Szent István pontosan a felére esik annak a kornak amit úgy hívunk, Halak korszak. István Koronát jelent. Az István görögül Stephanos, ami koronát jelent, a korona pedig a király (králész) felségjelvénye. Erre nem térnék ki. Ezt meglehetősen többen feltárták már előttem. Ha lehet hinni a beszámolóknak nem Vajk volt az eredeti neve, hanem - mivel tudatosan királynak, uralkodónak nevelték - az István vagyis Korona elnevezés születésekor kapta. Hiszen ekkora már, Keresztség alatt éltek a magyarok. Ezzel a nem túl szép, de kifejező szóval kell éljek. Bár ez a lényeg szempontjából félig fontos, de nem elhanyagolható. Az István-kori kereszténység felvételének teóriája meglehetősen aggályos, mint látni fogjuk több szempontból is. Ezen értekezés pont erre és egyéb ellentmondások megvilágítására tesz kísérletet.

   Valami történt az ezredfordulón. Valami igen különleges esemény, ami napjainkra is nemhogy hatással van, de az egész világ jelenlegi életét is meghatározza. Mind az egyén , mind társadalmi szinten. Jelenünk alkalmat ad arra, hogy viszonylagos pontossággal, de képesek legyünk egy kis logikai készség segítségével feltérképezni régebbi korok eseményeit. Erre a logikára szükségünk lesz. Szükségünk lesz, és látni fogjuk egészen "újszerű" felismerésekhez is hozzájuthatunk ezáltal. Ez abban segít bennünket, hogy felszabadítsunk olyan energiákat amelyek teljesen más kutatási irányokat is felszabadítanak számunkra és a hétköznapi élet szintjén is erőt adnak a továbbiakban. Mivel az ember rendelkezik azzal a képességgel, hogy egy pillanat alatt képes legyen átértékelni dolgokat, átlátni ködös körülményeket ezért jogosan feltételezhető, hogy képesek is lehetünk egész más megközelítésből is feltérképezni múltunkból fakadó Jelenünk és ezeknek biztosítékát, jövőnket magunk meghatározni. Képesek lehetünk olyan áldatlan állapotok felszámolását amelyek ránk, a mai kor emberére nemcsak hogy hatással vannak, de olykor béklyóba is kötnek. A dolgok nem helyes konklúziója ezt okozza. Márpedig ha nincs vágy a Mag-ismerés felé és ezzel együtt nincs őszinteségünk szembe nézni úgy magasságainkkal mint mélységeinkkel úgy érthető az, hogy a jelenünk miért tűnik olyannak mintha egy mocsárba dagonyáznánk. Nos, ennyi ismerkedés és bevezetés után vágjunk bele.

   A világ eseményei meglehetősen jól dokumentáltak azt illetően legalábbis, ami segítségünkre lehet abban, hogy helyünket viszonylagosan értve megleljük a világban, bőrünkben és adott közegünkben melybe csöppentünk. Lássunk egy példát arra, hogy ha nem is állna semmilyen információ a birtokunkban, hogyan lennénk képesek feltérképezni egy adott esemény láncolatot. A példa nem lesz nehéz. Az amerikai kontinenst vizsgáljuk meg.
Az amerikai kontinens északi részén Kanadában az angol mellett a francia is a hivatalos nyelv. Az Egyesült államokban vagyis Észak amerikai középső és legnagyobb részén az angol. Míg a déli részén a "latin" országokban a spanyol, többnyire.
Ha nem is tudnánk semmiről ezekből a gyarmatosító korokból semmit, illetve rész információkat, könnyen nyomon követhetnénk, hogy melyik nemzetek vetették meg a lábukat hódító szándékkal Amerika partjainál. Ez csak egy olyan kitérő a témában amely azt kívánja erősíteni és szemléltetni, hogy jelenünk alkalmat ad múltbéli események felderítésére.

   Amit mindenképp le kell fektessünk Szent Istvánnal kapcsolatba az az. Szent István korának legbefolyásosabb, leggazdagabb uralkodója volt. Ahogy volt szó róla, nem erősíti meg semmi azt, hogy az István felvett név. Valószínűleg -és ebben a cikkben sok lesz a valószínűleg:)- azt a célt szolgálja a közvéleménybe való elhintése ennek a körülménynek, hogy azt a látszatot lehessen kelteni vele, hogy a Magyarság korábban valóban barbár volt és mások kifosztásában és pusztításában élte ki magát. A kereszténység felvételéről nem írnak a Krónikák. De a dolog valójában ott kezdődik, hogy nem is maradtak írásos dokumentumok.
Ez hihetetlen beszédes körülmény. Hisz a kor legnagyobbjáról ne maradjon semmi..ez elképzelhetetlen és önmagában fel kell keltse a figyelmünk. A Képes Krónika szinte az egyetlen olyan fajsúlyú mű és fennmaradt dokumentum, ami mondhatni mint egy csapásirány megmutatja, meghatározza hogyan is képzeljük el azokat a korokat amiben az akkoriak éltek. Hangsúlyozom a sok ezer, talán tízezer krónikákból Szent iratokból amik voltak a Képes Krónika szinte az egyetlen!!

