Ember's-Ég - A Vízöntő Egyéniség Szabadságharca

Ő az, aki minden lelkiismeret-furdalás és moralizálás nélkül, vagy akár bármilyen intrikus ellenhatás nélkül, Magasról tehet az Egészre, és bolondos jókedvvel meg is teszi. Nincs az a dráma, amiben ne érezné az iróniát. A legdepresszívebb idegösszeomlást is végül önmaga hulla!hopp! karikatúrájaként ismeri el és játékos rejtvényként megfejti a tanulságát. Komolyan veszi a drámai helyzeteket, de nem tobzódik benne és tudja, hogy humor a legjobb oldószer. Életének válságpontjait színes bohócruhában fogadja és csak festett könnycsepp van az arcán. Ez azt jelzi, hogy képes arra, hogy kifejezze az érzéseket, de nem elég szentimentális ahhoz, hogy valódi könnyeket ejtsen az egó harcaiért. Így a könnycsepp is festett, de a bohóckodás is csak maszk. A valódi vízöntő egyéniség komoly. Fokozottan életimádó, de egyben rejtetten szervezkedő, rideg taktikus is. Nem könnyelmű, igazán alaposan megéli a konfliktusokat, és ugyanúgy, mint bárki más, minden emberpróbáló időszakot végigdöglődi, de mindig megújul, felszabadul, és mint egy „ez aztán igazán durva buli volt” emlékek maradnak a holtpontokról.

Az élet valóságát jól ismeri, de nem fogadja el a száraz, nyers, kritikus tényeket abszolút igazságként. Szellemi fölényét nem baljósan, hanem bájosan közvetíti, csendesen megmosolyogja a kozmikus porszemet, az embert, az emberi természet malőrjeivel, és inkább Ő is egyszerű humánképződmény szeretne lenni, mint egy magányos tudós bölcs, de bohókásan vállat rándít, hogy „ez van, ilyenek a zsenik”. Alig érti meg azt, hogy ő emberi lény. Ő pontosan az, aki nem csak fejlődni akar, mint más minőségű jellemek, hanem tudatos abban is, hogy Ő fejleszteni akar másokat. Tisztában van azzal, hogy a fejlődést sosem lehet befejezni, de a hanyatlás is a fejlődés előjátéka, a csodálatos új kezdete. Korszakánál mindig egy szinttel magasabban, horizonton túllátó izgalommal létezik. Ezért ifjú naivitással önmaga fejlesztésére is magasról tesz. Érdeklődése könnyen felkelthető, de elbízza magát a könnyed teljesítményektől és mások elismerésétől, ezért lazábbra veszi a figurát. Ilyenkor meglehetősen lustának látszik, de közben belül vibrál és sistereg. Ha ezt egyszer csak, hirtelen elismeri, hogy a testet vezetni kell a szellemi szándékkal, vállrándító önbizalommal azonnal korrigálja elmulasztott idejét , és dinamikus akarattal olyan tevékenységbe fog, ahol semmi kétséget nem tűrően, igazi, nívós teljesítményt penget ki, a világon legtermészetesebb nyugalommal és zseniális ötlet-dömpinggel.Aztán, pusztán a sok agyalás fáradalmait kipihenvén, hosszú wellness-fitness napokat tölt el szórakoztató kikapcsolódásként.

