kigyógyítani.
Mert a jóban a léleknek a jó felé történő törekvései és érzései fejlődnek, mintegy felduzzadnak.
A hit is a meggyőződések és a bizonyosságok által lesznek erőssé; mert hogyha az igazságot az
ember soha se érezné, akkor kiveszne belőle az igazságban való hit.
(saját megjegyzés: ezért is fontos mindig a szeretetben élni, és azt sugározni még akkor is, ha támadás
ér minket, hogy példát mutassunk a velünk szemben álló alacsony szintű szellemi lénynek!
Lásd: „bocsásd meg Atyám a vétkeiket, nem tudják, hogy mit cselekszenek”)
Ezért van az, hogy a gyenge lelkeknek általában majdnem mindig a jobb, és könnyebb életet
adja a végzet erősödés céljából, a jóban erősebb lelkek pedig megpróbáltatásokat, olykor több
és nagyobb megpróbáltatást kapnak a sorstól, mint amennyi kijár!
Így van az, hogy nem mindenki azért szenved a földön, mintha az ő régebben elkövetett bűnei
és gazságai ütnének vissza. Vannak kisebb küldetésben lévő ember – lelkek is, akik másoknak
szánt szenvedéseket és gyötrelmeket viselnek el.
Itt dől meg a karma elmélete és olvad föl Isten kegyelmi törvényében.
Itt elszakadnak a szállak és megszűnik a rideg ítélkezés jogossága.
Ezért tartózkodjék mindenki az „igazságnak” felettébb való gyakorlásától és hangoztatásától.
Mert ha nem volnának jobbak és igazabbak, akik segítik a mélyen bukott szellemeknek a
világban hordozni terhüket, akkor nem volna fejlődés, és ne volna meg annak a lehetősége,
hogy a nagyon gyengék is valami jóhoz is juthassanak a világban.
De miután vannak – és különösen sok az ilyen női szellem, akik küldetésben munkát vállalnak e
világon, bár nekik a szenvedés igazság szerint és következményeként nem jár ki – ezek viszik az
emberiség sorsát előre!
Az ilyen nők azok a megtisztító edények, akiknek a fluidjain keresztül a férfi – szellemek
világosságot és szeretetet nyernek, mert hiszen a női fluidokon keresztül van a testetöltés
lehetősége. Ha a férfi csak a nála alacsonyabbfokú női szellemmel volna kapcsolatban, soha se
tudna feljebb emelkedni.
A férfi ösztönszerűen érzi ezt, ezért úgyszólván kétféle életet él, kétféle törekvése éli ki magát
benne: az egyik a felfele történő törekvés, amellyel az ő előrehaladásának eszközét: a feleséget, az
anyát tisztának, és szeplőtelennek igyekszik megőrizni, és egy másik törekvés:
Az ő érzékiségének felelősség nélkül való kiélése, amivel a bűnbe, a sárba igyekszik lenyomni a
nőt, aki pedig épen olyan hozzátartozója, mit az anyja, a felesége, vagy a leánya.
Ebből a tévedéséből a férfinak ki kell gyógyulnia; fel kell ismerni a a legutolsó nőben is az
anyát, a feleséget, és az Ő leánygyermekét. Mert ameddig a férfi kétféle nőt akar és kétféle
nőnek biztosítani a létjogosultságot maga mellett, addig az Ő számára a haladás és a boldogság útja el van zárva.
S bár igaz, hogy a szellemnek az elfogadó része az, amelyik lefelé húzta és húzza az egységet, viszont
ismét az elfogadó rész az, amelyik felfelé is emeli.
Ezért a nőt meg kell becsülni, mert nem tudhatja egyik férfi sem, hogy akit alantas
szenvedélyének eszközéül tekint, nem éppen az ő lelkének hozzátartozó mása-e?
(értsd: duál – pár)
És jaj annak a férfiléleknek, akinek a lelke a posványban van, mert nem tud addig
felemelkedni, ameddig az a női lélek a posványban jól érzi magát.
(saját megjegyzés: lásd prostitúció)
Ameddig kétféle nő van a földön, addig a férfi szellemek nagy légiója ődöng a földi szférák körül,
mert vagy nem tud, vagy nem lehetséges testet öltenie, annyira gyenge, vagy ha kissé fejlettebb, nem
akar testet ölteni; már pedig amíg nem cselekszi, nem tud a törvényben dolgozni.
Amíg a férfi nem becsüli meg a feleségét, lánygyermekét, addig nehezebb a jóban, az igazban történő fejlődésnek kifinomodása.
Mert a nő az, akin keresztül a jobb és tisztább nőkre tud szert tenni; és ha ezek a jobb, igazabb
és törekvőbb női szellemek bezárják a kezüket és a magasabb szférákból nem szállnak alá
áldozatos testetöltésre, akkor a föld elveszett parázna asszonyaival és gonosz fluidú nőivel, akik
lehetnek anyák, lehetnek szeretők, de belőlük a férfiszellemmel nem sok hasznot lát, mert csak
lefelé vonzzák őt.
A szenvedéseknek nagy mennyisége és bűnöknek és tévelygéseknek elfajulása ennek az egy
félreismert törvénynek: a szerelmi törvény rossz alkalmazásának köszönheti létét.
A paráznaság a sátán vegykonyhája. A testetöltéshez használt erők és fluidok, azok a
vegyszerek, amelyekkel a lelkek már leszületésük előtt beoltatnak. Az ezekben rejlő hajlamok
bontakoznak ki a külső, kifejlődő sejtek világában, és ha már ezek a lelki erők tisztátlanok,
akkor az egész emberi természet meg van rontva.