   Általános felfogása még mindig a nyugati világnak az a fajta felzárkóztató, sürgető olykor lekicsinylő mentalitás ami tetten érhető ezen témakörbe azzal, hogy a Kereszténységbe minket bele kellett zavarni. Ez a jelenség mindig a modernizmus mű-véltségéből kiindulva indít rágalmazást többnyire a hagyománynak nevezett "ellenében". Rejtezhet egy egy kisebbrendűségi érzésből avagy abból, hogy bizony-bizony vannak olyanok és ezzel nagy titkot nem írok le, hogy ahelyett, hogy megváltoznának -mert mondjuk előnyükre válna- inkább azon az úton halad, hogy megpróbálja ezt kerülő úton a "saját" szintjére lerángatva tenni. Szinte biztos vagyok benne, hogy egyfajta -nagyon csúnyán kifejezve- "Érték meghatározás" történt Szent István korában. De erről később..
   Tehát 1000 környékén a Magyar Királyság ezen belül a Turul nemzettség, a legdominánsabb, ha nem is tágítjuk ki az egész földre maradva Európánál.
   Elgondolásaim szerint -amit történészek beszámolóiból gyűjtök- Szent István Álma nem több és kevesebb sem, mint uralkodó elődje Atilla nagy király (Római császár?!) küldetésének folytatása és Nemzet szintjén vett következő állomására helyezni az Üdvtörténelemnek a Magyarságot és világot. Egyik nem fontosabb a másiknak, illetve annyira értették az élet lényegét, hogy ha az egyiket emelik a másik is emelkedik vele együtt. Látták mennyire műveletlenek lettek és szétcsúsztak a népek, nemzetek, olyan összefogó erő nélkül amit Atilla király, aki képes volt kézben tartani. Mivel tehát világtényező helyzetben volt egy olyan helyzetbe álmodta bele a Magyarságot amely azt jelentette a világ számára, hogy az összeszedett legfontosabb értékek a világból, többé nem veszhettek el. Egy olyan kulturális, szellemi, és erkölcsi normát állított fel amelyet innentől kezdve csakis mint követendő példa állt bizonyságul a Európának, a Világnak. Ami még egy kicsit szemléltebbé teszi azt, hogy mi ennek a fontossága az az, hogy az ázsiai testvérnemzetek és országok zöme az iszlám hatása alá kerül. Ezért és itt is tetten érhető, hogy a keresztes háborúk voltak szinte az egyetlen olyan közös pontjaink az Európai "családokkal" és egyébként folytonos "ellen lábasainkkal." Aminek a célja természetesen a Szent Föld felszabadítása volt. II. András király kiemelkedője volt a szentföldi eseményeknek. Az összegyűjtött értékek között szerepelt Szent Istvánnak az Igaz kereszténység megtartása és minél szélesebb körben való terjesztés. Nem inkvizíció formájába. A Magyar Kereszténységre nem volt jellemző az inkvizíció. Alapjába véve mint a régi szkíták is vallás szabadság égisze alatt éltették hódoltjaikat, ugyanakkor megvolt saját hitük és masszív elképzelésük az élet igazán komoly dolgairól és szervezettségéről. Magyarul saját vallásuk volt, amelynek középpontja a Teremtő Ég, minden más csak ez alá kerülhetett. Szent István ilyen jogon, nem a mai életből vett példa szerinti vallásos bigottizmust fogadta el és védte. Hanem Jézus Krisztus Igaz hitét és emlékét és mindezek tanulságait. Nem szabad elfelejteni. Hódítani nemcsak karddal, hanem szívvel is lehet, sőt, igazán úgy lehet. Az egykori dicső sikerek titka pont az volt, hogy bár ellentmondást kevésszer tűrtek, ugyanakkor rengeteg áldásos szokást és tudást átvettek ilyenkor a "hódíttattak". Legalábbis szerintem ez nem rózsaszín köd.
   Ne feledjük el Atilla király a világ királya volt. Nemcsak Spanyolországig hódította meg Európát. A Catalanaumi csata (Észak-Franciország) után (a hivatalos történelem kutatás tagadja és a wikipédia is) Atilla nemcsak Spanyolországig és Angliába jut el, hanem Spanyolországon keresztül eljut Észak Afrikába és haladva onnan a mai Maroccó, Algéria és Líbián át eljut Egyiptomba.
   Tóth Gyula arra is felhívja a megfigyeljük, hogy az egykori Hispánia szóban benne van az ispánság. Ami csak a magyarokra jellemző és valószínűleg azt jelenti, hogy Atilla ispánságot hagyott maga mögött Spanyolországban. Katalónia zászlaja pedig történetesen megegyezik az árpádsávos lobogó színeivel. Leszámítva azt, hogy a vörös mellett a sárga szerepel az ezüst helyett zászlajukon. Ez nyilván nem történelmi tény, de mindenképp figyelemre méltó. Természetesen lehetne mondani azt ez egy szép történet, de meg kell figyelni az utat amit bejártak idővel, megjelennek a beszédes településnevek. Ezzel most nem fáradoznék, de utána lehet nézni. Ahogy találunk a közel kelettől kezdve Indiáig úgy találunk Afrikától, a Dél Amerikai kontinensen át "magyarságra" utaló nyomokat. A Pálos hagyomány eredete szinte biztosan állítható, hogy Atilla Egyiptomba való eljutása indíthatta el (ez még évszázadokkal van az 1250 es Pálos rendi alapítás előtt). Ami majd majdhogynem, kerek 500 év virágzás után II. József rendelete által szűnik meg 1789-ben.