Eközben mélyen átéli mások problémáját, de hűvös marad az együttérzésben, nem érti minek problémázni annyit, hiszen rengeteg megoldási lehetőség adódik ebben a sokszínű életben. A nyugalmi kényeztetés közben jönnek az ötletek. Azért ez sem állandósulhat, amint tudja, új megszállottságokat keres és talál is, hiszen könnyen bevonja magát minden társaságba és minden rétegbe. Szórakoztató egyénisége nem csak derűségében van, hanem abban is, hogy mindig sistereg benne valami eleven újszerűség, ami nemcsak bohém, emberi nyelvre lefordíthatatlan hipotézis vagy művészi absztrakció, hanem mélységes imádattal emberszerető és segítő figyelem is. Tehát nem elégszik meg a művészi-szellemi villongásokkal és a forradalmi eszmék harsogásával sem, tovább tölti azt az akaratot, hogy az emberi természeten túlmutató, különleges képességeket épp Ő hozza „le” hétköznapi valósággá. Elbűvöli minden hókusz-pókusz, mint gyermeket a kaleidoszkóp, de nem éri be a rácsodálkozással. Villámló szellemi tevékenysége, intuíciója csak evilági tapasztalatokban, az anyagban lehet önérvényesítő.

Mindenki egyéniség számára, és abban gyönyörködik, ha szerető és meztelen emberi közegben érintkezik társaival. Önző magamutogatás helyett a közösséget építi és inspirál másokat, hogy együttműködéssel érhetőek el az igazi csodák, amiket az emberiség használhat is, nemcsak látványosak, praktikusak is.

Ha nem érzi jól magát a közösségében, mert a partnerek túlságosan merev nézeteivel, demagóg, kiapasztó rendelkezésekkel kell bajlódnia, akkor improvizálja a komolyságot. Ideig-óráig eljátssza a kért szerepet: az előírásokat mereven betartó bürokrata jellemet. De amint lehetősége engedi, függő kötelékeit magáról letépi és polgárpukkasztó különcködéssel felhívja arra a figyelmet, hogy az ő zsebében több és több információ van, amelyek kiaknázása egy szebb, élhetőbb, kényelmesebb és érdekesebb világot alkothat. Feltűnő jelenség akkor is, ha eljátssza a rendszer bigott szerepeit, de nyíltan felkacag és a zsarnokság szemébe nyelvet ölt. Máskor pedig, amikor éppen az ellazult, bulizós, züllő társaságba téved, ahol szétfolyik minden eszménykép, és nincsenek szabályok, a legszentebb ideákat kigúnyolják, akkor nem olvad bele a szabálytalan, keret nélküli felolvadásba. Ilyenkor éppen hogy sápadt, vértelen arckifejezéssel hibernálja zsenialitását, és visszaszorítja elektromos frekvenciáit idegszálaiba, ahol a túlnyomás észrevétlenül folyamatosan növekszik. Ilyenkor embertelen szoborként feszít a túláradó kicsapongás közepette, és robbanásveszélyes villódzás van szemeiben. Csak ő látja, hogy a csillagszóró már táncol a kacskaringós kanóc végén, hiába nagy a részegedés és a szétszórt buli, ő már előrelátja ezután a bénult, öntudatlan, halott némaságot, ami nem az igazi nyugodt csend. Ezért mind a túlkorlátozott, dogmatikus rendet , mind a szétszórt, elenyésző önkívületet megtagadja, idegeiben ketyegő visszaszámlálással, minden fenyegető jelzés nélkül, ő már teljes nyugalommal előrelátja és várja is a bummot.

Mindig előre érzi és tudja a végkifejletet, de nyugodt, mert az újraszerveződés gyorsaságát is képes látni, vagyis mindig túlmutat a válságos időszakokon, azonban kikényszeríti a töréseket és az elszakadásokat. Minden megújuló erőforrás érdekli, csak az fontos számára, hogy mindenki javára váljon és mindenkihez eljusson a haszna. Öröklétet, földi mennyországot álmodik, és minden tudást megszerez ahhoz, hogy emberi logikával és humánus ösztönnel kiépítse a megboldogulást. De még földi életben. A szellemi tartományokban otthon van, számára az izgalmas az, hogy az anyagi világot áthassa. Zseniális elméletekben világítja meg, amúgy életveszélyesen túlpörgő mentális villanásait. Ha nem talál magának kreatív tevékenységet, bolondos dervis táncba kezd és képtelen abbahagyni addig, amíg lába ki nem hullik alóla, akkor delíriumos szédületben heverészik és hangosan nevet azon, hogy csak illúzió a szédület, Ő most is ugyanaz az Egy. De azért mindig talál magának inspirátorokat és lehetőségeket. Ha képes kitörni lustaságából, és olyan tevékenységet, hivatást talál, amiben folyamatosan magasfeszültségen létezhet, akkor állandó heuréka, pezsgő durrogtatós intenzitásban szárnyal.

