Hetedhét Vasárnap - Székely az Asztórián

2014.12.03 12:34

 

Kiemelt..

Vitéz Toldhy

Ember's-Ég speciál - Facebook-csoport ajánLáss

Világos(s)Ág - A Magyar nyelv elfe(le)dett múltja

Ember's-Ég - Önismeret tizenvalahány(kolódó-kallódó) pontja helyett csak az az Egy

Ima

 

Előzmény..

Szántai Lajos - Ady Endre költészete a magyar sors tükrében

Eseményhorizont - Az angol nyelv szavainak magyarázása, avagy Oh, My God! - ÓMAGAD

Hunok Nagy Szövetsége - Jeanne d’Arc, az utolsó magyar Ősanya-arc

Világok - Ezek szerint mégis csak különleges a Magyar gén?

15 dolog, amit a boldog emberek másképpen csinálnak

Indián bölcsességek

Indián bölcsességek 2

Gondolkodók weboldala - Közmondások, amelyeket soha NE mondj a gyerekednek!

Olvasmány - Élmények.I. - Részlet Krisnamurti naplójából

Ősi gyógymódok, csodálatos magyar szokások

 

Kapcsolódó link..

A Láthatatlan történet - John Cowper Powys levelei Hamvas Bélához és Kemény Katalinhoz - A könyv dicsérete

A Magyar Nyelv sokk-szerűsége :)

A közös örökség - Magyar nyelv

Híres emberek véleménye a magyar nyelvről

Olvasmány - Élmények II. - Carlos Castaneda: Ixtláni Utazás részlet

Bölcs történetek - Mese a négy emberről

Ki hat ma meg? Mahatma Ghandi idézetek

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Szent István Intelmei - V. Fejezet

Döntések a dualizmus világában

A varázslatos magyar nyelv

MAG VAGYOK - MAG VAGYOK SZER

Pap Gábor - Kezdetben vala az Ige - Anyanyelvünk, a teremtõ ige mûködése

Tények erődje - A titokzatos ősnyelv...

Hang az Időben

 


Havazó téli este nyílik az ajtó, és bekullog rajta egy székely az étterembe.
Az Asztórián.

Odabent már rég emelkedett a hangulat, valami tudós csapat zárja a sikeres évet… Mind önfeledt, mulat, közeleg karácsony, és egy még sikeresebb évre nyitnak ajtót.
Az egész egy sztárcsapat, fizikában-, tömegvonzásban kutat, annak következménye az elégedettség, a megérdemelt évzárós fizetség, ami által még biztosabb a tudományos egység.
Itt az Asztórián…

Mulatna a mi székelyünk is, de kilóg a sorból. Nincs szabad asztal, mindegyik tele, ünneplő és emelkedett kedvű emberrel, meg emberi hangulattal.
És persze, az sem maradt neki, amit elmulasson… Ünnepi hangulata, ha volt is, elszállt, bukott egy Moszkva téren vállalt feketemunkát...
Viszont a feketemunkáért járó bukásért cserében, kapott egy nap ajándékot, 24 órát, hogy elhagyhassa az országot…
Ez még nem baj, igazi székely fejjel nézve, - nagy ajándék!

Ajándék az is, hogy üres egy hely a szegletben, egy kicsike asztal, ahova székelyünk leül és rendel magának egy pálinkát.
A pincér hozza is tálcán, emberünk szeme rebbenés nélkül issza, kiissza, aztán kér mellé, társnak, egy másikat.
A pincér vinné vissza az üres poharat, de, - Nem! - Székelyünk határozottan mondja:
- A POHÁR VELEM VAN! … - A POHÁR MARAD!
Tehát jön a következő pálinka, és az asztalon lassan felsorakozik hét üres pohár.
Székelyünk asztalán csend, a szomszédos asztaloknál nótaszó honol.
A poharak jó szolgálatot tettek, kiüresedtek akár a rendelő zsebek, és emberünk arca is kérdéses, amolyan lehangolt, megtört, megválaszolatlan.
Aztán, szép lassan, felemeli az egyik üres poharat, egész közel, az orcája elé, hogy jobban lássa. Kémleli rajta azt a legördülő gyöngyszemet, azt a ragyogón csillogót, - De nehéz az egészet tisztán látni. ... Nemcsak a pohár orcáján legördülő gyöngyszem csillogott! …
Tán felismerte magát a pohárban, tán nem, én azt nem tudom, - hogy kezét mi lelte, - de keze egyszer csak kiejtette a poharat!
… És ajka is, egészen halkan, kiejtett valamit, valami mást…
- A HÉTSZENTSÉGIT!!!...
Kiejtette az elsőnél, ki a másodiknál, és ki mindegyiknél, egészen csendben, mindaddig, amíg a hét üres pohár sorra elfogyott.