E rövid, ámbár nem kitérő után érdekes kicsit azt a jelenséget megvizsgálni amit a temetkezési szokásoknál találunk. Jelesül arra gondolok, hogy nem kevés számmal találnak olyan "honfoglalás" előtti sírleleteket, ahol lóval együtt vannak a tulajdonosok eltemetve, Egyes fegyvereikkel és használati tárgyakkal esetleg pénzzel együtt. Hallani ugye arról is, hogy pogány szokásra hajazva a régi táltos papok a lóáldozatokkal áldoztak, avagy kértek jóslatot jövendőjük felől. Nos ebben a tekintetben sok megerősítésem nincsen, ez valóban így volt e. Mindenesetre annyi azért valószínűsíthető, hogy mintha változnának szokások a Szent István általi reformok által. Legalábbis keveset tudunk arról, hogy az előbb felsoroltak kapcsán vannak e bizonyítékok arra, hogy ezen szokások folytatódnak. Amire gondolok az, hogy ekkor Szent Istvánnal -Szent Koronával- már működik egy olyan vallása, vállalása a Magyarságnak amely elképzelhetően ezen amolyan pogány szokásokat is korlátozta illetve talán meg is szüntethette. Itt nem kiirtásáról van szó és nem bárminek a megsemmisítéséről, csupán modernizálásról. Mint ahogy visszametszik az ágat egy növényen, korszerűsítették a szokásjogokat és berendezkedtek egy minden szempontból "feddhetetlen" viselkedéskultúrára. Szabványosították önmagukat a világhoz. Hisz ha igazak azok amikről mások is írnak. Akkor magasan kimagaslottak a szkíták a nemzetek sokszínűségéből és nem akárkik lehettek. Tehát valóban elképzelhető, hogy amit ma honfoglalásnak nevezünk 896-os dátum sokkal korábbra tehető és ezekben az időkben tehát 900 és 1000 között ugyan olykor súlyos nézeteltérések következtében adódtak a fejedelemségek között villongások, de már szerveződött a Szent Korona államának realizálása, amely igen sok reformmal kellett járjon és gyaníthatóan olyan praktikák vagy mai nyelven szólva pogány szokások megkurtítást is jelentette, amik előtte még szervesen tartozhattak az akkori magyarokhoz.

Ahogy a legtöbb királyi sírt, Szent Istvánét is nagy valószínűség szerint megbolygatták, ha úgy tetszik kifosztották az utána következő korokban. Ami megint csak információkat rejtenek el előlünk ami a múltunkat illeti. Ezt Szántai elemzi részletesen valamelyik előadásában. Nagyon ez ne legyen meglepő, talán nem vetem el a sulykot ha azt merem mondani, hogy ez a 90 százalékra jellemző a királysírjaink közül.