Lustasága egyébként is csak átmeneti, akkor ül rá, ha személyes képességeit nem tudja összeegyeztetni környezeti lehetőségeivel, és korlátokat érez társainak pszichéjében. Akkor durcásan vár a hívó szóra, és csak látszólag mihaszna, viccelődös naplopásban van. Csak várja az inspiráló kérdéseket, vagy ő tesz fel másoknak paradox találós kérdéseket, amelyek könnyed csattanója a másik eszméleteiben teljesen kiégetős fárasztást okoznak. Az ilyen tompa reakciókon is kacarászva, de szerető gondoskodással újabb ösztönző rejtvényt tesz fel a „butácskáknak”. Ezek a butácskák sem úgy buták ő előtte, hogy becsméreli képességeiket, csak azért butácskák, mert nem élik csodájukat, amit a Vízöntő meglát bennük. Az okos vitapartnerrel szemben azonban azonnal visszahúzódik, de nem ijedtségből, hanem őszinte csodálattal, elcsendesedő figyelmével gerjeszti a másikban, hogy elmélkedjen és világosodjon meg, és végtelenül hálás azért, hogy Ő előtte hangzanak el ezek az emberi nyelvre lefordított kozmikus utazások. Ha környezete nem képes egy hullámhosszra gerjedni a Vízöntővel, akkor öntetszelgő guruvá válik, és mindenkit kiokít az élet magasztos csodájáról. Mindig akad nála egy-két ellentmondásos közhely és bölcsesség, vagy egy jós-szerencse süti. És mindig van a tarsolyában zseniális magyarázat, ami végül is olyan egyszerű, hogy nem hagy maga után kétséget. A villany felkapcsolódik a legsötétebb koponyazugokban is, a szív felderül és jöhet végre újra a wellness-fitness! A mérnökök, építészek, tanárok, bírók és takarítók és minden kis társadalmi láncszem, pedig szorgalmasan dolgozik ez idő alatt. Ha kifogynak az inspirációból, keressék a Vízöntőt a masszírozóban, az ötletgazda épp dolgozik és fogadja ügyfeleit. De azért, ha már maga is megunja a vízszintes helyzetű, csupán mentális t’erjedést, gyorsan szerez néhány oklevelet kedvenc kutatási területein. Aztán bekeretezi azokat, kiakasztja a falra és az élet egy óriási wellness-fitness továbbra is, csupa jóarc emberekkel.

Amikor valami szörnyűségről hall, mélyen megérinti, és újra és újra kész lerombolni a dogmákat és a diktatórikus gonoszságokat, amik ezeket a torz vetületeket előidézik. Ugyanakkor képes teljesen érzéketlenül végignézni a rombolás színjátékát és nem bánja az áldozatokat. Aztán hirtelen forró indulat ébred benne, hogy legyőzze az igazságtalan pusztítást és az ártatlanok megmentőjévé lép elő. Hirtelen, pillanatok alatt vált progresszív irányokba tör. Felhasználja a harcos lehetőségeket a békéért. Mindenben a hiányosságot feltárja, de nem sűrűsödik rá a vádak sulykolására, ezeken hamar felülemelkedik, így a torzult önvédelmi fegyvereket, egy gyors szellemi mozdulattal, a merev önmegtartóztatás és bigott területfoglalás ellen fordítja, például amíg szorgalmas titkárként gépeli a száraz tárgyilagos sorokat, addig agyában már jár a lehetősége annak, hogy majd ő fog mindjárt a konzervatív irányba rugalmasságot diktálni azzal, hogy a horizontot szükségesen tágítja. Számára a szűklátókörűség is ösztönző, mert ő lesz az, aki ablakot nyit a dohos pincében, vagy például, kreatívan gombatermesztő boltot nyit ezen a helyen. Az elavult módszereket, a megszokást lejárt szavatosságú szellemi tunyaságnak értékeli, és az innováció a kedvenc jelszava. Mindenből kihozza a legjobbat, a legmagasztosabbat méri a hétköznapihoz, és a javulásban elismeri az avulás szót is, de ínyenc J-ósággal megvezeti az elavulás depresszióját és elevenséget lehel bele. Stílusteremtő, de mindig progresszív irány, ahogy a már ismert stílusokat keveri, új technikákat talál ki. Bizarr párosítások, felháborító viselkedés: a vizsgán kacarászik, buliban vizsgázatja a lazulókat, elgondolkodtató távlatokat nyit a beszűkült tudatokban, öregedő bohócként fejjel lefelé lóg a mászókán, kaleidoszkóp látványokat vetít a csillámló szemétből a játszótéren. Non Stop Playground.

