"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történelmet csinálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fiktív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gyanánt. És neked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félrevezetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek köze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."
(Dr László András)

"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk."
(Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

Előzmény: Horthy már 1920-ban jókora keleti területeket csatolt vissza - Lengyelországhoz...

"A geopolitikát erős kényszerek alakítják, nem politikai szólamok és ideológiák. Az legfeljebb a csomagolástechnikához kell."
(Hegedűs Tamás, a "Geopolitika - Eurázsia" blog szerzője)

A fenti megállapítás egyrészt igaz a geopolitikai adottságokra és potenciális lehetőségekre, de (sajnos) nyilvánvalóan nem érvényes automatikusan minden állam tényleges külpolitikájára, konkrétan például a magyar államéra. Ez egy kívánatos norma, valóban, a felkészült állami eliteknek ezen elv alapján kell(ene) a rájuk bízott államszervezet, ország külpolitikáját, geopolitikáját irányítania, de a magyar elit fősodra ezt az elvet nagyjából a Reformkor óta képtelen alkalmazni. (Kivéve talán a Tiszák politikáját, de ott is óriási hiányosságokkal, féloldalasan.) Ezzel szemben az elv alkalmazásának mestere térségünkben a román államirányító elit, nem véletlen, hogy a Reformkortól napjainkig tartó korszak e legfőbb geopolitikai riválisunk fölénk kerekedésének története.

1919. A román csapatok Ferdinánd király és Mária királyné jelenlétében átkelnek a Tiszán

Nézzük, hogyan mulasztotta el e szabály alkalmazását az ideológiáktól, ellenszenvektől elvakított Horthy-vezetés a trianoni "béke"szerződés aláírása körüli drámai időszakban, és hogy ésszerű volt-e magyar katonai támogatást felajánlani Románia legnagyobb térségbeli szövetségese, Lengyelország számára Románia legnagyobb ellensége, Szovjet-Oroszország ellen!

A Párizs-Varsó-Bukarest tengely történelmi múltja

A "Klapka Testvér, a Komarnói Hős" c. bejegyzésben foglalkoztam vele, hogy a román államépítő elit hogyan használta fel a lehető leghatékonyabban annak a nyugat-európai hatalmi erőcsoportnak (és titkostársasági infrastruktúrájának) támogatását, amely erőcsoport Párizs központtal bizonyos értelemben az Antant, vagy az EU előzményének is tekinthető. Ez a hatalmi csoport már akkor a történelmi magyar állam felosztására készült és politikája térségünkbeli fő támaszának a fokozatosan (nagyrészt a mi rovásunkra) létrehozott nagyromán államot szánta.

Láthattuk, milyen vak, vagy egyes vezetői esetében (pl. Kossuth, Klapka) hazaáruló ügynöki módon működött együtt a magyar elit meghatározó csoportja a történelmi államunk felosztására készülő Párizs-Torinó-Bukarest tengellyel, hogy az övé lehessen a vezető szerep azon az áron is, hogy az uralma alá tartozó ország lényegesen kisebb lesz. A bevezető idézetben a helyes geopolitika akadályaként jelzett ideológiai elvakultsággal a Kossuth-vezette elit épp azt a két geopolitikai tényezőt tekintette főellenségnek, melyek közül az egyik, a Habsburg-dinasztia bukásáig a legfőbb stabilizáló támasz volt a magyar történelmi állam megőrzéséhez, a másik, Oroszország mind 1831-ben, mint 1849-ben segítségünkre volt a magyar állam felbomlasztására készülő erők ellen. (Miközben a pánszláv ideológia, a szerbek és a román ortodoxok feletti védnöki szerep igénye miatt potenciálisan lehetett geopolitikai veszélyforrás is, de ez igazán soha nem realizálódott.)

Nagyon jellemző témánk szempontjából, hogy a lengyel egységre törekvő, örök felkelésszervező lengyel politikai elit már ekkor geopolitikai ellenfeleink szövetségese, legfőbb támaszának Párizst tekinti és a magyar kossuthista elittel csak azért alakítja ki egy páratlan PR-gépezettel megtámogatva a máig élő kultuszt megalapozó baráti viszonyt, mert ez a kossuthista elit ideológiai vakságból/ügynöki harci feladatból kifolyólag a magyar állam geopolitikai érdekeivel szemben cselekszik.