Szent Istvántól és korából szinte semmilyen írásos emlék nem maradt fenn. Egyetlen neki tulajdonított mű azok az Intelmek, amit a királyfinak nevelt fiához Imre királyfihoz intézett.

Ez egy hihetetlenül érdekes esszenciája a királyság alapeszméjének. A történelem egyik legfontosabb pillére Krisztus után. Egy olyan válogatott mű, amelyet ha valaki kicsit el kezd tanulmányozni, akkor nagyon könnyen belátható, hogy nemhogy barbár gyilkosok nem lehettek sem Szent István sem az akkori Magyarok, hanem egy olyan erkölcsi példázatot adtak a világfele ezzel, amihez a mai kor embere is csak igen ritka esetben érhet fel. Másodrendű hozadéka lehetett az ezeknek az intelmeknek, hogy kiváltotta az utálatot a környező, királyságokból -ha voltak akkoriba szervezett királyságok- uradalmakból. Mert mint említettem, egy olyan potenciállal rendelkező Magyarságról beszélünk ezekben az időkben, hogy nem lehetett megkerülni őket. Sem szellemi sem, katonai, sem erkölcsi de még csak területi viszonylatba sem. Mint Kelet és Nyugat összekötő kapcsa. Megkerülhetetlen helyzetbe került a Magyarság. Véleményem szerint ez a fajta irigység az, amivel akkor is de ma is kiváltja mások -vak- indulatát mag(j)a ellen.

   Szent Istvánról tudjuk, hogy államalapító király. A pár évtizeddel később uralkodó Szent László ebben az értelemben szintén államalapító volt. Míg Szent István, katedrálisokat, templomokat várakat és egyéb infrastruktúrákat alapít széles körben -nemcsak a Kárpátokon belül- úgy Szent László feladata lesz benépesíteni, Lelkiségével áthatni széles körben a Kárpát medencét. A Székelyek körében, kiemelkedő fontossága van mindkét királynak. Bár a mondai hagyományt tekintve Szent László nívója magasabban van mint Szent Istváné. Szent László lényét teljesen áthatotta a Krisztusi lélek és állítólag mind "fizimiskájában" mind arc tekintetében.
   Míg Szent István az adott nyert háborúkban a "jogos" zsákmányokat szakralizálja és befekteti olyan módon, hogy kézzelfogható produktumokat teremt úgy Szent László tántoríthatatlan és igazságos személyiségével nyeri meg a nemzeteket. Jogos annak jogán egy hadizsákmány, hogy támadott felei voltunk egy háborúnak, konfliktusnak. Elmondások szerint Szent László irtózik az erőszaktól és amikor lehet mindig el is kerüli azt, de nem esik nehezére legvégső esetben bárdjával összenyitni a külvilággal az ellenség bensőségeit. Számtalan monda és freskó bizonyítja, hogy évszázadokig megmarad a Szent László kultusz. Ha lehet hinni Szántainak, Szent Lászlóban sokan Krisztus látták és Ő is saját életében, vele azonosította önmagát. Ami nem azt jelenti, hogy annak tartotta magát, hanem úgy, hogy Egy-lényegű vele. Hozzá hasonlatos.

   Úgy gondolom, ha őseink olyan élelmesek (Élő-Elem) voltak mint MI, akkor feltételezhető minden túlzás nélkül is akár, hogy a potenciáljában teljes Szent István magyarság "állva hagyta" az akkori Európát. Megvalósíthattak valami olyasmit, ami azután végül is egy mondhatni egyoldalú gyűlölködésbe torkollott, torkollik mai napig is érezhetően, ha nem is a többségnél, de azoknál egész biztos akik potenciáljuk függvényében arra vannak hívatva, hogy képesek alakítani a világpolitikai tényezőket. Tulajdonképpen elmondható az, Szent Istvánnak sikerült szentesíteni azt az elképzelést, amit Atilla "keresztség felvétele" okán megalapított Rómában és nyilvánvalóvá tett a világ számára. Hisz Ő volt aki megszilárdította és megnyesegette az akkori Európa vad hajtásait, ezzel meghatározva korunk főbb csapásirányait. Erről majd bővebben a Vízöntő című cikkben. Még annyit azért Atillához, hogy példát azzal statuál, hogy bár elfoglalja Európát és Rómát is megsemmisíthetné, de lemond a "hivatalos" világkirályi címért és uralja Rómát. Veretett pénzt ez biztos, talán még császár is lehetett. Bár ez nem feltétlen függvénye annak, hogy hidegen tarthassa a mások elnyomást szorgalmazó Római birodalmat. Ezzel biztosítván azt, hogy legyen esélye regenerálódni Európa nemzeteinek Róma elnyomása után. Ekkoriban alakulnak és szilárdulnak meg -Atilla uralkodása alatt- az európai nemzetek nyelvei is. Innen érthető meg az, hogy miért van annyi párhuzam és hasonlóság a nyelvek között, és hogy a Magyar nyelv (ezzel együtt a Mag(ság)) mint olyan hogyan oltódott be a korabeli uradalmakba, népekbe, nemzetekbe.

