Eltelte a hét magát, s magamtól is elteltem. Nehéz lehet a bányászok élete, ha az utászoké sem könnyű. Rövid politika-mentes összefoglalás következik, kisebb politikai kőfejtéssel.

Posta Imre weboldala

Honlap

Magyar Nemzeti Kormány

https://magyarnemzetikormany.com/pi-klub/news.php

Tehát, ott hagytam abba, hogy megérkeztem Gyulavitézhez, aki már 3 hete elszerződött egy svájci céghez. Családi a vállalkozás, épületeket húz fel, majd ad bérbe és a kuncsaftokat húzza le, ahogy az szokás. .., de nem futok a dolgok elejébe, ha a tetejéről jobb kilátás mutatkozik.

Egész idefele úton (először Gerryt ejtettem útba és ott szálltam egy éjszakát) rádiót hallgattam, túlnyomó részt osztrákot. A műsorok zöme a pszichológiai intevenció, prevenció fontosságát hangsúlyozta, öngyilkossági statisztikákat, okokat taglalt és a KRÍZIST firtatta, no meg háborús propagandát folytatott. Egyenesen világegést vizionáltak…a németek a haditechnikai eszközök eladásában a világ-harmadikok és a miniszter egyenest kijelentette, hogy nem pacifista…, de nem a fegyverlobbi embere…, erre a tegnapi orosz nonstop híradóban mutatják, hogy Ukrajnában veteránok lencsevégre kaptak egy páncélos konvojt, mely 34 db germán felségjelű Tigrisből állott, s haladási irányukat is Kelet Ukrajna felé határozták meg.
Na szóval a haború már zajlik nagyban és amit nálunk művelnek kommunikációban, azt teszik itt is. Az egyik párt (SPD-re emlékszem) javasolta a háborúban elhaltaknak felállítandó emlékművet…és a többi és a többi…
Csak tudjátok, hogy ha van itt pár értelmesebbnek számító személy, azok értik is miről van szó, de a zöm itt se 100-as. 130-as és ez a minimum übermentschéknél.

Gerry jól megpakolta a kocsit…, de mielőtt ez történt, a svájci határon megvámoltak. Kérdi a bakter, van –e nálam alkohol, cigaretta, hús áru. Mondok, csak személyes használatra. Erre nekiállt kutakodni és persze az el se rejtett füstölt kolbászt és szalonnát úgy megtalálta, mint a sicc, mivel nem is tudtam, hogy el kell azt dugni, mert 2014 JÚLIUS 01-től (azaz majd egy hónapja) új szabályok vannak életben (lehet, hogy voltak régiek is) és vámmentesen szinte semmit nem hozhatsz már be.
Na kezdetnek 150 frankót követelt, mert „letagadtam” a vámköteles árut, majd, enyhült, mert látta, hogy nem akarok fizetni (még jó hogy nem is tudtam volna), így maradt 85-nél, ami a vámértéke a a behozott füstöltségeknek.

Aztán még volt egy kis intermezzo. A GPS egy olyan utcába akart vinni, ahol nem láttam az utcát, így kétszer futottam neki, s az egyik tolatásnál a egy szöszi csattant hatulról belém. Szerencsére nem lett a kocsinak baja, az övének sem, csak a bummmm-perok koppannak össze, de gyorsan meggyőztem, ne hisztizzen, mert szabályosan, indexel és tolatólámpával haladtam, ő meg rám kanyart, mintha ott sem lennék. Aztán haladt ő is dolgára, én meg megkerestem a megfelelő utcát végre.

Másnap úgy volt, hogy Luzernbe megyek a szerződést aláírni, de a munkaközvetítő szólt, hogy ő is itt lesz Wallisban, így itt találkozunk. Rövid a táv, de a hegyeken keresztül nem mehetsz ám 80-al, hiába lehetne. Sok helyen van útjavítás, alagút-remont így csak araszolva lehetett haladni, majd a gps kitalált egy gyorsabb megoldást.

Na, ez a hegyeken keresztül vitt. Nem Pilis ám! A motorfék se sokat számít és a harmadik fokozatban sem lehet emelkedőnek menni sok helyen. Élmeny volt, de alig vártam, legyen vége végre! Aztán elfogytak a felhőkarcolók és megérkeztem Mörelbe. Gyula itt száll. Lengyel kolléga is itt volt vendégseben, megismerkedtünk. Egyelőre egy szoba van, egymás horkolását már elég jól viseljük, lábszaga meg neki sincs. Vasárnap nekivágtam a közeli pataknak és hegynek. Az eredmény, feltört láb, izomlázas combok…, de ez már hétfőn volt.

