Ember's-Ég - A Nyilas Egyéniség Lángja
Előzmények:
A Skorpió Egyéniség Megszállottsága
A Mérleg Egyéniség Szépsége
A Szűz Egyéniség Tisztelete
Az Oroszlán Egyéniség Méltósága
A Rák Egyéniség Látomása
Az Ikrek Egyéniség Varázsa
A Bika Egyéniség Ereje
A Kos Egyéniség Mágiája
Kapcsolódó:
Ember's-Ég - Vízöntőfelé a Magyarság
Világos(s)Ág - Holló és Skorpió
Pap Gábor - MUNKÁCSY - A festő napútjárása
Szántai Lajos - A Boldogasszony csillagkoronája 1-2
Szántai Lajos - A garabonciás
Pap Gábor - Népmeséink és az évkör
Ember's-Ég - Tarot - "A csend gyönyörbe robban."
Az Atlantiszi Smaragdtábla
Pap Gábor - A Világ képe egy kerek tükörben
Asztrológiai szimbólumok időfizikai jelentése
A hermetikus írásokról – Hermész Triszmegisztosz és a Corpus Hermeticum
Vasslajosblogja szpesöl - avagy háromszor is Hermész (3 cikk egyben)
Miért vezet minden tudás THOT-hoz és miért is van "hermetikusan" elzárva - Thoth Smaragdtáblái
A Láthatatlan történet - Hamvas Béla idézetek
Negyedóra - Szepes Mária - A vörös oroszlán (könyvajánló)
Márai Sándor : Füves könyv – A lelkiismeretről
Kiemelt:
Hang az Időben
Újföldklub - Magyar nyelvű Maja naptár dekóder
Kelta fahoroszkóp
Indián horoszkóp
Afrikai asztrológia
Perzsa horoszkóp
Asztrológiai szimbólumok időfizikai jelentése
Indián bölcsességek 2
Vasslajosblogja - A Vízöntő korszaka
Molnár V. József : Az ember életköre
Nap Napja..
A Nyilas Egyéniség Lángja
Ez a tüzes egyéniség intenzívebb áram, mint a többi tűzjegy, de egyben precízebben összpontosított is. Jelképe, mint a nyílvessző, nemcsak célzó és egy pontba élező energia, hanem annál több, a szúrópontba ékelődő áramütés villáma is. Tehát már felülmúlja a tűz szabadon terjedő, mohó, viháncoló, drámai lángjait, így nem is annyira látványos a világossága, mint a Kos harci tüze vagy az Oroszlán Napkirály pompája. Felülmúló tűzereje már a skorpiós plútói okkultizmust magában tudja, és a mágiáját tudománnyá teszi. Ezért lelkesedő, kutató és kísérletező kedvű, de ha kiismeri önmagában azt, hogy jóhiszeműsége megcsalható, kalandvágya vadászösztönné változik.
Téziseit hajlamos megcáfolhatatlan igazságnak vélni, csupán vakbuzgalmában hitelesíteni, mielőtt bizonyosságra jutna. Tehát a szellemi erőben való túlfűtött lelkesedését önmagában nem képes bizonyítani, ezért bárkivel szövetségre lép, aki lenyűgözi tudós ambícióival. A Nyilasnak a logikai bonyolultsághoz és variáció-számításokhoz kitartása nincs, minden változóban ugyanazt az állandó örökséget vetíti, de óriási érdeklődésével másokban is azt a képzetet ébreszti, hogy ő is egy tudós. Valójában az Élet kiváló művésze, valódi tudóssá csak beavatások után jut el. De már túl van praktikákon és a teátrális viselkedéseken, játszmáit szelíden és barátságosan közvetíti, nem kelti modortalanság látszatát és természetesen él azon szimatával, amit az előző jegyek összegyúrtak pszichéjében. Tehát valódi világfi, vagy széles látókörű díva.