Tudod, mi a bánat?
Ülni egy csendes szobában,
s várni valakire, aki nem jön többé.
Elutazni onnan, ahol boldog voltál,
s otthagyni szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
csalódott szívvel, mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet,
sírdogálva várni, soha nem jön rá felelet.
Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak,
rózsákat őrizni, melyek megfakultak.
Hideg búcsúzásnál, forró csókot kérni,
mással látni őt, nem visszafordulni.
Kacagni boldogan, hazug lemondással,
otthon leborulni, könnyes csalódással.
Aztán átvergődni hosszú éjszakákat,
imádkozni azért, hogy Ő meg ne tudja mi is az a bánat.
Osztrovszkij
Szeretni valakit azt jelenti,
megtanuljuk a dalt, ami a szívében rejlik,
és elénekeljük neki
amikor nem emlékszik rá...
-ismeretlen szerző
13. Megbocsátás.
Találtam egy érdekes anyagot, én már sokat beszéltem előadásokon a megbocsátásról, de ost röviden újra egy pár mondtam, kicsit máshogy:
A megbocsátás csodája
2011. November 30. - Szerző : Száraz György
Beköszöntött a tél és lassacskán közeledik a Karácsony. Ennek szellemében
érdemes felkészülnünk a szent ünnepre. Tehetjük ezt oly módon most - és
mindig csak most -, hogy rendet rakunk elménk raktáraiban, gardróbjaiban és
kidobáljuk a felesleges, kinőtt, nem túl tetszetős vagy dohos ruháinkat. A
megbocsátásról szeretnék együttgondolkodni Veled, mely szerintem olyan
kapukat képes megnyitni előttünk, mely a belső ösvényünkön vezet tovább
bennünket az önmegismerés és a szeretet forrása felé.
Miért nehéz megbocsátani?
A kérdés megválaszolása nehezebb, mint első látásra tűnik. Te mit gondolsz?
Kezdjük azzal, hogy valami bennünk nem engedi, hogy a megbocsátás egy
könnyed reflexszé váljon a személyiségünkben. De mi nem engedi? Talán a
többi reflex? Holott a megbocsátás egy olyan gyógyszer, amely feloldja a
lelkünket mardosó vitriolos kínokat. De akkor a kérdés még erősebben ötlik
fel az emberben: miért nem gyakorolja a megbocsátás gáláns gesztusát
mindenki? Miért nem tanítják az iskolákban, otthon? Miért kell vallási
cselekménnyé tennünk a megbocsátást, amikor az a világ egyik legtermészetesebb dolga (kellene, hogy legyen)? Miért bonyolítjuk ennyire az
életünket, amikor minden emberben megvan a megbocsátás képessége?
Vegyük észre, hogy nekünk magunknak mekkora szükségünk van a megbocsátásra,
az elnézésre, az engedékenységre és a szívélyes türelemre! Mi nem csak
kapunk, hanem öntudatlanul is sérüléseket okozunk másoknak, megsértünk
másokat, akik neheztelnek ránk emiatt. Természetesen ez sokszor évek múltán
derülhet csak ki a számunkra, vagy még talán akkor sem.
Az igazság birtoklásának gondolatvilága is sokszor tévútra vezethet
bennünket, tehát az, amikor fixen meg vagyunk győződve arról, hogy nekünk
egy adott szituációban igazunk volt és minket ért támadás, vád, vagy hasonló
atrocitás. Ilyen incidensektől hemzseg az életünk. Csakhogy, ez dedó!
Érzelmileg mekkora üresség kell ahhoz, hogy makacsul ragaszkodjunk az
igazunkhoz, s ezt minden fölé helyezzük. Ez egy gát, amely fontosabb a
megbocsátásnál. S hány meg hány ilyen gátrendszer létezik egy személyiség
tudattalanjában?
A megbocsátás ajándéka
A megbocsátás egy olyan ajándék, melyet jó adni és még jobb kapni. Nem csak
karácsonykor, hanem mindenkoron, de valójában karácsonykor könnyebb, mert
valahogy az ünnepi atmoszféra is ezt támogatja. A megbocsátás lenyűgöző
tett, mert az ember felülemelkedik a kicsinyességén, a gyenge kis érvein,
amelyek nem engedik megbocsátani. Ez igazi erő, mellyel legyőzhetjük
önmagunkat.
A megbocsátás és az elnézés egy kapcsolatépítő erő, mely összehozza a
lelkeket, ezért egyre nagyobb szükség van rá a világban. De nem a
megbocsátás a lényeg, hanem Te, aki ezt élővé teszed. Te teremted a
megbocsátást, az elengedést, amely kisimítja a sors barázdáit, melyek a
zimankóban megfagytak. Mármint a befagyott érzelmi barázdákról beszélek, nem
a szántóföldiről. Az emberben a pozitív érzelmeket ki kell olvasztani, s
erre a szív intelligenciája képes. Hogyan? Úgy, hogy az én-t és a másik
én-t, mi-vé alakítja. Ez a lelki kapcsolódás az élet sava-borsa. E nélkül
íztelen és érzéketlen a pillanat.
Harag és megbocsátás
Vitán felül áll, hogy a harag haragot szül, a vita vitát, a düh dühöt abban,
aki nem tud megbocsátani. Tanuljuk meg elengedni a rossz emlékeket. Tudom,
hogy ez nagy bátorságot igényel, de egy próbát megér. Keressük meg az
életünkben, akit nem szívlelünk, akire dühösek vagyunk/voltunk, akit azzal
büntetünk, hogy nem adjuk meg neki a szükséges tiszteletnél többet vagy még
annyit se, akiket nem szeretünk.