A munkahely innen olyan 15 km-re Vispben van. 5-kor kelünk, reggeli nélkül irány a találkozó pont, majd onnan visznek a Tranzittal. Portugál kollegák vannak és egy orosz, aki a svájci tulaj jobb és bal keze. Kölcsönzött munkások mi hárman vagyunk a lengyellel. Nem egy szószátyár csapat, se jó kedv, se ilyesmi, annál több a feszkó és nincs ám lófrálás. Mint az űzött vadak, hajt mindenki és pánikol, mikor a tulaj itt van, mert mindenkihez van legalább egy rossz szava, jó naygon ritkán. A terveket nem ismerjük, nincs megbeszélve semmi, hanem spontán és keresztutasításoknak eleget téve húzzuk ki egyik napról a másikra. Nagyon nem zavar, csak nem tetszik, mert lehetne másképp is, de nincs. Svájci egy se maradt meg a cégnél és nem véletlenül, amint az kiderült.

Első nap már délután aktív lapátolásba botlottam. Itt nem lapátolsz ám, mert nem tudsz. A kövekkel teli talajt kaparod, tologatod, piszkálod, löködöd és persze a kövek kicsik, nagyok, vegyesen, palaszerűek (a házak teteje is sok helyt ilyen palakővel vannak fedve), így kézimunka van. Kedd egész nap lapátolás, visszatöltés. Szerda és csütörtök szintén, bár akkor már légkalapácsolás és a csákányozás is becsatlakozott a munkakörbe. A péntek pedig teljesen a csákányé és „Samué” volt, de ekkorra már igen elfáradtam.

Persze ehhez hozzájárul a tapasztalatlanságom is, no meg az, hogy itt mindenki beleszól mindenkinek a mindenébe és még el se kezdtél egy munkát, már rángatnak a másikhoz, majd rohanhatsz vissza és ha nincs kész, vagy nem úgy, ahogy a tulaj elképzelte, akkor mosoly szünet. Tisztára kommunikációs a káosz és meglátásom szerint mesterséges konfliktus gerjesztés van emögött. 3 hónapos egy szerződés, addig a sz@rt is ki kell hajtani az emberből, így vélheti…, de nem sokáig. A héten tehát fitnesseltem.

Szerényen bevallom, ennyit, ilyen tempóban és időleosztással, hogy ennyire kimerítsen még nem sikerült dolgoznom eddigi életemben, de kibírtam és megy ez nekem fütyülve, ha a hangulat is megvan hozzá.

Tegnap írtam a munkaközvetítőnek, hogy így hárman úgy látjuk (a portugálok is), hogy ez nem az a helyzet, ahol nekünk jellemfejlődésünk erősítését túl sokáig gyakorolni kellene. Szétnézünk, hátha …, s persze ott a gyanú, hogy a munkáltató nem kicsit hibrid, bár ez nincs az arcára írva, de a habitusa egyértelműen utal rá. Rá is kérdezek alkalmasint, ha már pontot teszünk itt a dolgok végére.

De lássuk, mi van még a tarsolyban!
Vannak jó hírek is. Netezni nem tudunk, csak ha a szállóról lemegyünk az portához (két épület) és onnan lehet csatlakozni, így csak ritkán jutok az oldalra. Nagyon nem is hiányzik, viszont a családom annál jobban. Tegnap a skype-m se működött , illetve hang nélkül. Ők nem hallottak, csak láttak én meg pötyögtem.

Még 5 hetet kellene kibírni első körben a hazajutásig. Meglátjuk!
Itt hajnalban, este az orosz hír tv-t nézzük. Gyulavitéz is gyakorolja a nyelvet. Gyerekek, olyan remek háborús porpaganda folyik, hogy örömkönnyeket csal a szemembe. Tegnap bementem a helyi patikába lóbalzsamért, de csak rendelni tudnak, így vettem egy izomlázítót, mert minden sejtem sajog (mondjuk, Gyula szerint „állat vagyok” mert úgy verem a csákányt, mint a gép, de ez nem igaz).

A gyógykisasszony nagyon szívélyes volt és beszélgettünk. Mondok, az asszonkám nekem is patikus, meg nincs otthon munka és jön a háború, de az itteniek ebből semmit fel sem fognak. Akkor már komorodott, de fogta a jelzést. Mondok: dolgozunk, hogy legyen pénz fegyverre, aztán megyünk haza aprítani!

Na erre már elakadt a lélegzete is és Gyulának említettem, hogy amint elmentünk, máris hívhatta az itteni belbiztonságiakat, noha szerintem azok pontosan tudják, hogy hol is vagyok, mint is csinálok, s remélem fotóval archiválják is, mert még arra se sok alkalmam akad eddig. Majd kérek tőlük.