Azonban meggyűlik a baja azzal, hogy bárkinek bármit elhisz, ha az eszméit csak a legcsekélyebb mértékben is visszaigazolják. Bedől az ál-kedveskedőknek, vagy az olyanoknak, akik olvasottak, műveltek, de nem rendelkeznek gyakorlott, tapasztalati erővel, tehát csak nagy volumenű szájhősökre bízza terveit, ötleteit és sokszor őt is megvádolják érdekbarátként. Mindenkit barátjának, sőt szinte testvérének tekint, egymással ütköző érdekek, egymásnak szembeszegülő pártok mindegyikében központi jótevő akar lenni, és hajlamos arra, hogy nem saját, okos, és tiszta szívű véleményét nyilvánítja ki, hanem azt hiszi, ha a másik pszichéjének gyógy-nyelvén beszél, akkor a legsérülékenyebb ütközési pontokat is megsemmisíti az ellenfelek között. Ez azonban odavezet, hogy feketének feketén beszél, a fehérnek fehéren, aztán ő kerül ki képmutatóan, hazugsággal vádolva, miközben kiközösítik az immár létrejött szövetségből. Ilyenkor nagyon neki búsul, hogy nem értették meg jóhiszemű szándékait. De ha csak ennyi lenne naivitásának hátszele, az igazi baj ott kezdődik, amikor tudatos hátsószándékkal megvezetik gyermeteg lelkesedése miatt. Könnyen csábítható és a legrosszabb terheket is könnyedén vállára veszi másokért, de csak későn veszi észre, hogy kihasználták és rásütötték azt a bűnt, ami nem az övé. Amikor ráeszmél a szemfényvesztő trükkre, szent haragra gerjed és ráolvasásos indulattal, csak azzal, hogy az igazságot maradéktalanul és megvétózhatatlanul kihirdeti, minden aljas szándékot teljes mértékben megsemmisít.
Ekkor megnyugszik és egyenes, szép izomzatú tartást nyer el. Amolyan igazi lovagias, vagy tanítói méltóságot. Belátja, hogy a világ igazságai rejtettek, csak tiszta látó előtt valóság, és szent céljává teszi azt, hogy a káprázatokat meg kell törni mindenki elméjében. Ezután azért harcol, hogy világosságot gyújtson mindenkiben az eredendő szépre, soha nem hagyja, hogy a szenny elnyelje a világot. Ekkor már nem megvezethető, jól tud nemet is mondani a kecsegtető ajánlatokra, minden megvetés nélkül és anarchista akció nélkül, csak egy kedves mosollyal, vagy egyenes kézmozdulattal, ez a szelídség nagyobb megdöbbenést okoz a fondorlatos cselszövőknek, mint bármilyen más hirtelen offenzív fegyveres tusa. Így válik mindenki számára elérhető fényponttá, egy nyílás a valóságra, (nyíl-láss), ami csendben, láthatatlanul szerveződik egybe a vibráló elektronok sebességén a tiszta, isteni szándék, és villámlik, csak egy pillanatra, vakítón a gyengének és megvilágosítva az erősnek, mint „thunderbolt” viharában kinyíló tündérbolt.
Amikor nem látható a delejező ereje, hanem épp barátságos, mosolygós kis forradalmár, akkor is már készíti elő a terepet a vadászatra, hogy mások deviáns viselkedését íjának célpontjába fogja. Ha céloz és lő -mint virtus-, egy primitív, gyenge jellemben csak felületes karcokon keresztül nyit vágást a szemmel láthatatlan intelligenciáknak, így, mint fertőzésnek helyet adó, alattomos befurakodó szándéknak rést ütő sebzés, meghagyja a gyengének önmaga kivégzését. Azonban egy erős jellemben ugyanez a találat mámoros szerelmes lelkesedést és összpontosított érzékszerveket, magasra törő vágyakat és csak a fájdalommal szemben érzéketlen képességeket ösztönöz. A szervezeti alkímiai hormonális csodája forrósítja be a testet, amikor a lélek szerelmessé válik egy idea iránt, így a Nyilas lángja gyengében lázat, erősben konstruktív indulatot ébreszt és mágusi tűrőképességet.
Saját ars poeticáját, életútját kalandos regényként vázolja mások előtt és minden hétköznapi momentum is szépirodalmi színezetet kap. Vigyáznia kell, hogy ne vigye túlzásba az igehirdetést és vegye észre mások arcán az apró kis rezdüléseket, milliméternyi mimika-változásokat, ha a másik nem akar azonosulni az eszmével, akkor csak hagyja, bocsássa meg, másoknak is, az egyéni vétkezés lehetőségét és egyéni tanulságokat, avagy tanúságokat. Óvakodjon bigott szólamoktól, de attól is, hogy könnyelműségébe lobbantsa el szabadságos eszméit. Végső megnyugvása, minden lélekben tett tanulmányútja után, hogy „mén az magától is!”.
