A hierarchia különböző fokain elhelyezkedők csak a feladatuk ellátásához elegendő információval rendelkezhetnek, és semmiképpen sem láthatnak rá az „egészre”, ellenben a ranglétrán történő feljebblépésük érdekében vakon végrehajtják a kapott parancsokat.

A befolyásuk növeléséhez szükséges hatalmi pozíciókat általában más, társadalmilag elfogadott fedőtársaságokon keresztül, azokba beépülvén kaparintják meg.

Az egyszerű emberek bizalmát humanitárius célokat szolgáló szervezetek működtetésével próbálják megszerezni.

A tevékenységük folyamán elkövetett törvénytelenségeket, a csalárd módon felhalmozott földi javakat a „szent cél” elérésének eszközeként állítják be a puritánságot és erkölcsösséget fogadó tagságuk előtt.

Az ilyen, és hasonló alapokon működő szerveződések legnagyobb veszélye, hogy hatalomra jutásuk esetén totális diktatúrába hajthatják az egész emberiséget.

Semmi sem az, aminek látszik

Persze, nem eszik annyira forrón a kását, hiszen az internet-, a „mindenben kanál” média világában egyszerűen nem létezhet olyan szabadkőműves, vagy illuminátus szerveződés, ami titokban véghezvihetne egy ilyen léptékű grandiózus tervet. – mondhatnánk megkönnyebbülve.

Ámde, itt jön az első meglepetés; a titkos társaságokra vonatkozó, fenti jellemzés szinte minden egyes sorát a katolikus egyház keretein belül működő jezsuita rendre* (valójában, „Jézus Társasága”) mondták ki hitelt érdemlő kutatók és politikusok…

*a jezsuiták rendjét az a Loyolai Szent Ignác alapította, aki egy ágyúgolyó okozta sérülés hatására hagyott fel a hadakozás, a játékszenvedély és a nők fémjelezte katonatiszti élettel, majd egy csodás megvilágosodást követően vált Jézus katonájává.

A rendalapító Loyolai Szent Ignác:

A tisztánlátás érdekében tekintsünk bele az idevágó „összeesküvés elméletek” nem minden alapot nélkülöző állításaiba.

A történetek általában egy a jezsuiták által nevelt, zsidó származású ifjúval, Adam Weishaupttal kezdődnek. Weishaupt az ingolstadti egyetemen tanult és ott vált az egyházjog professzorává. Ennek ellenére – netalán éppen ezért - 1776. május elsején megalapítja a szabadkőműves elveken, de jezsuita szervezeti struktúrán nyugvó Perfektibilisták szövetségét, a későbbi illuminátus rendet.

Ettől kezdődően az „összeesküvés hívők” szinte minden jelentősebb történésben látni vélik a jezsuiták, az illuminátusok, vagy a szabadkőművesek „láthatatlan kezét”.

Bár az illuminátusok rendjét betiltották, a jezsuitákat pedig 1773-ban XIV. Kelemen pápa a kereszténység megszentségtelenítése vádjával feloszlatta, ezekben az időszakokban sem szűntek az irányukban tapasztalható ellenséges megnyilvánulások.

Az igazsághoz tartozik, nem teljesen alaptalanul, ugyanis a száműzetésbe kényszerült Weishaupt „luxus” körülmények között tevékenykedett tovább, még a Bajor Tudományos Akadémia levelező tagjává is megválasztották. Míg a jezsuiták a pápai fennhatóság alá nem eső országokban (érdekes módon főként a protestáns Poroszországban) szabadon működhettek, miáltal a rend 1814-es újbóli engedélyezésével immár az egész világra kiterjesztették tevékenységüket.

Azóta gyakorlatilag nincs olyan jelentősebb esemény, amiben ne merülne fel valamilyen titokzatos szál. Legyen az a „harminc éves háború”, az 1787-es francia forradalom, az azt követő európai forradalmak, az amerikai polgárháború, vagy az első és második világháború, egyesek mindig, mindenütt a titkos társaságokat látják, láttatják a történések hátterében.