Ha nem találsz ilyen személyt, akkor várj az első problémáig, máris lesz.
Lehet, hogy éppen a tesód, az édesanyád vagy az édesapád az, esetleg a
párod, akinek meg kéne/lehet bocsátanod. Miért? Mert nem úgy viselkedett
veled mindig, ahogy szeretted volna. Ne vessz el az indokok keresésében és
sorjázásában, mert az a megbocsátás szempontjából mellékes. Nem számít, ki
mennyi sebet osztott ki. Nem lényeges, ki, mennyit bántott, ki mit tett vagy
éppen nem tett. Csak az számít, ami van. Van-e benned annyi lelki erő, hogy
megbocsáss nekik?
Ne feledd, létezik az a nyomor, az a zűrzavar, az szenvedés, ami valakiből
megbocsáthatatlannak tűnő reakciókat vált ki, s hoz elő. Ezt te nem
tudhatod, amíg meg nem tapasztaltad az ő életét. Ezért ne ítélkezz! Az
ítélkezést hagyd inkább a Sorsíró Lényekre. Te csak egy dologra koncentrálj:
a megbocsátásra. Legyél föld, amelyen bárki élhet, ő mindenkit egyformán
megtart. Legyél víz, amelyet semmilyen kard nem sérthet meg, de oltja az
élőlények szomját. Legyél szél, aminek semmilyen nyíl nem árthat, de
mindenkit egyformán megsimogat. Legyél tűz, amely minden szívet felmelegít
és fényével mindent beragyog. Bocsáss meg, ha teheted!
Aki megbocsát, szabaddá válik.
Aki megbocsát, szabad lesz. Aki dédelgeti a múltat, az pedig rab marad,
merthogy már most is fogoly. A gyűlölet ellen nem veheted fel a harcot még
nagyobb gyűlölettel. Ez logikai képtelenség. A gyűlölet, csakúgy, mint a düh
vagy a szorongás, megbetegíti az embert. A fájdalom egy gyom, amit ki kell
tépni az ember lelkéből. A megbocsátás az ilyen típusú gazok gyomirtó szere.
A gazság mindenkit gazemberré tesz.
A megbocsátás spirituális értelemben egy megtisztulás. A megbocsátástól nem
kell félnünk, nem okoz fájdalmat senkinek sem, legfőképpen nekünk nem.
A megbocsátás eltörli a múltat, de nem úgy, hogy elsüllyeszti azt, hanem hogy
kiegyenlíti.
A megbocsátás kibogozza az emberi kapcsolatok csomóit, amelyekről azt
hittük, hogy örökre úgy maradnak. Ezt hívják meg-oldásnak. Ennek ellentéte a
kötés, a meg-kötés. Egy spirituálisan gondolkodó ember nagyon odafigyel,
hogy mit köt és mit old. Szavainkkal és cselekedeteinkkel sokszor kötöttünk
gúzsba jó érzéseket és söpörtünk le szép emlékeket. De ezen változtatnunk
kell, mert a múlthoz való ragaszkodás veszélyes és romboló mind önmagunkra,
mind másokra nézve.
Aki képes megbocsátani egy pozitív áramlást indít el az életében. A hasonló
a hasonlót vonzza! A megbocsátás meggyógyítja a megbocsátót, de csak akkor,
ha szívből jön. Az őszinte megbocsátás erősíti a hitet, s nem utolsó sorban
sok-sok lelki örömöt okoz. Mi állhat két olyan ember közé, aki képes és
hajlandó a megbocsátásra?
Boldog napot!
Forrás: www.boldognapot.hu
NAGYON RÖVIDEN CSAK ANNYIT TENNÉK HOZZÁ, HOGY EGYIK LEGFONTOSABB
DOLOG A MEGBOCSÁTÁS ÉS A JÓVÁTÉTEL, MEGVILÁGOSODÁSUNK ÉS
FELEMELKEDÉSÜNK ALAPJA.
Csak gondoljunk bele, ha mi magunk nem tudunk megbocsátani, akkor milyen jogon
szeretnénk, hogy Isten bocsásson meg mindent nekünk!
14. Soha nem adom fel!
Csatát lehet veszteni, de háborút soha! Mindig fel kel tudnunk emelkedni, még akkor is ha kilátástalan a helyzetünk.
SOHA NEM ADJUK FEL (írta: Kiss Barna)
https://www.youtube.com/watch?
Nick Vujicic - "Something More" Music Video
https://www.youtube.com/watch?
15. Való Zénóval történő levelezésem és tanítás.
Most egy érdekes dologról írok, sokáig gondolkoztam azon, hogy, megosszam-e bárkivel a belsőséges
tartalma miatt, mert sok személyes dolgot tartalmaz, de rájöttem, hogy a levél tanítása miatt
mégiscsak megosztom, mert sokan tudnak tanulni belőle.
Alaphelyzet:
Tanítva tanulni a mottója mindennek, azaz amikor valaki egy „szakmát” választ, szellemi tanítónak
vagy papnak megy (de bármit kitalálhattam volna), az azt jelenti, hogy azon a területen sokat tud, vagy
nagyon sokat kell még tanulnia, vagy vegyesen a kettő együtt.
Néha én is megakadok, segítségre szorulok, nagy részben segítenek a másik világból a megoldásokon,
de van, amikor a földi tanítóimhoz kell fordulni tanácsért.