   Az istváni kereszténység felvétele számos ponton aggályos. Hisz ha Ő venné fel, akkor az semmi logikus ténnyel nem magyarázható, hogy egyfolytában hadat viselnek a nyugatiak, a Magyar Királyság ellen. Az ország világhatalmi státuszban. István király ugyanazt a Szkíta erkölcsöt követte mint Atilla, Álmos és Géza fejedelem is. Bizonygatás képen egy idézet:

"..A Jézus-hitű Álmosnál és Árpádnál is találkozunk a párduc hagyománnyal, Jézus Urunkat pedig a zsidók “Rabbi ben Panther” néven hívták sokszor, mert a “ Párduc” (Nimrud) fiának tartották, a mai Isten báránya előtt pedig a kereszténységben is párduccal ábrázolták Jézust. Ami itt érdekes, hogy a foltos párduc szimbolikától eltérően ezeknél a személyeknél a párduc fekete színben jelenik meg.."

innen.. https://napcsillag.hupont.hu/196/jelek-2013-febr4#ixzz2URPa1umZ

   Tehát Komoróczy Géza téves állítása is arra enged következtetni (hisz az Ő felvetése okán kell védekeznünk) hogy már Árpád vezér (Szent István nagyapja) is zsidó volt, így próbál utat keresni annak a megállapításnak és megágyazni azon elképzelésnek, hogy a mai zsidóság (cionisták) jogot formáljanak "földjeinkre" javainkra földön, föld alatt és föld felett.

   Egy nehéz témája jön most az írásnak aminek már fentebb egyszer nekifutottam. Azért írom ezt, mert sokaknál még mindig kiég a relé, ha Jézusnak akár a neve is felmerül a magyar kérdést illetően. Elképzelhető ugyanis, az, hogy a korabeli Magyarok szándékosan Jézus küld(et)ésére jöttek erre a helyre, de ugyanúgy az is lehet, hogy csak mint sorstársak a Jézusi Út mint olyan és a Magyarok (Szkíták) Útja mint olyan törvényszerűen találkozniuk kellett. Én nem akarom egyiket se bizonygatni, viszont az valószínűsíthető, hogy mivel Jézus tanításai a korunkat teljesen áthatják, úgy a Szkíták vallási magassága ezen a szinten volt, így törvényszerűen találkoznia kellett a kettőnek egymással.
   Szerintem ez volt az Atillai és Szent Istváni "reformoknak" a legfőbb célja és ezen "hitvallás" kőbevésése volt az akkori Magyar Királyság feladatának záloga. Jézus emlékének megtartása illetve ami még fontosabb ennél Jézus Krisztus Igaz hitének világban való megszilárdítása. Minden olyan ezzel ellentétesen működő erőktől függetlenül is amik már akkor jócskán behálózták a világot. Ezért volt állandó célkeresztbe a Magyarság és ez volt Szent István Álma. Ezt létrehozni, mint ahogy ezt már korábban kifejtettem. Jézus Krisztus szerepe meg nem kerülhető sem vallási sem történelemre vonatkoztatott tekintetben sem. Ő volt az, aki összegyűjtötte azon tudásokat ás tanokat a földön amiket nyilván azzal együtt szerzett meg, ami már születésétől fogva is benne volt mint potenciál. A mai korok huszadrangú kérdései azok, hogy zsidó volt e vagy embertől származó lenne e. A lényeg szempontjából azért mellékes és egyben azért is megkerülhetetlen ennek tisztázása, mert abban a korban amiben mi élünk azt Krisztus indítja el. Vagyis az időszámítás rátája Jézus születésétől datálja a történelmünket. Egy olyan sarokpontot képezve, hogy aki ma meghatároz egy időintervallumot, az mind az Ő születésének időpontjához viszonyít. Mind előtte történt e valami, mind utána. Ez kulcsfontosságának szimbóluma. Ezért nem lehetett az ártó erőknek felfalni az egész világot, mert a Magyarok 19-re húztak egy lapot és úgy néz ki, hogy bejött. Így a harc napjainkban is folyik a világ uralása érdekében..jelen feltevés szerint.. Ha Szent István életben tartja azt a hagyományt, ami a korunkban még nyomában fellelhető akkor olyan erőkben kell gondolkodjunk, amelyek Nagy Sándorral legalább akkora erőpotenciált kellett felmutatnia. Ezek a Szkíták. Egy első századi feljegyzés igen elgondolkodtató és választ ad arra, hogy milyen szellemiséget lehet elképzelni. Akik leszármazotjai vagyunk..de helyesebb ha azt mondjuk, hogy ebbe az Erőtérbe születtünk meg. Tehát ezek a szkíták a teória szerint..ide kattintva többet olvashatszerről..