Mindennek megkoronázásaként az amerikai James Parton történész a következőket állapítja meg végkövetkeztetésként:

„Ha végig nyomon követed az egész szabadkőművességet, amíg el nem jutsz a legfelsőbb szabadkőműves vezetőhöz, felfedezed, hogy ez a borzalmas személy, és a Jézus Társaságának feje egy és ugyanaz a személy”

Tehát, az embert mindennemű korlátozó hatalom alól felszabadítani szándékozó szabadkőműves-, illuminátus „király”, és a mindennemű polgári- és szabadságjogokat ellenző, az ember eredendő bűnösségét hangsúlyozó, despotikus jezsuita „generális”, a „fekete pápa” egy és ugyanaz a személy lenne?

Ez már aztán több a soknál! Hogyan lehet a tüzet a vízzel keverni?

Mit mondjuk, meglehetősen abszurd feltételezésnek látszik, sőt mi több, ez már maga a káosz.

(Valóban hihetetlennek tűnik, ám, ha mégis igaz, több mint zseniális húzás lenne. Egyébiránt Eberhard Weis, német történész kutatásai szerint az illuminátus tagság legalább 12 %-a pap volt.)

Hacsaknem pontosan a káosz, a fix pont nélküli, örvénylő rendezetlenség elérése, fenntartása a cél, amelyben ugye elegendő egy minimális ráhatás, egy csipetnyi irányzott erő az események a kívánt irányba történő terelésének.

De mi születhet két harcban álló oldal egyidejű támogatásából?

Mi értelme volt, van a jobb- és baloldal, a republikánusok és konzervatívok, vagy éppen Hitler és a szövetségesek pénzelésének?

Igen, maga a kiszámíthatatlanság, a változás, a káosz fenntartása.

Mármint a piramis alján helyet foglaló milliárdok számára. Nem úgy az „egészet” látó, a káoszt irányító titokzatos vezérnek, akinek nincs más dolga, minthogy a történések gyújtópontját óvatosan tologassa az elérendő cél irányába.

Az eddigi változásokból, a vallásszabadság, a különböző polgárjogok térnyeréséből arra következtethetünk, hogy az eredeti szabadkőműves eszmék állnak nyerésre.

Gondoljuk megint mi, a „piramis alja”.

Sajnos ez is csak illúzió, ugyanis globális szemszögből nézvén, és a despotizmust nem csak a jezsuitákhoz kötvén megállapíthatjuk, még hátra van egy „csata”.

Amely csata kimenetele, az emberiség egésze számára tulajdonképpen egyremegy. Végtére is, egy atomizálódó, egyedekre hulló társadalom gyakorlatilag ugyanolyan könnyen, hacsaknem könnyebben tartható rabszolgasorban, mint a legkeményebb diktatúra által egybegyúrt néptömegek.

Ellenben, ha az egyének, a személyek birtokában, tudatában vannak egy bizonyos, a világi hatalomtól teljességgel elkülönülő, spirituális entitásnak, nem létezik olyan erő, amely diktatúrában, vagy anarchiában tarthatná őket.

Nos, ennek a „fix pontnak” a mibenlétét, az emberből Emberré válás lehetőségét titkolják el előlünk a világ urai. Ez az ő nagy titkuk, s egyben a legnagyobb bűnük. Még akkor is, ha kevesen voltak, és még kevesebben vannak beavatottak.

A továbbiakban erre a titokra próbálunk fényt deríteni, mégpedig nem a tudatosan, a félrevezetés szándékával hátrahagyott nyomok, nyilatkozatok, hanem a szimbólumok segedelmével.

Mivelhogy a szimbólumok nem hazudnak!

A TITOK

Mindenekelőtt ki kell bővítenünk az eddigi társaságok körét. Tudniillik, a szabadkőművesek szoros kapcsolatban voltak rózsakeresztesekkel, valamint szellemi elődjüknek tartották a templomos lovagokat is.

(A témával behatóan foglalkozó Rudolf Steiner szerint a templomosok valódi küldetése „Európa gazdasági és társadalmi felemelése” volt)

Elméletileg a szabadkőművesek a Salamon templomában lakozó templomosokon keresztül jutottak a szentélyt tervező föníciai Hirám titkaihoz. A rózsakeresztesek pedig a gnosztikus Ormusz által 46-ban alapított rendtől származtatták magukat.