Az érzékiség nála szellemi, és az, hogy "mindenkit szeretni", nem azt jelenti, hogy mindenkivel vegyülni kell. Hanem jól megválogatni az esszenciákat. Tehát a változókat, a maguk nemében és sokszínű tulajdonságaikban, egyszeri megnyilvánulásokként kiismerni, és majd ezután vonni egy nagy Égisz burkába, egy máglyára. Mindenkit Magára kell hagyni és csak akkor lépni bizalmi kapcsolatba, amikor a másik saját önszántából azonosulni tud a Nyilas ideáival. Ha nem hajlandó az eszmeiséget követni, vitát csak a játékosság keretein belül érdemes vállalni, az igaz értékek csak így óvhatóak meg, súlyosabb harcokban, épp az igazság lesz rágalom és épp az ártatlan lesz áldozat. A Nyilasnak olyan magasrendű, rangos emberi létezésért és nemes erkölcsi testiségért kell fáradoznia, ahol saját ösztönét is tisztázza, misztikus filozófiáját bizonyítható tudománnyá teszi és eközben útmutató, de önmagában lobogó fáklyaként világosság marad másoknak.
Raven
Íme Szepes Mária Smaragdtábla c. könyvéből néhány részlet a Nyilas pszichomágiájáról
„Valóságos, hazugság nélkül való,
biztos és teljességgel igaz!
hogy ami lent van, ugyanolyan,
mint ami fent van,
és ami fent van, ugyanolyan,
mint ami lent van
az Egyedülálló Dolog
csodájának véghezvitelére.
És amint minden dolog
Egyből lett
Az Egyedülálló közvetítésével:
úgy minden dolog
egy dologból születik
az alkalmazkodás által."
Hermész Triszmegisztosz: Tabula Smaragdina
”A világ valamennyi érzésáramával együttrezgő Jupiter-típus egyik legnagyobb buktatója éppen tüzes lelkesedése. Alacsony formanívón ez a lángoló életérzés hiszékenységgé, veszedelmes kritikátlansággá válik; mintegy a bénító Skorpió kritika végleteként.
Magasabb formanívón is gyakran esik abba a tévedésbe, hogy emberekre kivetülő saját fantazmáit összetéveszti azok valódi egyéniségével. Túlbuzgó jóakarata, mindenki sorsával, érdekével azonnal identifikáló szenvedélyessége gyakran a legkínosabb helyzetekbe sodorja. Magára vesz kötelességeket, függésbe kerül. Közvetítő, békítő gesztusait félremagyarázzák. Bűnbakká válik, s barátai rajta verik el a port saját tévedéseikért. E „minden lében kanál” okvetetlenségekről a legnagyobb csalódások, keserves tapasztalatok árán sem képes leszokni. Újra és újra belelesik a sorsigazító békebíró szerepébe; mások helyett mérgelődik, sír lót-fut, leveleket ír és gyakran saját „dharmáját”, kötelességét elhanyagolja közben.
Annak ellenére, hogy kozmikus morál doktrínái ebben a Jupiter-i stádiumban nyernek végleges megszövegezést, a Nyilas egyéniség igen hosszú skálasoron csak macskajajos bűntudatában érzékeli e vezérmotívumot önmagában. Mert bár tudja és sokszor fanatikus naivitással hiszi még a legprimitívebb valláserkölcs dogmáit is, tűzjele ritkán áll ellent az érzékek kísértésének.
Túlzottan lelkes és gyanútlan ebben is; semmit és senkit nem érez idegennek, s ez a primitív fokozatokban a legkétesebb szexuális viszonylatokba dönti. Elképesztő házasságokat köt, gyakran szánalomból vagy hiszékenységből. Nyilvánvaló érzelmi csődjét képtelen felszámolni. Általában a legnehezebben tud nemet mondani bármilyen képtelen kívánságnak. Ugyanez a helyzet a saját kívánságaival is, noha sok esetben már tudja, hogy ingerei teljesítése a legnagyobb veszedelembe dönti. Minden élményre éhes és szomjas mohósága nem ismer mértéket sem szerelemben, sem a gyomorerotika örömeiben.