Feleségem 21 éves, 33 évvel fiatalabb nálam, 1975-ben, amikor 17 éves voltam, egy Hang megszólalt
bennem, hogy nemsokára leszületik érted egy lány, akit Karsay Bernadettnek fognak hívni. Bevallom
erről elfelejtkeztem, érettségi utána, majd katonaság, majd két házasság 7-28 év, karmikus számok és
kapcsolatok).
2010-ben elváltam 28 év után, egy önálló lakásban laktam, amikor a költözésem után három hónappal
felhívott egy lány, akinek problémái voltak. Amikor meghallottam a hangját szinte leblokkoltam a
rezgései miatt, és rá egy hétre találkoztam vele, mert kíváncsi voltam a hang tulajdonosára.
Bernadettnek hívták. amikor elváltam tőle a randevú után, pár szinte azonnal hiányzott, és átjárt egy
különleges érzés, és újra megszólalt a Hang bennem, mint amikor 17 éves koromban hozzám szólt:
„emlékez rá mit mondtam 17 éves korodban, egy lány le fog születni érted.. nos, megtalált!” Azóta
kétszer is feleségül vettem, és Karsay Bernadettnek hívják. (Igazság kedvéért azért azt is hozzá kell
tennem, hogy nemrég megváltoztattuk a nevét, és Kamilla Krisztina lett, de ez nem változtat a
lényegen).
Azt tudtam, hogy komolyabb feladattal született le, én csak egy része vagyok ennek, és mint ízig -
vérig indigó lány sokat kell dolgoznom rajta. (És neki rajtam!) 2011-ben lett 21 éves, intuíció útján
mindkettőnknek lejött, hogy ő fog hamarabb meghalni, s miután ekkor töltötte be a karmikus
születésnapját kicsit örültem, hogy velem maradt ezen a síkon, és legalább a karácsonyi ajándékot is
odaadhattam neki, majdnem egyidőben volt karácsony a születésnapjával.
Januárban megbetegedett, kórházba került, és nem láttam akkor esélyét se, hogy mikor fog kikerülni,
egyáltalán ki fog-e élve kerülni, mert a karmikus halál az nem pontos születésnapi dátumra, hanem
sok esetben az adott születési időpont évére vonatkozik.
Végső elkeseredésemben egy nap újra a kezembe került a Hang, Dombi Feri bácsi honlapja, ahogy
lapozgattam rátaláltam Való Zénó elérhetőségére, aki folytatta a kapcsolatot a Hanggal, és írtam neki
egy rövid (kicsit egoista) segítségkérő levelet. Úgy voltam vele, hogyha valóban a Hanggal beszél,
akkor az úgyis tudja, hogy ki vagyok, így csak röviden írtam és kértem.
(Aki nem ismeri Dombi Feri bácsit, katolikus pap volt, és Jézussal folytatott párbeszédet, és segített a
hozzáforduló embereknek a válaszadással, ami egyben tanítás is volt)
https://www.egibeke.hu/ https://web-hang.hu/
Meglepetésemre a válasz szinte azonnal megjött, és bizony volt mit olvasnom és tanulnom!
Kaptam meleget – hideget, és megoldásokat, és ezeket megfogadtam, mert az indigógyerekek egyik
tulajdonsága, hogy akár figyelmeztetésből is képesek megbetegedni (ha kell meghalni).
Fő mondanivaló, hogy nekem kell sokat változnom!
Nagyon érdekes volt (ami nem meglepő), hogy olyan kérdésre is választ kaptam, amit nem
kérdeztem, de nagyon foglalkoztatott a tudat alatt!
Ezeket a változásokat elkezdtem, és csodák – csodája, feleségem elkezdet gyógyulni, és nemsokára
kihoztam a kórházból.
Ezt a levelet osztom meg veletek, mert nagy tanítás van benne, és univerzálisan mindenkire
érvényes és segítséget ad egy pár komoly tanítással sorai közt!
Kedves Hang!
Karsay István vagyok, 54 éves, spirituális tanító. Ismersz engem, mert tanításaim között szerepelt a Te
munkásságod Dombi Feri bácsival közösen.
Életem elején, 35 évvel ezelőtt jelezve lett, hogy leszületik értem egy kislány, aki a feleségem lesz, és
valóban, a 33 évvel fiatalabb kislány, Karsay Bernadett (21 éves) tavaly a feleségem lett, és Isten
színe előtt életemben első alkalommal templomban örök hűséget fogadtam neki.
És vigyázok rá, amíg élek.
Idén januárban komoly beteg lett, és bekerült a kórházba, és nem látom a fényt az alagút végén, nem
látok egyenlőre reményt a gyógyulására Az orvosok se tudnak jóval biztatni, a sötétségben
tapogatóznak.
Érdekelne, hogy egészségesen kikerül-e a kórházból, és lesznek-e boldog napjaink?
Milyen változásokat kell elvégeznünk életünkben, amire figyelmeztet minket a betegsége?
Mindketten magas szintű Isten hittel rendelkezünk, és az életben gyakoroljuk az IGÉT, és éljük meg.
Köszönöm a válaszod!
Szeretettel:
Karsay István
Budapest, 2012-02-25
Kedves István!
Köszönöm a bizalmadat!
Jelenlegi helyzetedből természetesen van kiút, de nem lesz könnyű megvalósítanod! Azért nem, mert a
tudatodban már nagyon régóta készültél, predesztinálva vártad a mostani kapcsolatodat, ezért
elvesztetted vele szemben az objektivitásodat. Azt is mondhatnám, hogy
megkötözted magad egy jövőképpel, amely most veszni látszik. Nem is lehetne másként, hiszen
jelenleg, amit te a pároddal szeretet alatt értelmeztek, abból még hiányzik a lélek szabadsága.