Leltározzuk e Trianonhoz vezető korszak geopolitikai viszonyrendszerét, a leendő Kisantantot most csak vezérállamára redukálva:

- kuruc hagyományú magyar ellenzéki elit: ideológiai elvakultságból ellenséges saját állama fő geopolitikai érdekeivel szemben, a "Népek Tavasza" nevű marxista világforradalmi kísérletbe való bekapcsolódásával azonnal felmutatja, hogy ez a politika belülről segíti elő az ország nemzetiségi feldarabolását, a leendő Trianont. Párizsi irányítású páholyait varsói közvetítők hozzák létre. Szerződésben ismeri el Románia területi igényét Erdély iránt.

-Habsburg-ház, Bécs: A kurucos magyar ellenzék propagandájával ellentétben a magyar történelmi állam legfőbb stabilizáló tényezője és támasza, újkori fomájában a történelmi magyar államnek eleve újjáteremtője (amiben a magyar kuruc elit akadályozta!)

-Párizs, a leendő Antant/EU központja: Már ekkor a magyar állam felbomlásában érdekelt, a leendő Kisantantot tervezgeti, Nagy-Romániát építgeti. Politikája ügynökeként használhatja a magyar "kuruc" elitet is.

-Bukarest, nagyrészt görög vakoló származású, illetve politikai kultúrájú, nagyon felkészült, ravasz román elit: célja Nagy-Románia létrehozása, a torténelmi magyar állam megdöntése. Fő támasza Párizs, egyik geopolitikai ellenfele Oroszország, szövetségese a lengyel vakoló-forradalmár elit. Az ideológiát MINDIG alárendeli államépítő geopolitikai céljainak.

-Oroszország: Önzetlenül segít megszabadulni a Trianont kockáztató kossuthista lázadástól, eredetileg a lengyel egységet saját határain belül tervezi létrehozni, amitől a lengyel vakoló forradalmárok örök lázadásai veszik el a kedvét, nem érdekelt Nagy-Románia létrehozásában, ellenséges Párizs vakoló elitjével szemben (1830-ban ellenük készül, de a lengyelek vállalják a párizsi anyapáholyból kiadott ágyútöltelék-szerepet) . Magyarország számára olyan kisebb potenciális geopolitikai veszélyforrás, mely nem realizálódik.

- Lengyel ellenzéki, felforgató elit: Bukarest mellett a párizsi Grand Orient másik fő támasza a térségben, a fő közvetítő a párizsi központ és a magyar felforgató ellenzéki elit között. A magyar ellenzékhez hasonlóan ideológiai elvakultságból /ügynöki szerepből kifolyólag állama geopolitikai érdekével ellentétesen cselekszik. Nem ismeri fel, hogy az orosz/lengyel cári dinasztia (1831-ig perszonálunió!) olyan stabilizáló tényező lehet a történelmi lengyel állam létrehozásához, mint a Habsburg dinasztia a magyar állam egységének megtartásához. Az ezt felismerő lengyel elitcsoportot igyekszik fizikailag megsemmisíteni.

E lengyel forradalmár körökben népszerű a leendő EU-ra emlékeztető projekt, melyet Kossuth is átvesz Dunai Népek Konföderációja néven. A "Kisantant" eliteket e konföderáció terve hidegen hagyja, ők nemzetállamokban és a magyaroktól elveendő minél nagyobb zsákmányban érdekeltek.

Érdekes felismerni, hogy a fenti felállás lényegében a mai napig nem változik már sokat, kivéve persze, hogy közben többek között végbemegy a magyar állam felosztása és Nagy-Románia létrehozása, de az ebben részt vevő szereplők hozzáállása szinte 1830-tól változatlan. (Most sok mindent nagyon leegyszerűsítve.) Sőt, még tovább visszamenve az időben, még érdekesebb, hogy a trendek már az eredeti kuruc korban fennállnak!

A Habsburg-vezetésű Dunai Monarchia (részben a történelmi Magyar Királyság, részben a Német Római Birodalom geopolitikai utódja) legnagyobb nyugati geopolitikai riválisa, Franciaország keleten keres ellenfele ellen bomlasztó tényezőt. E majdan Romániának jutó geopolitikai szerepet ekkor Párizs Erdélyre osztja, ezt veszi majd át idővel Bukarest. Az erdélyt bázisnak használó magyar kuruc ellenzéki elit már ekkor Varsóban ír alá szerződést a Napkirály zsoldjának folyósításáról...A Párizs-Varsó-Erdély/Románia tengely már ekkor feláll a Magyar Királyság és keretállama, a Dunai Monarchia ellen!