A funkciókat a követelményeknek megfelelően beváltja, vagy ha túl merész az ötlet, és eredeti tervekhez képest használhatatlan a termék, akkor új funkciót talál ki neki. Így lesz szobabicikliből ruhaállvány, ruhaállványból próbababa, próbababából beszélgető társ és elképzeli, hogyan lehet a ruha motívumait dallammá alakítani.

Ami megoldást jelenthet egy létező problémára, mindig jótanácsként már készenlétben áll a Vízöntő elméjében. Már előre megérezte, hogy szükség lehet rá, és előre mentális-tervrajzokat készített. Így meg sem lepődik, amikor valaki panasszal fordul hozzá, már várta és azonnal cselekszik, ha megleli a megfelelő képletet túlfirkált jegyzeteiben. Vigasztaló ölelése rövid és csak látszólag felületes vagy hideg. Nagyon is érző jóbarát, csak annyira gyorsan tovább sistereg a törekvésben, hogy a megoldást kisüsse, hogy a babusgató érintésre vágyó önsajnálót, egy röpke ölelés után, és egy haveri, biztató vállveregetés előtt, gyorsan fenéken is billenti. Ez nem azt jelenti, hogy ne érezne együtt, de a szeretetét abban tudja a leginkább kifejezni, hogy kattantságába bizalommal bevonja környezetét. Őmaga is vágyódik az után, hogy szeressék, és önzetlen fáradozásait elismerjék. Nem unja ő a meghitt összebújásokat, de azt csak idősebben tudja jobban értékelni, akkor is szórakoztató kirándulások és összejövetelek közben. Fiatalabb korában sem bírja el a fotelforradalmakat. Bevonódik minden eseménybe, speciális programok, hangzatos szózatok, egyedi bulik. Figyelemfelkeltő, meghökkentő dizájn. Nincs szemérmeskedés, a természetes meztelen, a meztelenség ártatlanság, de a rejtegetés izgalmas, és a divat szórakoztató. Új munkamorál kifejlesztése, a mókuskerék szétroppantása, olyan tevékenységekre lelkesedik, ahol a kreativitás kulcs a jövőbe. Olyan munkamódszerek, ahol nem a munkaidő hossza számít, hanem a határidő. De teljesen mindegy, hogy éjjel vagy nappal, vagy álomból riadva, vagy ebéd közben végzik a munka jelentős részét, az ötletezést.