Kérlek, ettől a kijelentéstől ne ijedj meg, ezzel így van az emberiség 99% -ka, akár egyszerű
embernek, akár tudósnak, vagy tanítónak vallja magát. Ez nem foglalkozás kérdése, hanem
belső szabadság kérdése, e szabadságból pedig egyenlőre nem túl nagy a felhozatal. Pontosan
ebben szeretnék segíteni neked, hogy távlatot tudj teremteni önmagadban, hogy megláthasd benne
magadat és társadat is.
Ehhez nem kell újra meghalnod (néztem a videódat a halálutáni élménybeszámolódról), bőven elég az
ott megélt tapasztalatot alkalmazni magadra. Erre akkor vagy képes, ha az elmédet félre tudod
állítani az útból. Csak a jelen marad számodra és benne a dolgok tisztánlátása. Szeretnék e
tisztánlátáshoz hozzájárulni a következő észrevételeimmel:
Kezdem azzal, hogy a szeretet nem ismer semmiféle birtokviszonyt! Úgy is mondhatnám, hogy a
szeretetnek nincsenek feltételei! Ha e két igazságot nem ismerjük fel a saját életünkben, akkor a
legnagyobb jó szándék mellett is, csak jajjal, és bajjal fogunk találkozni a kapcsolatainkban.
Amikor Te úgy fogalmazol, hogy leszületik "értem", egy kislány, akkor az elme nagyon hajlamos arra,
hogy kizárólagosságot
lásson a szituációban, mintha egy sajátságos benső megváltás születne meg éppen miattunk.
Az Egyetemesség nem ismeri a kizárólagosságot!
Mindenki azért születik le erre a nagyon sűrű fizikai szintre, hogy előbb, vagy utóbb boldog
legyen, vagyis a tudatosságát felülemelje a fizikai szint törvényszerűségein. Te ezt nagyon jól
tudod!
Ám mivel elméd erősen kötődik egyfajta küldetéstudathoz, ezért még mindig a külső
dolgok változásában látja a megoldást a boldogság irányába. Ehhez önigazolásra van szüksége, így
nem látja, nem láthatja meg kapcsolatában saját maga és a társa valódi szerepét sem. Gondolatunk
hatalmas teremtő erő, körülményeinken keresztül minden esetben megmutatja nekünk azt, hogy
valóban a boldogság, másnéven mondom, a Szabadság irányába haladunk e, vagy valamilyen
más irányba. Ha azt látjuk, hogy "nem ilyen
lovat akartunk", amilyenen ülünk, akkor akár tetszik, akár nem, át kel alakítanunk a
gondolkodásunk.
Tehát folytatom azzal, hogy minden gondolat, amit bármilyen lény, nem csak ember valaha
kigondolt, minden hang, amit bármilyen lény, nem csak ember kimondott, mind - mind Isten
előtt történt! Amikor te úgy fogalmazol, hogy Isten előtt a templomban örök hűséget fogadtál,
akkor legalább három alapvető tudati tévedésedről számolsz be.
Először is, azt gondolod, hogy a templomban kimondott szavaid vannak Isten előtt, a máshol
elmondott szavaid pedig nem annyira hangsúlyosak. Erre Jézus azt válaszolja, hogy eljön az idő, sőt,
már itt is van, hogy az Istent nem szent helyeken imádják, hanem Lélekben és Szabadságban! Hogy az
emberiség tudatában miért van mégis az ellenkezője, hát ez a
papok "huncutsága", "küldetéstudata", nehogy kimaradjanak a buliból!
Másodszor: alapvetően nem emlékszel arra jelentéstartalomra, mit jelent az a szó, hogy örök! Ha az
Isten komolyan venné akármelyikünk ilyen fogadalmát, ugyanis ilyenkor a biztonságunkat keresve,
személyekben gondolkozunk, akkor Önmagától zárna el minket, vagyis a Végső és Egyetemes Istenné
válástól. Tudom, hogy a lelked ez utóbbira gondolt,
mikor hűséget fogadott, de a tudatod nem engedte ezt az információt felszínre kerülni, mert
birtokviszonyban értelmezte és személyhez kötötte a szeretetet.
Harmadszor: A legjobb esetben is, mindenki csak az önmagában élő Istenhez képes hűséges lenni,
mert erre van teremtve. A társakhoz való hűség nem törvény, hanem szeretet kérdése. Ha a
szeretet szabadságra épül, akkor szóba sem kerül az a szó, hogy hűség.
Ha a szeretetet összekeverjük azzal, ami nem az, akkor szoktunk esküdözni, ha kell az égre is,
mintha tudnánk felelősséget vállalni a jövőnkért. Ám szerencsére nem tudunk, mert a jövőnk,
még nincs kész! A jelenben hozott döntéseink minden pillanatban alakítják a jövőnket.
Gyönyörűen azt mondod társadra vonatkozólag: Vigyázok rá, amíg élek!
Alig házasodtatok össze, és máris nem tudsz rá vigyázni, hiszen betegen ki van szolgáltatva egy
intézménynek. Látod, hogy az elme, mennyire elfedi a valóságot? De én azt is látom, ami az
elméden keresztül a szívedből átragyog. És ez valóban gyönyörű. Ezért minden esélyed meg van
arra, hogy megtanulj szabadon Szeretni!
Ahhoz, hogy megértsd a következő gondolataimat, a fenti mondatok elfogadása szükséges. Ha
valóban fontos Neked a társad, ha valóban "érted" született, akkor eljött az idő, bár nem így
tervezted, hogy egy nem akármilyen spirituális emelkedésen menj keresztül. Döbbenetes és
ragyogó lehetőséget teremtettél arra, hogy megismerd az Igaz szeretetet!