A Pálos Rend hihetetlen nagy tudáskvantumának megléte, majd annak "Habsburgos" időbeli eltűntetése szintén egy erőforrás és erkölcsi tartás megszüntetésének szimbóluma.

   Sokan nem értik, hogy ha Szent István valóban akkora volt és olyan gazdag, hogy az csuda, akkor minek volt szüksége arra, hogy más királyi családokkal jelesül Bajor Gizellával házasságra lépjen. Tudnivaló, hogy a régebbi korokban gyakran a házasságra lépés szándékával kívánták egyes rivalizáló vagy nagy érdekellentétben, háborúságban álló családok egymás iránti ellentéteiket tisztázni, illetve közelebb hozni egymáshoz érdekeiket. Néha ez bejött, néha még nagyobb háborúk keletkeztek ebből. Másik ok miatt pedig, pont ezzel látták biztosítottnak, hogy a Magyarok által képviselt magas erkölcs -amire meg kell érni- beoltódjon még inkább a nyugati uralkodó családokba, így fejlessze azon közösségeket amik alájuk tartoznak. Mármint a külföldi dinasztiák alá. Fel lehet tenni a kérdést vajon hozott e bárminemű pozitív változást az ilyen jellegű házasság? Mai fejjel nehéz erre kimerítő és konkrét választ adni.
   Vannak akik azon a véleményen vannak -amit a hivatalos történelemkutatás (MTA) a fejükbe oltott az évek alatt az iskolákban- egy lesajnálandó és megvetett Szent István képet szeretnének látni. Hisz ma ezt tanítják és az értelmiségiek is váltig állítják (bér két oldalt nem olvastak a témát illetően) hogy Szent István kiirtott és felnégyelt. Bár akkor nem értem, hogy van az, hogy magyarul beszélek és a Kárpátokban lakom??!! A kérdés költői, a választ mindenki magában találja meg. Szóval folytatva e gondolatot, vannak akik mindenáron gyilkosnak és erőszakosnak ítélik meg Szent Istvánt, aki úgy ragadja magához a hatalmat, hogy nem lenne joga hozzá és ütközik a korabeli uralkodó osztályok és királyi jogokat megillető királyság címéhez.
   Ne felejtsük el mert kulcsfontosságú. Amiket mondanak rólunk és történelmünkről azokat nem ÉN és nem azok a történelemkutatással foglakozó egyének dobálják be a köztudatba, akik mindezen körülményeket kívánják megvilágítani. Talán érezhető, hogy mit akarok ezzel üzenni. Teljesen más úgy élni, hogy nincs arra az ember késztetve, hogy állandó önvédelemben élve hangoztatnia kell, hogy Ő mekkora király meg mekkora nem király.
Itt arról van szó, hogy valakiknek elemi érdekük az, hogy minél inkább elbutítsák azokat, akiknek lehetőségük van olyan ellentmondásokra felhívni a figyelmet, amikre nemcsak nekünk magyarul beszélő magyarul érző magyarul beszélő Magyaroknak szükségük van, hanem mindenkinek a földkerekségen akik a -felekezeteken, határokon és nyelveken felül álló- Emberségesség pártjára állnak. Vagy egyáltalán még képesek gondolkodni.