(A képből kilóg Sobieski bécsi haditette, "Varsó" alatt itt most a lengyel elit Párizsi orientációjú része értendő, mely ekkor még nem állandóan domináns szerepű.)

Geopolitikai tisztánlátás ellen kuruchályog

"Hagyják abba a magyarok a történelemhamisítást! - Kultikus-"hazafias" újratemetések és trianoni örömtáncok" című bejegyzésemben bemutattam, mi volt a célja a felforgató, idegen érdeket ügynökként kiszolgáló hazai tudatiparnak a Trianon előestéjén megszervezett látványos "kuruc temetésekkel" (Kossuth, majd Rákóczi, Thököly), illetve a 48-as "szabadságharc"-kultusszal és az igazából csak ekkor kialakított kuruckultusszal.

A cél a magyar államot működtető osztályok fősodor köztudatának indoktrinálása volt, hogy nem tudatos ötödik hadoszlopként segítse elő Trianont az állam egyik legfőbb oszlopa, a dinasztia irracionális, mesterségesen, hamis mítoszokkal felkeltett gyűlölete által. Vagyis más szavakkal a cél az volt, hogy az államot vezető elitcsoportok a külpolitikát a kőkemény geopolitikai érdekek helyett "politikai szólamokra és ideológiákra" alapozzák.
Ez az ideológiai vakság a történelmi magyar állam kívülről és belülről történő felbomlasztása idején nemcsak az államegységet megtestesítő király önkéntes, saját elzavarásában és visszatérése megakadályozásában nyilvánult meg (a kurucos agymosás mérges gyümölcseként), hanem a GEOPOLITIKAI "barát" és "ellenség" felismerésére való teljes alkalmatlanságban is. Ezzel elérkeztünk 1920-hoz, a lengyeleknek küldött és küldeni tervezett magyar katonai segítség idejéhez.

Magyarország hadsereget küldene a Visztulához

A legutóbbi bejegyzésben nagyrészt igazoltuk (felületesen, nem szakmai igénnyel), hogy a lengyelországi PR-piacon az utóbbi években sikeresen felépített legenda az 1920-as "magyar segítségről" a hadianyagszállítások önkéntességét illetően lényegében "hamis". Viszont a mítoszteremtés műfajában ez inkább követelmény, mint hiba... Ellenben, hogy a Tanácsköztársaság bukása után berendezkedő, imázsát érthető okból nagyrészt a Kommün-ellenességre alapozó Horthy-rezsim minimum játszott a Lengyelországnak a Szovjet-Oroszország ellen nyújtandó katonai segítségnyújtás, sőt "a magyar haderő rendelkezésre bocsátása" gondolatával, az TÉNY.

Ádám Magda, Ormos Mária, Barabás József: "Francia diplomáciai iratok 2. Trianon 1919.1920" c. kiadványában olvashatjuk az 1920. május 3-i keltezésű iratban dr Halmos Károly ügyvéd, a magyar kormány megbízottja és Stanisław Patek lengyel külügyminiszter tárgyalásainak összefoglalójában:

"4. Magyarország katonai egyezményt írhatna alá Lengyelországgal, és rendelkezésére bocsáthatná katonai erejét általában a bolsevik veszéllyel és nevezetesen a szovjet-orosz hadsereggel szemben folytatott harc támogatására."

Átmenetileg tekintsünk el attól, hogy a szóbanforgó időszakban Magyarországnak gyakorlatilag nem volt rendelkezésre bocsátható, illetve SEMMILYEN "katonai ereje", bár természetesen egyébként ettől nem kell eltekinteni, ha a magyar elit alkalmasságát akarjuk értékelni. Most a geopolitikai "ellenfél/szövetséges-felismerő rendszer" működőképességét (illetve a vezetés esetleges idegen ügynök-voltát) elemezzük.

Halmos és Patek tárgyalásainak idevágó eleme Wettstein János: A magyar békeküldöttség politikai naplója szerint egy három hónappal korábbi hivatalos magyar kezdeményezésen alapult:

" Február 1-én

A magyar hadseregnek a bolsevizmus elleni harcban leendő felhasználásáról szóló katonai jegyzék beadatik."