A vízöntői korszak alapvető iránya a technikai innováció és alkalmazott társadalomtudomány. Közösségfejlesztő szakember, vonzza minden intelligens energia kinyerés. Korszerű, környezetbarát építőanyagok, újrahasznosítható hulladék, mindenben rekorderek, de inkább reformerek, mint teljesítmény vadászok. Nem exhibicionista, és nem perverz, mert nem olyan módon magamutogató, hogy csak egyéniségére akarná felhívni a figyelmet, de saját gyengeségeit is kitárja csak azért, hogy másokban is serkentse a szükséges szembesülést, ami küszöbe a gyors változásoknak. Ugyanakkor nem fél kifejezni azt, ami természetes, de másoknak álszent szemérmeskedés. Kellemesen elnevetgél saját emberi korlátain, és mások bigottságán is, de valójában Ő magasabb ennél, csak úgy látja, szinte kötelező tökéletlennek lenni, és ami kötelesség, azt inkább mókássá varázsolja. „A zseni átlát a káoszon” – ezért nem pazarol időt a rendszerezésre, és munkaeszközei folyamatosan elköltöznek, lehet, hogy hűtőbe teszi a pizsamáját, és a reggeli kávéval mos hajat, de nem szórakozottságból, ugyan! Azért, mert az élettelen dolgai is élő entitások, mert energia örvénylik bennük, így önálló szabad akarattal rendelkeznek és szeretnek játszani, megviccelni gazdájukat és bújócskázni.

A világi szabályokról azonban megfeledkezik, a korlátozás szükségességét megveti, problémát abból ugyan nem csinál, hogy a szellemi a szabad akarat, az anyag pedig a súly és a keret, tehát visszavonhatatlanul más közegben cselekszünk, mint ahonnan az ötletek jönnek, de nem szívesen fecsérli el önmagát a korlátozásokra. A Vízöntő számára az élettér az elektromagnetizmusból, távoli frekvenciákból konvertált ideák. Nem érti, miért olyan meghökkentő ez, és hogy kevesek idegrendszere bírja el eszméléseit. Másnak nehéz gondolati struktúra az ő ötlete, miközben neki egy villanásra kipattant szikra volt. Látomásai sem passzolnak a jelen helyzetben felfogható folyamatokhoz, ezért elmegyógyászhoz küldik, holott jövőbelátó és figyelmezető. Ami neki már tény, az másnak fantazmagória, de neki már definiálható, tehát az már valóság:

„Hmmm, de fini álom! Definiálom!”

A szellem birodalmából szabadalmaztatott feltalálások evilági gyökéreresztését nem várja ki, a joggal nem bajlódik és a kiskapuk sem érdeklik. Sokszor azt sem nézi, kire bízza a háttér munkát, így lehetséges, hogy ötleteit ellopják, és mások húznak belőle anyagi hasznot. De őt fárasztja a földi törvényrendszer és olyankor nem igazán éli az ösztönös szimatot, amikor szakemberrel találkozik, minden intelligens emberben megbízik. Aztán néhány pofára esés után, olyan együttműködő partnereket keres, akik megfejtik a jelszót a találmányhoz. Játékos, poénos trükkökkel engedi csak közelebb az érdeklődőket a termékhez. Akinek az érdeklődése hozzá hasonló intelligens, kreatív szellemi minőséget elér, és nemcsak jogról, piaci mutatókról és profitról beszél, azzal együttműködésre lép. Sőt el kezdi izgatni a fantáziáját az is, hogyan hozzon létre teljesen biztos, törvényesen kikezdhetetlen védjegy-stratégiát. Ehhez már a jogokat is örömmel áttanulmányozza, hogy a problematikáját kiismerje és megújítsa. Minden életterületre könnyen kiképzi magát, ha rájön, hogy ott szükség van a zsenialitására. Így ötletgazdaságát csak magasan fejlesztett tudományos háttérrel képes megvédeni. Tehát fontos, hogy képezze magát.