Bármit, amit akarattal akarunk, csak idő kérdése és elveszítjük azt. Ám az életet, főleg a nagybetűset,
csak akarat nélkül lehet élni! Társad gyógyulása és a te tudatosságod azon múlik, hogy ezt meg
tudod e valósítani. Magyarul kapcsolatodat szabadítsd fel mindenféle elvárás
alól, akár önmagaddal, akár társaddal szemben áll fenn. Úgy is mondhatnám, hogy az egót
állítsd félre az útból, hogy a Lélek valósága, mely Mindenkinél Egy és Egyetemes,
megnyilvánulhasson. Ha az akarat, az elvárás eltűnik marad a tiszta szeretet.
Hidd el, hogy az Istenen kívül nincs senkire szükséged ahhoz, hogy azzá válj, aki szeretnél
lenni. Ez nem társtalanságot jelent, hanem Szabadságot, akár kapcsolatban, akár a nélkül él az
ember. Szó szerint vissza kell vonulnod attól az elképzeléstől, hogy Társad azért jött, hogy Téged
erősítsen! Egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy ennek a szerepnek megfeleljen, bármennyire is
akar! Akarással nem lehet segíteni! Akarásba, csak beleroppanni lehet. Ez történt vele is. Szeretet
éhsége és kisebbségi komplexusa kondicionálja arra, hogy Neked megfeleljen! Az ilyen irányú
partnerséget úgy érdemes feloldanod, hogy emeld őt ezáltal, ne pedig még kisebbnek érezze
vagy gondolja magát. Erre csak a szeretet képes! Tehát úgy kell őt elengedned, szabaddá
tenned, hogy közben kinyíltok, mint egy virág, nem pedig úgy, hogy egymástól függővé váltok.
Tudom, varázslat ez
a javából, de azt is tudom, hogy képes vagy rá! Amikor kisebbségi komplexusról beszélek, akkor
ezt a terheltséget igaznak gondolom Rád is!
Ezért is választottál olyan tanítói pályát, ahol ezt elrejtheted.
Kedves István!
Engedd el azokat a képzeteidet, miszerint alkalmatlan vagy a szeretetre, és hogy ezt elfedd,
mindent elkövetsz azért, hogy teljesítsd Isten akaratát! Hidd el, az Isten boldogságához te is
hozzá tudsz adni egy végtelennyit, és nem kell válnod semmilyenné sem ahhoz, hogy az Isten a
te boldogságodhoz is hozzá tudjon adni egy végtelennyit. A szeretet a Mindenségben
mindenkinek alanyi jogon jár, a Lét Egyszerűen ilyen! Ha megérted ezt a misztériumot,
megérted társadat is és eltudod őt engedni úgy, hogy "örökre " veled marad!
Imádkoztam Társad gyógyulásáért, Isten áldjon Mindkettőtöket!
Szeretettel: Zénó
https://www.valozeno.hu/
16. Ne ítélj, hogyne ítéltess.
Miután mi magunk is „ítélet” alatt vagyunk, nekünk nincs jogunk ítélkezni más felett.
Ráadásul nincs rálátásunk arra, hogy a másik ember éppen milyen munkán dolgozik, és könnyen
mondunk ítéletet. Ezt a szemléletet nagyon komolyan el kell vetnünk, mert ez akadályoz minket a
szellemi fejlődésben!
Most nézzük ezt egy gyakorlati példával, ami velem történt meg!
A Nyugati aluljáróban Budapesten elterjedt a prostitúció, ami tiltva van, és komoly gondot okoz a
város szívében. Pár éve a rendőrök civilben kijártak, és ellenőrizték, azaz inkább lebuktatták őket.
Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy civilben sétáltak az aluljáróban, a prosti felajánlkozott, ha
megtörtént az „üzletkötés” akkor kész volt a szabálysértés alapja, bevitték kihallgatásra a prostit, és
beindult a bírósági gépezet ellene. Egy idő után elfogytak a civil nyomozók, mert már mindenkit
felismertek a prostik, így „bevetették” a polgárőrséget is. Miután én polgárőr vagyok, segítettem a
rendőröknek.
Megbeszélés szerint kimentem az aluljáróban, sétáltam, és nemsokára leszólítottak, megtörtént az
üzletkötés, ekkor jeleztem a telefonommal a rendőröknek, akik arra sétáltak „véletlenül”, igazoltattak
minket, nálam a megbeszélés szerint nem volt igazolvány, így bekísértek minket, ott különválasztottak,
majd megírtam a jelentésem, a prosti meg elsétált a számára elkészített cellába.
Miért is meséltem ezt el?
Mert mondjuk valaki ismer mint spirituális előadót évek óta. Mondjuk aznap pont a Nyugatiba jött a
vonattal, és látja, hogy a Karsay Pisti sétál az aluljáróban, majd kikezd egy prostival, erre jönnek a
rendőrök, és elviszik őket! Ezek után elmeséli mindenkinek, hogy a saját szemével látta, hogy a
Karsay Pisti „prostizott”, és elkapták a rendőrök, és elvitték őket!
Ezért mondom azt, hogy ne ítélj könnyedén és.. a saját szemednek se higgy, mert lehet, hogy az se a valóság!
A Kozmoszban létezik két ellentétes igazság is, minden nézőpont kérdése!
17. Egy érdekesség előadás végére:
A Vénusz és a Szaturnusz már több energiát sugároz ki magából, mint amennyit a Naptól felvesz.