Hogy a magyar kezdeményezés a lengyelek bolsevikellenes harcának magyar támogatásáról a hivatalos elfogadás hiánya ellenére fű alatt valamilyen kis (szimbolikus, ill. bizonyára csírának szánt) fokban meg is valósult, azt jelzi Eugène Pralon varsói francia meghatalmazott nagykövet 1920. február 24-i jelentése Millerand francia miniszterelnöknek:

"A hadsereg vezérkarának egyik jegyzékéből - amelyet a külügyminisztérium juttatott el hozzám január 28-án[319] - kiderül, hogy sok magyar tisztet találni a lengyel hadseregben. Egy itteni katonai ünnepségen valóban megfigyelhettük egy magyar ezredes jelenlétét két - ugyancsak magyar - szárnysegéde kíséretében, és - anélkül, hogy létszámukat meg lehetne állapítani - föltételezhető, hogy több más magyar tiszt is belépett a lengyel hadsereg állományába. Csakugyan tudomásomra jutott, hogy Bécsben a Rennwegen lakik egy lengyel ügynök, bizonyos Casimir Tigrer, akinek állítólag az a feladata, hogy magyar tiszteket toborozzon a varsói vezérkar számára. Úgy tájékoztattak, hogy január végéig csaknem 550 magyar döntött a lengyelországi szolgálat mellett a Tigrer által ajánlott előnyös föltételekkel, nevezetesen a meglehetősen nagy összegű pótlékokkal megemelt lengyel zsolddal. E tények bizonyára nem kerülték el különböző katonai misszióink figyelmét, amelyek rendelkeznek hírszerző szolgálattal."

A Tengerköz-koncepció

Hogy a "legendás lengyel-magyar barátságból" 1918-tól lényegében 1939-ig (is) főleg a legendán volt a hangsúly, azt jól jelzi Piłsudski "Tengerköz" (Intermarium, Międzymorze) koncepciója és az annak főelemét képező lengyel-román katonai szövetség. Az első világháború végére előálló helyzetben Magyarország és Lengyelország a szövetség rendszerek közti határvonal elentétes oldalán állt. A lengyel felosztás állapotának megszűnését, a lengyel állam újjászületését elsősorban támogató Antant egyidejűleg Magyarország felosztója.
A magyar területi integritás helyreállításának megakadályozására létrejövő Kisantantba a román diplomácia megpróbálja bevonni Lengyelországot is, de ez a lengyel-csehszlovák területi vita miatt nem valósul meg. Ugyanezen okból nem hajlandó Lengyelország ratifikálni a trianoni békeszerződést, nem a magyarok iránt érzett szolidaritás miatt, hanem Csehszlovákia határainak teljes el nem ismerése miatt. (Olzántúl) Létrejön azonban a román-lengyel katonai szövetség, melynek értelmében például egy Románia elleni magyar támadás esetén Lengyelország köteles lenne fegyveres segítséget nyújtani román szövetségese számára.
A szövetséget nem a románok erőltetik a lengyelekre, a Piłsudski-vezetés kezdettől keresi a román támogatást.

Tanulságos a wikipédia angol Intermarium szócikkében, hogy mint már a bevezetőben említettem, Piłsudki Trianon-időszaki koncepciójának már az 1830-31-es lengyel felkelés, illetve a (nem arab) Népek Tavasza, 1848-49 elején megvolt az előzménye, amit főleg a szabadkőműves lengyel forradalmár elit képviselt, Adam Jerzy Czartoryski vezetése alatt. A Testvéri és demokratikus elképzelés lényege az volt, hogy soknemzetiségű államként egyedül a Lengyel-Litván Uniót kell feltámasztani, ahol a litvánok neve persze csak díszként szerepelt a ténylegesen értett Lengyel Birodalom fügefaleveleként. A többi soknemzetiségű államot, közte az Orosz Birodalmat és a Magyar Királyságot (Magyar Birodalmat), illetve a németek potenciális egységes államát/birodalmát fel kell aprítani minél kisebb részekre.

(Ez erősen emlékeztet a mai Izrael geopolitikai stratégiájára is...) A Népek Tavasza idején azzal a szándékkal is nyújtottak a lengyel felforgatók internacionalista segítséget Kossuth lázadó csapatának, hogy "közvetítsenek a magyarok és a szláv nemzetiségek, illetve a magyarok és a románok konfliktusában". Vagyis az ekkor, 1830-1849 között felpörgetett lengyel-magyar (forradalmár-) barátság-kultusz keretében Kossuthéknak el kellett fogadnia, hogy a történelmi magyar állam politikai egységként nem maradhat fenn. Ezt a Cuzával aláírt szerződésben és a dunai konföderáció EU-t előrevetítő agyrémében el is fogadták.