A többi érintett társaságnak is, valamilyen úton-módon köze van a Szentföldhöz, illetve a gnosztikus tanokon keresztül a sumér,-, egyiptomi kultúrához is. (Még a jezsuiták első generálisa, Loyolai Szent Ignác is itt kezdte a „pályafutását”.)

Egyszóval, megvan az esélye annak, hogy egy nagyon távoli múltból eredő közös titkot őriznek, amely titokkal az európai keresztény egyház valami oknál fogva nem tudott, nem tud azonosulni.

Az eleinte kiváltságokkal támogatott templomosokat a „kereszténység meggyalázása” vádjával kezdik üldözni, majd a pápai rendfeloszlatás, a tömeges kivégzések, elevenen történő elégetések után egész Európában megszűntek létezni.

(Magyarországon nagy valószínűséggel sok templomos beállt a pálosok rendjébe)

A keresztény ezotéria egyik ősi ágát képviselő rózsakereszteseket eretnekséggel vádolták meg, minek következtében az egyház hitvédő inkvizítorainak kezébe kerülvén a templomosok sorsára jutottak.

Templomosok máglyahalála:

Bár hivatalosan a vallások, istenhitek között különbséget nem tevő, annak fontosságát inkább hangsúlyozó szabadkőművesek kezdetben nem folytattak egyházellenes tevékenységet, mégis, a „pogányságot”, a „sátánizmust” népszerűsítő tevékenységük miatt több pápa elítéli, kiközösíti őket.

Más volt a helyzet a szabadkőművességből „kihajtó” illuminátusokkal. Végtére is ők kimondva, kimondatlanul hatalomátvételre készültek, ami törvényszerűen eredményezte az üldöztetésüket.

A jezsuiták látszólag kilógnak a sorból, hiszen a negyvenévnyi kényszerszünet után változatlan intenzitással működhettek az anyaszentegyház kebelén belül. Igaz, nincsenek hitelt érdemlő források, sem a megszüntetésük, sem az újraengedélyezésük körüli alkudozásokról. Miáltal nem tudhatjuk azt sem, mire alapulhatott az ellenük felhozott, a „kereszténység megszentségtelenítésének” vádja.

Tulajdonképpen a kereszténység meggyalázása, megszentségtelenítése, vagy a sátánizmus bélyegei nem szólnak másról, minthogy az eredeti kereszténytanok, vagyis a gnosztikus kereszténység tanai nem voltak összeegyeztethetőek katolikus egyház „kanonizált” (értsd: mesterségesen kialakított) eszmeiségével.

De ideje rátérnünk a szimbólumok világára.

Az első szemet szúró egyezőség, nem más, mint a templomosoknál, a jezsuitáknál és a rózsakereszteseknél is előforduló vörös kereszt.

Íme, a templomosok keresztje:

Amely kereszt nagyon hasonlatos a rózsakeresztesek eredeti „ormuszi” keresztjéhez.

A ma használatos, nyilván bizonyos megfelelési kényszer hatására hosszúszárúvá, latin kereszté lett rózsakereszten a középre helyezett vörös rózsa vette át a szerepét.

(A korai kereszténység időszakából nem maradt fenn hosszúszárú keresztet, vagy feszületet ábrázoló lelet!)

A különböző tévképzetek elkerülése végett ejtsünk egy pár szót a kereszt jelképéről.

A kereszt az egyik leginkább archaikus szimbólumunk, ami egy függőleges összetevőből (világoszlop, világfa törzse, -szára, világtengely, Isten akarata, az Eget és a Földet összekötő egyenes), illetve ezen „egyenes” által megosztott, valamiféle „központi-”, kezdeti entitás (a Föld-, a Világ-, a Mindenség-, a Nap középpontja) hasadása, oldódása által keletkező, oldalirányú tengelyből tevődik össze.

A „hasadás” következményeként létrejövő „sugárzást” viszont az eredeti kereszt középpontjából induló, 45 fokkal elforgatott, az anyagi világ, a tér határait, "sarkait" kijelölő újabb kereszttel volt szokás jelölni.

