Múlt-kor - Öt ember, akit kitöröltek a történelemből

 

Sztálin titkosrendőrségének feje

Nyikolaj Ivanovics Jezsov Sztálin egyik leghűségesebb híve volt, s érdemei elismeréseként az 1930-as években a szovjet állampárt Központi Bizottságának tagja lett. 1936-ban a szovjet titkosrendőrség, az NKVD élére került, belügyi népbiztosi működése idején (1936-1938) érte el a sztálini politikai tisztogatás a tetőpontját, amely időszakot Jezsov után gyakran nevezték „jezsovscsinának” is.

A nagy terror idején Sztálin utasítására - az ellenforradalmárokkal való leszámolás jegyében - lefejezték a párt- és hadvezetést, etnikai és osztályalapon pedig szovjet polgárok tömegeit végezték ki, vagy deportálták a Gulagra. A központ a kivégzendők számát kvótákban határozta meg. A kvótákat többször felemelték, mivel a helyi párt- és rendőri vezetők a terv túlteljesítésére törekedtek. Szovjet levéltári adatok szerint 1937-38-ban 1 millió 550 ezer személyt vettek őrizetbe, és 681 ezret végeztek ki, ám az áldozatok valódi száma számos szakértő szerint jóval több lehetett.

Nyikolaj Ivanovics Jezsov Sztálin bal oldalán

1938 után a vérengző Jezsov hatalma folyamatosan csökkent, elveszítette pozícióit, tevékenységét kritikával kezdték illetni, s 1939 márciusában már ki is zárták a pártból. Egy hónappal később bebörtönözték, kémkedés és árulás vádjával bíróság elé állították, ahol golyó általi halálra ítélték. A végrehajtásra 1940 februárjában került sor. A kegyvesztett Jezsovot a történelemhamisítás eszközéhez gyakran nyúló Sztálin utasítására még a fényképekről is el kellett távolítani.

Goebbels rejtélyes eltűnése

A német filológiából doktoráló, kisebbségi komplexusát mindenáron legyőzni akaró Joseph Goebbels 1924-ben csatlakozott a nemzetiszocializmushoz, s fáradhatatlan munkastílusa, valamint sikerei miatt hamar felküzdötte magát az országos politikába. Goebbelsnek jelentős szerepe volt a weimari köztársaság szétverésében is.

Az 1933-as hatalomátvétel után a Nemzeti Közfelvilágosító és Propagandaminisztérium, illetve a Birodalmi Kultúrkamara vezetője lett, ő ellenőrizte a sajtót, a rádiót, a színházat, a filmet, a zenét és a képzőművészetet. Személyesen vezette a baloldali, liberális és zsidó szerzők könyveinek első nyilvános elégetését és nagyban rajta múlt, hogy a náci rezsim kedvező színben tűnt fel a németek előtt.

Hitler legközelebbi munkatársai közé tartozott, a Führer nélkül nem lett volna az, aki - de ez fordítva is igaz volt. Vezérére áhítatos csodálattal tekintett: „Meghajlok politikai zsenialitásod előtt” - írta róla. Hitler egyes ügyekben sokszor hiányosan, vagy utólag tájékoztatta, így ítéletei naplójában olykor igen gyorsan változnak, mégis valósággal imádta vezérét.

Pályafutása 1937-38-ban bicsaklott meg, amikor túl közeli kapcsolatba került Lída Baarova cseh filmszínésznővel, akiért még családját is majdnem otthagyta. Hitler rosszallása miatt ezt a lépést végül nem tette meg, de befolyása érezhetően csökkent. Mindez még nem lett volna elég ahhoz, hogy Sztálinhoz hasonlóan Hitler is Goebbels alakjának eltüntetésére utasítsa pártkatonáit, a híres német filmrendező, Leni Riefenstahl 1937-es fotójáról azonban valamiért mégis hiányzik az egykori propagandaminiszter. Ennek máig nem tudjuk az okát.

Sztálin ellenfele

Lev Davidovics Trockij neve egyenlő volt a proletárforradalommal, Lenin után a legtekintélyesebb kommunista vezetőnek számított. A mozgalom azon ritka vezetői közé tartozott, akik nemcsak elméleti téren, de a gyakorlati munkában is "hasznos" munkát végeztek. 1917-ben belépett a bolsevik pártba, majd tagja lett a Központi Bizottságnak, októberben pedig Lenin mellett ő irányította a felkelést.

Konfliktusa Sztálinnal - akit nemes egyszerűséggel csak „pártunk legkiemelkedőbb középszerűségének” titulált - még Lenin életében kirobbant. Trockij 1923-ban hadat üzent a Központi Bizottságnak és a Központi Ellenőrző Bizottságnak, az apparátust téve felelőssé a pártbeli légkör megromlásáért. A hangzatos deklarációkon túl nem sokra jutott, ellenben ellenzéki tevékenysége miatt 1925 januárjában leváltották hadügyi népbiztosi tisztségéről, később kizárták a Politikai Bizottságból, majd a pártból, 1928 januárjában pedig Alma-Atába száműzték, végül 1929 januárjában „szovjetellenes tevékenysége” miatt a Szovjetunió elhagyására kötelezték.