Piłsudski későbbi hasonló térképrajzolgató vágyálmaiban ugyanilyen szerep jut a magyaroknak: nagylelkűen beveszi őket az orosz- és németellenes Tengerköz-konföderációba, ha tudomásul veszik Kisantant-szomszédaik területi zsákmányszerzését. (Meg Lengyelországét keleten, de az magyar szemmel tényleg nem került volna semmibe.)

Piłsudski koncepciójának ikerpárja volt a bájos nevű "Prométeizmus" az Orosz Birodalom, illetve a Szovjetunió etnikai alapon való szétdarabolására. A társkoncepció szemkiütően szabadkőműves neve beleillik a képbe, hogy milyen háttér állt a trianoni "béke"szerződés, illetve a Magyar Királyság feldarabolása mögött is, lásd pl. Raffay Ernő kutatásait. Csak egy apró adalék, hogy a fentebb említett Patek lengyel külügyminiszter, Piłsudski harcostársa még a Lengyel Szocialista Pártból, Piłsudski bank- és postavonatrabló terrorista társainak egykori védőügyvédje így dicsekedett a párizsi "béke"konferencián a szabadkőművességéből fakadó előnyökkel:

"Olyan ajtók nyíltak meg előttem, melyek mások előtt zárva maradtak." (lengyel forrás)

A Grand Orient régi munkamegosztása volt ez, a lengyel, cseh, román szabadkőművesek dolgozhattak államuk megnagyobbításán, a magyar Testvérek harci feladata saját államuk szétverése volt. E Pateknek javasolta Horthy "fehér szabadkőműves" (Etelköz Szövetség) rezsimjének küldötte a magyar haderő rendelkezésre bocsátását.

Ami a koncepcióból megvalósult: a lengyel-román katonai szövetség

A Wikipédia: Lengyel-román szövetség (angolul) cikke jól bemutatja a két Antant-védenc ország szövetségének és baráti viszonyának kialakulását. A Piłsudski-vezetés már 1919. januárjában követet küld Bukarestbe, és a románok, bár hivatalosan nem hadviselő fél a lengyel-ukrán háborúban, támogatják a lengyeleket. Ezért Piłsudski többször felajánlja a román szövetségesnek Ukrajna közös katonai kormányzását, ahol a románok kapnák a keleti területek ellenőrzését, de ezt Bukarest józanul komolytalannak minősíti. A két ország között az első formális katonai szövetségi szerződést 1921. március 3-án kötik meg, ez még kimondottan a szovjet-orosz támadás elleni közös fellépést köti ki. A szerződés főbb tárgyalói között szerepel Ion Antonescu és Tadeusz Rozwadowski tábornok. Románia megkísérli bevonni Lengyelországot a magyar revízió megakadályozására létrejött Kisantantba, de ez a lengyel-csehszlovák határvita miatt nem valósul meg. Viszont, hogy a lengyel felet csak ez akadályozta meg a belépésben, nem a "magyarbarátság", azt jelzi, hogy amikor az első 5 éves szerződés lejárta után 1926. március 26-án megkötik a következőt, az már a szerződő feleket bármilyen irányból érő támadás esetére köti ki a másik fél segítségét. Tehát, amennyiben Romániát magyar támadás érné, a lengyelek kötelesek a szövetségi szerződés értelmében a magyarok ellen fellépni...

A szövetség és barátság egy ideig olyan szoros, hogy 1931 októberében felmerül, a román Miklós herceget, volt régenst hívnák meg a lengyel trónra (a királyság visszaállítása esetén), az ötletadónak egyesek Piłsudskit tartják, 1932-ben pedig lengyel konzervatív csoportok javasolták a két ország közötti perszonáluniót a román Károly közös királyságával! Józef Beck lengyel külügyminiszter ugyan 1937-ben javasolja a román szövetségesnek a magyarokkal való kompromisszumot, de ezt aligha érti Észak-Erdély visszaadásával, mert a következő évben Csehszlovákia felbomlásakor azért biztatja a románokat Kárpátalja magyar annexiójának elfogadására, hogy ez Horthyt az Erdélyről való lemondásra indíthatja. A varsói román nagykövet, Franasovici 1939 márciusában azt jelentette Bukarestbe, hogy Varsó szerint bármilyen Románia elleni magyar fellépés egy új világháborúhoz vezetne.