Az ilyenformán kialakuló, a kezdeti „pontot”, az Isten akaratából (függőleges szár) nyíló oldalakat, és az anyagi világ születését okozó sugárzást is tartalmazó nyolcágú „csillagot” pedig előszeretettel alkalmazták Isten, vagy isteni jellemzők szemléltetésére.

Folytassuk a sort az illuminátusokkal, akik egy római istennőt, jobban mondva Minerva baglyát választották szimbólumukká.

A hivatalos verzió szerint a bölcsesség istennője és a bölcs bagoly megfeleltetések máris megadják a választ a miértre.

Minerva és az ő baglya:

Ám, jobb, ha nem szaladunk bele rögtön az elterelésként felállított csapdákba, mivel a bagolyjelkép (általánosságban a madár) sokkal inkább a lelkeket – még korábban magokat/szemeket – vivő, hozó madár megfelelője.

Hovatovább, Minerva szemét, illetve egyfajta „felülnézeti” szemléletmódot is képvisel. És amint azt Hegeltől tudjuk, „Minerva baglya szürkületkor kezdi meg a röptét”, avagy az éleslátáshoz nincs szüksége az anyagból tükröződő fényre. - minek okán elkerülik a különféle káprázatok is.

A rakamazi Turul, csőrében a lélek („lihe-pihe”) jelével:

Egyszóval, ahogyan az sejthető volt Minervát sem a rómaiak „találták ki”, hiszen többek között etruszk gyökerei is vannak. Különlegessége, hogy gondolatként „pattant ki” apja, Iuppiter fejéből. Ezen sajátossága által kapcsolatba hozható az Atum könnyeiből éledő emberekkel, a hindu főisten gondolatából csírázó teremtéssel, egyáltalán az istenek magjával, szemével, de akár az „aranymaggal” nemzett Hórusz szemével is.

Bár többek szerint ennyiből állt az illuminátusok jelképrendszere, mégis előszeretettel használtak még egy szimbólumot, a közepén ponttal bíró „O betűt”.

Talán azért kerülhetett háttérbe ez a jel, mert annyi köze lehet az ”O” betűhöz, mint az egyik legősibb szimbólumunknak, a körben lévő pontnak.

Ugyan a körben lévő pontot közmegegyezéssel napszimbólumként vesszük figyelembe, ám csupán azért, mert eddig nem igazán fordítottunk elegendő figyelmet a „pontra”, a Nap magjára, mondhatnánk a Nap szemére.

(Az már csak hab a tortán, hogy a bagolyszemnek is hasonló rajzolata van.)

Remélhetőleg egyszerűbb dolgunk lesz a szabadkőművesekkel, legalábbis, ami az istenhitüket illeti. Igaz, a nyilvánosan deklarált szabályzatukban minden belépni szándékozónak teljes vallásszabadságot hirdettek, ám Istent mégis a „Világ Nagy Építőmestereként” kellett tisztelniük. Amely megnevezés, ugyan a kőműves, kőfaragó asszociációkkal összhangban van, ellenben bizonyos források szerint szűkebb köreikben valamifajta „világtojás-tiszteletről” tettek tanúbizonyságot. (Nem kevésbé igaz ez a rózsakeresztesekre is.)

A világtojás-teremtésmítoszok legkorábbi írott emléke az indiai szentiratokban található, ahonnan a „világtojást”, a Hiranjagarbha-t sajnos helytelenül fordítják arany tojásként, arany csíraként, arany magzatként, ugyanis szó szerint aranymagot jelent.

Egy hindu magábrázolás:

Ha már Magról, Aranymagról beszélünk, meg kell említenünk a több nyelvben előforduló* mag-kő megfeleltetést.

*a magyar nyelvben a „köcs”, mint magtartó szavunk, és a rovásemlékekből származó „Magos Égi Kő” kifejezés utal rá

Minek okán folytassuk a sort a szabadkőművesek „Királyi Boltívének” záró, vagy fedőkövével.

A hétköznapi kőművesmesterségben a boltív felrakása külön tudományág volt, tudniillik nem mindegy a hatalmas súlyú kőtömbök faragási szöge. Főként nem lényegtelen az egész monumentális alkotást „tartó”, a boltív terhelhetőségét biztosító csúcskő, fedőkő elkészítése, elhelyezése.