Ha földi ismeretszerzésre adja a fejét, előbb-utóbb túllát az unalmas anyagiasságon és ráérez a szilárd korlátokban zsizsegő erőkre. Szemei előtt megelevenedik a mátrix az anyagokban, és mandala táncot járnak a kódok, képletek, új horizontokat nyit. Szívesen foglalkozik több területtel, és kapcsolatot teremt a legextrémebb távlatok között is, úgy hogy a világ végtelen variációi között, a találati halmazokat optimalizálja. Szereti, ha mások kutatnak Ő utána és készítenek róla tanulmányt vagy egyedi portfoliót, az önmenedzselés is fárasztja, de tudja, hogy szükséges az egyéni bemutatkozás ahhoz, hogy találmányait nemcsak közérthetővé, hanem szimpatikussá is tegye. Nagyon tetszik neki és jól eső kíváncsisággal válik mások kísérleti alanyává is, ha interjúvolják, mindig szerényen zseni és rámutat arra, hogy ez mindenkiben lehetőség és természetes jog. 

Az egyéniség védjegye számára akkor is másodlagos marad, azon igyekszik, hogy mihamarabb használatba kerüljön és beváltsa végső funkcióját, a megkönnyebbülést, és fizikai törvények magasabb szférába spirálozását. Minden technikai újítás szerény kis eszköz, ahhoz az óriási szellemi szándékhoz, amit a Vízöntő képvisel lényével: a létezés csodája, amit sosem fogunk eléggé kiismerni. 

Rácsodálkozik arra, hogy a humán uralta világ legintelligensebb verziói is mennyire primitívek az egészhez képest. Az Ő küzdelme az, hogy a társadalom, a közösség, és minden szimbiózis, mind egyre és egyre jobban túllépjen az elavult eszméken és megszokásokon.

Sokszor drasztikusan változtat, és nem számol a pánik okozással. Nehezen látja be, hogy többségében, a tömeg kollektív tudata nem tud olyan mértékben berobbanni sérülés nélkül, az új szintre, mint egyéni, révülő megvilágosodottsága.

Sürgeti a forradalmat, majd a véres harcokban a békét. Az igazi Békét, amit már a válság elején megálmodott, kihirdetett és minden ördögi kör nélkül, a sorsfordulatok, krízisek közepette, az egyéniségével képviselt, azt az örök békét és szabadságot, ebben a világban nem találja meg. Ezért élet-igenlő szabadságharca mágikus szertartásokba fordulhat, hogy a magasabb erők jelenlétét kiismerje és hasznossá, elérhetővé tegye minden embernek.

De ezzel a paradox rejtvényes humorral lehet csak Ő a szabadságharcos, vagyis végül a legmegvetettebb korlátozásokat is imádja, mert megadják a lehetőséget az áttörésre. Ugyan érdekli-e Őt valóban az igazi Béke és az emberi, elérhetetlen Boldogság vagy csak az anarchia?

Nem törődik ezzel, nem veszti el derűjét sötét elméletekben, csak tudja, hogy egyértelműen igen, létezik Öröklét és elvont magyarázatok helyett inkább beragyogja a földi életet, ami a mesterek mesetere, gyermeki kalandpark.

Raven

 Íme Szepes Mária Smaragdtábla c. könyvéből néhány részlet az Vízöntő pszichomágiájáról:

„Valóságos, hazugság nélkül való, biztos és teljességgel igaz! hogy ami lent van, ugyanolyan, mint ami fent van, és ami fent van, ugyanolyan, mint ami lent van az Egyedülálló Dolog csodájának véghezvitelére.

És amint minden dolog Egyből lett Az Egyedülálló közvetítésével: úgy minden dolog egy dologból születik az alkalmazkodás által."

Hermész Triszmegisztosz: Tabula Smaragdina

”A tíz előző zodiákus jelen átutazott Nap a tizenegyedik házba érkezve magába gyűjtötte mindazokat a benyomásokat, amelyek lényének bizarrságát motiválják. A vízöntő típus viszonya a világgal és saját sorsával kirobbanóan türelmetlen, és a többi jelnek különcül érthetetlen. Amit tesz, mindenképpen meglepő, jó és rossz értelemben is váratlan, gyakran ijesztő. Mert az energiák ebben az állatégövi jelben érik el végső feszültségüket és valamilyen irányban, döntést sürgetnek. A Vízöntő eruptív, nyugtalanító képlet. Házában a Szaturnusz jelenléte atavisztikus jelenség, s szerepe a kirobbanáshoz szükséges fojtással analóg. 