Miért fontos, hogy a román szövetség egyik fő lengyel kezdeményezője Tadeusz Rozwadowski tábornok volt? Mert ő volt a Visztulai Csoda, az 1920 augusztus közepi győztes Varsói Csata lengyel irányító hadvezére. Olyannyira ő, hogy a kezdetektől máig vádolják is Piłsudskit ellenfelei azzal, hogy pszichés összeomlása miatt, a várható vereség rémképétől gyötörve már a menekülést tervezte és a győzelem kivívásában semmilyen szerepe nem volt, ehhez képest propagandagépezete később sikert alaptalanul neki tulajdonította (el). (Piłsudski az 1926-os májusi puccsa után lecsukatja a törvényes rendet védelmező csapatokat irányító Rozwadowskit és az ismert vád szerint cellájában megmérgezteti, amibe rövdesen belehal.) Tehát a Rozwadowski által irányított lengyel hadműveletekhez küldött magyar hadianyagszállítmányok állítólagos önkéntességét ünneplik az előző bejegyzésben ismertetett emléktáblák és nyilván Rozwadowski parancsnoksága alatt harcoltak volna a Horthy-vezetés tervei szerint odaküldendő magyar segédcsapatok tízezrei. A lengyel államot megvédő és keleten számukra is nem remélt módon megnagyobbító hadvezér a magyarellenes Antant-Kisantant szövetségi rendszerben egy fontos és megbecsült szereplő volt. 1919 áprilisától ő a Párizsi Lengyel Katonai Misszió vezetője:

Wikipédia: Tadeusz Rozwadowski (lengyel cikk):

(Párizsban) "Különösen erőteljesen fáradozott a lengyel-román közeledés érdekében. 1919 júniusában a Rzeczpospolita nagykövetet nevezett ki Bukarestbe. Nem volt véletlen, hogy Rozwadowski adjutánsa, Aleksander Skrzyński lett a követ. 1920-ban Rozwadowski személyesen látogatott Romániába. E látogatás során határozták meg a leendő lengyel-román katonai szerződés alapvető pontjait."

Párizsban sikeresen harcolja ki az oroszok, ukránok, litvánok ellen harcoló lengyel csapatok számára küldendő hadianyagszállítmányokat, nyilván nem utolósorban a magyar hadsereg lefegyverzéséből származó készletekből, ezek szerepelnek a tárgyalt emléktáblákon. Párizsból egyenesen a Varsó alatti front élére tér haza. A lengyeleknek katonai segítséget ajánlgató magyar vezetés tehát a magyar államot felosztó Kisantant legnagyobb tagja, Románia lelkes szövetségesének volt kész segíteni...

Egy úr az űrből

A már idézett Wettstein János: A magyar békeküldöttség politikai naplója 1920 február eleji bejegyzései a magyar geopolitikai érdekek szempontjából egy rövid ideig nagyon forró helyzetre, lehetőségre mutatnak rá, melyben azonban a magyar vezetés nem látta meg a lehetőséget:

" Február 1-én

A magyar hadseregnek a bolsevizmus elleni harcban leendő felhasználásáról szóló katonai jegyzék beadatik.

A Chicago Tribune szerkesztője? közölte bizalmi emberünkkel, hogy Vajda [134] a bolsevizmus fenyegető veszélyére utalva a francia kormánynál a Tisza-vonal megtartását kérelmezte, nehogy a román hadsereg két tűz közé kerüljön, és ne tudja magát tartani. A Tisza-vonal katonailag biztosítaná őket ilyen veszély ellen. A francia kormánytól azt a választ nyerte, hogy nekik ez ellen nincs kifogásuk, kérdezze meg az angolokat, mire Vajda Londonba utazott. Ez is igazolja annak szükségességét, hogy a Tisza-vonal kiürítését sürgessük. (...)

[134] Alexandru Vaida-Voevod (1872–1950) román politikus, 1906–1918 között a magyar képviselőház tagja (Vajda Sándor néven), 1919. december 1-től 1920. március 12-ig között miniszterelnök.

Február 2-án

Báró Horváth közlése szerint Erdélyből az a hír jön, mely Bécsből is megerősítést nyert, hogy Romániában általános mozgósítást rendeltek el, melyet a beavatottak a vég kezdetének tartanak. A Dnyeszter mentén erős bolseviki bandák nyugtalanítják Romániát. "

"Február 3-án

Gróf Orłowski figyelmeztette gróf Csáky Imrét, hogy a lengyelek jelenleg politikailag jó viszonyban vannak a románokkal, így tehát a román kérdést részünkről nem opportunus Varsóba releválni. [139]

[139] Értsd: nem érdemes az ügyben Varsótól sokat várni.