Betegségei a kicsapongásokban gyökereznek. Kínos nemi bajok ragadnak rá, vagy kifelé burjánzó termékenysége megzavarja szervezetének normális sejtépítkezését. Burjánzás indul meg benne is, rossz vagy jóindulata daganatokat formál önmagában, tudattalan teremtő ösztönök sürgetésére. Mivel állandóan ég, más kreatív tevékenységek híján szervezetében gyulladások, tébécés folyamatok lobbannak fel.
Magasabb formanívón egykori hiszékenységének prehisztóriája szemgyengeség, látási torzulások, különféle szembajok formájában kínozza meg. Mert a „passzívák” kiegyenlítésének ideje mindig magasabb morális nívón következik be. Ezért hiszik azt sokan tévesen, hogy teljes meggyőződéssel evolúciós irányba forduló életük okozza a rájuk zúduló megpróbáltatásokat. Nem értik, miért „üldözi őket a sors” erősebben, mikor éppen megismerésük értékeit igyekeznek gyakorlattá változtatni.
Az okkult praxis pedig a tanulmányok legelső stádiumában figyelmeztet rá, hogy az evolúciós irány törvényszerűen felszínre dobja a sors, tehát a karma lappangó kórságait. Olyan mértékben állítja szembe a neofitát saját tudatküszöbeinek „Őreivel”, amilyen arányban tudása és visszaszerzett mágikus energiája képessé teszi a múltja „démonaival” való leszámolásra. Ez az a stádium, mikor az ember többé nem növeli adósságait, hanem fizetnie kell.
Fizetnie azonban mindenképpen kell. S egyedül mentális energiái növelése következtében válik fizetőképessé.
Jupiter a „nagy jótevő”, ahogy a Szaturnusz a Zodiákus félelmetes büntetőbírája. Az anyagi viszonylatából szemlélve „gonosztevőnek” nevezik. E két véglet furcsa módon összefügg az „ember csillag” Állatégövi köreiben. A Szaturnusz valójában fordított Jupiter.
A Szaturnusz megfordítása az asztromágia egyik legnehezebb és legnagyszerűbb feladata. Az a Jupiter azonban, amely alámerült a „Szaturnusz barlangjába”, és az anyag mélységében vitte véghez a nagy pozitúra-változtatás misztériumát, már nem ugyanaz a fénytől elkápráztatott „fortuna major”, amely elbódult médiumait akaratlanul a legsötétebb árnyak alvilágába lendíti. Szaturnusz súlyos, megrendítő tapasztalatai életre keltik benne az anyag régióiban nélkülözhetetlen kritikai elemet és mérsékletet. A Sagittáriusban rezideáló Jupiter veszedelmes „fénybetegségét” egyedül Szaturnusz barlangjának szanatogén emanációi (egészségadó kisugárzás, aura – szerk.) gyógyítják meg. S csak az egészséges Jupiter válik „Istenek és emberek atyjává”, akinek az a feladata, hogy ég és föld, cherub és állat között hidat építsen szublimáló mentális energiákból.
A Nyilas-típus külseje „jupiterien” joviális. Idősebb korában gyakran korpulenssé válik. Jellemzője, hogy rögtön mindenkivel kapcsolódik, „idegen embert”, „idegen gyereket” nem ismer. Sohasem kezdi, mindig csak folytatja kontaktusait oly módon, mintha percekkel előbb hagyott volna abba valakivel egy bizalmas beszélgetést. Ösztönös beleérzéssel a legkülönfélébb típusokkal azonnal megtalálja a hangot, jól kérdez, bizalmat kelt azzal, hogy őszinte vehemenciával rákapcsol az illető hullámhosszára, s nem önmagáról, hanem a másikról beszél.
Úgy beszél róla, mintha saját ügyét tárgyalná a legfeszültebb érdeklődéssel. S ez a szomjas figyelem valóban őszinte. Igazi. A Nyilas-szülöttet mindenki és minden érdekli; emberek, állatok, növények, iránt titkos, mély rokonságot érez. Valami belső, hevesen reagáló köze van hozzájuk.
A „Tat tuam asi” minden életet összekapcsoló ideonrendszere benne levenebb sajgással jelez, mint a többi zodiákus jelben. A másik lény és közötte egyszerűen hiányzik a válaszfal. Hiába akar például időként magányba vonulni. Még ha teljesen vadidegen helyre érkezik is, órák alatt egyre szaporodó ismeretségi körnek kötelezi el magát.
alacsonyabb formanívón a kezdeti jó benyomást és bizalmat lerontja az emberekben a Nyilas-szülött hiszékeny naivsága, érzelgős moralizálása, amely gyakran egy szószátyár néptanító nevetséges ágálásának hat. Primitív sagittarius érvényesülést kereső Kos vagy Nap ascendenssel, súlyosabb esetben összeférhetetlen diktátorrá, esetleg notórius hazudozóvá torzul; de olyan hazudozóvá, aki gyakran elsőnek hiszi el saját fantazmagóriáit.