A Vízöntő igazi ura az Uránusz, amelynek ponttal terhelt súlypontjából égremutató nyíl törekszik elő. Ez az ábra nemcsak bomba, rakéta és az ember égre törő technikai lendületének ábrája, hanem korszakjelző szimbólumbeszéd is. Ellentmondás nem tűrő felszólítás; a szellemi felszabadulási offenzívájának iránymutatója. Az anyag, amely a Szaturnusz-Bak zárlatában elérte végső sűrűségének tenzióját, a Vízöntő jelben szórja szét atomjait. Ez a kataklizma, a típus fokozata szerint válik tragikusan ijesztő, egyéni eseményekké, egész világot átformáló, szociális, technikai forradalommá, vagy legmerészebb utópiákat megvalósító, tudományos konkrétumokká. De akármilyen irányban tör utat a fel nem tárható Uranus-erő, ott valami régi, szentesített, megmerevedett állapot szétzúzása, felrobbantása árán érvényesül.

Alacsonyabb fokozaton családi, érzelmi vonatkozásban veti szét a köréje záruló keretet, egyetlen inkarnáció alatt többször is. Középfokon politikai mozgalmakban veti magát, merényleteket követ el, s ha börtönbe zárják, megszökik. Magas formanívón a forradalom szellemi szervezője, vagy találmányaival a dekadens világ szétrobbantását készíti elő egy tökéletesebb világ felépítése céljából: atomfizikus, repülőgép, tengeralattjáró és rakéta konstruktőr. Szemlélete dimenziókba hatoló módon kozmocentrikus; tele van utópisztikus ötletekkel és nosztalgiákkal. Idő és térszemléletével inkább a jövőben, mint a jelenben él, ezért kortársai „magábanjárónak” tartják, aki nem kapcsolódik aktuális örömökhöz és érdekekhez. Pregnáns képviselői ennek a magasabb nívójú Uránus-típusnak J. Verne és Jókai. A Vízöntő-energia mindaddig komoly veszélyt jelent Uránus árammal telített emberre, amíg ezt az eruptív kényszert intellektusán át nem szublimálja legmagasabb fokozatára. Az Uránus ég felé ömlő, paradox lavina-ábrát mutat, amelyet nem lehet félúton feltartóztatni.

Elementáris módon történésben van, egyik síkon át erőszakosan behatol a másikba, akkor is, ha a szellem alkímiája nem alakítja át a régió létfeltételeinek megfelelően. Olyan állapot ez, mint mikor eleven láva zúdul rá termőföldekre és lakóházakra. Primitív Vízöntő típus családokat robbant szét gátlás nélkül. A legelképesztőbb állapotokat teremti meg maga körül, ami nemcsak rá, hanem környezete valamennyi tagjára súlyos következményeket jelent.

Az Uranikus karakter fejlődése minden grádusán „radioaktív”. Időzített bombát rejteget nemi szféráiban, indulat-régióiban, vagy intellektusában. Amint egyénisége lázvonala felfelé fut szellemi érettségének skálafokán, úgy válik önmagára és másokra veszélytelenebbé. Bár lénye felszabadításának teljesedéséig állandóan mágikus robbanószerekkel játszik, kísérletezik, válságokat idéz fel, vagy passzióival és nyugtalan életritmusával hívja ki a sorsot. E nagyszerű operációban segíteni csak a megfelelő agykapacitású, végső céljában tudatos Vízöntő egyéniségeknek lehet. Olyan embernek, aki már el tudja olvasni sorsa pszichomágikus jelképeit és felismeri: e meg nem alkuvó, földi íjról elpattantott égi tendencia alacsony közegben való kompenzációban, hirtelen, ijesztő tragédiákat okoz. Mulandó húsra, romlandó szervekre folytonos kríziseket idéz, de a test „sebezhetetlen lakójára”, a szellemre nézve, a nagy illumináció dimenziógátakat áthasító villáma. E villám energiáját nem lehet és nem szabad jelentéktelen, szűkös fizikai áramkörök konyhavilágítására felhasználni, mert rövidzárlatot és tűzvészt okoz. Arra a célra kell összpontosítani, amire alkalmas: a transzmutáció hármas operációjára.