A február 3-i feljegyzés csak alátámasztja a fentebbieket, hogy a magyar vezetés a legfőbb ellenfele szövetségesét akarta katonailag támogatni, amiről február 1-én az Antant "béke"konferencia részére katonai jegyzéket is benyújt. Azonban az elsejei és másodikai hírek rámutatnak e magyar geopolitikai vakság kétszerességére is, mert nemcsak az ellenségünk barátját volt kész a magyar vezetés támogatni, hanem egyúttal és ezzel összefüggésben nem vette észre, hogy aki ellen katonai segítséget ajánl, az nem más, mint legnagyobb ellenségünk veszedelmes ellensége!!!

Itt a megrögzött gondolkodási sémák béklyóitól való megszabaduláshoz hasznát vehetjük egy sci-fi segédeszköznek. Képzeljük el, hogy egy ifjú geopolitika-szakos egyetemi hallgató marslakó egy gyakorlati feladat keretében 1920 elejének Magyarországa kül- és katonapolitikája irányítását kapja. (Hogy csak marsi íróasztala előtt ülve, vagy egy ufóval el is küldik emberbőrbe öltözve és a páratlan marsi oktatási lehetőségek keretében tényleg ő lehet a magyar nagyfőnök, az most mindegy.) Nem kell ragozni, hogy azért érdemes marslakóra bízni a probléma megoldását, mert teljesen mentes minden térségbeli ideológiai-történelmi előítélettől, nem őriz a szobája falán képet Rákóczi temetéséről, vagy bekeretezett újságcikket a Lenin-fiúk rémtetteiről. Tehát marslakónk 1920 februárja elején röviden felméri a helyzetet, látja, hogy a rábízott ország kétharmadát megszállva tartják a szomszédok, a legnagyobb darabot Románia, a feldarabolásunk fő támogatója Párizs, a románok legnagyobb térségbeli szövetségese Lengyelország és a szovjet-orosz csapatok előrenyomulásukkal fenyegetik a lengyel-román szövetség mindkét tagját.

E helyzetben melyik fővárosba küldi a Magyarországot irányító marslakó a diplomatáit katonai szövetségkötés és segítségnyújtás javaslatával? Párizsba és Varsóba, a szovjetek elleni közös fellépést javasolva??? Nem, a geopolitikus magyar marslakó Moszkvában kezdene tárgyalásokat a románellenes katonai együttműködésről!

"Megnyugodhatunk", Budapesten nem marslakók kormányoztak 1920-ban, hanem a tipikus magyar elit tagjai, ezért bennük ez a lehetőség fel sem merült. Viszont térdünket csapkodva röhöghetünk a szerencsétlen bukaresti vezetésen, ezek láthatóan a Marsról jöttek, ugyanis bennük a lehető legkomolyabban felmerült a lehetőség, hogy az orosz előrenyomulás idején két tűz közé kerülhetnek, ha a magyarok felismerik a geopolitikai lehetőséget és ez akár "a vég kezdete" is lehet. Ez ellen természetesen megtesznek minden lehetséges védőintézkedést, általános mozgósítást és diplomáciai lépést szövetségeseiknél.

Felesleges volt aggódniuk, Horthyék nem voltak se marslakók, se románok, a románok viszont egy ilyen eshetőségre is a legkomolyabban felkészültek. Vajon miért lett az övék Erdély?

Kiegészítés:

Érdemes idézni a magyar wikipédia "Lengyel-szovjet háború" c. cikkéből, hogy mennyire praktikusan kezelte maga Piłsudski (ifjabb korában sokáig: Piłsudski ELVTÁRS) is a bolsevizmus megfékezésének kérdését. Ha a saját magának gründolt állam határ-érdekei úgy kívánták, esze ágában sem volt Antant-szövetségese, Párizs felszólítására Gyenyikin fehérjeit támogatni és elősegíteni a bolsevikok megdöntését, hanem passzivitásával lehetővé tette a vörös túlélést. MERT EZT LÁTTA INDOKOLTNAK GEOPOLITIKAILAG AZ ADOTT PILLANATBAN:

A Vörös Hadsereg 1919 nyarán szorongatott helyzetbe került a fehér tábornok, Anton Gyenyikin támadása miatt. A francia diplomácia felszólította Piłsudskit, hogy támogassa a tábornok bolsevikellenes hadjáratát, ám az államfő a lengyel érdekeket tartotta szem előtt. A lengyel érdekek pedig Gyenyikin ellen szóltak, hiszen a tábornok 1919 augusztusában kereken kijelentette, hogy a lengyelek a leendő fehér Oroszországban legfeljebb autonómiát kaphatnak. Piłsudski ezért üzenetet küldött a bolsevik vezetőknek, hogy amennyiben a szovjet csapatok néhány kilométerrel visszavonulnak, felhagynak a lengyel katonák közti agitációval, és a Szimon Petljura (Az Ukrán Népfront vezére) elleni támadással, akkor a lengyelek irányából nem kell támadástól tartaniuk. A bolsevikok így az ukrán frontról átdobott csapatok segítségével megverték Gyenyikin hadait. Válaszul a bolsevikok megajánlották Lengyelország függetlenségének feltétlen elismerését és elvileg a keleti határnak azt a formáját, amely megfelelt a lengyeleknek. Piłsudski később azt állította, hogy az a célzatos lengyel tétlenség dönthetett az orosz polgárháború eredményéről.[41].

December folyamán a vörösök a fehérek ukrajnai erőit üldözve bevonultak Kijevbe. Ám ezzel nem csak Gyenyikint gyengítették meg, hanem Petljurát is kiűzték az országból, ami a lengyelek kívánságával ellentétes volt. Lengyelországot azonban a szovjet csapatok nem támadták meg, sőt Lenin 1919. december 22-én békeajánlatot tett Varsónak. Ezt 1920. január 28-án megismételték. Az ajánlatban az állt, hogy a szovjet kormány elismeri a független Lengyelországot, elfogadja a fehérorosz és ukrán frontokat határnak, és nem köt Lengyelország ellen irányuló egyezményt senkivel. Ezzel gyakorlatilag felosztották volna egymás között Belorussziát és Ukrajnát. Ezen tervezet elfogadása esetén Lengyelország területe 388 000 km²-rel nagyobb lett volna, mint amekkora végül a rigai béke nyomán lett, másrészt viszont jelentős nem lengyel etnikumú népcsoportok kerültek volna Lengyelország határain belülre.

Egyes történészek szerint Szovjet-Oroszország így akarta meghálálni Lengyelországnak a gyenyikini polgárháború alatt tanúsított semleges magatartását. Azt, hogy volt is miért hálásnak lenni, az mutatja, hogy Gyenyikin élete végéig a lengyeleket hibáztatta vereségéért, sőt még a Vörös Hadsereg egyik legtehetségesebb tábornoka, a Lengyelország elleni háborút is irányító Mihail Tuhacsevszkij is úgy fogalmazott 1923-ban, hogy „Ha a lengyel kormány meg tudott volna alkudni Gyenyikinnel”, akkor a háború „számunkra jóval rosszabbul végződhetett volna: nehéz is lett volna megjósolni a végeredményt.”

Wikipédia, "Második Lengyel Köztársaság":

A bolsevikoknak a polgárháborúban is harcolniuk kellett. A lengyel fővezér, Józef Piłsudski marsall, ezért megpróbálta felmérni, hogy kivel köthet szövetséget: a Vörös Hadsereggel vagy a fehérekkel. 1919 augusztusában Piłsudski a fehérek parancsnokságával (Anton Gyenyikin tábornokkal) tárgyalt és megbizonyosodott arról, hogy a fehérek nem fogják elismerni azt a határt, amelyet el akart érni a marsall. Ezért Piłsudski parancsot adott, hogy a lengyelek ne indítsanak semmilyen hadműveletet a Vörös Hadsereg ellen, amely előnyös lenne a fehéreknek. Válaszul a bolsevikok felajánlották Lengyelország függetlenségének feltétlen elismerését és elvileg a keleti határnak olyan vonalát, amely megfelelne a lengyeleknek.

Piłsudski, a marslakó...

https://kitalaltujkor.blogspot.hu/2014/09/lengyel-roman-ket-jobarat-egyutt-harcol.html?showComment=1419875701569

Címkék:

Vissza

Téma: Kitalált Újkor - Lengyel, román két jóbarát, együtt harcol, s...

Nincs hozzászólás.

Kitalált Újkor - Lengyel, román két jóbarát, együtt harcol, s...

Címkék:

Téma: Kitalált Újkor - Lengyel, román két jóbarát, együtt harcol, s...

Új hozzászólás hozzáadása

Keresés

Elérhetőség