De hol is maradtam abba? Ja igen, tegnap egyik barátommal írogattunk és említette, hogy volt képviselő (fideszes) mondja neki, hogy már mindenki tudja, hogy VÉGE. Csak a látszat van. Vera mondja, hogy a pápua emlegette Isonzónál, hogy nem tanultunk az I. és a II. háborúból sem, pedig már a harmadik is zajlik. Tényleg?
Aztán a slusszpoén. Kapom az uzenetet, most nem mondom, hogy kitől, hogy mit szólnék, ha úgy alakulna, akkor elfogadnám-e a belügyminiszteri posztot? Mit van? Itt mindenki megőrült, csak én vagyok normális, vagy fordítva? Nekem semmi bajom a lapáttal, csákánnyal. A hideget annyira nem szeretem. Mínuszokban kinn verni a követ nem valami felemelő, de ha más kibírta, kibírja, akkor én is. Az oroszok jönnek, megmondtam. Összeáll Kelet, le lett írva 1000-szer…és mindig én voltam a hülye és nem csak ezért.

Tegnap előtt olyan mongol propaganda ment, mint a huzat. Stratégiai partnere a macinak és a miniszterelnök tényleg szimpatikusnak tűnik. Kész a Buláva, 100 ezer (plusz az apró) katona mozgósítása zajlik a keleti végeken, a nyugatin meg már mozgósították. Az egyetemisták katonai átképzése folyamatos, pont mint régen…a Fekete-tengeren is had gyakoroljanak…de mire is? Tegnap „élőben” néztük a harckocsi-biatlont, ahol a kínaiak saját járgánnyal álltak starthoz. Igaz a lővonalban cserélni kellett, mert valami akadály lépett fel, de a T-72-esek így is repesztettek. És ez még az elavult technika. A modern még tartalékban van. ISIS ide, vagy oda már minden elhangzott és a harang süketelő fülekre lelt.

Látom eláztatták az országot is, de ázott Kasmír is és persze a permetezésből egy szó se igaz, de ha mégis, édesebb a méz is. Reggel olvasom a patika újságban, hogy a méheket mentik itt Svájcban is, mert 2 éve rájöttek, hogy baj van a méhek körül. Értitek? A cikket befotózom. A címe is az, hogy „Mit titkolna?” Bizony, már nemzetbiztonsági kérdés a méhek pusztulása is…, nem ám chemtrail, haarp és csak a pesticidek….

De tegnap az oroszok egy komoly riportot is leadtak, amely az AIDS, mint biológiai fegyver mibenlétét, amerikai laborokat és az EBOLA-t kötötte egybe, nem is annyira összeesküvés –elméleti szinten, mint inkább reálisan bizonyítható tényszerűséggel alátámasztottan. Oszt ennyi!

Nem csináltam ilyet rég, de péntek este felbontottam az ajándékba kapott és hozott sörömet, azt a 2,5 litereset. Annyira ki voltam száradva, hogy meg se éreztem. Tegnap délután a lengyel kolléga hörpizte be az utolját és furán nézett, mikor az orosz híreket hallva Gyulával összeölelkezve üvöltöttünk, hogy VÉGRE KITÖRT A HÁBORÚ! Elment az eszünk? Lehet. De manapság kinek nem, ha volt még egyáltalán?

(Ezt a bejegyzést Gyula gépén írtam, mert ott van ékezet, bár nincs jelentősége a formának, a tartalom meg már rég elveszett.)

Betettem par kepet. A szallasunk ket bejarata a babukkal es a jol felismert ....khm...no meg a parnak a szobaban...

Most voltunk bejelentkezni a hivatalnal. Mikor mondtuk hol lakunk, a hivatalban is vicceltek vele Grun Hotel helyett Grun Roth...

Aztan bementunk a Reifeisen Bankbe szamlat nyitni. MOst hivott a pasas, hogy megsem lehet 3 honapos munkaszerzodesre nyitni, a fonoke nem engedi. Bemegyunk a POSTARA; haha ott lehet. Azert ne feledjetek, hogy ez itt a demokracia es a .... bolcsodeje. De jol van ez igy, ezt az utat is vegig kell jarni, hogy mondhassam, rajtam nem mulott. A betonozos kep tegnapi, meg friss. A tanacsnal fenykepet is kellett hagyni rolunk az idegrendeszetnek. Gyulat lefototztam, oszt elkuldtem nekik. Nyugi, az ottaniak mar tudjak, hogy mi a dorges, kicsit el lettek igazitva a haborus cselekmenyekkel kapcsolatban is...es a kisholgy vette is a lapot, ahogy lattam.

Címkék:

Vissza

Téma: PI Klub - A lapok

Nincs hozzászólás.

PI Klub - A lapok

Címkék:

Téma: PI Klub - A lapok

Új hozzászólás hozzáadása

Keresés

Elérhetőség