   Talán nem szenteskedem és fontoskodom mindezek után mikor azt merem mondani, hogy Szent István és -vagy- a Szent Korona -ami páratlan csoda és egy van a világon- misztériumának megértése szinte kötelező lenne és az igaz műveltség részét kellene alkossa. Na nem abban a formában ahogy ma sokan használják, hogy mindinkább jogot formáljanak arra, hogy a mélybe húzzák magukat, csak azért mert valaki a "katedra mögül" egy kisebb csoport érdekeinek megfelelve erre parancsot kap, illetve ezen eszmék terjesztésére. Látható az, milyen nehéz az élet valós -és jelentős- kérdéseinek viszonylag helyes és lehetőleg pártatlanságra irányuló megválaszolása. Egy biztos, a Magyar kérdést magyarként nem igen lehet megkerülni. Van aki abban látja meg önmagát, ha minél mélyebbre rugdalhatja magát és kéjesen úszik az érzésben is olykor mikor másokat is magával ránthat, és vannak azok is akiket ez a téma kiemel a hétköznapok nyomorgatott és áporodott mocsarából. Őket néha mellőzik ugyan ezért "cserébe". A Shownak menni kell tovább ahogy ezt Freddie Mercury is mondja és lassan lezáródik ez a cikk is. Még azért annyit. Az Élet, minden beleszőtt "esettel" és történésével olyan mint egy hatalmas forgatókönyv, ahogy a Jézus szavai mondják:

"..Mindezeknek (háborúságoknak-megbotránkoztatásoknak) meg kell történniük, de jaj azoknak akik által megtörténnek..". Mármint azon dolgoknak amik eddig voltak és most is vannak. Tehát ezen forgatókönyv JEL-legén nemigen tudunk változtatni, hacsak nem mi Igaz-odunk e jelleghez. Amely magában foglalja azon eshetőséget -ami szerintem biztosíték is- , hogy a világ Velünk együtt változik. Ennek bizonyosságára sokkal több bizonyíték van, mint ennek ellenében. Tehát maradjuk azért annyiban, hogy hipotézis (felvetés, elmélet). Egyik-másik nemzet "áldásos" helyzete csak azon múlik mennyit és milyen módon képesek felfogni a világ eseményeinek folyamatából, illetve hatóerejükkel ezzel párhuzamosan mennyi és milyen jelleget tudnak foganatosítani és azt hatékonyan kezelni. A szó az Mágia és teremtő erővel bír. A Magyarok hatóerejétől ezért is féltek minden korban. A Magyar nyelv lehetőségei megadták arra a jogot, hogy úgy mint őseink is, nevén tudták nevezni a dolgokat, világosan különbséget tudtak tenni a fogalmak és a jelenségek között, így uralni tudták azokat az Erőket amikkel, hatni tudtak a világra. Ezért kellett stratégia gyanánt közénk telepednie másoknak, mert idővel megtudták, hogy ebben rejlik az Erő. Abban, hogy aki magyar nyelven nő fel, az Magyar módjára is kezd el gondolkodni és úgy nő bele a világba, így alanyi jogon kap egy olyan lelki többlettudást, ami olyan kreativitással és feltaláló készséggel áldja az ember személyiségét, ami mellett egy olyan közösségben élő ember akinek nyelvezete felszínes, nem képes árnyalt formáiban -ahogy a magyar erre képes- finomítani és csiszolni és a(z) vÉgletekig nevükön nevezni a dolgokat, illetve leírni a jelenségeket.
   Nemcsak a lelki szegények boldogok hanem a tudatlanok is, mert nem nyomja súly a vállukat. Illetve nincs mit cipelniük. Írom ezt azoknak, akik szintén érzik a súlyt szívükben, mégsem tudnak vele mit kezdeni egyelőre. A Nyelv vagyis az nyELV határa a nemzeteknek. Olyan határa, amit minden egyes ember megkap a hátára attól függően, milyen beszélt nyelvterületre születik le. Ettől vagyunk MI kicsit mások. Nem feltétlen többek, de mégis kiemelt szerepkörrel.

   Nem vesztünk el a történelem színpadáról. A világ minden részén találni magyart. A Kárpát medence még mindig magyarok által lakott.
A sok nyelvújító kísérlet ellenére is, töretlen a ragyogása és kombinációs képessége a magyar nyElvnek. A példamutató magyarok megbecsülése külföldön csak néhány körülmény kiemelve azok közül amit Szent Istvánnak (is) köszönhetünk..
   Mindezek után azt gondolhatjuk Szent István boldogan halt meg. Szent István emléke bár áll ma, bár megvalósította álmát, államát és az is igaz ez olyan lökést adott, hogy a mai napig "gazdálkodunk" belőle, mégis nagyon valószínű, hogy a bánatba halt bele.
A fájdalomnak van egy olyan, hihetetlenül romboló szintje, amit ha "megkap" az ember rohamos tempóban meríti az életenergiáit -pontosabban olyan szélesre nyit "kapukat" az emberben- hogy képes hónapok alatt éveket leélni. Illetve elhasználni önmagát.