Először a törökországi Büyükadába került, ahol a Fehér Hadsereg itt állomásozó egykori tisztjei jelentették rá a legnagyobb veszélyt, de életét a támogatóiból verbuvált önkéntes testőrség védte. 1933-ban Édouard Daladier francia kormányfő ajánlott fel menedékjogot a kegyvesztett szovjet politikusnak, de miután Párizsba nem mehetett (Trockij egy ideig Royanban és Barbizonban élt), Norvégia felé vette az irányt. A kormányra gyakorolt befolyása miatt azonban házi őrizet alá helyezték a szovjet politikust, aki a norvég tisztviselők közbenjárására végül Mexikóba került, ahol pezsgő kulturális életet élt: különböző hírességek, újságírók, aktivisták adták egymásnak a kilincset, ám sok időt szentelt az írásnak, a túrázásnak, de a családjának is.

A harmincas évek hírhedt moszkvai pereiben minden ellenzéki csoportosulás vezetőjének Trockijt - vagyis a „szocializmus elárulóját” - vizionálták, akinek végzetét végül Sztálin egyik bérence okozta. 1940. augusztus 20-án - miután májusban már túlélt egy merényletet - egy Ramón Mercader nevű NKVD-ügynök otthonában jégcsákánnyal agyonverte. Sztálin Jezsovhoz hasonlóan Trockijt is eltüntette a fontos fényképekről, így a fentebb látható fotóról is, amelyen Lenin egyik híres beszéde látható.

Akit Mao tüntetett el

Csin Panghszien, ismertebb nevén Bo Gu a Kínai Kommunista Párt korai történetének egyik legbefolyásosabb politikusa volt az 1930-as években. Az 1907-ben született Bo Gu fiatalon Moszkvába került, hogy közelebbről megismerkedhessen a marxizmussal és a leninizmussal, itt lett tagja az ún. „huszonnyolc bolsevik” csoportosulásnak. Később aktívan részt vett a kínai kommunisták belharcaiban, s egyik fő célkitűzése volt, hogy kiszorítsa a hatalomból Mao Ce-tungot.

Miután a Kuomintang átfogó támadást indított a kommunisták ellen, a korábban szétszóródott sejtek Csianghszi tartományban egyesültek. Az Első Vörös Hadsereg egységei, az első, harmadik és ötödik hadseregcsoportok Bo Gu és Otto Braun, a Komintern katonai szakértője vezetése alatt kezdtek el működni.

1934-ben Bo Gu vezetésével eltávolították Maót a Politikai Bizottságból, és rövid időre házi őrizetbe is helyezték. A három főből álló katonai bizottság, amely sorai között tudta Bo Gut is, felhagyott Mao korábbi, az állandó mozgásra épített hadi taktikájával és vállalta a közvetlen harcot a jelentős túlerőben lévő Kuomintang erőivel, így csapataik súlyos vereségeket szenvedtek.

A veszteségek hatalmasak voltak, 1934 decemberére a Vörös Hadsereg létszáma 45 ezerre csökkent, míg a köztársasági csapatok létszáma több százezer főre rúgott, megindultak a dezertálások, s folyamatosan nőtt az elégedetlenség a vereségekért okolt Bo Guval szemben, miközben Mao ereje és befolyása folyamatosan nőtt. Az 1935-ös zunyi konferencián Bo Gu több címét is elveszítette.

Az elkövetkező években fokozatosan kiszorult a hatalomból, s nem tudta visszaszerezni Mao támogatását, sőt inkább megaláztatások érték a kommunista vezértől. Ennek ellenére a kommunista színekben Bo Gu is részt vett a második világháborút lezáró politikai tárgyalásokon, amely a Kuomintang és a Kommunista Párt között újból kialakuló polgárháborúnak akarta elejét venni. 1946 februárjában az egyik megbeszélésről tartott hazafelé, amikor Sanhszi tartományban repülőgépével lezuhant. Halála után Mao Ce-tung egykori riválisát igyekezett eltüntetni a fotókról, hogy még az emléke se kísértsen.

A kompromittáló asztronauta

Grigori Nelyubov a szovjet légierőnél teljesett szolgálatot, majd 1960-ban húsz másik pilótával egyetemben (köztük Jurij Gagarinnal) őt is kiválasztották a szovjet űrprogramban való részvételre. A következő egy év kiképzéssel, valamint értékelésekkel telt, és az év végére hat jelentkezőre szűkítették a mezőnyt (őket hívták a „szocsi hatosoknak”), amelynek három toppilótája volt: Gagarin, German Sztyepanovics Tyitov és Nelyubov.

Az utóbbi pilótatartalékként szerepelt az űrprogramban, a Vosztok-1-nek (amellyel Gagarin első emberként lépett ki a világűrbe) a második, míg a Vosztok-2, a Vosztok-3 és a Vosztok-4-nek az első számú tartalékosa volt. 1963 márciusában Nelyubovot azonban két társával együtt letartóztatták, ugyanis részegen rendbontást követtek el az egyik katonai bázison. A jelentések szerint elnézték volna az asztronautának az incidenst, ha bocsánatot kér, azonban ez nem történt meg, így felsőbb körökhöz került az ügy. A rendbontás, valamint a korábbi kisebb kihágások miatt 1963 áprilisában mindhárom férfit elbocsátották, így egyikük sem mehetett az űrbe.

Nelyubov ezután ismét vadászpilótaként igyekezett elhelyezkedni, azonban alkoholizmusa ebben nagyban hátráltatta, s 1966. február 18-án Ippolitovka állomáson egyik mámoros pillanatában a vonat elé lépett, s szörnyethalt. Az öngyilkosságot a hatóságok a szovjet űrprogram imázsának megőrzése érdekében igyekezték eltussolni, s a „szocsi hatosról” készült fotón Nelyubovot festékszóróval eltüntették.