Az Uránikus energia a mélységben romboló, a spirituális régiókban azonban újjáteremtő, megváltó áram. A pszichomágusnak ezt a tényt kell élményszerű bizonyossággá tenni páciensében.  Mágikus dimenzió-víziója előtt meg kell jelenítenie sorsképletének egyértelmű szimbólum-üzenetét éretté vált karma idejéről, amit saját aeonában való megszületése, és végső beavatásának sorszerű feltételei mutatnak. E misztérium feszültségei között nem imitálhat, nem játszhat többé: lénye rohanó nyilának célba kell fúródnia. Mégpedig úgy, hogy haladás közben átalakul a régiónak megfelelően, amelyen átröppen. Ahogy a jeléből víz, a vízből gőz válik a hő hatására. Az Uránusz képlet elsősorban dimenziórakéta, amelynek lényege a magasabb kiterjedésekbe hatoló, szublimálódó dimenziómozgás.

A Vízöntő-jelének különös szerepe aeonunkban ma már úgyszólván mindenki előtt ismeretes. Tudjuk, hogy a korszakra, amelyben élünk, s az Uránusz-típusra nézve egyképpen döntő átalakulást jelent. Ebben a kirobbanóan gyors metamorfózisban régi gondolkozási sémák értelmüket vesztik. Vallási és tudományos dogmák éppúgy szétrobbannak, mint a társadalmi együttélés keretei. De szociológiai, filozófiai és technikai forradalmak zűrzavarából új világkép születik, amelynek súlypontja a merészen egyértelmű kozmocentrikus és spirituális. A modern szemlélet eddig homályban lévő dimenziókat vesz tudomásul új érzékszervével, amely egyszerre élni, jelezni kezd benne, mint ivarérett kamaszban a szexuális érdeklődés. Felfedezi szervezetének „pszichocentrizmusát”, képzeletének „szimbolikus logikáját”, amely egész világát gyökeresen megváltoztató tudományok sorát helyezi fénybe és intuíció élménye váltja fel. Vallása egyre inkább a magasabb tudomány, és tudománya teremtő ideák, analógiák vallása.

Ez az állapot az „Aranykor” stádiuma. Szellemi célok zenitje. De a régi, geocentrikus, materiális súlypontra nézve minden anyagi gátat elsodró, „Vízöntő-özönvíz” kataklizmáját jelenti. A Vízöntő-egyéniség külseje mindig szokatlan, s figyelmet kelt akkor is, ha nem kellemes. Magasabb fokozaton homloka jól fejlett, boltozatos, halántéka különösen szögletes, orra erős, arca keskeny halvány. Éles figyelő, koncentráló pillantása néha elveszti „jelenléti” fókuszát, benső imaginációs régiójába vész. Környezete általában különcnek, fantasztának tartja. Alacsonyabb formanívón, s különösen, ha becsvágyának és képzeletének nem talál megfelelő érvényesülési teret, félelmetes indulatrohamok vesznek erőt rajta, amelyekkel még családtagjai és legjobb barátai rokonszenvét is ellenszenvvé változtatja. Betegségei, rosszullétei is hirtelen, görcsös, kirobbanó módon vesznek erőt rajta. Ha azonban a kezébe kerül Uránikus energiáinak kulcsa, óriási munkateljesítményének és konkretizálódó, új ideák mellett, önmagának is kitűnő orvosává bálik. Ideálja a szárnyas energia, ami szabaddá teszi.