Ez a többi kőhöz mérten látszatra jelentéktelen csúcskő, a szerkezetben betöltött szerepe folytán meglehetősen nagy tiszteletnek örvendett. Mármint, ha a fizikális boltív fedőköve lett volna a nagyrabecsülés tárgya, akkor a szabadkőművesség is valóban a hétköznapi kőművességről szólt volna.

Természetesen a kőművesség, a jeruzsálemi szentély építőjével egyetembe csak egy lepel a valamilyen úton-módon régmúltból szerzett információk elfedésére.

De egyelőre maradjunk a meglehetősen szellemes és találó boltív, égbolt párhuzamoknál.

Így néz ki egy boltív (égbolt) és az Ő „záróköve”:

Ennek sematikus változata:

Piramis a ben-ben kővel:

Végül a szabadkőműves körző:

Végtére is a boltív, égbolt, piramis szimbolikákkal eljutottunk a „kőműves körző” jelentésének megfejtéséhez. Amely titkos tartalom nem más, mint az „Égi Kő”, mondhatnánk „Isten valamicsodája”* (a körző forgóspirálja) révén sugárzott, létrehozott, eltérő természetű entitások (a körző szárai).

*Ekképpen őrizte meg a magyar népemlékezet a rovásírásunk US (ős-sugárzó) jelét, ami egyébként láthatóan egy magot ábrázol

Az „Egyusten” ligatúra a felső részén az US jellel:

A körző és piramis kapcsolatából kiindulván képzeletben tegyük át székhelyünket Egyiptomba.

Az egyiptomi Nagypiramist vizsgálván számos elmélet született már annak funkciójáról, üzenetéről, mely következtetésekből a legérdekesebb a piramis „képleteit” magával a Mindenséggel azonosító hipotézis.

Tulajdonképpen a korábbi fejtegetésünk annyiban tér el ettől, hogy esetünkben a piramis szimbólum csak a mindenség égi természetét, a „felső birodalmat” jelenti meg.

A Hefré piramis csúcsköve:

Ugyanis, az Őssugárzó Mag eleve polarizált sugarainak az ősanyagban* történő tükröződése indítja be az evilági anyag keletkezésének folyamatát, azaz a szimbolika nyelvére lefordított Mindenséget két, a talapzatánál összeillesztett piramissal ábrázolhatjuk.

*bizonyos elméletek szerint a teremtés minden szintjén jelen van egy tömeg és forma nélküli ősanyag

A Mindenség egységét a következőképpen jelölhetjük:

Azaz ismételten eljutottunk egy szabadkőműves piktogramhoz, az „égi” körzőhöz és az „anyagi”, „földi” vonalzóhoz.

(Lásd, a kör és az egyszerű, szabályos síkidomok – pl., háromszögek, rombuszok - szimbolikus jelentéseit)

Joggal kérdezhetnénk; hová tűntek a zárókövek?

A teljességet jobban kifejező (síkbeli!) szimbólum körülbelül így nézne ki:

Ahol az az „égi” és „földi” kövek, magok egyaránt hatnak az anyagot megjelenítő, középső, „szülői” magra.

(A különböző magok egymáshoz való viszonya nem egészében tisztázott, tudniillik valójában egy és ugyanazon spirituális entitás más-más természetéről, megjelenési formájáról van szó. Mindemellett, maga az alapmintázat minden létezőben megtalálható.)

Vizsgálatunk szempontjából annyi a tanúság, hogy a szabadkőművesek a sugárzó szem*, körzőspirál, mérőón beiktatásával érzékeltették a magok helyét.

*amely szem, hasonlóan a templomok timpanonjaiban elhelyezett másához, közel sem a közbeszédben elterjesztett „mindent látó szem”

(Lám milyen jól jön a magyar nyelv szem-mag megfeleltetése)

A középen található G betűre többféle magyarázat létezik (Got, God, Geometria, a Nagy Geometrikus, stb.), amikben még a mai magasabb fokozatú mesterek sem jutottak egyezségre.