Vagyis megkezdődött az átalakulásuk, hogy egykor Nappá válva megkezdhessék önálló életüket,
hivatásukat, s talán naprendszerünk holdjaiból alakítanak ki saját bolygórendszert. A szemünk láttára
forog a világ kereke, és a fejlődés a célba érkezésig - megállíthatatlan.
Körülbelül 10 éve egy csillagászattal foglalkozó oldalon olvastam, hogy a Nap a számítások szerint
kb. 50 ezer évig fog energiát kibocsátani, és a Szaturnusz elkezdett változni, és elképzelhetőnek
tartotta a cikk írója, hogy talán átveszi egyszer a Nap helyét, és funkcióját!
Ez a tájékoztatás bizonyítja, hogy a Naprendszerünk is át fog alakulni a Korszakváltás
elérkezésének teljes idejére, és az Aranykor működését pályaeltolódásokkal,
bolygóátalakulásokkal fogja biztosítani, nemcsak a Föld fog átalakulni. A Földön lévő
emberekre, és magára Földdel kölcsönhatásban állnak a bolygók.
18. Ima az Atyához!
Jóságos Atyám, teremtő Istenem, a te szent Fiad: a mi Urunk, a Jézus Krisztus nevében emeld fel a mi
lelkünket Tehozzád, hogy a te irgalmasságod, a te kegyelmed által megállhassunk a
te szent színed előtt. Mert nem a mi érdemeinkkel, hanem a te irgalmasságoddal és a te szent Fiadnak
érettünk adott áldozatával állhatunk csak meg Előtted, mert mi bűnösök, gyarlók, hibásak és tévedő
lelkek vagyunk, akik nem tudunk tefelőled, a te szent igazságod és a te törvényed felől. És Te mégis
megkerestél bennünket, Te mégis reánk sugároztad a te kegyelmedet és közölted velünk a te nagy
irgalmasságodat, a te nagy szeretetedet, amellyel a mi Urunkat, Jézus Krisztust elküldötted
miérettünk, elesettekért, hogy megkeressen és megtaláljon bennünket a te irgalmasságod által.
Hálát adunk Tenéked, amiért ezt megcselekedted mivelünk. És mi mégis hiába hallottuk a te hívogató
szavadat, hiába töltötted meg a mi lelkünket a te kegyelmed reménységével, hiába gyújtottad meg a
mi lelkünkben a hitnek fáklyáját, hiába sugároztad reánk a te igazságodnak világosságát: mi mégis
visszaestünk és visszaesünk bűneinkbe, tévedéseinkbe, mert a mi természetünk elbukott, a rosszhoz, a
hamissághoz hajló természet.
Mi tudjuk, jóságos Istenünk, hogy ezzel a gyarlósággal, ezzel a mi nyomorúságunkkal a te szemed
előtt meg nem állhatunk, sem pedig semmi jót, semmi igazat nem cselekedhetünk, hogyha a te
kegyelmed világosságát és a te szereteted melegét elfordítod mirólunk. És a te irgalmasságoddal le
nem hajolsz hozzánk, hogy bennünket napról-napra, óráról-órára, pillanatról pillanatra megkeress, és a
mi lelkünkben eltöröld a bűnt, a bűnre való kívánságot, a tévelygésre való hajlandóságot.
Mivelhogy ezt tudjuk és érezzük gyarlóságunkat, esedezünk Előtted: ne büntess bennünket bűneinkért,
Tőled való eltávolodásunkért és elszakadásunkéit. Ne büntess meg bennünket hűtlenségünkért és
állhatatlanságunkért, hanem könyörülj meg rajtunk, és vedd kezedbe a mi lelkünket, szívünket. Tartsd
meg és gyógyítsd meg azt. Töröld le a te kegyelmeddel, a te irgalmasságoddal a mi lelkűnkről a
mulandó világ felé való vágyakozást, a mulandó világ csábításai iránt való hajlandóságot.
Szakítsd el a szálat, amely a mi lelkünket a bűnhöz, a tévelygéshez köti. Gyógyíts meg bennünket
lelki és testi nyavalyáinkból, hogy megerősödjünk és éljünk a te kegyelmedben, amit reánk sugároztál
szent Fiadban, a Jézus Krisztusban.
Bocsásd meg bűneinket és gyógyíts meg minket a mi hibáinkból, hogy el ne torlaszolhassák a bűnök,
a hibák és tévelygések a mi lelki szemeink előtt azt a látóhatárt, amelyen téged keresünk, amelyen
téged sejtünk, amelyen téged vélünk és tefeléd igyekszünk emelkedni.
Oh, küldd el a te szent Lelkedet, a te segítségedet, küldd el a te szent Lelked erejét és világosságát,
hogy az áthasson bennünket és átvilágítson, hogy el ne tévedjünk és a mi nyomorúságunkban.
Elesve ott ne maradjunk az út porában, hanem Feléd igyekezvén meggyógyuljunk, megtisztuljunk,
megerősödjünk a te irgalmasságod és a te kegyelmed által.
Oh, jöjj felénk, és tartsd felettünk irgalmasságodnak kegyelmét,
vedd a mi szívünket a te kezeidbe és teremtsd újjá, tisztítsd meg azt minden bűntől, minden Teelőtted
elvetett kívánságtól, és gyújtsd meg abban a szeretet tüzét. Gyújtsd fel benne a hitnek fáklyáját, újítsd
meg benne a reménységet, hogy éljünk és emelkedjünk a te
Szellemedben, hogy a te igazságodban boldogok lehessünk, és a te kegyelmedért hálát adhassunk a mi
múlandó életünkben. És amikor eljön részünkre az idő, amikor
a mi lelkünket Magadhoz hívod, add, hogy örökké tartó dicsőségedben a te szent Nevedben éljünk a
mi Urunkkal az Úr Jézussal egyben, akit érettünk elküldöttek Ámen.