Aztán csend… - de nemcsak ő hallgatott…
Nemcsak a poharak hagyták abba a hangosan felcsendülő csörömpölést, nemcsak a székely szája hagyta abba a halk, már-már magába fojtott Hétszentségelést, de abbahagyták az önfeledt ünneplést a szomszéd asztaloknál! …
Hiába! … - Már, ami sok, az sok! -
… az üvegszilánkokból is sok, a csendből is sok, a rámeredő értetlen tekintetekből is sok! ...

- Miért csinálta ezt?! - kérdi a pincér.
- Miért csinálta ezt?! - kérdi a szomszéd asztaloknál ünneplő tudós csapat.
… ?! ...
… És mind, mind, kérdőn, - a maga elé meredő székely emberre bámulnak. …
Mind csodálkoznak, harag bennük nincsen, - azt az embert a sorsverést tetézve bántani látszólag nem akarják. … - De nem állhatják meg, hogy neki ne szegezzék azt a bizonyos kérdést…
És most székelyünkön a sor, hogy döbbenjen, a sok rávetett tekintettől és kérdéstől legyen meglepett!

- Ezt tőlem kérdezik, kigyelmetek?!

- Igen! Magától! … Miért csinálta ezt?!
Most már mindenki arcán kézzelfogható a döbbenet.
- Én-e?! … Mit miért csináltam én?
- Hát összetört itt több mint fél tucat poharat!
- Én-e?! - Hangzott el ismételten a szóba foglalt döbbenet.
- Én nem törtem össze semmit és senkit! … - Ha a pohárra gondolnak, akkor, - Azt kérdezzék meg kigyelmetek!
- De hát azt kérdeztük!
- Kitől-e? … Tőlem?
- Miért? Kit kellett volna megkérdeznünk?!
Ismét döbbent csend! A poharak hallgatnak…
- Hát esetleg azt, aki a pohár törekvésben a leginkább illetékes! … - így az egyre ledöbbentőbb és értetlenebb válasz…
… Túloldalról ismételt döbbenet…
- Hát ez hülye!... - néznek a megzavart ünneplők egymásra.

…- Mégis, ki a leginkább illetékes a pohártörögetésben?! - töri meg a csendet, a zavarodottságában, a legbátrabb.
- Tán a pohár! - hangzik a nem kevés döbbenetet kiváltó válasz.
… Ismét csend… Az egész házban feszült zavarodottság, értetlenség és néma döbbenet…
- Miért?! - A poharat ki törte össze?! - veszi kézbe a tudósirányítást egy másik bátrabb, egy másik vezér.
- Tán én-e?!
- Igen! Úgy gondoljuk, hogy igen!
… Székelyünk arca telve döbbenettel, értetlenséggel. … Az egészet nem érti, és ebben nincs egyedül…
Mindenki tőle várja a választ…
- Miért én? - Miért nekem kell válaszolni?! … - Én csak kiittam a pálinkát, és megköszöntem a pohárnak a jó szolgálatot! …
- Mégis mit várnak kigyelmetek tőlem?

… ismét döbbenet. …
Sokan már hagynák az egészet, de a szomszéd asztalnál is szolgáltak pálinkát, és van ki kedvet kapott…
- Nem te törted össze a poharat?
- Nem én-e! – hangzik a válasz.
- … Én csak utoljára szemébe néztem és engedtem útjára, hadd menjen, arra, amerre akar!
- És meg sem fordult a fejedben, hogy a poharak leesnek és mind összetörnek?!
- Miért fordult volna meg?! … - Na most már álljon meg a világ! … - Tán a poharak helyett is én gondolkodjak?!

… síri csend, az ablakon is csak a hóesés kopogtat…
- … Én nem mondtam, hogy arra menjen! … Én azt sem mondtam, hogy menjen! … Sehova!... - Én nem mondtam, hogy leessen! - Én nem mondtam, hogy összetörje magát!
- Én csak szabadjára engedtem! … - Azt mondtam, amit valaha nekem mondtak! … - Azt, hogy köszönjük a jó szolgálatot, most már nem tartalak fenn!, … még azt sem mondtam, hogy ki vagy rúgva, vagy további szép napot!
- Tán arról is én tehetek, hogy leesésre és törésre törekszik a pohár?!

… a tudósok néznek egymásra.
- Én vagyok-e a hibás, ha a szabadjára hagyott pohár leesik?! … - Én vagyok-e az oka, ha a pohár ennyire ragaszkodik ahhoz, hogy leessen?! … - Ha ennyire rögeszmés, tán a hibás azért is én vagyok-e?! … Miért?! … Magik szerint az egésznek mi értelme?!