Mindenesetre a körző és a vonalzó helyzetének némi átalakításával a következő, több nyelven is értelmezhető betűvariációt kapjuk:

Persze, ez a fajta megközelítés csupán egy minden történelmi alapot nélkülöző fantázia szüleménye, ám az elrejtés, titokzatosság – nyugodtan mondhatjuk a vakolás - mesterei bizonyára nem Istent*, hanem Isten „valamicsodáját”, a sugárzó szemet jelölték a G betűvel.

*ui. Isten a „Mindenség Egysége”, avagy a szimbólum egésze

George Washington a kőműveskanállal:

Avagy nem az angol és nem is a német nyelvben keresendő a rejtelmes név eredete, hanem a latinban, úgymint „granum”, azaz mag, szem,… a Magnus Granum.

(Miáltal semmi köze nincs a Merovingokhoz sem)

Mielőtt rátérnénk a jezsuita jelképekre, tekintsük át a „Magnus Granum”, vagyis a Világok Szívében (az „univerzum” közepén) székelő Mag fellelhető emlékeit.

Gyakorlatilag minden ősnépnél előfordulnak „pontokkal” (valójában magokkal), sugarakkal, netalán különféle lényekkel körülvett magábrázolások.

Íme, egy „megalitikus” emlék és egy nepáli érme:

Ami gyakorlatilag a Világok Szívéből nyíló létezést, univerzumot, univerzumokat hivatott hirdetni.

A történet rovásjelekkel elbeszélve:

A SZár, Isten egyenese áthatol az US magon.

A maghasadás létrehozza az anyagi-, vagy oldaltengelyt, ezzel megalkotva a DU-t, a tudás a teremtés színterét.

A lent, mint fent Sugárzás kifeszíti a teret, s testet ölt az ősaTYa-mag, más néven az őscsillag.

Szempontunkból annyi a fontos, hogy a Magból idővel sugárzó Nap, nyíló virág, vagy éppen az életnedűjét szállító szív lett.

Ez az archaikus emlék „ihlette” a rózsakeresztet és a „Jézus szíve keresztet”

Legalábbis így volt ez a kezdetekben, amikor még így nézett ki a „rózsakereszt”:

Most már áttérhetünk a jezsuita szimbólumokra.

Kezdésként hasonlítsuk össze a korabeli, és az idők folyamán némi változáson átesett címerüket.

Mindkét esetben a sugárzó Nap az uralkodó motívum, ám valami oknál fogva nem igazán egyformán vannak ábrázolva. A régebbinél még fel lehetett fedezni a fentebb tárgyalt nyolcágú „őscsillagot”, míg a másodiknál már nyoma veszett ennek az üzenetnek.

*a Nap valójában a Világok Szívében élő „Szentmag” anyagi tükröződése

A Nap belsejében, azaz a „magjában” található egy kereszttel kombinált „IHS” felírat, ami ugyancsak csábít némi átértelmezésre, de egyelőre fogadjuk el a „Jézus nevének görög nyelvű, de latin betűs monogramja” hivatalos magyarázatát.

(Igaz ezzel maga a rendalapító sem érthetett egyet, ui., „Jesum habemus socium”-ként, avagy „Jézus a mi társunk”-ként , vagy „Jesu humilis societas”-ként, „Jézus alázatos társasága”-ként „fordította”.)

Még érdekesebb változtatás, a régebbi címervariációban található szív eltűntetése.

Amely szimbólum – a más területen fellelhető jezsuita jelvényekből kiindulván – egy szívből kihajtó, hármas növényi ág (virág, makkág, levél) lehet.

Már a Nap belsejében elhelyezett szív is meglehetősen beszédes jelentéssel bír, de a sugárzást sejtető növényi hajtásokkal együtt egyértelműen magszimbólumnak minősül.

Az pedig, hogy a későbbi jezsuita címerekben még meghagyott sugarakat a „Jézus testébe vert szögek” értelemben magyarázzák, egyszerűen döbbenetes.

Summa summarum, a jezsuiták valamit, valamiért, valakik elől titkolni szeretnének.