Hálát adunk neked, mennynek és földnek teremtő Istene, kegyelemnek Atyja, hogy elküldötted a te
szent Fiadat a mi megkeresésünkre.
Hálát adunk Neked, hogy a te kegyelmedet lesugároztatod mireánk; hálát adunk Teneked, hogy a te
Szentlelked ígéretével minket összegyűjtöttél és megadtad nekünk a te szent
Igédet, a te Igazságodat. Hálát adunk a te bűnbocsátó kegyelmedért, mellyel a mi Urunk, a Jézus
Krisztus által hozzánk lehajoltál, hálát adunk Neked a mi Urunkért, a Jézus Krisztusért,
akiben a te szereteted a mi lelkünkbe megérthető formában szállott alá és közölte velünk a te
irgalmasságodat, a te bűnbocsátó kegyelmedet.
Hálát adunk Teneked azért a kibeszélhetetlen nagy és titkos szeretetért, amellyel Ő áldozatul adta
Önmagát érettünk, hogy közülünk egy is el ne vesszen, hanem Őáltala mindnyájan az örökélet
részeseivé lehessünk. A bűntől megtisztulhassunk, és a te szavadat meghallgassuk, hogy a mi lelkünk
meggyógyulhasson a bűntől és tévelygéstől, és a mi szívünk
felemelkedhessek, hogy hallhassuk a te bűnbocsátó szavadat, erezhessük a te atyai szeretetedet,
megérthessük a te igazságodat, a te törvényedet, amelyet egészen idáig nem értettünk.
Hálát adunk Neked, Uram, hogy Te bennünket szövetségre hívtál Magadhoz, hogy Te mivelünk, szövetséget kötöttél és elfogadtad a mi lelkünket, amelyet Neked felajánlottunk. Hálát adunk az
ígéretért, amelyet nekünk a mi Urunkban, a Jézus Krisztusban adtál, hogy Te nem hagysz el
berniünket, hanem velünk maradsz a világ végéig. Hálát adunk mindenért, amit
velünk közöltél. És mindezekért a te áldásaidért nem adhatunk Tenéked a mi tévedező szívünknél
egyebet. Oh kérünk Téged, fogadd el a mi szívünket, melyet a te trónod zsámolyához rakunk le, és
tisztíts meg a bűntől és gyengeségtől egyszer s mindenkorra bennünket.
Óh, szabadíts meg minket, jóságos Istenünk, és küldd el hozzánk a te Szentlelkedet, hogy az
bennünket lépésről lépésre vezéreljen a te törvényedre, a te igazságodra, hogy a mi szívünket
formálja újjá, teremtse újjá a te akaratod szerint.
Oh, fogadd el a mi ünneplésünket, a mi lelkünk felkínálását, fogadd el a mi életünket, a mi lelkünket
és testünket és cselekedjél a te akaratod szerint mivelünk, mibennünk, miáltalunk
úgy, amiképpen Te kívánod, hogy engedelmes, szófogadó gyermekeiddé lehessünk.
Oh, légy velünk, Istenünk, a te bűnbocsátó kegyelmeddel és vezérelj minket azon az úton, amelyet Te
mutattál nekünk! Légy velünk, Istenünk, ne távozzál el tőlünk! Tartsd ébren a mi lelkünket és sugározd
át a mi szellemünket a te jelenvalóságodnak hitével, hogy mi abban a hitiben megszilárdulhassunk, megtisztulhassunk és megérezzük, hogy Te nem hagysz el bennünket, hanem mindenkor velünk
maradsz. Te tudod a mi érzéseinket,
Te látod a mi cselekedeteinket és gondolatainkat; Te tudod, mi történik velünk, mert Te vezetsz
bennünket a sötétségből a világosságra.
Oh, fogadd el a mi lelkünket, fogadd el a mi szívünket, és végy lakozást bennünk, hogy mindvégig a
tieid maradjunk és Te a miénk maradj, hogy mi Tebenned, Teáltalad gyümölcsöt teremhessünk a te
országodban, ahová bennünket meghívtál és amelyre elvezérelsz, ha Tebenned maradunk.
Ne szakítsd meg velünk, jóságos Istenünk, ezt a szövetséget, hanem fűzd a mi lelkünket szorosan
Magadhoz, hogy soha el ne tévelyedjünk, bűnbe ne essünk, és be ne mocskolódjunk a bűn által,
hanem a te Szent Fiadnak, a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak áldozatában megtisztulva, mindvégig
veled maradjunk mindörökké. Ámen.
(Evangéliumi Spiritizmus 1. kötet 207. oldal)
Budapest, 2012-10-26.
1 T.i: a bűn halálos dermedtséget okozó egysége szétszóródik, szétlazul a legkülönbözőbb, apróbb-nagyobb vétkekre, hibákra, rossz hajlamokra, stb.
2 Lásd az „Áldozatról”c részt.
(Ezt a fejezetet egy későbbi számunkban közöljük majd. Itt Krisztus áldozata a témánk, ott majd az ember áldozatáról kapunk képet. A szerk.)
3 Ez a három típus volt az, amelyhez tartozók észrevették a Krisztus születését. (A pásztorok az egyszerű lelkek, a bölcsek a kereső és kutató lelkek, a próféták pedig, akik elejétől kezdve elhívattak.)
https://sbk.gportal.hu/gindex.php?pg=32329098
Téma: Karsay István - Karma és Magvilágosodás
Dátum: 2014.06.15