Dupla Nyilas jelnél a pszichomágus nehéz feladata az egészséges kétely és kritikai véna felfakasztása Sagittárius típus csalódásaiból kivont panaceával. Mert a Nyilas karakter életét csalódások, kudarcok sorzata kíséri, amelyeket nagyrészt valami emberismerettel profilaktikus módon elkerülhetett volna.
A bölcsesség mérséklő, szaturnikus cseppjét sok fájdalmas tapasztalatból kell lepárolnia. A „megkülönböztetés yogája magasabbrendű a cselekvés yogájánál” – tanítja a Bhagavad Gita. A nyilas szülött több inkarnáción át óriási ethuziaimussal cselekszik mindig, anélkül, hogy előbb megkülönböztetne.
A „megkülönböztetés yogája” nem azt jelenti, hogy a Sagittarius egyéniség, hiszékenységével, téves irányba vetített bizalmával együtt feladja lelkes aspirációit és emberszertetét. Leonardo da Vinci szerint: „ a nagy szeretet a nagy megismerés leánya”. Az olyan szeretet és bizalom, amely tudatlanságon alapul, a valóság érintésére saját ellentétévé válik. De: ”aki mindent ért, az mindent szeret.” Mert számításaiba az emberi gyengeséget eleve bekalkulálja.
Magas formanívójú Sagittarius, lelki és szellemi alkata szerint tanító, pap vagy e két habitus egyesítve: író. Mivel éppoly szívesen tanul, mint tanít, a pszichomágus, saját élete retrospektív elemzésével, karakterológiai stúdiumokkal fontos védelmi eszközhöz juttathatja önnön lelkes elfogultságával szemben. Rávezetheti az eredményes, okos segítség módjára, s arra, hogy szenvedélyes részvétén is uralkodni tudjon akkor, ha a kritikai elemzés feltárja előtte erőfeszítései hiábavalóságát.
amint a Nyilas egyéniség élményszerűen felismeri és megérti, hogy nagyon akut, bonyolult érzéseket helyesebb nyugvásban, érintetlen homályban hagyni egy ideig, mert a legjobb szándék és leggyöngédebb szó is fokozza ezt a traumás állapotot, kiküszöböli keserű csalódásai egyik legfőbb okát. Mert nagyon sok fáradozásának, szenvedélyes, „emberboldogító” törekvésnek fiaskó a vége e fontos lélektani érzék hiánya miatt.
A primitív, indulatos, éngörcsbe merevült ember például egyre dühöngőbbé válik a heves nógatástól, hogy ne haragudjék. A mártír-komplexumától beteg egyéniség ugyancsak felháborodik, ha valaki buzgó gyöngédséggel ki akarja billenteni kéjes önsajnálatából.
Ha a Nyilas szülöttnek erősen kritikai, vagy fékező ascendense van: ábra, karma-jelbeszéde mutatja, hogy megindult benne a „megkülönböztetés yogájának” egyensúlyteremtő folyamata. Képletének Szaturnusz dignitása különösen fontos támpontokat ad jelleme mentális alkímiájának stádiumáról.
A Sagittárius törekvése az összhang és a béke. Ez a cél éppolyan magasrendű, mint amilyen veszedelmes lehet, ha alacsony formanívón, megalkuvások árán, vagy leleplező, külső hatásként próbálja érvényesíteni valaki. Mert a Nyilas egyéniséget hosszú életsorozatokon át hamis ideálok lelkesítik, álhitek fanatizálják.
Minden óvatosság és kritika híján, exaltáltan beleszövődik a Maya-világába, kivérzik, megmérgeződik benne.
E pozítúrának antitoxinja a figyelmeztető mantra: „Nem baj, ha elfogadod a világtól, amit adni akar neked. De végzetes hiba, ha maradéktalanul a világnak adod magad érte.”
Téma: Ember's-Ég - A Nyilas Egyéniség Lángja
Nincs hozzászólás.