Haláláról a Képes Krónika a következőképpen ír:

2. krónika, 70. SZENT ISTVÁN KIRÁLY MEGHAL, ELTEMETIK FEHÉRVÁROTT A szentséggel és kegyelemmel teljes Szent István király azután országlásának negyvenhatodik évében, a Boldogságos, mindenkoron szűz Mária mennybemenetelének napján kiragadtatott e hitvány világból és a szent angyalok társaságába került. Eltemették a fehérvári bazilikában, amelyet ő maga építtetett Isten szentséges anyja, a mindenkoron szűz Mária tiszteletére. Sok jel és csoda történt ott e Szent István király érdemeinek közbenjárására, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségére és magasztalására, aki áldott legyen örökkön örökké, Ámen.

Szent Imre temetése a Képes Krónikában

   István király még életében elveszíti fiát Imre királyfit, vér szerinti fiát. Rendkívül ellentmondásos a wiki számos helyen. Vadkan öli meg. Mint általában.
   A Képes Krónika egy képe Imre herceg temetését jeleníti meg. Pap Gábor úgy beszél a képről, hogy itt nemcsak annyit lehet látni, hogy eltemetik Imrét hanem, hogy ezzel egy időben, mármint meggyilkolásával egy időben melyik "érdekkör" tudja hamarabb ennek a hihetetlenül nagy jelentőségű hírt és tényt a maga hasznára fordítani. Bár nagyon sok eshetőség nincs. Bizony a hírvivők gyorsaságán múlott, hogy Vazul ne lehessen király. Amint Imre meghal Szent István Vazulért küldet. A másik érdekkör hírvivőjének célja, hogy megtalálja Vazult és ártalmatlanná tegye. Legalábbis királyság kormányzását betöltő szerepe szerint. Ezt szimbolizálja a kép bal felső részén a két hírnököt. A kép jobb szélén egy betört erődítmény ajtaja kivehető. Erőszakra utal.
A képen megfigyelhető, hogy glória van mind Szent István mind Imre hercegen.
   Ha úgy van, ahogy nem a wiki állítja és valóban nem volt nagy érdekellentét Vazul és István között akkor döbbenetesen kellett hasson Istvánra ez a két tragédia mely egyszerre érte. Utána pedig Orseolo Péter következett. Bár hivatalosan István választottja, de ez ellentmondás, hisz István Gizellát nem azért választotta, hogy a Bajor ágat honosítsa meg hazánkban, hanem épp ellenkezőleg! Mindenesetre Orseolo kezében ott a korona a Képes Krónika ábrázolásában.
Nem a fején van, hanem "magához ragadta" és mintha egy készenlétben levő pallos is lenne nála..
   Az uralkodásra tökéletes Imre herceg és rokonának Vazulnak nem vélt halála, összekuszál mindent és bizony ha király is az ember, akkor is halandó. Valahol mellékes kérdés, hogy Szent Istvánt megítéljük, hisz lehet tett olyan dolgokat amit mindannyian megteszünk valószínűleg nap mint nap. Mégis nem megkerülhető és napjainkat annyiban köszönhetjük neki, hogy ma is "cselekvőképes" Magyarország. Bár a viszonyok folytonos átrendeződés alatt. Ezer év alatt sok minden történt. Ide linkelek néhány cikket, ha valakinek lenne kedve a témában tovább olvasni.

Mátyás király

Hagyomány és történelem kutatás

..Ide kattintva a Képes Krónika majd összes linkjét meg lehet nézni amivel eddig foglalkoztunk..

A felhasznált irodalom meglehetősen tágas és nem szeretném közzétenni. A honlapon olvasható Szántai Lajos, Pap Gábor, Tóth Gyula trió mindenképp megemlítendő. Kedves barátaimat is ide sorolnám, akik motiválva újabb kérdések felé, szintén sok olyan apró elemét adták az írásnak, amit hálám jeleként néhány leütött billentyű keretében mindenképp közzé szeretnék tenni, mint Kőszönet.;)

https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Istv%C3%A1n_magyar_kir%C3%A1ly
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Imre
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Korona

Címkék:

Vissza

Téma: P. - Szent István áll ma, avagy egy állam megálmodása

Nincs hozzászólás.

Ember's-Ég - Szent István áll ma, avagy egy álom-állammá szerveződése..

Címkék:

Téma: P. - Szent István áll ma, avagy egy állam megálmodása

Új hozzászólás hozzáadása

Keresés

Elérhetőség