… a tudósok néznek egymásra...
A helyszínen semmi sem változott. A poharak hallgatnak, teszik a dolgukat. - Csendben fekszenek a kőburkolatú padlón, székek és asztalok alatt.
Senki sem érti a másikat. … Mindenki azt hiszi, hogy maga, vagy mindenki más lett egyszerre bolond!

De ebben legalább, látszatra, egyetértenek…
Abban, hogy az egész szituáció kicsúszott a kézből! És most szilánkokra esve hever előttük az egész tudomány! Megannyi ragyogó ész, rögeszme, összeilleszthetetlen az egész…
De hiába ragyogás! … Hiába ünnep! … Hiába ész, ha nincs az embernek már fogalma semmilyen világról, az elvakult anyagi világban értelmezhetetlen érték a képesség és hiányos a felfogás! …


- Tényleg!
- … Miért törött össze a pohár és tudomány?!
- … Tán nem szeretne tovább szolgálni a pohár?...
- … És a tudománnyal mi van?! …
- … A széttört pohárhoz hasonlatosan azt sem lehet összeilleszteni, hogy ismét összeálljon a kép, és a szilánkká válás törekvéséből az ember-, mint nyitott könyvből-, értelmet lássék?!
- … Mi értelme az értetlenségnek és képtelenségnek?!
- … Az egész egy félreértés?! - Széteső világ-, és világkép? - Össze nem álló egység?!
… Képtelenség!...
A képesség hiánya, amitől megfosztanánk a poharat, az anyagot, hogy önálló döntése lenne és bizonyos döntéseket az anyag, a pohár, meghozni képes lenne?!

… Tényleg!

Az anyag, ha már ennyire rögeszmés és ragaszkodik egy bizonyos törekvéshez, tehát az anyag, - nehézkedési-, vagy gravitációs törekvése ÉRTELMETLEN lenne?!
Az anyag nem lehet értelmes lény, és nem élheti világát a maga feje, a maga döntése, a maga képességei és tehetsége szerint?
Tán becsap és hazudik az anyag természetes viselkedése?
- Vagy mi hazudunk- és csapjuk be önmagunkat, akkor, amikor az anyagról tudományosan képtelen képet festünk? - Tán temetve hisszük, - halott tárgynak az anyagot, és üres poharat?

Tán időhúzás az egész…
A pohár, az anyag leesett!…
… a tudósvilágnak még nem.
- Nektek leesett-e, hogy Miért?!

- Vagy továbbra is meredünk egymásra, mi emberek, - értetlenül, mint megannyi karóba húzott-, kővé vált-, keresztre feszített fejek, - itt, az Asztóriánál, - a székely felfogás és fel nem fogás előtt…

Előtte-e, - vagy utána-e vagyunk? …
… Mert minden feltett kérdésben ott van a válasz.
A kérdéstől, a válaszig, - pedig messze menni nem kell! …
Tán még az Asztóriáig sem!...


https://www.facebook.com/hetedhet.vasarnap/posts/1529780210593485

Téma: Hetedhét Vasárnap - Székely az Asztórián

Dátum: 2024.04.23

Feladó: Veress Laci

Tárgy: Székely az Asztórián

Az anyagnak öngyilkos hajlama van.
A gravitáció, vagy nehézkedési erő az, amit alkalmazva összegyűlnek a világ legtávolabbi zugából is az atomok, összegyűlnek, és meggyúlnak.
Öngyulladást hajtanak végre, öngyúló készség, mind akik öngyilkosok lesznek…

És Nem!
Nem halnak meg.

A magyar népmeséink elmesélik, ahogy rabságukból megszabadulnak és újjá születnek.
“… de az olyan szép volt, hogy a Napra lehet nézni, de rá nem!…”

A Napról szól a mese…

A materializmus egy szellemiség, és addig fog ártani, amíg meg nem értjük.
Az Anyag szellemisége, a Matéria szellemisége.

Számára az öngyilkosság nem a halált jelenti, hanem a szabadulást, az átváltozást, az életet.
Ő neki össze kell rogyni, meg kell halni ahhoz, hogy ragyogó Nappá válva tündökölve élhessen, de nekünk nem kell szó szerint követni a mintáját. Fizikailag nem! Szellemileg kell megérteni, hogy az Anyag gondolkodása, viselkedése, életformája Ilyen.

A népmeséink tele vannak szőve jelképekkel.
Pl a Sárkány fejének levágása azt jelenti, hogy a Sár Kán (Sárkány- Sár-, Kő Anya) meg lett fejtve.
Szellemiségének megfejtése szünteti meg felettünk való rémuralmát.

Új hozzászólás hozzáadása