Amennyiben az eddig tárgyalt titkos társaságok szimbólumrendszerét megpróbáljuk egy leegyszerűsített ábrába sűríteni, a következő alakzatot kapjuk eredményül:

Ami nem más, mint a korábban ábrázolt két, az alaplapjain összeillesztett piramis felülnézete. – mondhatnánk, egy madár-, vagy „mag-ár” perspektíva képzete.

A háttérben meghúzódó üzenete, pedig a Mag teremtette világ, vagyis az Iz-Ten-Anya (magsugárzás – tengely – négyzet) Egysége.

Lényegében ezen mintázat szerves része az illuminátusok „O” betűje, a szabadkőművesek szemes piramisa, a jezsuiták sugárzó szíve, a rózsakeresztesek rózsája, de még a templomosok vörös keresztje is.

Ami ugye nem más, mint a „rózsa” sugárzása. (lásd, az itt sárgával jelölt részt)

De, ha már újra a templomosoknál tartunk, nem mehetünk el szó nélkül a Szent Grál legendája mellett. Igaz, a témát a kiterjedt irodalma révén most nem tudjuk kitárgyalni, de talán annyit is elegendő megemlíteni róla, hogy a Szent Grál eredetileg valamilyen kő („drágakő”, „kígyótojás”, stb.) volt.

Mivel a kő-mag hasonlatosságáról már szót ejtettünk, nem tűnik badarságnak, ha az előző képen ábrázolt, minden létezőben meglévő mintázatot hívjuk segítségül.

Mégpedig egy egészen más aspektusból megközelítvén.

Amely szerint a középpont, a Grál nem más, mint a szív, a belőle kiinduló sugárzás a vér, végül a tengelyek kijelölte négyszög maga test, amit akár hívhatunk edénynek, vagy "szent kehelynek" is.

Magyarán a Szent Grál legendája nagyon is idetartozik.

Azaz, lehetőleg ne áldozza fel senki a drága idejét a fényes templomok sötét bugyraiban való keresgélésre, mert ez a csodálatos Mag, a Grál nem máshol, mint a szívünkben székel.

Ez persze közel sem jelenti azt, hogy a Grál megtalálásától kisebb kaland, könnyebb munka lenne a bennünk szunnyadó Mag felfedezése, felélesztése.

Útravalóul legyen elég ennyi;

Amikor megtalálod a Magod, nincs más dolgod, mint lesöpörni róla az évezredek porát, locsolni vérrel, fénnyel, ápolni a földet és a fát. Legyen egész, nagy, mint az Ararát, s ha már a mélysége is felér az Égig, megtapasztalod az Egységet, a Csodát.

Utószó:

Kedves Barátom!

Egy az Isten! – még akkor is, ha túlságosan is sokan mondják ugyanezt.

Ennek tükrében gondolkozzunk el azon, hányan haltak már kínhalált, hányan lehelték, lehelik ki lelküket szégyenteljes háborúkban a különféle istenek véres áldozataként.

Minek okán bátran kimondhatjuk, ezen istenek egyike sem Igazisten, ezek az istenek csak bálványistenek, az ember által szentesített eszközök a hatalom-, az anyag birtoklásának érdekében.

Merjünk „történelmietlenek” lenni, és próbáljuk meg elképzelni, vajon milyen lenne a világ, ha az egyébként szükségszerű anyagi elkülönülések (népek, nemzetek, érdekközösségek kialakulása) mellett nem vész a feledés homályába az egyénekben, a személyekben élő Isteni Mag, és azok Egységének ősi tanítása?

És merjünk végre magunkért, a magunkért is tenni, hiszen a jövő, a jövőnk, csak magunkon, a magunkon múlik, méghozzá nem máskor, nem holnap, …hanem itt és most.

https://www.magvallas.hu/magonc/node/607

Címkék:

Vissza

Téma: Magvallás - A kód neve magyar

Dátum: 2015.01.08

Feladó: Holló

Tárgy: Itt a kód, nincs többé köd

MAGAM

Válasz

Magvallás - A kód neve magyar

Címkék:

Téma: Magvallás - A kód neve magyar

Tárgy: Itt a kód, nincs többé köd

Új hozzászólás hozzáadása

Keresés

Elérhetőség